Aaron szemszöge:
Fáradtan ütöttem le a
vekkert, de mintha anya számolt volna erre a húzásomra ,berobogott a szobámba.
-Kelj fel! Ma már suli!
-Szerzek
igazolást!-dünnyögtem a párnámba ő pedig megfagyva állt az ablakom előtt,
kezében a függönyömmel, majd lassan felém nézett .
-Meg ne próbáld! Szépen
kiszállsz onnan és legközelebb, majd nem a drágalátos Natáliával beszélgetsz ,
hanem lefekszel időben.
-Natasának hívják. –mormogtam
miközben lerugdostam a takarót és a szekrényemhez lépegettem.
-Akkor ő.-rázta meg a
vállát és magamra hagyott.
-Nem csipázod? – kérdeztem
meg lent tőle. Ő a pultok közt ingázott, míg én megettem a pirítós kenyeremet és megittam a reggeli
kávémat.
-Nem ismerem..-fordult
hátra a válasz erejéig, majd vissza a mosogatóhoz és felőle ennyi volt a
beszélgetésnek.
-Két nap óta a barátnőm. –mondtam , mire pár pillanatra
újra megdermedt, majd halvány mosollyal felém fordult.
-Akkor , majd bemutatod. Elcsavarta
már a fejed?
-Még nem..-válaszoltam ,
majd a beszélgetés helyet dúdolgatni kezdett én pedig elindultam suliba.
-Kat!- kiabáltam a pár
méterrel előttem haladó lánynak , de ő meg sem hallva engem haladt tovább.
-Csá haver.-üdvözölt a
sarkon Zack.
-Mi nem itt szoktunk
találkozni..-értetlenkedtem , mire megrázta a fejét
-Nem , valóban nem itt
szoktunk, de rengeteg mondani valóm van- tette össze fontoskodva az ujjait,
majd beszámolót adott a hétvégéjéről , ahogy én is az ennyiméről. Az ő nagy
szerelme úgy látszik most megvalósulni készül, per pillanat minden rendben van
vele és ez után már nem fél annyira, mert érzi , hogy van esélye.
-Bocs, mindjárt jövök.
–mondtam neki immár az udvaron, és Kattet néztem. Ő is figyelt engem, a
tekintetünk összekapcsolódott én pedig felé haladtam, hirtelen oldalra
pillantott és az eddig hozzá beszélő Naomival egyszerre összenevettek.
-Sziasztok, Kat
beszélhetünk? –értem oda hozzájuk. Naomi kissé szúrósan nézett , míg Kat boldog
arccal, de szomorú szemekkel, amik alatt most hatalmas karikák éktelenkedtek.
-Később nem jó? –kérdezte
meg , mire bólintottam és ott hagytam őket , de a szememet rajta tartottam.
Zavart, hogy nem tudom mi a baja és hiába tagadja érzem, hogy van valami.
Mellette akarok állni és megvigasztalni , de nem engedi. Később még szünetekben próbáltam oda menni ,
de mindig lerázott… tévedek ha az a megérzésem, hogy megbántottam? Az órák nagy nehezen teltek. Hol a pad alatt
sms-eztem, hol aludtam. Tesin majdnem kitörtem a kezem, csak mert már a
következő órát vártam. Fizika.. noha nem Mss.Robertin gyönyörű kinézete miatt ,
hanem, mert végre alkalmam lesz beszélni Kattel, anélkül, hogy lerázna. Kicsengetéskor
én voltam az első aki kijutott a teremből és a 103-as terembe igyekeztem. Bent
jó pofiztam pár sráccal, miközben folyton az ajtót figyeltem, de ő csak
becsöngőkor óhajtott bejönni, majd pár pillanatra rá az öreg hölgy is besuhant.
-Mi a baj? – fordultam
rögtön felé, de ő csak a fejét rázta.
-Tettem valamit?-fakadtam
ki, mire végre rám nézet és állta a tekintettem
-Az ég világon semmit nem
tettél. –súgta fagyos , kimért hanggal
-Akkor meg mi a baj? Egész
nap kerülsz engem.
-Mr. Towner!-szólt rám a
tanár nő mire elnézést kértem ő pedig folytatta az anyag leadását robot üzem módban.
-Nem kerüllek.-súgta vissza
és a füzetébe temetkezett én pedig lejjebb csúsztam a székemen és egyre jobban
idegesítettem magam.
-Tudod , mit? Leszarom.
Eddig próbálkoztam, de te szarsz rám!Tudod mit ?Ezentúl fordítva is így lesz.
Innentől nem fog érdekelni, hogy –hogy vagy , vagy épp mi a baj. Nem fog
érdekelni semmi ami veled kapcsolatos. –mondtam neki ő pedig teljes gyűlölettel
nézett rám

-Mr. Tawner , most ki a
táblához!- kiabált rám én pedig csiga lassúsággal kivonszoltam magam.
-Vegye ki a zsebéből a
kezét és mesélje el nekem a múlt órai anyagot. –ordibált a kedvenc tanárnőm ,
akinek én vagyok a szeme fénye. Igazándiból szerintem ő az aki , rühell engem és
pikkel rám. Minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel nézi én pedig kihasználva
ezt , mindig kiakasztom.
-Szerintem nyugodtan
beírhatja a karót..felesleges szenvednem.
-Tessék? -húzta fel a
bozontos szemöldökét
-Nem készültem
mára…-mondtam mire ő kimérten bólintott
-Mégis , hogy gondolod ezt?
– dühöngött én pedig még jobban produkáltam és csak arra a szóra vártam, hogy
küldjön már ki a teremből.
-Sajnálom. – mondtam és a
számban lévő rágóból egy hatalmas lufit fújtam, mire kikerekedett a szeme.
-Köpje ki a rágót és üljön le . –súgta maga elé és mély levegőt
vett. Hát ez nem jött be.-gondoltam és kicsit elhúztam a számat, majd
levetődtem a helyemre. Az órán csak a pad társamat figyeltem és mikor felém
nézet csak gúnyosan elmosolyodtam , és az osztályt pásztáztam. Ha ő bunkó
velem, akkor én miért csússzak a lába elé? Én pitizzek neki, hogy kérlek mond
már el mi a baj, mikor ő csodálatosan
felültet? Nem. Én is tudok bunkó lenni és kerülni az embert és pont ezt fogom
vele is tenni.
-Azt hiszi, hogy körülötte
kering a világ.- morgolódtam Zack-nek kifele a suliból
-Ez nem pont igaz..-sóhajtotta,
de hirtelen megtorpant és a parkolót nézte, majd fejével egy irányba bökött,
ezért én is oda néztem. Apa állt ott és Chris bácsi. Mind a ketten lazán neki
voltak dőlve egy fekete kocsinak , ami közelebbről megnézve BMW-volt.
-Csá!-köszöntem nekik
-Pattanjatok be. – mondta
Chris ,mire engedelmeskedtünk.
-Mégis merre megyünk? Minek
jöttetek értünk?- bújt előre Zack
-Elviszünk titeket az első
igazi nagy küldetésetekre. –monda Chris és beindította a motort. Zack lehúzta
az ablakát és önelégült mosollyal integetett a lányoknak akik a kocsira nézett.
Volt akire rákacsintott, de szerintem teljesen hülyét csinált magából, habár
nem vagyok csaj, lehet , hogy nekik ez bejön, de kétlem.
-Szerintem idiótát csinálsz
így magadból.- néztem rá egyik szemöldökömet felhúzva.
-Szerintem csípik Zack
bácsi stílusát- mondta féloldalas mosollyal és a kockás ingének gallérját
felcsapta .
-Lábad előtt hever a női
nemzet .-forgattam meg a szemem és kényelmes pózba helyeztem magam.
- Ugranak a szavamra,
pillantásomra elolvadnak , karjaimban sóhajtoznak- húzta ki magát
-Akkor mexicóban is hódítasz , mert oda tartunk. –mondta apa
hátra nézve
-Mégis, hogy akarsz te
mexicóba jutni?- néztem elképedve, mert nem kis távolság volt a mi kis Városunk
és az említett hely között.
-Repülővel.-rázta meg a
vállát.
-Tacos-nyalta meg a száját
Zack
-Un momento . Pueblába
megyünk és dolgozni, nem kajálni. –szólt hátra Chris bácsi .
-Mexikó város mellett van,
tehát igyis-ugyis van Tacos, pihenőt meg úgyis kell tartanunk. – háborodott fel
Zack és így ment egy darabig, amíg a reptérre nem értünk. Ott fel a
magán gépre,amitől majdnem eldobtam az agyam.
-Meddig leszünk ott?-
dőltem hátra az egyik széken, közben kakaskodni kezdtünk Zackel, mert be akarta
fúrni magát mellém .
-Remélhetőleg két nap. A
suliból igazolva lógtok. Mennyire töritek a spanyolt?- nézett ránk Chris és
összehúzta a szemöldökét, majd összemosolygott apuval és újságot kezdtek
olvasni .
-Királyság. Amúgy pár szót
tudok , meg egy-két mondatot. –válaszoltam, de el is húztam a fejem, mert Zack
majdnem belenyúlt a számba. A lábammal tolni kezdtem lefelé ,
miközben ő a felső tetemet lökdöste.
-Élesen balra!- kiáltott
fel apa, majd hirtelen elfordult a gép és mind a ketten lezuhantunk a földre ,
mire az összes végtagunk egymásba volt akadva.
-Miért nem férsz el egy
másikon? Nincs elég ?-mutattam körbe mikor sikerült felállnunk. Ő csak megrázta
a vállát és befoglalta az előző helyemet, ezért sóhajtva dőltem be a másikba.
-Lehetőleg ne vegyenek
észre titeket. –figyelmeztetett apa
-Bármi van fülesen tartjuk
a kapcsolatot.- folytatta Chris és elmondták a többi mondókát is. Beletelt pár órába , amíg meg nem érkeztünk ,
de okosan elütöttük az időt, ezért fel sem tűnt. Elsőnek bejelentkeztünk a
szállodába, ahol lepakoltunk, mert apuék nekünk is hoztak csomagot, majd ezek
után beöltöztünk a tipikus fekete ruhába és bedrótoztak minket.
-Menő!-mosolyogtunk egyszerre Zackel a tükörbe , majd egymást is alaposan
végigmértük.
-Értettük!- mondta Zack és
egy játékos tisztelgést adott.
-Csak a chipet hozzátok el!
– figyelmeztetek utoljára, majd bemásztunk a szellőző csövekbe.
-Miért te vagy elől? – súgtam
neki és lefele néztem, hogy ne a seggét keljen bámulnom
-Mert ha leérünk nekem
rögtön ki kell kapcsolnom a riasztót . Mire te leérsz én azzal végzek is és már
mehetsz befele.
-Én is tudnám kezelni azt a
szaros gépet.-puffogtam, de belül tudtam, hogy ő mindig is ügyesebb volt a
gépes-kábeles kütyükben , míg én jobban mozogtam és a reflexeim is megelőzték
az övét.
-Most csitt!- mondta és
hamarosan egy kisebb rácsozott részhez értünk. Alattunk fekete ruhás, kalapos
emberek beszéltek és a tömény cigi füst szállt felfele. Jobban megfigyelve volt ott női alak is és
egy takarító nő porolgatott mellettük .
-Idiotas! Habría sido
necesario destruirlo!- Kiabált az egyik ember , aki az asztal végén ült.
Valószínűleg ő lehetett a főnökük, mert olyasmit kiabált, hogy valakit meg
kellett volna ölniük. Lassan elnyomta a cigiét , majd az öklét az asztalra
csapta , olyan hangosan, hogy még én is összébb húztam magam.
Végre elhagytuk a rácsozott
részt és magamban egy kisebb imát elmondtam, hogy nem vettek észre minket.
-Az ajtót két őr fogja
őrizni. Lehetőleg egyszerre csapjatok le rájuk , úgy, hogy ne legyen idejük
segítségért szólni!-szólalt meg a fülemben egy kis hang , de egyikünk sem
válaszolt, mert a következő rácsozott rész jött . Itt most csak 3 ember volt és
ugyanúgy dohányt szívtak . Egy
kör asztalnál játszottak valami kártyajátékot .
Mázlinkra ők sem figyeltek fel ránk én pedig már kezdtem fulladozni a
tömény füstös levegő miatt, ami egy jó ideje kísér minket, de nem köhögtem el
magam, inkább visszatartottam a lélegzetem, amíg tudtam.
-Finalmente!- súgtam a
végre szót spanyolul , mikor sikerült kiszabadulnom a szűk helyről.
-Elvileg jobbra, majd ott
bemegyünk az ajtón. Lesz egy folyosó ahol a második elágazásnál rögtön balra
vannak az örök. –mondta mikor ő is feláll, kezében valami kütyüvel, ami az
előbb még egy csatlakozónak tűnt. Sietve
mentünk a megbeszélt útvonalon és, ahogy sejtettük két őr állt egy ajtó előtt.
Sikeresen egyszerre léptünk be és pár lépéssel átszeltük a köztünk lévő
távolságot. Mindkét őr a voki-toki felé nyúlt, de egy ütéssel kiütöttük a
kezükből. Zacket gyomorszájon ütötték engem pedig állon , ami jelen esetben egy
kicsit megijesztet. Még egy ütést kaptam, és végigcsúsztam a padlón. Kiköptem a
számban lévő vért és egy ugrással talpra küzdöttem magam, majd fejen húztam az engem ütő embert és
remélhetőleg betörtem az orrát. A háta mögé kerültem, így akkorát belerúgtam,
hogy most ő kenődött el a földön , majd
fejen húztam és innentől nem mozdult.
-Kész? – lihegte Zack, aki
a térdére volt támaszkodva mögötte pedig az ütött képű hapsi feküdt. -Elintézem
az ajtót, addig takarítsd fel a köpeted, mert mintát vesznek belőle.- mondta és
felém dobott egy papirzsebkendőt, meg egy apró sprét és zacskót.
-Kész –húztam el a szám és
a tiszta felületre néztem, majd a belső zsebembe nyomtam a zacskót, amiben a
koszos zsepi volt.
-Ez is.- sóhajtotta miután
pityent egyet az ajtó és kinyílt. Befele lépkedtem volna , de megállított és
egy golyót gurított befelé, amiből füst szivárgott. Pár percig az egész
helységet beborította, majd eltűnt és helyette a piros kis lézer csíkok jelentek
meg.
-De tök jó!-mondtam
iróniával a hangomban, majd befelé igyekeztem. Biztosan álltam minden egyes
lépésem után , mert elég sokat gyakoroltam ezt a helyzetet otthon, így nem
értem bele egyike se.
-Most hogy tovább?-
kérdeztem meg mikor az üveg kocka előtt álltam, amiben a csip volt.
-Pillanat.-mondta és bamba
tekintettel nyomkodott valamit. Néha-néha összehúzta a szemöldökét , de végül
is mikor elégedett vigyort mutatott a
mellettem lévő kocka szétnyílt én pedig óvatosan kivettem a csipet és kifele
igyekeztem.
-Mostantól gyorsan
haladjatok kifele, mert innentől tudják , hogy behatoltatok! – szólalt meg újra
apa hangja a fülesben, mi pedig szaporán futottunk a kacskaringós folyosón.
-Fel! – mondtam Zacknek
mikor lépteket hallottam szemből és felhúztuk magunkat a fűtés csövön a
lábainkat , pedig a falnak támasztottuk, ami lentebb volt, így takart minket. A
kezünket már égette a cső, de még bírnunk kellett pár percig, és mint végszóra
megérkezett az a pillanat ahol végre elengedhettük és az alattunk lévő egy-egy
fickót meglepve ütöttük le.
-Pattanj be!-kiabáltak
kifele apuék egy idegen kocsiból és
mögöttünk pedig lövések hangja tőrt fel , majd a golyók a körülöttünk lévő
tárgyakba ütköztek .
-Megvan? –kérdezte Chris és
tövig nyomva a gázt húztunk el a helyről.
-Tesskék!- nyomtam a felém
nyúló kézbe, majd nagyot sóhajtva , büszkén mosolyogva lepacsiztunk Zackkel.
-Mesterek vagyunk.- mondta
-Kész profik-értettem vele
egyet .- Ti addig mit csináltatok?- néztem előre
-Félig meddig az
eseményeket irányítottuk a laptopon keresztül. Rácsatlakoztunk a belső rendszerre
, így a kamerákból láttuk, hogy mi hol történik és ezzel ki tudtunk kapcsolni
pár dolgot. Nem akartunk segíteni, mert ez a ti ügyetek volt. Első akcióhoz
képest ügyesek voltatok. – mondta apa, mire belül még nagyobb öröm terjedt
szét.
-És akkor most így korábban
megyünk haza?- aggodalmaskodott Zack
-Nem, ti sétáltok ,várost
néztek pihentek , mi pedig elintézünk valamit.
-Segítsünk benne?-
kérdeztem rá
-Nem. Ez túl veszélyes
lenne.
-Kerestelek!- jött oda
hozzám suliban Kat. Az ajándék pihenő napunk hamar elment. Mindent megnéztünk
és Zack örömére ettünk Tachost is. Vettünk pár szuvenírt , majd indulhattunk is
haza.
-Nem nagyon izgat.- mondtam
bunkó hangnemben rá sem nézve.
-Beszélni akartam volna
veled.-mondta és belesétált a látó terembe, ezért a mobilomra tapasztottam a
szemem, de felemelte az államat az apró kezeivel.
-Leszarom. Nekem nincs
miről beszélnem veled. –mondtam mire egy hatalmas pofont kaptam . Az egész
udvaron lévő diák felénk kapta a szemét én pedig haragosan az égő felületre
tapasztottam az egyik kezemet egy pillanatra , majd dühösen az apró szemébe
néztem.
-Sajnálom.. én..nem
akartam.. –dadogta és a kezét a szája elé emelte.
-Nem akartad, de
megetetted. Rendben van. Most ha megbocsájtasz ettől függetlenül még nincs
kedvem beszélni veled.- mondtam és fa képnél hagytam , magamban belül pedig
ostromoltam magam, hogy –hogy lehetek ennyire egy bunkó paraszt. Teljesen úgy
éreztem magam , mintha ketté szakadnék és a két felem veszekedne egymással. Az
egyik oda futna Kathez és szorosan magához húzná , majd közölné vele, hogy
sajnálja, hogy ekkora tapló volt , míg a másik dühöng ,minden ellen , ami
Katről szól. Megérdemli, hogy most ő próbálkozzon, mert már beelégeltem az
egészet. Már nem érdekel, hogy mit akar mondani. Nem érdekel a hangulat
ingadozásai, de mégis úgy érzem, hogy jobb lenne mellette maradni és vele
lenni.
-Azt terjesztik, hogy jársz
Kattel, de megcsaltad többször is és ezért pofozott fel.- fordult felém egy
hidrogén szőke hajú lány matek órán. Igazándiból pad társak vagyunk, de ez az
első , hogy egymáshoz szólunk.
-Van barátnőm ,és nem Kat
az. Elvileg barátok voltunk, de összevesztünk azért pofozott fel.- néztem bele
a kíváncsi szemében és megrántottam az egyik vállam, mintha nem is érdekelne az
egész. Ő bólintott, majd mindketten a tanárnőre figyeltünk. Szünetekben pár
haverral lógtam , de kiszúrtam , hogy Katerina figyel. Felhúztam a szemöldököm,
amolyan „mi van? „ stílusban, de ő csak szomorúan lehajtotta a fejét és tovább
sétált, bennem ,pedig feltört a lelki ismeretem , ami azt súgta, hogy egy tapló vagyok
és kérjek tőle bocsánatot, de nem tettem
inkább folytattam a mesélést ők pedig hatalmas szemekkel ,visszafojtott
röhögéssel hallgatták a történet csattanóját.
-Szia csillagom.-mondtam a
telefonba hazafelé .
-Szia szerelmem.- mondta
zavartan.
-Ráérsz ma?
-Persze. Fel tudsz jönni?
–kérdezte mire megbeszéltük az idő pontot.
-Milyen volt a
suli?-kérdezte anya , mikor hazaértem.
-Végre szünet.- mosolyogtam
el. Igaz csütörtök volt, de már holnap nem kell mennünk suliba, mert 1 hétig
tart a tavaszi szünet, amibe a hétvégét is belevették .
-Ezt úgy mondod , mintha
olyan sokat jártál volna suliba. –forgatta meg a szemét .
-Teljesen lefáradtam a sok
tanulásba.-bólogattam és a vállára hajtottam a fejem.
-Oh te szegény. Akkor most
úgy teszek mintha sajnálnám a fiamat, aki két napig Mexikóban sétálgatott.
-Dolgoztam!- mosolyogtam rá
játékos vigyorral
-Már hiányzott ez a
mosolyod. Mostanában túl komoly a tekinteted.- vizsgálta az arcom , mire én
homlokon pusziltam és felmentem a szobámba, hogy átöltözzek.
„Ma este buli a parti
házban. Állítólag kötelező vendégek vagyunk. Megyünk? „kaptam üzenetet Zacktől
-„Ki nem hadlyuk „- küldtem
el , majd elköszöntem anyutól és Natassa felé mentem.
-Hiányoztál!- ugrott a
nyakamba és vadul megcsókolt.
-Neked is szia.- mondtam
féloldalas mosollyal és a szobájába mentünk fel ,miután bemutatkoztam a
bátyának.
-Szeretnél filmezni? –
hajolt le a DVD-k elé és a szemem a kerek seggére vándorolt.
-Aha filmezhetünk-kaptam el
a tekintetem , majd miután elindítottuk
a Nagyfiúkat az ágyára dőltünk, de egy idő után rám mászott és elkezdte
csókolni a nyakamat.
-Este lesz egy buli a
parton. Nem jössz el velem?- kérdeztem
mikor fordítottam a helyzeten .
-Most nem jó. Dolgom
van.-húzta el a száját.
-Nem érsz rá éjszaka? Mégis
mit csinálsz akkor? –értetlenkedtem
-Semmi érdekeset, de nem
mehetek el. –rázta meg a fejét, mire lemásztam róla és a fejét a mellkasomra húzva simogatni kezdtem a haját.
-Rendben. – mondtam
beletörődően és igazándiból abszolút nem is érdekelt, hogy jön –e vagy nem.
Már előre hallottam a
tomboló zenét, pedig ,még volt 500 méter hátra. Nem sokig maradtam Natasánál ,
hamar eljöttem és megvacsiztam anyuékkal, ami alatt elkérezkedtem otthonról és
egy nagyobb bandát összegyűjtve elindultunk a haverokkal.
-Micsoda lányok!- ámuldozott
Sam mikor beléptünk
-Ma este elcsavarjuk párnak
a fejét!- tette hozzá Luck
-Én csak egyét!- vigyorgott
Zack és én is oda kaptam a fejem , amerre
ő néz. Egy csapat lány közt nevetgélt Kat és Naomi.
-Ez mindenütt ott van?
–tettem fel a kérdést inkább magamnak és
befoglaltuk a szokásos helyünket ,ami után hallgatni kezdtem a beszélgetésüket
. Próbáltam komoly maradni, de a társaságunkban lehetetlennek bizonyult , így
én is röhögni kezdtem, de egyre többször kaptam a fejem Kathez, aki össze
vissza táncolt mindenkivel.
-Nem cserélünk helyet? Akkor
nem tekered ki a nyakad.-ajánlotta fel az egyik haverom én, csak mosolyogva
megráztam a fejem.
-Tetszik? –húzogatta a
szemöldökét . Erre a válaszra alapból nemet válaszolta volna, de volt bennem
egy kicsi alkohol , amitől úgy gondoltam az őszinteség jobb döntés.
- Eszméletlenül jól néz ki
és imádom a társaságát, de van barátnőm.- vágtam rá a végét, mielőtt rosszul
jönnék ki belőle
-Beelégedtem volna egy
igennel. –mondta és a kezembe adta a poharát.- Én léptem, mert Aphrodité lánya
szemezni kezdett velem 10 perce.
-Sok sikert!- mondtam neki
és letettem a poharát , de átültem a helyére. Kényelmesen, lazán ültem és a
szememet le nem vettem Katről. Egy kivágott felsőben volt és szűk gatyában,
magas sarkúval együtt. A haja be volt
göndörítve és eszméletlen szexin nézett ki. A tekintetünk összekapcsolódott ,
ezért rámosolyogtam. A fiúnak, akivel táncolt nem tetszett, hogy a partnere
másra figyel , így lejjebb csúsztatva a kezét a seggébe markolt. Kat felhúzta a
hajas fiú kezét és csak rá koncentrált, bennem pedig egy furcsa érzés kezdett
terjedni. Szerettem volna ott leni és vele táncolni, de figyelmeztettem magam,
hogy barátnőm van, ezért én is elkaptam a
tekintetem és beszálltam a
többiek beszélgetésébe, akik épp valakiről beszélgettek.
-Kösz nem.- utasítottam
vissza az újabb pohár alkoholt, mert nem akartam részegre inni magam. –Kimentem
levegőzni. –szóltam oda Zacknek , akinek Naomi ült az ölébe. A teremben Kat
után néztem, mert nem szokása , hogy a barátnőjétől külön van, de nem láttam.
Nem is érdekelt tovább a téma , kimentem az ajtón és a falnak dőlve szívtam be
a levegőt
-Szépen hagyod magad,
értetted?! –halottam egy mély férfi hangott , majd hatalmas pofon csattanását ,
ezért gyorsan a szerintem hallott helyre igyekeztem. Kat feküdt sírva a
földön és kúszni próbált lefele, de a
férfi megragadta a lábát és visszahúzta, majd taperolni próbálta. Megragadtam a
pasi zakóját és lerántottam a remegő lányról .
-Ne avatkozz bele! – nézett
rám dühösen és megpróbált kikerülni.
-Hagyd békén a lányt! –
mondtam neki és az útjába álltam. Az előző jó kedvemnek nyoma se volt, hatalmas
düh tombolt bennem .
-Ne keménykedj!- mondta és
felém ütött . Elkaptam az öklét és hátra csavartam.
-Tűnj el!- mondtam kimérten
a fülébe és hasba térdeltem, mire dühösen nézett rám, de volt annyi esze, hogy
tudja, fölényben vagyok, így inkább elment.
-Köszönőm.-nézett fel rám. A
szeme csillogott a könnytől és egy kissé elkenődött a sminkje. A hangja
rekedtes volt és még mindig sírt. Lehajoltam hozzá és egyik kezemmel a térde
alatt ragadtam meg, míg a másikkal a hátánál tartva felhúztam és a karjaimba
tartva indultam meg vele hazafelé. A fejét a nyakamba temette , nekem pedig
szinte a semmiből apró méretűre zsugorodott a gyomrom és szaporábban vetem
a levegőt.
-Miért mentél ki
vele?-kérdeztem mikor lenyugodott
-Haza akartam menni.
Épphogy elindultam szembe jött velem. Hülyén mosolygott rám, és mivel az utca üres
volt inkább visszafordultam a klub fele, mert ott csak nem történhet baj.
Láttam, hogy követ , ezért futni kezdtem, de ott beért. –mondta még egy picit hüppögve.-Leteszel?
-Nem jó ez így?- néztem rá
és lassan letettem, mert nemlegesen rázta a fejét, de a derekán tartottam az egyik
kezem a biztonság kedvéért.
-Te mindig rám találsz a
bajban?-kérdezte viccesre fogva a figurát, de én nem nevettem, inkább komolyan
válaszoltam.
-Megpróbálok mindig ott lenni,
hogy segítsek. A mai véletlen volt, de sikerült. Soha nem hagynám , hogy bajod essen.
-Pedig már kezdtem azt
hinni, hogy nem jelentett semmit az elmúlt pár hét. Mostanában eléggé más vagy.
- Hé butus , ilyenekre ne
gondolj ! Talán megváltoztam egy kicsit, nem tudom, de attól még ugyanolyan
fontos vagy nekem. Sőt a legfontosabb nő az anyukám mellett. -mondtam a két ház között megállítva őt, hogy még
befejezhessük a beszélgetést. Az utolsó mondat előtt egy kis szünetet hagytam,
de azért kimondtam.
-Pf.. na persze.
Minden esetre ..-kezdte , de félbeszakítottam
-Nem. Tényleg így van.
Többet jelentesz nekem , mint Natassa .-mondtam , mert valószínűleg a barátnőmre gondolt, ezért nem hitte el. Hosszasan gondolkoztam mielőtt kimondtam, de tényleg
így van. A gyomrom remegni kezdett,
annyira féltem a reakciójától, és mintha ezernyi pillangó repdesett volna benne,
úgy éreztem magam.
-Be vagy rúgva. Csak a pia
beszél belőled. –rázta meg a fejét –Mond el holnap is és el hiszem. –mondta féloldalas
mosollyal , majd vállamba kapaszkodva felpipiskedett, de még így se ért fel,
ezért kissé lehajoltam és hagytam, hogy a forró ajkával egy lágy puszit adjon az arcomra, aminek a helye rögtön bizseregni
kezdett.
-Köszönöm, hogy jókor
voltál jó helyen és segítettél. –indúlt volna el, de a csuklójánál fogva
magamhoz rántottam és két karomat a
csípőjére téve tartani kezdtem és a homlokára adtam egy puszit.
-Holnap beszélünk, vagy még
hamarabb. Jó éjszakát –mondtam a puszi után és hagytam, hogy bemenjen. Én egy
darabig maradtam kint és a holdat bámultam a hinta ágyból fekve. Küldtem Zacknek
egy sms-t, hogy eljöttem ne keressen és Natassa nevére kattintottam, de inkább
kiléptem . A telefont a mellkasomon hagyva hintáztattam magam és azon gondolkodtam, hogy ha valaki most látna ,
mennyire egy nyálas srácnak gondolna, de nem érdekelt. Inkább becsuktam a
szemem és felidéztem azt a jól eső
érzést mikor közel hajolt és megpuszilt.