33.fejezet

Váó .. na most mi legyen? :/ 18-18..... lehetne , hogy kommenben (vagy megpróbálok chatet készíteni, hátha most sikerül) adtok ötleteket illetve akik igennel szavaztak azok is kifejtenék a véleményüket? Ha nem , akkor az igen felé pártolok , mert ahhoz van több ötletem.. :/ És lehet még egy incifinci kérésem? Kaphatok kommentet ? *.* Akármien jó.. legyen az rossz vagy jó vélemény, de ha egy pontot irtok is boldog lennék..     jó olvasást :) ♥ /u.i: zavar titeket, hogy a megjegyzésekre nem igazán válaszolok? /

Lana szemszöge:

Akármerre nézek ,csak a fehérséget látom, akárcsak egy üres , hófehér szóba falak nélkül ,én pedig már az őrület szélén állok. Tudom, hogy menekültem és meglőttek. Meghaltam? Ez lenne a mennyország , vagy a "váró terem" ? Vagy nincs is egyik sem?! A semmiben képek jelentek meg , én pedig rögtön azok felé szaladtam, de nem bírtam lépni, csak egy helyben futottam  .

-Valaki!-kiabáltam, de csak a visszhangot hallottam ,majd ahogy koncentrálni kezdtem a külvilágot is észleltem. Legalábbis hangokat hallottam körülöttem , és egyre jobban éreztem magamon a fájdalmakat , majd mintha , csak álom lett volna nyitottam ki a szemem és egy sötét szobában voltam puha ágyba tekerve mellettem , pedig a kalapos fiú állt .

-Végre..már órákon át itt feküdtél. -mondta mikor észrevett . Egy széket fogott meg , majd elfordította úgy hogy a támla a teste felé nézzen  és az állát rátámasztva fíkszirozott.

-Jobban vagy?-küldött felém egy féloldalas mosolyt én pedig meglepődtem a rokonszenvétől, mert múltkor a szobában a kedves tett ellenére utálatot és lenézést  sugárzott felém.

-Mihez képest? Ahhoz , hogy meglőttek , igen . -mondtam és a bekötött felkaromra néztem, majd a csuklómra vándorolt  a tekintetem, amin nemrég komoly sérülések voltak, de most az egész karom  "pólyában" van

-Elég csúnya volt. -húzta el a száját , de még mindig boci szemekkel nézett rám , amitől kezdtem zavarban érezni magamat.

-Te láttál el?-lepődtem meg rögtön , és a döbbenet az arcomra is kiült.

-Persze. Elvileg nem akarta volna a főnök, de sikerült rávennem . -mondta kicsit elgondolkodóan, majd újra csöndben figyelt

-Köszönöm szépen. Mi ennyire érdekes rajtam? -kérdeztem meg mire ő halványan elmosolyodott és megrázta a fejét

-Semmi , Lana

-Hát jó, kalapos srác-mondtam . A végét direkt tettem így oda, mert ő a nevemen szólított , de én nem tudtam az övét.

-Ben-nyújtotta nevetve a kezét , de én a ballal akartam kezet fogni, mert a jobb mozgatásánál a fájdalom erősebben nyílalt belém. Kéz fogás helyett kéz csókot kaptam.

-Chrissék jól vannak? -kérdeztem meg , mire ő egy biztató bólintással jelzett, így megnyugodtam.

-Davet látták a környéken -mondta mire majd kicsattantam az örömtől , de aggódni kezdtem, ám rögtön kezdtem a megnyugtatást. Ha látták , akkor még nincs baj , majd ha összetalálkoznak vele , akkor kell aggódnom miatta.

-Hogy akarjátok elkapni?-kérdeztem

-Ne akard tudni..., de majd én megpróbálok falazni neki.  Te , csak gyógyulj.

Bólintottam, mintha beletörődtem volna , de ez nem így van. Mindig én vagyok a bajba jutott herceg kisasszony.  Persze, üljek a seggemen és várjam, hogy megint mentsenek meg, és több ember kockáztassa értem az életét. Nagyobb bajom lehet , hogyha kimegyek külön akciózni? Elvégre arra számítanak, hogy ő most oda fog menni a ketrechez kiszabadítani minket, de hogyha nem ő megy, hanem én?

Pár szót még beszéltem Bennel , azután fáradtságra hivatkozva  megkértem, hogy hagyjon egyedül.  Vártam pár percet, majd kiugrottam az ágyból és a nekem kikészített tiszta ruhát húztam fel, amit nem tudom miért illetve kitől kaptam, de hálás voltam, mert az ennyim már inkább cafat darab volt mint ruha. Gyors felhúztam , közben ügyelve a bekötött kezemre és a fiókokba kutattam valami fegyver után , de mindegyikben  számomra értéktelen papírok , géz darabok, olló és ragasztó szalag volt. Halkan kiléptem az ajtón , szerencsémre pont nem őrizték őrök ezért a következő szobába kukucskáltam be, de azzal a lendülettel vissza is csuktam , mert nekem háttal állt Michael. Gyors befutottam a szobámba és beugrottam az ágyba  , közben nyakik betakaróztam és alvást szimuláltam, de mivel nem jött senki utánam hallgatózni kezdtem .  Beletelt vagy fél órába , mire ajtó csapódást hallottam és a léptek után én is kimentem ,majd az előbbi ajtón besétáltam, Szerencsémre ezúttal már üres volt.  Mivel nem tudtam mennyi időm van hátra  mindent átforgattam , mire az egyik záros fiókba (amit kitéptem ) találtam egy puskát és a szobából rohantam ki.  Felesleges eltüntetnem a nyomaimat, csak idő húzás lenne, mert igyis-úgyis megtudják , hogy mi történik.  A folyosókon óvatosan mentem, mert elég sok őr jött ment .  Pont az egyik páros elől bújtam el, ám visszanézésből észrevették a bújó helyem . A puskát emelte , mire a másik leütötte . Én pedig értetlenkedve álltam ott

-Menjél már,  beépülve vagyok.. -kiabált rám egy női hang én pedig rohantam el onnan az emlékezett helyre.

Szembe egy bosszús tekintettel találtam magam, aki nekem esett volna, ha mögülem nem kap egy lövést. Én rémülve néztem hátra, de , csak az előbbi nő lőtte le.  Lassabban futottam ezáltal bevárva őt, de nem sokáig maradtunk együtt , mert az utolsó métereknél lemaradt verekedni, így nekem kellett tovább menni. Idő után túl ismerős helyen voltam. Tudtam, hogy már csak egy sarok választ el tőlük. Hallottam a hangokat  . Ismertem  a terepet , Tudtam mi hány méter lehet , azt is , hogy állhat a két őr , aki ott figyel, vagy , hogy a  másik oldalra közelebb állnak, mert onnan várják a behatolást, mégsem lőttem, csak tétováztam, majd mikor elég maga biztosságot gyűjtöttem a hozzám közelebb állóra céloztam és lőttem, de a golyó még  csak közelében sem volt az emberhez , eléggé látszott, hogy ez az első fegyveres lövésem, úgy istenigazából. A figyelmet elég rendesen felhívtam magammal, ezért  újra céloztam és  szinte egyszerre , két golyót is kilőttem, hátha így célba találok. Az egyiknek a térde felé ment , így ő összeesett , de a másik még midig haladt közben tudósította a többieket  a történtekről. Mikor  a sarokhoz közel lehetett lőtt egyet, mert a puskáját lövésenként újra kellett tölteni, így volt előnyöm, és kihajoltam . Ezúttal nem lőttem inkább fejbe vágtam a puskával, amitől vérezni kezdett a homloka, de újra lőni próbált, ám a Chrissel való fegyver túra miatt, könnyed, begyakorlott mozdulattal csavartam ki a kezéből a puskát és félre dobtam, majd minden erőből a hirtelen beugró védekező illetve ütő jeleneteket játszottam le, ahogy épp a helyzet megkívánta, de a mozdulataim nagyon gyengék voltak és árulkodtak, a tényről miszerint nem vagyok betanult ügynök inkább csak egy pár órát tanult lány, a földre mégis le tudtam  juttattatni, de  a puska után kapott és röhögve nézett rám , közben a kabát ujjával letörölte a véres orrát. Én is  a fegyveremet emeltem volna felé, de tudtam, hogy ő gyorsabb lenne, ám mikor a ravaszt akarta meghúzni , hátulról lelőtte valaki. A szemei fennakadtak, majd összerogyott előttem  és a véres tócsa pár másodperccel már körülötte volt.   Remegve néztem fel , mire Ben mérges szemeivel találtam szembe magam.

-Nem azt mondtam , hogy maradj ott?-kiabált idegesen én viszont még mindig az előttem fekvő férfit néztem és teljes sokkban éreztem magam.

-Meghalt?-kérdeztem félve és a hangom is remegett

-Szerinted? Persze, hogy igen. - kiabál még mindig majd a halántékát masszírozva elhúzott onnan

-Előbb lőttél meg egy férfit...a másiktól meg  sokkot kapsz?- kérdezte meg én pedig az általam lelőtt emberre néztem

-Térdre ment. Ott nem hall meg.. Ugye?

-Csak véletlen találtad el ott.. -mondta már higgadtabban , majd befelé siettünk , közben pedig már nagyából sikerült feldolgoznom magam a történteket, vagy legalábbis jó mélyre elzárnom magamba , amíg ennek vége nem lesz.

-Mit keresel itt?- kérdezte Patric kicsit kiakadva tőlem

-Elkaptak, visszakerültem és most kiszabadítalak. -mondtam és az utasításokat hallgatva (közben lesve Benről) szerencsétlenkedve kinyitottam a zárat , majd menni kezdtünk , amerre  Ben magyarázta. Én megbíztam benne, de ők nagyon is kételkedtek , aminek hangot is adtak.

Dave szemszöge:

-Honnan tudjam,  hogy nem versz át és nem csalogatsz egér csapdába?- kérdeztem kételkedve

-Bíz bennem-fordult hátra amíg válaszolt, majd újra húzni kezdett

-Egyszer már megtörtént, másodjára már nem követem el ugyanazt a hibát. –jelentettem ki, és az ellenkező irányba indultam, de a kezem után kapott  , majd egy icipici szűk lyukba tuszkolt be ő pedig előttem állt. Ellenkezni akartam, de amint lépések hangját hallottam csöndbe , mozdulatlanul álltam  a takarásában.

Elővette a telefonját mintha kezelné és lassan nekem dőlt . Nem tetszett a helyzet , hogy a testűnk így összesimul , de a számomra hirtelen jövő hangok miatt nem toltam el és nem is szóltam neki.

-Végre téged kerestünk.-mondta neki egy érdes hang , aki Vanessa magasságának hála, engem nem vett észre.

-Nem látod , hogy nem érek rá?- kérdezte felháborodottan, mire megszeppent  lágy hang követte

-De hát..az édesapád..

-Ne most! Majd megkeresem! –közölte ugyanazon a hangnemen mint az előbb és még jobban nekem dőlt, majd mikor szerintem elment megfordult , de a köztünk lévő helyen ( ha még van) nem változtatott, inkább a kezét a nyakam köré csavarta.

-Szívesen!- suttogta pimasz mosollyal . A karját lehámoztam magamról és a csípőjénél fogva eltoltam magamtól

-Ez a hála?-húzta a száját

-Te beszélsz háláról?- húztam fel az egyik szemöldökön közben hátrafelé haladtam, majd az arcát látva nevetve megfordultam , de nem hagyott el , követni kezdett.

-Az egészről semmit nem tudsz!-csattant ki

-Nem is akarok. Becsaptál, átbasztál..szerinted ezek után még érdekelni fog?

-Csak hallgass meg. –kérlelte és a kezemért nyúlt, de az érintését egy könnyed mozdulattal leráztam és a tempón gyorsítottam, de ő ezek ellenére is a nyomomba volt, akár egy puli kutya.

-Csak egy esélyt adj! –kérlelte

-Minek adjak esélyt?  A barátságnak , amit tökéletesen kihasználtál? Áhh dehogy is. Nem használtad ki, mert te még mindig a barátom vagy és biztos azért raboltad el a számomra legfontosabb embereket ! Te mindig tudod mi a jó nekem.-mondtam gúnyosan az arcán pedig tisztán látszott a szomorúság , de csak megjátssza. –Mond csak , te adtál esélyt esetleg Lananak? Na és Marry Chrisnek és apának? – igen tudtam Marryről, mert , ameddig tudtuk tartani a kapcsolatot Chrissel beszámolt erről az eseményről.

-Akkor adj esélyt egy  kapcsolatnak! Próbálj meg szeretni! Képes vagy rá, mert azt mondják a gyűlölet  a legerősebb érzelem. Erősebben érzel irántam, mint Lana iránt. –állt elém és a két kezét a mellkasomra tette én pedig a csuklóját fogva eltoltam és a kezembe tartottam.

-Tévedés…nem gyűlöllek. Megvetlek!-hangsúlyoztam ki- És ne kérj esélyt, mert engem, csak egyetlen lány érdekel. Megnyugodhatsz nem te vagy és soha nem leszel , mert engem az a lány nem csapna be és tényleg szeret, ahogy én őt.

-Én is szeretlek. Szerelmes vagyok beléd-mondta a szemembe komoly, kissé megrökönyödött arccal, amin kezdtek végigfolyni az eddig visszatartott könnycseppek.

- Van barátnőm és , csak őt szeretem. Ha ez még igaz is, amit kétlek, nincs jelentősége. Már neked sincs jelentőséged a szemembe . –mondtam pislogás nélkül, az utolsó szavakat , pedig a füléhez közel hajolva , majd  a csuklóját elengedve kikerültem az összetörést szimulált bestiát és arra mentem, amerre több hangot hallottam, ám még hátulról elkapta a fülemet a halk suttogás , ami egy "Hidd el szűkséged  van rám. Kellek neked" volt.

Amikor a hozzánk tartozó beépült emberek hangját hallottam bátran leütöttem  a másikat, de olyan is volt, mikor mind a kettő észrevett, és egyikük sem a mi oldalunkon állt.  Ez vagy 5ször fordult elő , ilyenkor pedig, maradt a verekedés és cél lövés hála az övemen csüngő pisztolynak. Nagyobb sérülést nem szereztem, a legsúlyosabb is , csak egy vágás a ruhámon , amin a kés nem bírt áthatolni. Szerencsére jól kiképeztek, így mindegyik esetben tudtam, hogy meik mozdulatra mit kell tennem és , hogy nem szabad reagálnom.

Pont az egyik sarkon álltam, amikor újra ismeretlen hangot hallottam és mikor elég közel éreztem, kiugorva megragadtam a tarkóját és a fejét a térdembe vágtam, majd a felém tartott puskát kicsavartam a kezéből és a társaira néztem, de a vér is megfagyott bennem.

Ben hátulról lefogott

-Épp most sikerült az oldaladra állítanom- förmedt rám  a földön fekvő férfira mutatva aki az orrát fogta

-És nekem azt honnan kellet volna tudnom- húztam ki a szorításából a kezemet  majd végignéztem apámon, aki büszkén nézett lefele, a mellette lévő Chrissen és az izgatott arcú Lanan.  Mindegyikőjük tele volt sebbel és vérfoltal , egyedül , csak Lana volt ellátva.  Legalábbis a sok, szinte az összes látható bőr felületet takaró gézről ezt vontam le.

-Ne álldogáljunk , induljunk már el!- mondta Chris és hagytam, hogy Ben vezessen minket, mert mégiscsak  jobban ismeri a terepet , mint bármikünk.

-Hogy vagy?-kérdezte meg az ismerős lágy, most mégis remegő hang.

-Most már jobban. –mondtam, de szerintem ez a kérdés igazán várhatott volna, ahogy az összes többi is , ami mind a kettőnk fejében felbukkant.

-Ne arra- szólt meg  az út másik feléből Vanessa.

-Tudom az utat –válaszólt megállás nélkül Ben , akin még most is volt kalap . Mintha ezzel született volna.

-Lezárták!-kiabált kétségbe esetten, mire megtorpant, és felé nézve várva a folytatást

-Mégis miért?! Nem hallottam róla-mutatott a fülében lévő kis fekete fülesre

-Persze, hogy nem. Rájöttek, hogy áruló vagy , ezért kikapcsolták és mivel az a leggyorsabb út ezért azt és az ahhoz közelieket lezárták.

-A picsába!- szisszentet fel

-Te ki tudsz vezetni?-kérdezte meg Chris , mire bólintott és a többiek naiv módon követni kezdték

-Álljatok már meg ! Mégis miért bíztok meg benne? – kérdeztem meg

- Mert én vagyok az egyetlen esélyed. Szűkséged van rám- formálta a szavakat és , csak hozzám beszélt, kissé utalva az előtti beszélgetésünkre. Beletörődve vagy inkább a többségre hallgatva  szótlanul követtem , különböző ajtókon és folyosókon keresztül, majd az egyik pillanatban egymást követve összeestek körülöttem az emberek , legutoljára pedig én következtem, de még tudatomnál a nyakamhoz kaptam, ahol apró szúrást éreztem. Homályosan , de kivehető volt a kábító lövedék.

32. fejezet

 Köszönöm az előző részhez a kommenteket, kíváncsi vagyok ennél is a véleményetekre és a szavazás. Eddig a nem áll győzelemre , de ha így alakul ( hogy a következő évadot nem Arron ( így hívnák a fiút) szemszögéből lesz) akkor gondolom szeretnétek , hogy Dave és Lana kapcsolatát ragozzam . De jön az én kérésem: légyszíves segítsetek, hogy ti mien folytatást szeretnétek, és mi fogna meg titeket. *.* jó olvasást ♥♥ a részről pedig annyit, hogy szerintem ez inkább egy bevezető vagy valami hasonló a következő részhez.

Lana szemszöge:

Nem tudtam merre megyek, menyi van még hátra , csak egyenesen futottam lehetőleg minél gyorsabban.  A hó már olvadt ezért gyakran csúsztam meg a latyakban neki egy- egy ágnak, ami egy két helyen fel is hasította a bőrömet. A hideg ellenére nem fáztam, semmit nem éreztem, pedig a  vékony ruhámon egy két lyuk díszelgett ,a min a szél tetszés szerint ki-be fújdogált. Hallottam a mögöttem lévő lépteket , de a sajátomén nem bírtam gyorsítani , ezért inkább belekapaszkodtam az egyik fa ágba és felhúztam magam , amíg  látható voltam folytattam, néha a kezem megcsúszott , már a végén remegett is az erőlködéstől  , de azért a szerintem biztonságos helyet elértem és egy darabig , csak ott guggoltam. Láttam  , ahogy két fegyveres férfi elfut , majd idő után lemásztam és 100 méterrel jobbra futottam, és újra egyenesen . Csak reméltem, hogy így is a megfelelő helyre érkezek nem, csak magam  miatt , hanem Patric és Chris miatt is. Őket otthagytam és ha a többiekhez érek, akkor könnyebben tudják őket megmenteni.  Sokszor csúszkáltam és az egyik esésnél észre vettem a hóban hagyott vörös kis cseppeket , amiket magam után hagytam és idő közben  az engem körülvevő hangokat is.  Hátam mögött oroszul kiabáltak , mire válasz is érkezett közel hozzám balra, majd a lövés hangja és rögtön rá a belém nyilalló fájdalom.  A testem elzsibbadt én pedig összeestem és fohászkodtam, hogy ne pont most halljak meg .

Vanessa szemszöge:

Óvatosan lépkedtem befelé , hallottam már hírét, hogy Lana elszaladt , de a szobába beérve ők még nem tudnak erről. Szuper én közölhetem a „jó” hírt…, csak nehogy én legyek ezért is a fekete bárány.

-Kicsim, gyere te is, ünnepelünk. –közölte apám , majd az egyik embere pezsgős poharat nyújtott felém , de óvatosan visszautasítottam, anélkül, hogy hozzá értem, szóltam volna.

-Mégis mit?-dőltem neki a széknek, amiben a vihogó , mindig jobb  nővérem ült, Marry.

-Azt, hogy Chris is bekerült a gyűjteménybe. Nem őt vártuk, de így is jó. –mosolygott apánkra , aki büszkén nézett körbe.

-Hamarosan mindennek vége és újra a csúcson leszünk.  Dave idejön, lehetőleg csapattal , amire számoltunk mi pedig megöljük....- magyarázta tovább, de nem érdekelt, mert kissé bepánikóltam. Egy aprócska dologról elfelejtettek szólni, amiben a fruskának igaza volt. Dave meghal?!  Nem.. én őt nem engedem.. nekem úgy adták be, hogy a hozzá tartozókat előtte megöljük  , majd  őt hozzánk láncoljuk , nehogy bosszút állhasson.  Rá kérdeztem direkt és hazudtak.

-Minden rendben Vani?-kérdezte a nővérem

- Megörültek?-kérdeztem megsemmisülve aztán az apám arcába néztem -Hazudtál!-kiabáltam az felé a szavakat ő pedig lassan kimérten felém sétált és a vállamra tette a kezét.

- Ne legyél ilyen. Gondolhattad volna.. és példát vehetnél a nővéredről. Ő tudja hova tartozik és te? –kérdezte meg. Hát igen , megint ez. Én vagyok a rossz,akármit teszek, biztos a nővérem leköröz én pedig mindig is eltörpülök mellette. Nem ilyen életet akarok és ezen változtatni szerettem volna, ezért ironikus a kérdés.. hova tartozok.. akárhova , csak nem ide.. nem akarok ide tartozni. Mióta beépültem Patric cégéhez elkezdtem reménykedni egy másik élet során , valahol Dave oldalán és már közel voltam, mikor bejött Lana és mindent tönkre tett. Az álom , amit reméltem tönkre ment miatta , mert ez más oldalán nem lenne ugyanaz. Könnyű mondani , hogy elmúlik a szerelem , mert ez ,csak rajongás ,amit most érzek és találok valaki mást, de tudom, hogy soha senkit nem fogok , aki olyan lenne , mint ő.  Már az első találkozásnál volt benne valami , ami miatt felfigyeltem rá, ami miatt kénytelen voltam oda nézni.  Talán a szemei, a stílusa vagy az ellenállhatatlan mosolya. Akármi is örökre megmaradt az emlékezetemben az a pillanat. Ez nem rajongás..

-Én is tudom.  Ide .-mondtam makacssággal , és hazudtoltam meg az összes elképzelésem, amit csak én tudok.

- Akkor úgy is legyen és ünnepelj velünk. –mondta Marry és az előbb elutasított poharat tartotta felém. Megfogtam és beszélni kezdetem. Ünnepeknél tósztot is szoktak mondani, nem?

-Rendben ünnepeljünk.  A világ legjobb maffia családja vagyunk , még ha egy hülye tizenéves  elállta az utunkat is, mi összetartunk és  megöljük , elgyengítjük, összeroppantjuk. Nálunk van a legjobb barátja és az édesapja. Tökélete..-mondtam , de  félbeszakítottak

-És Lana- emlékeztetett a nővérem apám pedig még szélesebben ránk mosolygott, de a következő szavaim , lemosták a képéről a vigyort és az arcvonásai dühössé vált, az erein pedig kivastagodtak az erek.

-Tessék-kérdezett vissza

- Ő nincs. Megszökött. –ismételtem meg nyugodtan

-Eddig pedig, csak itt álltál? Semmire nem vagy hajlandó?  Téged akármire kérünk elcseszed. Legalább szóltál valakinek róla? Te engedted el?! – tette fel a különböző kérdéseket bombázva

-Szóltam volna, de nem bírtam! Az én szavaimra nem figyeltek , csak mikor már baj van , persze , ha Marry nem akart volna röhögni és ünnepelni..azt mindenki észre vette volna. Igen szóltam, már utána ment egy ember. –mondtam sértődötten

-Válogasd meg a hangnemed és a szavaidat. Nem így lettél nevelve , mi mindent megadtunk neked. –mondta nekem , majd az őrnek , hogy menjen az erdő felé plusz 3  fegyveres ember . Mindent megadtak?! Mégis mit? Szülinapomra egy géppuskát mikor ,csak egy táskát kértem . Kiskoromba a bicikli lecke helyett tanulhattam, hogy lehet úgy meglőni egy embert , hogy ne essen baja és meik lövés a leghatékonyabb. Igen, ilyeneket megadtak .

-Sajnálom – sütöttem le a szemem , majd egy fej rázás után kimentem a szobából , de az ajtóban még hallottam a nővérem szavait. Ő élvezi ezt az egészet, és ebből a veszekedésből is , csak haszna van.

 A szobámba mentem és idegesen a párnákba vetettem magam , majd pár másodperc múlva le is nyugodtam. Nem éri meg idegesíteni magam, attól nem lesz semmi jobb.  Olvastam pár sort , de haszna nem olt, ezért a ruháimat raktam rendbe, mikor meguntam , becsúsztattam a kést az ingembe  a kis puskát a csizmámba és a szokásos körút megtettéért indultam.

-Meglett-mosolygott gúnyosan rám a nővérem , majd láttam , hogy mögötte a vérben úszó lányt húzzák a földön. Én sem vagyok egy angyal , de azért , csak nem húzattam volna végig a porban, pedig  nem vagyunk puszi pajtások.

Mikor elmentem a bőrtőn mellett  bemosolyogtam , és tovább haladtam le a lépcsőn , balra a kémia terembe , ahol a különböző bombát, és savat állítják elő nekünk. Elidőztem a színes füstök nézésével , de azért nem ragadtam le időkig és a fegyver próba mellet elhaladva a kijárat felé rohantam . Kéntelen voltam friss levegőt szívni , mert már túl sok szennyezett , ment a tüdőmbe.  Befordultam és csukott szemel a falnak dőltem, mert az ajtó nyitva volt. Valaki a nyakamnál fogva a falhoz szorított , aminek hatására kipattantak a szemeim és egy ismerős szempárral találtam szembe magam, ami most is megbabonázott, de vissza kellett térnem a valóságba. Még erősebben  nyomott , majd mikor észre vette kivel van dolga lazított a szorításon és értetlenkedve nézett rám.

-Merre az őr ruhád?-kérdezte meg én pedig semmit nem értettem

-Nem őr vagyok.. jobban illene rám a maffia ruha. –montam ezzel pedig kivívtam a haragját de nem tűrtem a helyzetet, hogy ő szorítson engem. Hiába az erős fogása fordítottam a helyzeten és a blúzomból kicsúszó kést a nyakához óvatosan szorítva tartottam , de tudtam, hogy a kés helye így is megfog látszani.

-És én még megbíztam benned.. szánalmas vagy. Figyelmeztettek , hogy mekkora egy kígyó vagy , de nem figyeltem rájuk, mert a barátom voltál. Legalábbis azt hittem.-mondta , de engem nem érdekelt.

-Ki minek lát?..Nem érdekel te minek, csak azt , hogy jól érezzem magam a bőrömben.-Pedig nagyon is érdekelt a véleménye

-Remélem remekül vagy. Te raboltad el őket? - kérdezte meg , de mikor nem kapott választ , csak gúnyos vigyort teljesen tiszta lett előtte a kép és a földre terített , de nem hagytam annyiban , megütöttem , ám teljes erővel nem bírtam bántani. A kezem az ütések előtt lefékeztek, mintha nem is én irányítottam volna őket.

-Nem fogom elmondani. Miért tenném. Én ide tartozom , de te még menekülhetsz.

-Nélkülük nem fogok, ismerhetnél annyira. Figyelmeztettelek , hogy egy haja szála se görbüljön. Nem emlékszel!? És a többiek? Hozzájuk ne érjél

-Nyugi a haja még megmaradt és Patrichoz meg Chrishez nem nyúltam-mosolyogtam rá a szemeivel , pedig szinte ölni tudott volna, mégse emelte fel a kezét, se a kezében tartott fegyvert.

Dave szemszöge:

Ismerős a csalódás érzése? Az a keserűség, ami átjár olyankor? Ugyanezt érzem. Figyelmeztettek Vanessa ellen  , de én hittem benne még a bál után is, hiába haragudtam rá. Úgy gondoltam, hogy majd belenyugszik és újra képes lesz csak a barátom lenni. De most?! Látni sem akarom. Ki szeretném tépni az összes haját , az összes dühömet belé fojtani, de nem lehet . Csak ő tud segíteni(ha csak össze nem találkozok Kalapos Bennel), hogy merre lehetnek a többiek, mert én nem ismerem az épületet.

-Emlékszel , hogy egyszer szerettél?-kérdeztem meg

-Csak hazugság volt. –mosolygott

-Bizonyítsd be. Mutasd meg , hogy merre vannak a többiek.-olcsó próbálkozás, de hátha

-Csak szeretnéd..-nevetett ki – Éreztél valaha valamit irántam ?

-Barátságnál többet soha most pedig keserű gyűlöletet, de ennek nem most van az ideje. Engem már sehogy nem érdekelsz, csak a pokolba akarlak kívánni.  Bocs, de lépek , akkor nélküled. Vannak akik jelentenek nekem valamit. –mondtam és otthagytam, közben reménykedtem, hogy nem szól a felettesének Michaelnek, hogy itt vagyok. Talán van még benne annyi emberiség.  A sötét folyosókon kolbászoltam, kerülve a nem hozzám tartozó őröket. Korábban megkaptam sms-ben az útvonalat, de teljesen eltévedtem, pedig elvileg olyan lennék , mint a GPS. Akárhol vagyok , simán kitalálok.

Lassan kinéztem  a folyosón és lopakodtam volna ki, de mögöttem hatalmas puffanás miatt hátra fordultam.

Az egyik ember feküdt Vanessa lábai előtt a földön pedig elejtett kés éktelenkedett.

-Te meg mit keresel itt?- néztem rá felhúzott szemöldökkel, mert tényleg nem értettem.

-Teljesen rossz irányba mész!-rázta meg a fejét és a kezemért nyúlt , ezzel maga után húzva engem.

31. fejezet

 Sziasztok! Mint láttátok indítottam a szavazást és bár nem telt le a kijelölt ide , de lezárom , helyette pedig egy újabb kérdés kerül fel. A szavaz igennel végződött szóval lesz új évad , de a téma a kérdés. Mit szólnátok, ha az új évad Dave és Lana gyerekükről szólna ? Hisz ez által folytatom a történetet mégis egy újat kezdek . Más szemszög , más történet , más nézet közben tudjátok mi történik a régi szálakkal is.... Az ötletet az egyik barátnőmtől kaptam és egyre jobban megtetszett, sőt már ötleteim is vannak hozzá. Szóval szerintetek? Vagy ha nem tetszik, akkor kérlek segítsetek valamivel *.* jó olvasást ..♥♥

Lana szemszöge:

 Eltelt az éjszaka , ami alatt nem túl sokat aludtam és a reggelit is hasonló képen kaptuk, mint a tegnapi ételt.  Próbáltunk beszélgetni egymással, de sajnos mindig ránk szól az őr aki figyelt minket, mikor pedig megunta , szíjjal hasított felénk. Ez hatásos volt, mert elcsöndesedtünk és innentől nem próbálkoztunk , pár óra után azonban megjelent a tegnapi két férfi és engem akartak. Pontosan nem tudtam, hogy mit akarnak velem kezdeni, de bármi is az féltem tőle.  Lecsatolták a bilincset és várták, hátha futok, vagy ütök , de egyik sem történt meg. Ahhoz túl sokan lettek volna, másrészt , pedig a lábaim összebicsaklottak, annyira nem volt erő bennük.

-Álljál fel! –Szólt rám az őr és a szíjat a hátam felé hasította . Én fájdalmasan felnyögtem , de lábra botorkáltam , mert nem akartam a párját is megkapni.

-Siess!-szólt rám én pedig a nekem hátat fordító ember után mentem, amennyire , csak tudtam.

 A helyen füst, por és égett szag keveredett , meg valami elviselhetetlen bűzt is érezni lehetett, amíg egy ajtón ki nem léptünk. Onnantól minden megváltozott. A nagy előcsarnokból különböző szobák nyíltak , a helyen pedig citrom illat keveredett, amihez az orrom hamar hozzászokott , így csak rövid ideig érezhettem .

Az  kalap nélküli megállt és szembe találtam magam az arcával egy vicsorral rám mosolygott , majd a kalapos férfi után invitált, de ő nem jött be.

-Csinálj vele , amit akarsz, csak ne öld még meg !- vigyorodott gonoszan el én pedig megijedtem és a mögöttem becsukódó ajtónak dőltem.  A szobában egy hatalmas ágy, és egy kisebb szekrény volt középen pedig két szék, amin ragasztó szalagok, kötelek és pár kisebb bicska.  Ijedten rángattam a kilincset, de az nem mozgott .

-Csss! Nem bántalak! – szól egy mély hang. Na persze..én meg el is hiszem.   Hátra  pillantottam, de a férfi a székre ült , a kalapját pedig az ágyra dobta, ahova az előbb széken lévő dolgokat tette.

Felém kezdett közeledni én pedig gyorsan az ágyra szaladtam és az egyik bicskát magam elé tartottam , védekezés kép.

-Tedd le, az nem játék! – szólt rám higgadtan , de nem állt meg , ezért  ahogy lépett előre én úgy mentem hátra, amíg a hátam nem koppant a fallal.

-Ne jöjjön közelebb!- szóltam neki , de a hangom túl vékony volt  és remegett is, ezért inkább nevetséges hatást keltett, mint félelmet.  A pasi egy pillanat alatt kicsavarta a kezemből a kést  , mire én  megpróbáltam megrúgni, de csak egy pofont kaptam.

-Nézd! – mondta és az ágyra dobta a kést. – Nem bántalak! –mondta az aki az imént megpofozott.

-Miért hinnék neked? – kérdeztem meg  és a fejemet elfordítottam, mert az arca már túl közel volt , de menni nem tudtam mert a jobb keze a hajamba kapaszkodott. 

-Mert tudod ki vagyok , bár személyesen még nem találkoztunk. Ha bármit akarnék tőled, már rég tettem volna érte , sőt most a robbant házikóban feküdnél.

-Te tetted be a bombát? – kérdeztem meg holott jól tudtam, hogy ő szólt, de az elképzelésem az volt, hogy így kiszedhetem belőle a tettest.

-Nem. –engedte el a hajam , a haj tövem pedig égett, sőt szinte hallottam a hajszálaim visítozását , de nem érdekelt , mert éreztem már nagyobb fájdalmat.

-Akkor ki? – kérdeztem meg

-Nem kel tudnod. Neked köpni nem fogok. –húzta elő a telefonját.

-Mit csinálsz?-kérdeztem

-Nem fontos tudnod, de a kis Davecskédnek szólok , hogy szépen elbaszta , és merre talál meg pontosan. –mondta  engem pedig belül  átjárt a vidámság. Hamarosan megmenekülünk, csak legyen óvatos.

Pár percig pötyőlt a telefonjával , valószínűleg sms-t írt, aztán vissza csúsztatta a zsebébe.

-Lana ugye?-kérdezte mire bólintottam

-Nem épp a legjobb barátot fogtad ki.-mondta én pedig azonnal haraptam.

-Azt , majd én el tudom dönteni. –mondtam a másodiki variációt  , ami az eszembe jutott, mert az első után talán halottan csúsznék ki.

-Legyen, de vetkőzz le.-mondta én pedig szorosabban szorítom a ruháimat magamhoz.

-Ellátom a sebeket. Nem hiszem, hogy szeretnéd, ha elfertőzne. –mondta és a szekrényből  egy üveget és gézt vett elő.  Halványan nemlegesen ráztam meg a fejem, mikor várakozóan rám nézett . Megforgatta a szemét és felém közeledet, majd legelsőnek a kezemet kezdte tisztítani, mert azt ruhákkal is elérte.  Nem azt mondom , hogy már megbíztam benne, de a lábamon a gatyát feltűrtem és meg akartam csinálni magamnak , de nem engedte.   A szobát a fertőtlenítő illat terítette  be ezért egy keskeny ablakot nyitott .  Kinézve a másodikon lehettünk  ezért ablakon nem igazán lehetséges a menekülés.

-Most már hiszed , hogy nem bántalak? –kérdezte mikor a vádlimon lévő utolsó mélyebb horzsolást tisztította meg.

-Talán- mondtam és megköszöntem neki. A hasamon hátamon nem éreztem vágást, horzsolást, ezért az nem kértem. Egyedül , csak a szíj vaskos hurkáit éreztem és a bordáim fájását, de ezt nem említettem meg.

-Hogy hívnak? Miért dolgozol Michaelnek és ő ki?

-Nem fontos a nevem, és a részletek sem. Mondjuk úgy hogy nem ön kedvből teszem, de az előbbi férfi Micheal.  Ha kilépünk innen senkinek ne mondj semmit, hogy mi történt bent. Vili? –kérdezte én pedig egy bólintással jeleztem , hogy rendben van.

Dave szemszöge:

Gyorsan elmondtam a többieknek és tervezgetni kezdünk én pedig minden másodpercet sajnáltam másra tölteni. A terv egyszerű volt,  elsőnek jobban körbe szimatoljuk a helyet , azután Chrissel bemegyünk és megkeressük őket, addig pedig Jassica , Kim és még jó pár társunk bekeríti a területet, hogy ne tudjon elmenekülni ,Michael ,pedig egy életre valóságra börtönbe kerül , ahogy az összes mocskos alattasa .

A zsebembe rezegni kezdett a telefonom ezért megnyomtam a zöld gombot , de csak sms-t kaptam, amit gyors el is olvastam. Pontos helyzet leírás volt benne , amiért ezer hála neki. Már , csak szólni kell a cég többi emberének a tervről .

Lana szemszöge:

 Mikor kiléptünk az ajtón  szomorúan, szúrósan néztem a  férfira , akiről már kiderült , hogy Michael.  Az arcán öntelt mosoly terült el, és folytatta a beszélgetést pár férfival ,akinek az arcát sebhelyek terítették be .

Lassan rácsukták a kezeimre a bilincset én pedig szótlanul tűrtem. Patric és Marry kíváncsian néztek rám sőt az előttem lévő férfi szemében sajnálatot is láttam.

-Mi  tőrtént ? Az amit gondolok?-kérdezte meg Marry , de a hangja semmit nem árult el. Közömbös volt  , de erre sem válaszoltam. Csak a plafont néztem könnyes szemmel . Nem kellene sírnom, de így hatásosabb az egész szín játék , pont ezért  néz szánalmasan az ajtóban álló Vanessa..pedig ha tudná , hogy már nem sokáig láthatja az arcom..

 Unalmamban ismét a múltat kezdtem boncolgatni . Az összes szép emléket , és a rosszakat is , mert azok sokkal elviselhetőbbek voltak a jelenhez képest.

Akaratlanul is a nemrég  elmúlt éjszaka emlékein gondolkoztam. Ahogy hozzám ért, a szemében a vágy  és a féltés. A bizalmatlanság és maga az érzés és így mentem vissza az emlékek közt . Amikor szánkóztunk,a buborékos csók, a kis levél a , az a szikra , ami köztünk volt még az emléke nélkül is  és a többi sok hasonló helyzet.

Ez után jött a többi hozzám közel álló személyekkel való kapcsolat kivesézése. Belőlük nincs sok, csak akik hónapokon át velem voltak  és az apukám, akivel jó a kapcsolatom, de soha nem látom..sajnos.

Az őr a füléhez kapott , majd egy figyelni fogok-ot beleszólt és a puskáját a vállához szorította mi pedig türelmesen figyeltük az eseményeket és vártunk, de semmi nem történt. Már el is felejtettük, mikor az őr lövöldözni kezdett , majd térdre rogyott és elterült a földön.

-Szijasztok bogárkáim-szaladt be Chris fekete ruhába és pár fegyverrel a kezében, majd az ajtóba egy pár másodperce megállt , mikor észre vette, hogy a főnöke is itt van , őt pedig nem kéne le bogárkázni- Jó napot főnök!-szólt és sietett felém . Az egyik bilincsemre egy apró kör alakú pittyegő szerkezetet rakott , a másikon pedig a zárt kezdte birizgálni, de egy hatalmas ütést kapott a fejére , amitől elájult..legalábbis remélem.  Felnéztem és Marry állt fejét csóválva.

-Nem rá számítottam.., de legalább nem szabadul ki senki és plusz egy fontos fő. –mondta a bilincsről pedig leszedte a szerkezetet , földre dobta, majd rálépett .

Mi? –néztem magam elé, majd az üres helyre , ahol neki kéne állnia.

-Csak nem gondoltad , hogy simán hadjuk , hogy beszabaduljanak a barátaid?-nézett rám és Vanessa is megérkezett, aki felcsatoltatta Christ a megüresedett bilincsre.

-Örülök, hogy megismertelek , ha nem bánjátok, hiányzik apuci.-mondta és indult már ki.

-Komolyan ezt tetted? –hitettlenkedett Patric

- Sajnálom..legalábbis ezt szokás mondani nem?  - hajolt közel a férfi arcához, de Patric elkapta mielőtt bármit tehetett volna vele Marry . A nő nézte az arcát , majd végleg kiment.

-Sajnálom.-mondtam Patricnek, bár tudtam , mit ér egy sajnálat . Ilyenkor hiba a szavak , meg a később , majd jobb lesz lesz és hasonló dumák. Ezt csak mi tudjuk feldolgozni egyedül. A barátaid nap közbe lefoglalnak, de este úgyis egyedül maradsz a gondolataiddal , és rajta gondolkodsz, még ha nap közbe eszedbe sem jutott a fájdalom pedig lassan csökkeni fog.

-Nem kell sajnálnod. –szólalt meg kis idő után , mikor Chris ébredezni kezdett.

-Mi a franc- rántotta meg a bilincseket  és az üres szíjaira nézett , amikből hiányoztak a fegyverek. Az őr elkobozta őket.

-Visszacsatolta a bilincset kérdezte meg halkan én pedig a zárt bilincsre néztem.

-Nem, de nincs is kikapcsolva-suttogtam vissza.

-Még –mosolyodott el. – Szorítsd ökölbe a kezed és ránt rajta egyet . Vagy kettőt közben alulról húzd kifelé . Ha sikerül Keress egy nagyobb követ és az új őr bácsit csapd le vele, majd menekülj.  Fordulj rögtön balra  és a második fordulónál befele . Elvileg az őr még nem kelt fel , de  azért legyél óvatos. Fuss le a lépcsőn  teljesen az aljára és közvetlen mellette a csigalépcső mögött van egy kis lyuk a falba. Mássz ki és a fenyőerdőben csak egyenesen menj . Ott lesznek a többiek . – súgta, de az őr a végénél felénk fordult és közénk lőtt , hogy ne beszélgessünk.

Amikor egy kis idő eltelt elkezdtem a kezemet rángatni , de eszméletlenül fájt és a meleg vért éreztem, ahogy végigfolyik a karomon , de sikerül . A földröl felkaptam a legelső követ és a zajok miatt hátraforduló őrt vágtam fejbe , aki összeesett , én pedig remegő végtagokkal fordultam vissza feléjük.

-Hogy szabadítsam ki?- fogtam meg Patric bilincsét

-Sehogy, nincs meglazítva. Futás ,mert indulnak mindjárt ide. –mondták én pedig hezitálva , de így tettem.  A szívem a nyakamba dobogott , de elég pontos leírást kaptam, ahhoz , hogy mindent felismertem. Hallottam, ahogy figylemeztetik egymást, hogy megszöktem, ezért jobban oda figyeltem a neszre , amit magam után hagytam  és csendben kivártam,  amíg elmennek , de a lépcső melletti nem kart mozdulni, ezért amikor senki nem volt mellette mögé lopakodva fejbe akartam vágni , de ő megfordult és a kezemet kezdte kicsavarni, de én a féltet helyén telibe találtam mire ő földre roskadt és kiabált volna, ha nem rugóm fejbe. A hangok miatt egyre több lépteket hallottam erre közelíteni, így másodpercek alatt kibújtam és az erdő felé kezdtem futni .

 Dave szemszöge:

Lassan mindenki az Alpok megbeszélt koordinátájára ért , de amikor a tervet elmondtuk ők túl kiszámíthatónak találták, hogy én is futok , így megváltozott. Legelsőnek Chris megy be és minél több mindenkit kiszabadít , közben a fülében lévő komunikációs rendszerrel tudunk beszélni. Vele együtt megy pár ember , így ők a leütött őrök ruhájába bújva várnak ránk . Mi pedig várunk a legelső emberre.  Hallottam, ahogy köszön nekik és elkezd babrálni , majd a fülsiketítő sípolást. Beletelt egy kis időbe , de újra használható lett. Igaz , hogy recsegezve , de hallottuk mi történik és , hogy Lananak magyarázzák a tervet , majd mikor kijutott, hozzám kezdett beszélni és tudósított a helyzetéről , mi pedig a következő lépésről.

Mindenki fegyverkezett fel és a páncél ruhát húztak a fekete szövetek alá. Külön nem mehetünk, mert akkor könnyű célpont lennénk és egyszerre több ember hatásosabb is, de amikor a lövéseket hallottam, nem bírtam magammal. Az erdőből jött és , csak egy ember tarthatott felénk ezért úgy ahogy voltam  a hang felé kezdtem szaladni.