23. fejezett

 

Dave szemszöge:

-Sajnálom, azt az egy évet. –mondtam megsértődve. Tudom gyerekes, de igen megvagyok sértődve annak ellenére, hogy én is hazudtam neki, most meg tanácstalan vagyok. Azt hiszem tényleg szeretem őt, és nem tudom mit tegyek :amit szeretnék vagy amit kellene. Nem..nem lehetek önző ,vele szemben nem. Lehet , hogy mindketten úgy lennénk a legboldogabbak ,ha együtt lennénk, de az neki nem lenne biztonságos, mert Michail csak egy ember a listámon aki a nyomoromat akarja és nem fogom tudni mindig megvédeni én meg belehalnák ha baja esne.

-Most mi lesz velünk?-kérdezte könnyes szemmel

-Semmi. Maradunk barátok, sajnálom, de én nem szeretlek. Tudom, hogy néha másképp adom elő a dolgokat, félreérthető jeleket adok ,de csak barátként tekintek rád.

-És a barátok szoktak csókolózni?-utalt a múltra

-Nem, de vonzottál. Valoszinűleg csak a múlt miatt viszont ebből soha nem lesz semmi. Induljunk, mielőtt lelőnek.

Lana szemszöge:

A szemem szúrnak a könnyektől, mert most már örökké elveszítettem és ez rosszabb mint bármi más, mert nélküle ,csak egy fél ember vagyok. Ennek nem így kellett volna történnie  megkellet volna tudnia és ,talán egy esélyt adnia ennek a kapcsolatnak,de persze miért is tenné , ha nem szeret ,meg amúgy is ..nem tartozom a világába és régen sem tartoztam. Talán soha nem is gondolta komolyan velem az egész dolgot ,mert akkor elmondta volna , bízott volna bennem. A ház előtt kipattantam a kocsiból a befele szaladtam egyenesen Chris nyakába és elbőgtem magam.

-Mennyünk be a szobámba- kértem tőle mielőtt Dave meglátná, hogy miatta, érte sírok

-Mi történt?-ültünk le az ágyra én meg még mindig az ölelésében szipogtam

-Megtudta..elmondtam neki .-csak ennyit bírtam kinyögni, de ebből mindent értett

-Emlékezett rá? Nyugi minden rendbe lesz. Kell neki egy kis idő és újra egyűt lesztek

-Mondhatni emlékezett , de soha nem leszünk. Megmondta , hogy nem szeret .

-Mi a szar? Ez megőrült-rázta a fejét hitetlenkedve

-Régebben komolyan gondolta vagy csak egy játék voltam neki?-kérdeztem meg azt a gondolatot , ami az út végénél foglalkoztatott

-Egyértelmű, hogy komoly volt. Minden lánnyal csak egy napot vagy ép fél hetet volt együtt , de veled 1 évet.

-Mondta , hogy komoly a dolog?

-Igen-adta a választ amit hallani akartam, bár ez már nem változtat semmit,vagy csak annyit, hogy akkor nem voltam maximálisan becsapva.

Jassica is bekopogott, hogy nem –e zavar és, hogy  ő is mellettem akar állni, mert nem csak a szép nevetős pillanatokkor akar velem lenni. Ez igazán jól esett és minkét néző pontot meghallgattam, ami megnyugtatott, de már a reményt nem adta vissza. Mikor egyedül maradtam levettem a dobozt és nézegetni kezdtem. Azokat a pillanatokat már semmi nem adhatja vissza, ezért emlék. Mert ,csak egyszer történik meg és soha többet újra. Hirtelen mérgemben szétdobáltam az összeset a szobámba és sírva az ágyba dőltem, amíg el nem aludtam.

Komásan kikeltem az ágyból  és körbenéztem a szobámba, nem csak egy rossz álom, tényleg megtörtént, de nem ,így kellett volna reagálnom. Hát szép kis karácsonyi reggel az biztos. Kint mindenki sürgött forgott, nekem meg nulla kedvem mindenhez ,de nem akarok én az ünnep rontó lenni ezért szépen felteszem a kis boldog maszkom és úgy sétálgatok aztán majdnem felborulok, mert Dave nekem jött.

-Bocs, véletlen volt. –mondta és tovább ment én meg vissza a szobámba pakolászni , mert nem egy fotós szőnyeget szeretnék, é mielőtt még baja lenne a képeknek inkább összeszedem őket. Összevissza forgolódtam , mire szerencsétlenül lelöktem a  hó gömböt.

-Ne!-mondtam magamnak és felvettem. Megnéztem, úgy látszik kivételesen szerencsém volt, mert nem tört össze, amit nem is értek , de nem érdekelt.  Átnézte az egészet, csak az oldalát díszítő Karácsonyfa egyikének tört le a legkisebb  ága, jobban megnézve egy kis repedést is láttam. Legalábbis azt hittem , hogy az , de ha legrepedt volna ,akkor nem futna végig egy szabályos csíkban az egész. Remegő kézzel ,de sikerült szétnyitnom és az üreges belsejében ,csak egy kis összehajtott lapocska volt.

  „ Oké, fogalmam sincs mit csinálok, valószínűleg hatalmas hülyeséget, de egy próbát megér. Igazándiból arra gondoltam, hogy leírom neked az igazságot és az érzelmeimet őszintén , mert még soha nem éreztem ilyet és talán , nem is szabadna veled , de egy esélyt azért megadok és ha el nem is mondom , mert leírni könnyebb volt , a véletlenre bízom, hogy megtalálod-e vagy nem.

Nem vagyok egy tipikus jófiú  és amint megláttalak téged is megakartalak szerezni, ahogy a többieket, az előtted lévőket. Próbáltam közelebb kerülni hozzád, viszont én engedtelek egyre közelebb magamhoz , ezt pedig nem akartam , így a legegyszerűbbet választottam, és bunkó voltam veled , de mikor bajba kerültél rádöbbentem , hogy talán többet jelentesz nekem, ha nem is akarom bevallani . Újra beszéltünk és teljesen elvarázsoltál minden egyes pillantásoddal. Ha megláttalak felgyorsult a szívem és ha nevettél nekem is mosolyognom kellet. Tudni akartam , hogy mitől leszel boldog, mert mindig látni akartam azt a mosolyt és , hogy mitől sírod el magad, mert megszerettelek volna attól óvni. Olyanokra vagy képes , és olyanokat hozol ki belőlem , amitől megijedek. Mindenki fél az új dolgoktól és te teljesen új vagy számomra, ahogy az is , hogy zavarban vagyok.  Soha nem akartam megváltozni , mindig szeretem ezt az élet stílust , amiben eddig éltem, viszont, miattad már nem néz ki olyan jól. Miattad meg akarok változni, mert nem ilyet érdemelsz . Olyan ártatlan vagy ,hogy félek ha hozzád érek az összes piszkos kis titkaim bemocskolnának és ez pedig így történne. Túl sok lenne az a dolog ami miatt bajba kerülhetnél, de most dönts te a biztonságodról , mert ezt az esélyt meg szerettem volna adni magunknak, már ha érzel valamit irántam és ,csak reménykedni tudok, hogy nem a volt barátodat látod bennem, ami miatt  olyan közel kerülsz hozzám. Ezt pedig a tegnapi csókkal el is felejtetted velem.   Haragudtál amit megértettem, de elviselni nem bírtam, ezért a kedvenc helyemre vittelek. Ott be akartam vallani neked mindent , de megijedtem. Féltem a  reakciódtól és a visszautasítástól ,ezért csak beszélgettem veled, viszont mikor közelebb kerültél elvetted az eszem. Nem bírtam ellenállni és hiába kiabált az agyam, hogy nem kéne, megcsókoltalak , te pedig vissza. Az akkori érzelmeket leírni nem tudnám, teljesen felborítottad az életemet. Minden csókom egy sima egyszerű csók volt, és semmi hatást nem váltott ki, de te igen.   Úgy éreztem ,hogy talán te is szerethetsz , és hogy a mi történetünk régebb óta tart , mint amiről tudok, de hiába akartam , tagadtam neked az egészet. Azt mondtam az csak egy csók volt és semmit nem jelenet, pedig ez nem így van. Az nem egy csók volt , és többet jelent mindennél, csak nem szabadna. Nekem nem szabadna semmit éreznem irántad, hogy te biztonságban maradj viszont úgy gondolom, hogy erről neked is tudnod kéne és döntened is . Ha úgy döntesz, hogy velem szeretnél lenni , én leszek a legboldogabb, de előtte beavatlak  azokba , amikről senki nem tud , még apa sem , mert a legelső pillanattól kezdve magyarázhatatlanúl bízok benned. Olyan vagy számomra ,mint egy kisfiúnak  a legféltettebb kincse, amihez senki nem nyúlhat , nem eshet baja és ami a legtöbbet jelenti számára. Amiért mindent megtenne.

                                          Boldog Mikulást ! "

Te jó úr isten!!! –ez volt e legelső reakcióm. Miért nem találtam meg hamarabb?

Kifele szaladtam a papírral a kezembe .

-Merre van Dave?-kérdeztem a többieket , akik értetlenül néztek rám.

-Havat lapátol.-mutatott ki Kim én pedig már rohantam is ki egy kis papucsban.

-Dave! – kiabáltam neki mire rám nézett , majd a kezembe . Kérdőn nézett rám , de eldobta a lapátot.

Elé értem és a nyaka köré fontam a kezem , megcsókoltam, amit rögtön viszonozott is.

-Ez meg..-kezdett bele, de felmutattam a papírt.

-Megtaláltam! De miért pont most? És tegnap miért nem mondtad?

A fejét rázta.

-Nem akartam , hogy megtaláld. A tegnap után már nem, még  a kocsiban eszembe volt, hogy este  elveszem, de elfelejtettem.

-Miért nem?! Mond azt hogy változott valami. Kérlek , ne hazudozzunk már egymásnak, mert nem fogok  egy hazugságban élni. Nem érdekel , hogy bármikor meghalhatok, csak mert a barát nőd vagyok. Az is sokkal jobb mint, hogy nélküled élném a napjaimat. Egyszerűen képtelen vagyok. – mondtam neki és a reakcióját vártam, de ő semmit nem szólt

-Mondj már valamit!-kérleltem

-Igazándiból most egy szerelmi vallomáson gondolkoztam, de nincs túl nagy  jártasságom benne…-nevetett fel halkan mire egy kisebb mosolyt varázsoltam az arcomra , én beérem ennyivel, nem kellenek nekem az ódák. -Totál beléd zúgtam. –mondta ki féloldalas mosollyal és az arcom a kezei közé zárta , úgy húzott magához közelebb, és lágy puszit lehelt a számra én pedig kicsattantam az örömtől és a hasamba újra a pillangók játszottak.

22.fejezet

 Még egyszer boldog Karácsonyt és meghoztam a részt mert sikerült befejeznem, bár nem így terveztem ...   Remélem jól telt a mai napotok :D Sok sütit ettetek?:D és ki mit kapott ? :3 Jó olvasást ♥

Mint minden szép pillanat, ez is véget ért.

-Haza szeretnél menni vagy inkább maradsz velem páromként?-kérdezte

-Vanessa?-kérdeztem vissza

-Nem kell aggódnod miatta..szerintem hazament-rántott egyet a vállán és kíváncsian nézett rám

-Megtiszeltetés lenne-mosolyodtam és a felém nyújtott karjába kapaszkodva indultunk vissza. Lent rengeteg ember figyelt fel ránk, én pedig utálom ha néznek , de ő rajta semmi nem látszott, boldogan sétált velem el Jassékhez ahonnan kaptam egy kis test ápolót , hogy a szemem alatti pici fekete elmosódott foltot eltüntessem , majd az ő asztalukhoz kísért ,de csak annyira , hogy  közölje az apukájával az elöbi esetet, majd a parkettre vitt és az egész partit végigtáncoltuk, közbe pedig halkan beszélgettünk és nevettünk. Hazafelé már ,csak annyira emlékszem, hogy elbúcsúztunk mindenkitől és a kocsijába bealudtam.

 -Jó volt a party?-kérdezte Kim , mikor felkeltem

-A második fele remekül sikerült –mondtam a kis társaságnak és elkezdtük kibeszélni

-Na akkor aktivity vagy társas-mutatta fel ebéd után a két kis dobozt Page, mire a döntő többség aktivitit kiabált be , így elkezdtük. Sokat nevettünk közbe, a szavak elég nehezek voltak mi  meg rengetegszer kerültünk félreérthető helyzetbe.  

Alvás előtt még bekopogtam Chrishez, hogy megtudjam mi van közte és Jass közt.

-Csá borsó! Mi járatban?

-Kivételesen faggatok, nem mesélek-mosolyogtam mire egyik szemöldökét felhúzta.

-Jassicával jártok?-kérdeztem . Igen tudtam rá a választ, de valahogy bele kell , hogy kezdjek és ha rögtön azt kérdezném, hogy mit érezz iránta talán egy kissé feltűnő lenne

-Dehogy is.  Csak barátok vagyunk.

-Hát én nem ezt látom, de így is érzel? Csak barátot jelent?

-Ömm ..mióta itt lakunk kavargatni kezdtünk, de igen, csak barát és semmi több, bár be kell valljam vonzó ,belevaló kis csaj, de csak  barát. –hát ez nem jelent jót , ennek nem így kellet volna történnie.

Még maradtam a szobában és beszélgettünk, viccelődtünk aztán az ágyamba mentem mikor bejöttek a szobámba.

-Kopogás?-kérdeztem Davetől

-Bocs.-kopogott az ágyam oldalán , mire megforgattam a szemem.

-Tudom , nem most kéne megkérdeznem, de a nagyi szervez , ilyen karácsonyi család vacsorát, ahova mindenki visz plusz embert magával és én úgy gondoltam, hogy lenne kedved velem jönni?-kérdezte kiskutya szemekkel. Emlékszem nyáron már egyszer bemutatott , de csak a nagymamájának ,aki nagyon kedves . Eleinte féltem, hogy vajon mit fog hozzám szólni, de szerencsére már az első pár mondatával megnyugtatott és sok boldogságot kívánt nekünk.

-Persze.-mosolyogtam

-És itt jön a  második kérés…eljátszanád a barátnőmet?-kérdezte egy kissé kipirult arccal.

-Mégis minek?-kérdeztem

-Mert az unoka tesóm is jön , múltkor pedig megint kezdte a „szivatását” és azt mondtam , hogy van barátnőm, most pedig meg kéne , hogy ismerjen..

-Bene vagyok, de  jössz nekem egyel.-egy kicsit elgondolkodtam, de a választás nagyon is kedvező volt.

-Köszi, majd kárpótollak –kacsintott –Ja és a vacsi holnap lesz.-rögtön felfogtam és egy jó éjt puszi után el is aludtam.

     *Másnap délután*

Egy kék kis koktél ruhát húztam fel , fekete magassarkúval a hajamat pedig felcsatoltam most pedig fel le rohangálok.

-Jó lesz ?-álltam Dave elé. Fekete farmer volt rajta és egy zakó.

-Tökéletes mint mindig-mondta mire a többiek ujjongni kezdtek

-Apud tudja , hogy a barátnőd vagyok?-kérdeztem közbe pedig a barátnő szónál kis szarvakat formáltam a kezeimmel

-Majd ott a ház ellőt szólok neki.- én meg bent a nagyiját világosítom fel a történtekről, mert gondolom ő nincs tisztába az emlékezet kieséssel, és az aprócska titokkal, miszerint Davenek semmiről nem szabad tudnia.

Újra az anyós ülésre ültem és beszélgetni kezdtünk mindenféle hülyeségről , és azért szóvá tettem neki, hogy már találkoztam egyszer a nagyijával , amit meglepve fogadott. Amikor oda értünk kisegített a kocsiból és köszöntünk az apukájának.

-Apa, mégy egy mondat. Lana ma eljátssza a barátnőmet és te is tudd ,úgy mintha mi már jó rég óta járnánk jó?

-Mégis minek?-kérdezte majd feltette a kezét-Tudjátok mit nem érdekel, rendben szép galambocskáim ,köszönjünk a famíliának.-mondta és becsöngetett mire a kedves öreg néni nyitott ajtót

-Sziasztok, már csak rátok vártunk –köszönt mindenkinek –majd nekem oda tett egy mondatot , miszerint jó újra látni.

Bent pedig megismertem a 2 unakatestvérét, közülük pedig a fiú egy 5dollárost adott Dave kezébe, a nagybácsikáját, a nagypapáját akivel még nem találkoztam, és a nagynénjét .  Az asztalhoz ültünk én pedig kimentem segíteni Martha Néninek behozni a tálakat, másrészt pedig beszélni vele.

-Szeretnék önnek mondani valamit, mert egyedül , csak ön találkozott még velem.

-Hallgatlak kicsikém.

- Davnek egy hónapja emlékezet kiesése volt, amiben részben elfelejtett engem, viszont a munkája miatt (igen a család tudd róla) most egy kis zűrben vagyok, így mi újra össze ismerkedtünk . A feltétel pedig , hogy én nem elékeztethetem a múltjára , mert magától kell rájönnie. Szóval, kérem őn se említsen engem, mert úgy tudja, hogy mi csak barátok voltunk-Hajtottam le egy kissé a fejem ,majd visszanéztem

-Óhh drágáim. Természetesen nem szólok , de a papival azért beszélek, mert neki már meséltem rólad. Remélem megint együtt lesztek, mert jó hatással vagy rá, és olyan kis aranyos pár vagytok.-mosolygott rám majd az egyik ősz tincsét a füle mögé tűrte

-Én is remélem, mert még mindig szeretem.

-És most hogyhogy a barátnőjeként jöttél? –kérdezte és egy  levesest edényt fogott meg  , én meg a zöldséges tányért hoztam.

-Fogadott az unoka testvérével és megkért , hogy játsszam el a barátnőjét.

-Jaj istenem ez a fiú-nevetett fel és a többiekhez értünk.

A vacsora közben történeteket meséltek egymásnak ,amit én mosolyogva hallgattam, mert hozzá szólni nem igazán tudtam a vacsi után pedig a fa melletti dohány asztalt ültük körbe közben pedig kaptam Davetől egy puszit az arcomra és a kezeinket összekulcsolta.

-Na és Lana, most te jössz, hogy jöttetek össze? –kérdezte az unkokatesója , Adam.

-Sokáig barátok voltunk és pont a meccsére igyekeztem , amire meghívott . Ott hallottam, ahogy a csapat társai engem cikiznek , ő megvédett , de én nem akartam maradni ,ezért hazafelé indultam. Az eső elkezdett szakadni ezért egy telefonfűlkébe bújtam. Ő utánam jött és szerelmet vallót ,majd megcsókolt .-az arcát néztem , amin egy kicsi megdöbbenés látszódott , de mindezt takarta egy mosollyal. Emlékeztetni akartam és ha a csókokkal  nem sikerül , akkor az álarcunk mögött mesélem el a történetünket.

-És jól csókol? –kérdezte Viki az unokanővére

-Persze-pirultam el mire kihúzta magát de ezt csak egy oldal bökéssel díjaztam.

-Na és első tánc Dave? –kérdezte Viki tőle, a felnőttek pedig valamiről  nagyon mélyen beszéltek

- Sulibállon  történt. Én felkértem ő pedig igent mondott. A haverjaimmal töltöttük szinte az egész estét, féltem , hogy elijesztik, de jól megállta a helyét. Egész estét végig nevettük , de a lassú számnál felkértem.-egy picit kerekded szemekkel néztem. Igaz volt amit mondott. Úr isten emlékszik?! Nagyon remélem.

-A Forever-re táncoltunk és egy párszor rád is léptem. A végénél pedig lekértek táncolni.-folytattam

-De te nem mentél.-mosolygott és arcon puszilt.

-De aranyosak vagytok-csillogott Viki szeme

-Én akkor sem hiszem , hogy jártok –rázott egyet  a vállán Adam, de Viki oldalba ütötte.

-Nézzél már rájuk! Tök összeillenek-mondta és ránk mosolygott

-Köszi –mosolyogott vissza Dave és rám nézett

-Nektek van barátotok, barátnőtök? –kérdeztem vissza

-Hát nekem van valakim-mosolygott Viki .-Fél éve vagyunk együtt. Futó kalandnak indult, de  végül is egymásba boronálódtunk.

-Nekem senkim.-húzta a száját  a srác

Majd tovább beszéltünk a pasik autós videójáéról kezdtek el , én pedig Vikivel ruhákról csacsogtam. Az izélünk nagyon is hasonlít , és maga a lányt is nagyon megkedveltem ebben a  pár órában.

-És most itt helyben táncolnál is vele?-fogtam fel egy mondatot a fiuk beszélgetéséből ,amit Adam szánt Davenek.

-Szabad?-kérdezte és felhúzott , majd a pörgős zenét egy kicsit hangosabbra tette.

-Dave, ebben a cipőben nem fogok tudni-magyaráztam ,mire lehajolt és lecsatolta a lábamról és félre dobta a cipőm.

Az egész táncunk szinte csak abból telt, hogy pörgetett meg lépkedett egy párat velem. A két unoka testvérén kívül figyelemmel nézték az előadásunkat a többi család tagja is és a vége fele pedig ritmusra tapsoltak az  utolsó lépésnél pedig megdöntött és fél karjával tartott a másikkal pedig a felhúzott lábamat tartotta én meg a nyakánál kapaszkodtam.

-Az igazi párok csókkal fejezik be-kiabált be Adam mire a barátom rám kacsintott és szájon puszilt,  ezt pedig még hangosabb tapssal díjazták. Az alsó ajkamba harapva a cipőmért mentem és felcsatoltam a lábamra a nagyijával pedig összemosolyogtam.

Ezután  csatlakoztunk a felnőttekhez és közösen kezdtünk beszélgetni olyan   10 óra körül pedig megköszöntük a  vendég látást és mindenkitől elköszöntünk.

-Örülök , hogy megismerhettem-köszöntem el két puszival a nagynénjétől és nagybácsijától meg a papájától, Joe Bácsitól.

-Én is örülök. Mien kis táncot leadtatok-nevetett fel a bácsi –remélem még sokáig együtt lesztek-nézett Davre .

-Szia Adam-adtam neki is két puszit majd Vikihez fordultam

-Szia Lana, remélem még beszélünk, örülök, hogy ilyen jó fej rokonnal fogok bővülni-ölelt meg Viki

-Szíja drágám-adott két puszit a nagymamája-Sok szerencsét.

-Köszönök mindent és Boldog karácsonyt még egyszer – köszöntem el és Patrical együtt kivonultunk. A ház elöt tőle is elköszöntünk , majd a kocsiba szálltunk , de nem indította el.

-Ugye tudod, hogy jössz nekem egy magyarázattal-nézett rám –én a számat nyitottam volna , de elhalgatattott.

-Ne most mert akkor nem tudnék az útra koncentrálni. Majd otthon.

 Csendbe mentünk , de egy kávézónál leparkol.

-Tudod mit?! Így se tudok koncentrálni egyfajtába kattog az agyam és homályban tapogatok. Mi volt a benti?-szált ki közben az autóból és szembe állt velem

-Én is akartam kérdezni. Emlékszel valamire?-kérdeztem reményekkel teli , mert bent nagyon is úgy éreztem ,hogy mindenre

-Nem tudom. Elkezdted mesélni és álmodtam róla, aztán kitaláltból meséltem az első táncot , amit egy homályos arcú lánnyal álmodtam, de te folytattad. Ez mind megtörtént ugye? Kérlek mesélj el mindent.-nézett kérlelve

-Nem tehetem, neked kell emlékezned és teljesen. Legalábbis el akarom mesélni de foggalamam sincs, hogy megtehetem-e már, igen ez mind megtörtént. Többek voltunk, mint barátok. –hajtottam le a fejem. Fogalmam se volt , hogy mit tegyek ,csak arról , hogy mit akarok.  Ő idegesen a hajába túrt és felemelte a fejem.

-Nem kell semmit mondanod, azt hiszem összeállt a kép minden egyes nagyobb darabja.

-Úgy érted emlékszel mindenre?-örültem meg

-Semmire nem emlékezek. Van egy táncolós homályos álmom, egy csókos, egy karácsonyos, meg egy strandos , de ezeket, nem gondoltam komolyan. Azt hittem az agyam játéka…a mai napig és nem tudom, hogy örüljek –e neki. Miért hazudtál? Azt mondtad nem miattam kell rád vigyázni , de egy szava sem igaz. Én tehetek róla, hogy megakarnak őllni!

-Azok az álmok megtörténtek. Elkezdtél emlékezni és az már haladás. Elvileg ,csak egy kicsi löket kéne, egy esemény, amitől minden rendbe jöhet, de lehet , hogy ezzel elszúrtam és soha nem fogsz többre emlékezni. Hazudnom kellet, hogy emlékezz. Megkellet fogadnom, hogy semmit nem mondok el, mert így hamarabb gyógyulhatsz és ha elmondom semmire nem fogsz abból emlékezni soha..legalábbis az orvosok szerint, de nem okolhatsz , hogy hazudtam, mert te az egész életedről hazudtál nekem egy éven át.-mondtam nyomatékosan az utolsó 3 szót.

Karácsony

 

Boldog Karácsonyt szeretnék nektek kívánni , remélem mindenkinek a legeslegszebb lesz :)

                   A kommenteket pedig köszönöm, próbálom hozni , mindig írok bele , amikor van időm, csak az mostanság ritkán volt ..

21.fejezet

Sajnálom a késést , de nem volt időm írni , és köszön szépen a kommenteket ♥ Nem a legjobb rész lett, mert sehogy se tudtam leírni azt ,amit elképzeltem , így teljesen átalakítottam, pedig már egy jó ideje ,csak ezen a részen gondolkodok. Azért jó olvasást ♥ :)

Sokat számított , hogy most velem van , az ő karjaiba mindig megnyugodok és ezt mintha tudná is, úgy kezel.

-Kijössz?-kérdezte

-Nem hiszem…este van csak egy kis zuhany aztán alszok.

-Hélo..és a vacsi?

-Nem vagyok éhes-mosolyogtam

-Tudsz ,majd egyedül aludni? –kérdezte csillogó szemekkel

-Amien fáradt vagyok biztosan.

-Tökéletes , akkor nálam is simán elalszol- vett fel egy 1000Wattos mosolyt

-Majd meglátjuk-adtam egy puszit az arcára. A szemeiben egy kis megdöbbenést és örömöt láttam majd a pizsamámmal együtt a fürdőbe mentem. A szokásosnál egy kicsit tovább maradtam a zuhany alatt. Egy percre sem gondoltam, hogy vele alszok és remélem ezt ő is tudja.  Kimentem a fürdőből és a szobámba mentem. Meglepő módon ő az ágyamba feküdt és a gömböt nézegette. Mellé bújtam és az egyik lábamat átdobtam rajta.

-Még mindig nem jelent az a csók semmit?-kérdeztem tőle

-Holnap válaszolok rá , ha úgy adódik..

-A bálon?-lepődtem meg.

- Pontosan.

-Én  honnan fogok szerezni egy nap alatt estélyit…gonodlkodtam hangosan

-Uuuh .. holnap a csajok teljesen kész lesznek a házban.. nyugi van nekik vagy 20ilyen ruhájuk.. tuti szerezel majd … nem gondoltad meg magad? Nem jössz inkább velem a bálba?

-Sajnálom, de nem. Már megígértem és nem szeretek segget csinálni a számból.

-Akkor , majd távolról vigyázok rád.  Jó éjt szer..izé szívem. –nyomt egy puszit a szám sarkába.

-Itt fogsz aludni? És mi volt a végén az a becézés?-kérdeztem kipirulva

-Aham, itt fogok.-mosolygott bele a párnába.

-Pizsama?

-Rajtam..- emelte fel a takaróját, hogy láthassam-már a lentibe lezuhanyoztam.

Réges  rég elaludt , de én még mindig fent voltam. Dave hirtelen mocorogni kezdett majd az ágyat kaparta. Mikor ránéztem a szemeit összeszorította.

-Dave..-simogattam meg az arcát , mire ő hirtelen felül.  Szemembe nézett , majd a térdéhez tette az arcát.

-Minden  rendben?-simítottam meg a kidolgozott hátát

-Persze, csak egy rossz álom.  –nézett rám

-Mi volt az?

-Elvesztettelek…-nézett a szemeimbe.

Ő nem akarta firtatni a témát, én meg nem erőltettem ezért , csak halkan beszélgettünk..a szemeim egyre nehezebbek lettek idő közbe és elszundítottam. Reggel még fél komás voltam , de az ágy másik felét tapogattam, hogy merre van, viszont a kezeim , csak a paplant találták meg.  Nyújtózkodni kezdtem és az órára néztem. Még ,csak 10 óra… belebújtam a mamuszomba és kifele csoszogtam. Teljes hullának érzem magam.. és még este a bál is lesz..Tylerrel..áhh nem kellet volna vele mennem, de már ez van.

-Jó reggelt-köszöntem nekik és a helyemet foglaltam el.

Mindenki beszélt mindenről, tiszta hangzavar volt az egész. A szemeimet az összes asztalnál ülő emberen végigfuttattam ,amíg egy szem párral találtam szembe magam.

-Mondtam, hogy aludj este, ne pedig a hab testemen legeltesd a szemed!- szolt mosolyogva Dave és a hasára tette a kezét.

-Nem tettem volna ha a szemeiddel nem faltad volna fel az éppenséggel takaró alól kilógó testrészeim.. –mondtam mire egy elismerő pillantást kaptam tőle

Fogat mostam a hajamat meg egy sima konttyal fogtam fel majd egy melegítő szettet húztam és ugráltam is Jassica szobájába. Megbeszéltük a lányokkal , hogy együtt készülődünk és adnak nekem ruhát. Nem értem minek ilyenkor készülődni, mert még dél sincs , de nem kötözködök, legyen ahogy akarják.

-Na akkor a menetrend..legelsőnek kiválasztjuk a ruhát és hozzá illő  a körmöt festünk, majd kimegyünk eszünk és pici pihenő , ezután smink, haj és a ruha. 6kor indulunk, ha 8ra ott akarunk lenni-magyarázta Kim. A hangjából ítélve alig várja már az egészet, de az arca semmi hasonlót nem mutat.  Azt hiszem ő Kim.Más szóval nem is lehetne jellemezni.  Nem szigorú ahogy eleinte hitem, de szereti a kezében tartania  dolgokat és az érzelmeit eltitkolni.

Kimnek lila, Pagenak zöld, Jassnek sötétkék nekem pedig türkizszerű ruhám lett . 

 

 

 Hoztam a szobámból a körömlakkjaimat és hozzá egy vékony pálcát, meg köveket. Felváltva dolgoztunk egymás körmein , de mindenkinek a ruhához színben illő francia körmöt varázsoltunk  és a gyűrűs ujjon pedig köveket futtatunk fel.  A szobában meséltek az eddigi bálokról. Általában mindig történik valami és a kis sztorikon nagyon sokat nevettem ,majd melegítettünk kaját és elkezdtük enni, amit a fiuk felháborodva fogadtak mert őket nem vártuk meg. Az ebéd egy kicsit tovább tartott , mint amíg terveztük, ezért rögtön sminkelni kezdtünk. Page  segített halvány füstös szemeket csinálni, a többit pedig megbírtam oldani , viszont Jassica ragaszkodott , hogy ő akarja megcsinálni a hajamat. Helyet foglaltam a székben, és rábíztam magam. Először kivasalta , de nem tetszett neki ezért begöndörítette . Majd konzultált a többiekkel és pár szálat felfogott. Innen én csináltam az ő haját, ami csak hullámos lett Kimnek pedig egy gyönyörű kontyot varázsoltam, amíg drága láttos barát nőm Page fejbőrét kínozta.  Ékszereket húztunk ,majd a ruhákat és végül a magassarkúkat. Pont időben voltunk ,így boldogan lépkedtünk ki a szobából.

-Dave?-kérdeztem az öltönyös Christől.

-Már elindult a kocsijával Vaniért.

Dave szemszöge:

Lassan vezetek, mert elégé csúszik az út. A fejembe pedig, csak egy kép van , mégpedig, hogy Tyler és Lana csókolóznak. Őt választotta és nagyon rosszul tette , de bármi is legyen majd én megvédem, ebben biztos vagyok. Érte bármit megtennék gondolkodás nélkül és ehhez ennyi idő után hozzászoktam, elfogadtam.

Fél 8 körül leparkoltam Vani háza elött, ami 10 percnyire van a bál teremtől. Csörögtem telefonon , de ekkor lépett ki a házból.

-Szia-köszönt és adott 3 puszit.

-Helló, csinos vagy.-mondtam és adtam neki egy száll sárga rózsát , ami illet a ruhájához. Tényleg csinos volt, bár fel se ér Lannahoz.

Az úton folyamatosan  magyarázott valamiről én meg bólogattam és mikor  nevetett akkor én is elmosolyodtam.  Kisegítettem az autóból ,és megbizonyosodtam róla , hogy  Chrisék még nem értek ide. Bent Mindenkit végigüdvözöltem és apáék körül leparkoltam.  Tipikus filmbeli  látvány volt a mostani bál is. Az ajtóból vörös szőnyeges lépcső, aminek a korlátja fenyő ágakkal volt díszítve. Volt egy színpad, amin egy banda játszott , ez előtt meg egy nagyobb tánc tér , majd jöttek a székek , kis asztalok, oldalt pedig a kajás állvány.  Folyamatosan az ajtót figyeltem , hogy mikor látom meg

-Úgyis észre veszed, ha megjön , mindenki fel fog rá figyelni, mert nem ide való és egy folytába csak róla beszélnek már hetek óta.-rázott egyet idegesen a csupasz vállán.

-Mégis miért beszélnek róla?

-Mert aranyos a történetetek. Hozok puncsot.-indult volna el , de utána mentem.

-Mégis mien történetünk?

-Ááh , hát nem mondta el még?-nevetett fel-Ezt nem tőlem kell megtudnod.

-Elmondta, hogy barátok voltunk-magyaráztam, hátha ez lehet az. Tényleg kíváncsi voltam, mi lehet az. Az eleinte nem érdekelt , hogy mit felejtettem el, de ő is benne van és így túl sok mindent nem tudok…

-Csodás. –mondta és visszaültünk a helyünkre . Mindenki lopva pillantott az ajtó felé ,ő pedig csodásan billeget lefele , Tyler karjaiba kapaszkodva. Tökéletesen nézett ki, számomra a legszebb az egész helyen és tudom, ez most nyálasan hangzik, de egyszer vagyok szerelmes..

Mikor észrevette, hogy őt figyelem rám mosolygót , de én elfordultam és apával kezdtem beszélni . Sok fontos személy ült körülöttünk, akikkel Vani elbájolgót. Legalább nem unatkozik. Tylerék felénk haladnak, de ezen nem is lepődök meg, ugyanis apának és a körülöttünk ülőknek mindenki köszön.

Tyler mindenkivel udvariasan kezet fogott Lane meg sorjában bemutatkozott és 2 puszival üdvözölte mindenki. Már ,csak én maradtam ki mindkettőjük számára. Tyler jó erősen kezet rázott, de nem izgatott, mert ugyanúgy kapta vissza, Lana meg ,csak egy helló-t köszönt, de én pusziért hajoltam…nehogy már mindenkit végigcsókoljon, de engem kihagy.. A mögöttünk lévő asztalhoz ültek én meg Vanessát kezdtem nézni. Tökéletes  rálátásom, nyílt a dekoltázsára, ami most nem nagyon kötött le. Mindenkivel beszélgetett és a haja végét piszkálta közben .A  poharából ívott egy kortyot, mikor észrevette, hogy nézem. Megnyalta a száját és rámkacsintot, majd folytatta  a beszélgetést. Nehogy félreértse a helyzetet elfordultam és nézelődni kezdtem ..hát ez a buli ,sem jobb , mint a többi. A mellettem ülő Jack bá ( 45 éves, így jó sok tapasztalata van már , de jó a humora ezért mindenki Jack bának hívja) hozzám szól ,így beszélni kezdtünk ,a mostani akciókról mesélt nekem.  Pár percen belül pedig már apa állt a színpadon, mikor a zene elhalkult és mindenki csendben figyelte őt.

Megtartotta a szokásos beszédjét ,amiben mindenkinek békés-nyugodt karácsonyt kíván , meg hasonlók és több pár a tánc térre szállingózott táncolni. Már kiskoromba sem értettem mi a jó ebben a bálban , miért nem lehet valami normálisabban szervezni, vagy modernt vagy pedig valami háziasabbat. Ez a sok karácsonyi csicsa körülöttem..hát mindegy én nyugodtan mindig is megültem és kész. Hátra néztem, ahol Lana nevetgélt a többiekkel.

-Egy táncra uram?-kérdezte Vanessa csábító mosollyal

-Persze hölgyem.-mondtam és felsegítettem, majd beálltunk a többiek közé. Szerencsére az első táncok még rendesebbek voltak, de most jött ,csak a  keringő , amire csillogó szemekkel nézett rám, így maradtunk. Arrébb néztem és a másik végében Tylerék táncoltak. Annak a mocsoknak meg csúszik lelyebb a  keze, de Szerencsére Lana visszahúzta.

-Ne bámuld , már őket!-szólt rám a párom

-Bocsi-mondtam és innentől ,csak őt néztem ,ami neki nagyon is tetszett Ez után jött a tánc, amikor mindenki mindenkivel táncolt, azon meg én akartam mindenféle kép maradni , mert így tudok vele is táncolni. Már a negyedik lányt pörgettem meg mire ő forgott a karjaimba és mosolyogva rám nézett.

-Ez megfelel a táncodnak?-kérdezte és hagyta , hogy vezessem

-Nem igazán úgyhogy még a mai napon kárpótolnod kell-mondtam és pörögve továbbadtam.

Egy lassú szám jött , amikor meguntam és visszamentem Vanival.

-Meddig adnak még ilyen dalokat?-kérdeztem aputól , amin az ott lévők felnevettek.

-Egész végig ez fog menni-mondta mire sóhajtva hátra dőltem és magam elé képzeltem , vajon mennyivel jobban érezhetném magam ,ha Lanaval jöttem volna.

-Bocsi Dave, nem jössz táncolni?-kérdezte az egyik szőke csajszi

-Bocsi , de most ültem le-mosolyogtam rá bocsánat kérően, mire visszament a többiekhez. Tavaly több mindenkivel táncoltam, de most ,csak egy emberre tudok koncentrálni. Figyelnem kell, hogy ne legyen baja.

-Segítek rajtad, gyere ki a folyosóra –mondta Vani , mikor a 3. lányt küldtem vissza.  Bólintottam egyet , mire rákulcsolta ujjait az enyémre, és a folyosó felé tartottunk. Gondoltam egy csapat kém közt,csak nem esik baja Lananak. A folyosón keringtünk és beszélgettünk, talán egy kicsit flörtöltünk is mikor megállított és felfelé mutatott.

-A fagyöngy alatt illő a csók nem?-kérdezte és felém hajolt.

-Nem kötelesség betartani-mondtam hátha ebből észreveszi, hogy semmi kedvem vele csókolózni.

-Csak egy csók, nem jelentene semmit..-mondta és megint közelebb hajolt én meg hátráltam volna, de lekapott, viszont pár másodperc volt, csak mert elhúzódtam.

-Vani, kérlek ne-mondta neki, mire dühösen nézett

-Az a kis picsa miatt van az egész ugye? Meg se érdemel téged..én jobban megérdemellek.

-Sajnálom, én őt szeretem és le ne picsázd még egyszer!

-Szeresed, csak..úgyse lesz a tied.  Teszek róla- mosolygott el –tényleg most ki vigyáz rá?-kérdezte tettetett agódással, mire  összeállt a kép. Igaza volt a havernak , Vani szerelmes belém és ezért megpróbálja eltenni az útjából.

-Kár , hogy aznap , mikor megütöttem nem törtem ki a gerincét.-mondta szikrát szóró szemekkel

-Ha egy haja szála is meggörbül kinyírlak. Hozzá ne merj érni és innentől felejts el. Mit tettél vele?-kicsit kinyitott szájjal halgatta a fenyegetésem ,majd megsértődve válaszolt.

-Én semmit nem tettem vele ma ,haza akarok menni.

-Sétálj haza-mondtam és a terem felé rohantam, de bent sehol nem láttam.

-Merre vannak Lanaék?-kérdeztem aputól, de senki nem tudott semmit ezért a pletykásabb csoporthoz mentem.

-Valahova a folyosóra láttuk őket menni-mondta Natasha és kifelé mutatott. Basszus, ezek kettesbe vannak.  Mit tettem? Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Lana szemszöge:

-Tyler ne, kérlek-szóltam neki mikor a korláthoz nyomott. A tánc után felhívott , hogy meg akar mutatni valamit,és a harmadik emeletnek a teraszára hozott. Megpróbált megcsókolni , én meg udvariasan visszautasítottam , de neki nyomott a korlátnak és erőszakosan a számra nyomta az övét, mire megpofoztam, de lefogta a kezemet , olyan erősen, hogy már nem is érzem és a nyakamat csókolta.

-Hagyjál már!-kiabáltam neki sírva , de erre csak a seggembe markolt

-Engedjél el! –kiabáltam még egyszer és próbáltam eltolni . Hátrálni ,se elhúzódni nem tudtam, mert akkor lezuhanok. Igazuk volt, nem szabadott volna eljönnöm vele és most a marhaságomtól bármi lehet. Megpróbáltam az ágyékába rúgni ,de elkapta a lábam

-Még egy ilyen és repülsz innen-szorította össze az újaimat. Majd folytatta

-Hagyjál békén-sírtam , de annyit kiabáltam , hogy ezt már rendes hangnemben mondtam.  Ekkor valaki hátulról elhúzta és képen verte ,én meg a földre roskadtam. Felnéztem és Dave volt. Már megint ő mentett meg.

-Nem hallottad, hogy nem akarta?-kérdezte az ingénél tartva Tylert , de ő is visszaütött és Dave száját ütötte meg , ami felrepedt. Innen meg felválva ütöttek és védekeztek.

-Tűnj el, köcsög. Ő már az ennyim-mondta Tyler ,de Dave ebben a percben arcon húzta, úgy , hogy a földön kötött ki.

-Húz el , és hozzá mersz érni megkapod a párját. Remélem azt meg tudod, hogy ez az állásodba került. –mondta mire Tyler mégeggyet akart volna ütni , de ő belökte a szobába.

Legugólt mellém és a zakóját rám terítette

-Annyira sajnálom.-mondta mire még jobban sírni kezdtem, pedig már biztonságban vagyok.

-Nem a te hibád. Figyelmeztettetek. –mondam neki ő pedig felhúzott és átölelt szorosan magához.

-Már értem miért utálod ezeket a bálokat-hüppögtem mikor lenyugodtam.-Köszönöm szépen.

-Majd jövőre velem jössz és mindketten imádni fogjuk. Nincs mit, ez természetes volt.

-Hogy találtál rám?

-Vanessa kihívót és megcsókolt , de mikor kosarat kapott, akkor ..összességben kibökte, hogy te most bajban vagy. A terembe az egyik ember látott titeket kimenni és innen pedig a folyosókon futkároztam, míg egy lépcsőt nem találtam itt halkan hallottam a hangodat, ezért tovább jöttem. Innentől pedig láttad.-mondta és egy zsepit nyújtott, de nem adta oda, helyette ő törölte le az arcom és a kissé elkenődött spirált.

-Mennyire rémes?-kérdeztem

-Semennyire, csak egy picit olyan. Amúgy gyönyörű vagy.-mondta mire elpirultam és lehajtottam a fejem , de ő felemelte.

-Azt a beígért táncot…most nekem adod?-kérdezte

-Most itt?-kérdeztem vissza…igaz hallatszott a zene

-Mégis mi a bajod a hold fénnyel?-monda és a derekamhoz nyúlt , lassúzni kezdtünk.  Most is ő vezetett,ami nem volt ellenemre.  Nem gondolkoztam, csak annak a pillanatnak éltem és két percre, de sikerült mindent elfelejtenem. Abban a  pillanatban tényleg , csak ő és én voltunk.