22.fejezet

 Még egyszer boldog Karácsonyt és meghoztam a részt mert sikerült befejeznem, bár nem így terveztem ...   Remélem jól telt a mai napotok :D Sok sütit ettetek?:D és ki mit kapott ? :3 Jó olvasást ♥

Mint minden szép pillanat, ez is véget ért.

-Haza szeretnél menni vagy inkább maradsz velem páromként?-kérdezte

-Vanessa?-kérdeztem vissza

-Nem kell aggódnod miatta..szerintem hazament-rántott egyet a vállán és kíváncsian nézett rám

-Megtiszeltetés lenne-mosolyodtam és a felém nyújtott karjába kapaszkodva indultunk vissza. Lent rengeteg ember figyelt fel ránk, én pedig utálom ha néznek , de ő rajta semmi nem látszott, boldogan sétált velem el Jassékhez ahonnan kaptam egy kis test ápolót , hogy a szemem alatti pici fekete elmosódott foltot eltüntessem , majd az ő asztalukhoz kísért ,de csak annyira , hogy  közölje az apukájával az elöbi esetet, majd a parkettre vitt és az egész partit végigtáncoltuk, közbe pedig halkan beszélgettünk és nevettünk. Hazafelé már ,csak annyira emlékszem, hogy elbúcsúztunk mindenkitől és a kocsijába bealudtam.

 -Jó volt a party?-kérdezte Kim , mikor felkeltem

-A második fele remekül sikerült –mondtam a kis társaságnak és elkezdtük kibeszélni

-Na akkor aktivity vagy társas-mutatta fel ebéd után a két kis dobozt Page, mire a döntő többség aktivitit kiabált be , így elkezdtük. Sokat nevettünk közbe, a szavak elég nehezek voltak mi  meg rengetegszer kerültünk félreérthető helyzetbe.  

Alvás előtt még bekopogtam Chrishez, hogy megtudjam mi van közte és Jass közt.

-Csá borsó! Mi járatban?

-Kivételesen faggatok, nem mesélek-mosolyogtam mire egyik szemöldökét felhúzta.

-Jassicával jártok?-kérdeztem . Igen tudtam rá a választ, de valahogy bele kell , hogy kezdjek és ha rögtön azt kérdezném, hogy mit érezz iránta talán egy kissé feltűnő lenne

-Dehogy is.  Csak barátok vagyunk.

-Hát én nem ezt látom, de így is érzel? Csak barátot jelent?

-Ömm ..mióta itt lakunk kavargatni kezdtünk, de igen, csak barát és semmi több, bár be kell valljam vonzó ,belevaló kis csaj, de csak  barát. –hát ez nem jelent jót , ennek nem így kellet volna történnie.

Még maradtam a szobában és beszélgettünk, viccelődtünk aztán az ágyamba mentem mikor bejöttek a szobámba.

-Kopogás?-kérdeztem Davetől

-Bocs.-kopogott az ágyam oldalán , mire megforgattam a szemem.

-Tudom , nem most kéne megkérdeznem, de a nagyi szervez , ilyen karácsonyi család vacsorát, ahova mindenki visz plusz embert magával és én úgy gondoltam, hogy lenne kedved velem jönni?-kérdezte kiskutya szemekkel. Emlékszem nyáron már egyszer bemutatott , de csak a nagymamájának ,aki nagyon kedves . Eleinte féltem, hogy vajon mit fog hozzám szólni, de szerencsére már az első pár mondatával megnyugtatott és sok boldogságot kívánt nekünk.

-Persze.-mosolyogtam

-És itt jön a  második kérés…eljátszanád a barátnőmet?-kérdezte egy kissé kipirult arccal.

-Mégis minek?-kérdeztem

-Mert az unoka tesóm is jön , múltkor pedig megint kezdte a „szivatását” és azt mondtam , hogy van barátnőm, most pedig meg kéne , hogy ismerjen..

-Bene vagyok, de  jössz nekem egyel.-egy kicsit elgondolkodtam, de a választás nagyon is kedvező volt.

-Köszi, majd kárpótollak –kacsintott –Ja és a vacsi holnap lesz.-rögtön felfogtam és egy jó éjt puszi után el is aludtam.

     *Másnap délután*

Egy kék kis koktél ruhát húztam fel , fekete magassarkúval a hajamat pedig felcsatoltam most pedig fel le rohangálok.

-Jó lesz ?-álltam Dave elé. Fekete farmer volt rajta és egy zakó.

-Tökéletes mint mindig-mondta mire a többiek ujjongni kezdtek

-Apud tudja , hogy a barátnőd vagyok?-kérdeztem közbe pedig a barátnő szónál kis szarvakat formáltam a kezeimmel

-Majd ott a ház ellőt szólok neki.- én meg bent a nagyiját világosítom fel a történtekről, mert gondolom ő nincs tisztába az emlékezet kieséssel, és az aprócska titokkal, miszerint Davenek semmiről nem szabad tudnia.

Újra az anyós ülésre ültem és beszélgetni kezdtünk mindenféle hülyeségről , és azért szóvá tettem neki, hogy már találkoztam egyszer a nagyijával , amit meglepve fogadott. Amikor oda értünk kisegített a kocsiból és köszöntünk az apukájának.

-Apa, mégy egy mondat. Lana ma eljátssza a barátnőmet és te is tudd ,úgy mintha mi már jó rég óta járnánk jó?

-Mégis minek?-kérdezte majd feltette a kezét-Tudjátok mit nem érdekel, rendben szép galambocskáim ,köszönjünk a famíliának.-mondta és becsöngetett mire a kedves öreg néni nyitott ajtót

-Sziasztok, már csak rátok vártunk –köszönt mindenkinek –majd nekem oda tett egy mondatot , miszerint jó újra látni.

Bent pedig megismertem a 2 unakatestvérét, közülük pedig a fiú egy 5dollárost adott Dave kezébe, a nagybácsikáját, a nagypapáját akivel még nem találkoztam, és a nagynénjét .  Az asztalhoz ültünk én pedig kimentem segíteni Martha Néninek behozni a tálakat, másrészt pedig beszélni vele.

-Szeretnék önnek mondani valamit, mert egyedül , csak ön találkozott még velem.

-Hallgatlak kicsikém.

- Davnek egy hónapja emlékezet kiesése volt, amiben részben elfelejtett engem, viszont a munkája miatt (igen a család tudd róla) most egy kis zűrben vagyok, így mi újra össze ismerkedtünk . A feltétel pedig , hogy én nem elékeztethetem a múltjára , mert magától kell rájönnie. Szóval, kérem őn se említsen engem, mert úgy tudja, hogy mi csak barátok voltunk-Hajtottam le egy kissé a fejem ,majd visszanéztem

-Óhh drágáim. Természetesen nem szólok , de a papival azért beszélek, mert neki már meséltem rólad. Remélem megint együtt lesztek, mert jó hatással vagy rá, és olyan kis aranyos pár vagytok.-mosolygott rám majd az egyik ősz tincsét a füle mögé tűrte

-Én is remélem, mert még mindig szeretem.

-És most hogyhogy a barátnőjeként jöttél? –kérdezte és egy  levesest edényt fogott meg  , én meg a zöldséges tányért hoztam.

-Fogadott az unoka testvérével és megkért , hogy játsszam el a barátnőjét.

-Jaj istenem ez a fiú-nevetett fel és a többiekhez értünk.

A vacsora közben történeteket meséltek egymásnak ,amit én mosolyogva hallgattam, mert hozzá szólni nem igazán tudtam a vacsi után pedig a fa melletti dohány asztalt ültük körbe közben pedig kaptam Davetől egy puszit az arcomra és a kezeinket összekulcsolta.

-Na és Lana, most te jössz, hogy jöttetek össze? –kérdezte az unkokatesója , Adam.

-Sokáig barátok voltunk és pont a meccsére igyekeztem , amire meghívott . Ott hallottam, ahogy a csapat társai engem cikiznek , ő megvédett , de én nem akartam maradni ,ezért hazafelé indultam. Az eső elkezdett szakadni ezért egy telefonfűlkébe bújtam. Ő utánam jött és szerelmet vallót ,majd megcsókolt .-az arcát néztem , amin egy kicsi megdöbbenés látszódott , de mindezt takarta egy mosollyal. Emlékeztetni akartam és ha a csókokkal  nem sikerül , akkor az álarcunk mögött mesélem el a történetünket.

-És jól csókol? –kérdezte Viki az unokanővére

-Persze-pirultam el mire kihúzta magát de ezt csak egy oldal bökéssel díjaztam.

-Na és első tánc Dave? –kérdezte Viki tőle, a felnőttek pedig valamiről  nagyon mélyen beszéltek

- Sulibállon  történt. Én felkértem ő pedig igent mondott. A haverjaimmal töltöttük szinte az egész estét, féltem , hogy elijesztik, de jól megállta a helyét. Egész estét végig nevettük , de a lassú számnál felkértem.-egy picit kerekded szemekkel néztem. Igaz volt amit mondott. Úr isten emlékszik?! Nagyon remélem.

-A Forever-re táncoltunk és egy párszor rád is léptem. A végénél pedig lekértek táncolni.-folytattam

-De te nem mentél.-mosolygott és arcon puszilt.

-De aranyosak vagytok-csillogott Viki szeme

-Én akkor sem hiszem , hogy jártok –rázott egyet  a vállán Adam, de Viki oldalba ütötte.

-Nézzél már rájuk! Tök összeillenek-mondta és ránk mosolygott

-Köszi –mosolyogott vissza Dave és rám nézett

-Nektek van barátotok, barátnőtök? –kérdeztem vissza

-Hát nekem van valakim-mosolygott Viki .-Fél éve vagyunk együtt. Futó kalandnak indult, de  végül is egymásba boronálódtunk.

-Nekem senkim.-húzta a száját  a srác

Majd tovább beszéltünk a pasik autós videójáéról kezdtek el , én pedig Vikivel ruhákról csacsogtam. Az izélünk nagyon is hasonlít , és maga a lányt is nagyon megkedveltem ebben a  pár órában.

-És most itt helyben táncolnál is vele?-fogtam fel egy mondatot a fiuk beszélgetéséből ,amit Adam szánt Davenek.

-Szabad?-kérdezte és felhúzott , majd a pörgős zenét egy kicsit hangosabbra tette.

-Dave, ebben a cipőben nem fogok tudni-magyaráztam ,mire lehajolt és lecsatolta a lábamról és félre dobta a cipőm.

Az egész táncunk szinte csak abból telt, hogy pörgetett meg lépkedett egy párat velem. A két unoka testvérén kívül figyelemmel nézték az előadásunkat a többi család tagja is és a vége fele pedig ritmusra tapsoltak az  utolsó lépésnél pedig megdöntött és fél karjával tartott a másikkal pedig a felhúzott lábamat tartotta én meg a nyakánál kapaszkodtam.

-Az igazi párok csókkal fejezik be-kiabált be Adam mire a barátom rám kacsintott és szájon puszilt,  ezt pedig még hangosabb tapssal díjazták. Az alsó ajkamba harapva a cipőmért mentem és felcsatoltam a lábamra a nagyijával pedig összemosolyogtam.

Ezután  csatlakoztunk a felnőttekhez és közösen kezdtünk beszélgetni olyan   10 óra körül pedig megköszöntük a  vendég látást és mindenkitől elköszöntünk.

-Örülök , hogy megismerhettem-köszöntem el két puszival a nagynénjétől és nagybácsijától meg a papájától, Joe Bácsitól.

-Én is örülök. Mien kis táncot leadtatok-nevetett fel a bácsi –remélem még sokáig együtt lesztek-nézett Davre .

-Szia Adam-adtam neki is két puszit majd Vikihez fordultam

-Szia Lana, remélem még beszélünk, örülök, hogy ilyen jó fej rokonnal fogok bővülni-ölelt meg Viki

-Szíja drágám-adott két puszit a nagymamája-Sok szerencsét.

-Köszönök mindent és Boldog karácsonyt még egyszer – köszöntem el és Patrical együtt kivonultunk. A ház elöt tőle is elköszöntünk , majd a kocsiba szálltunk , de nem indította el.

-Ugye tudod, hogy jössz nekem egy magyarázattal-nézett rám –én a számat nyitottam volna , de elhalgatattott.

-Ne most mert akkor nem tudnék az útra koncentrálni. Majd otthon.

 Csendbe mentünk , de egy kávézónál leparkol.

-Tudod mit?! Így se tudok koncentrálni egyfajtába kattog az agyam és homályban tapogatok. Mi volt a benti?-szált ki közben az autóból és szembe állt velem

-Én is akartam kérdezni. Emlékszel valamire?-kérdeztem reményekkel teli , mert bent nagyon is úgy éreztem ,hogy mindenre

-Nem tudom. Elkezdted mesélni és álmodtam róla, aztán kitaláltból meséltem az első táncot , amit egy homályos arcú lánnyal álmodtam, de te folytattad. Ez mind megtörtént ugye? Kérlek mesélj el mindent.-nézett kérlelve

-Nem tehetem, neked kell emlékezned és teljesen. Legalábbis el akarom mesélni de foggalamam sincs, hogy megtehetem-e már, igen ez mind megtörtént. Többek voltunk, mint barátok. –hajtottam le a fejem. Fogalmam se volt , hogy mit tegyek ,csak arról , hogy mit akarok.  Ő idegesen a hajába túrt és felemelte a fejem.

-Nem kell semmit mondanod, azt hiszem összeállt a kép minden egyes nagyobb darabja.

-Úgy érted emlékszel mindenre?-örültem meg

-Semmire nem emlékezek. Van egy táncolós homályos álmom, egy csókos, egy karácsonyos, meg egy strandos , de ezeket, nem gondoltam komolyan. Azt hittem az agyam játéka…a mai napig és nem tudom, hogy örüljek –e neki. Miért hazudtál? Azt mondtad nem miattam kell rád vigyázni , de egy szava sem igaz. Én tehetek róla, hogy megakarnak őllni!

-Azok az álmok megtörténtek. Elkezdtél emlékezni és az már haladás. Elvileg ,csak egy kicsi löket kéne, egy esemény, amitől minden rendbe jöhet, de lehet , hogy ezzel elszúrtam és soha nem fogsz többre emlékezni. Hazudnom kellet, hogy emlékezz. Megkellet fogadnom, hogy semmit nem mondok el, mert így hamarabb gyógyulhatsz és ha elmondom semmire nem fogsz abból emlékezni soha..legalábbis az orvosok szerint, de nem okolhatsz , hogy hazudtam, mert te az egész életedről hazudtál nekem egy éven át.-mondtam nyomatékosan az utolsó 3 szót.