2013. január 20., vasárnap

31. fejezet




 Sziasztok! Mint láttátok indítottam a szavazást és bár nem telt le a kijelölt ide , de lezárom , helyette pedig egy újabb kérdés kerül fel. A szavaz igennel végződött szóval lesz új évad , de a téma a kérdés. Mit szólnátok, ha az új évad Dave és Lana gyerekükről szólna ? Hisz ez által folytatom a történetet mégis egy újat kezdek . Más szemszög , más történet , más nézet közben tudjátok mi történik a régi szálakkal is.... Az ötletet az egyik barátnőmtől kaptam és egyre jobban megtetszett, sőt már ötleteim is vannak hozzá. Szóval szerintetek? Vagy ha nem tetszik, akkor kérlek segítsetek valamivel *.* jó olvasást ..♥♥

Lana szemszöge:

 Eltelt az éjszaka , ami alatt nem túl sokat aludtam és a reggelit is hasonló képen kaptuk, mint a tegnapi ételt.  Próbáltunk beszélgetni egymással, de sajnos mindig ránk szól az őr aki figyelt minket, mikor pedig megunta , szíjjal hasított felénk. Ez hatásos volt, mert elcsöndesedtünk és innentől nem próbálkoztunk , pár óra után azonban megjelent a tegnapi két férfi és engem akartak. Pontosan nem tudtam, hogy mit akarnak velem kezdeni, de bármi is az féltem tőle.  Lecsatolták a bilincset és várták, hátha futok, vagy ütök , de egyik sem történt meg. Ahhoz túl sokan lettek volna, másrészt , pedig a lábaim összebicsaklottak, annyira nem volt erő bennük.
-Álljál fel! –Szólt rám az őr és a szíjat a hátam felé hasította . Én fájdalmasan felnyögtem , de lábra botorkáltam , mert nem akartam a párját is megkapni.
-Siess!-szólt rám én pedig a nekem hátat fordító ember után mentem, amennyire , csak tudtam.
 A helyen füst, por és égett szag keveredett , meg valami elviselhetetlen bűzt is érezni lehetett, amíg egy ajtón ki nem léptünk. Onnantól minden megváltozott. A nagy előcsarnokból különböző szobák nyíltak , a helyen pedig citrom illat keveredett, amihez az orrom hamar hozzászokott , így csak rövid ideig érezhettem .
Az  kalap nélküli megállt és szembe találtam magam az arcával egy vicsorral rám mosolygott , majd a kalapos férfi után invitált, de ő nem jött be.
-Csinálj vele , amit akarsz, csak ne öld még meg !- vigyorodott gonoszan el én pedig megijedtem és a mögöttem becsukódó ajtónak dőltem.  A szobában egy hatalmas ágy, és egy kisebb szekrény volt középen pedig két szék, amin ragasztó szalagok, kötelek és pár kisebb bicska.  Ijedten rángattam a kilincset, de az nem mozgott .
-Csss! Nem bántalak! – szól egy mély hang. Na persze..én meg el is hiszem.   Hátra  pillantottam, de a férfi a székre ült , a kalapját pedig az ágyra dobta, ahova az előbb széken lévő dolgokat tette.
Felém kezdett közeledni én pedig gyorsan az ágyra szaladtam és az egyik bicskát magam elé tartottam , védekezés kép.
-Tedd le, az nem játék! – szólt rám higgadtan , de nem állt meg , ezért  ahogy lépett előre én úgy mentem hátra, amíg a hátam nem koppant a fallal.
-Ne jöjjön közelebb!- szóltam neki , de a hangom túl vékony volt  és remegett is, ezért inkább nevetséges hatást keltett, mint félelmet.  A pasi egy pillanat alatt kicsavarta a kezemből a kést  , mire én  megpróbáltam megrúgni, de csak egy pofont kaptam.
-Nézd! – mondta és az ágyra dobta a kést. – Nem bántalak! –mondta az aki az imént megpofozott.
-Miért hinnék neked? – kérdeztem meg  és a fejemet elfordítottam, mert az arca már túl közel volt , de menni nem tudtam mert a jobb keze a hajamba kapaszkodott. 
-Mert tudod ki vagyok , bár személyesen még nem találkoztunk. Ha bármit akarnék tőled, már rég tettem volna érte , sőt most a robbant házikóban feküdnél.
-Te tetted be a bombát? – kérdeztem meg holott jól tudtam, hogy ő szólt, de az elképzelésem az volt, hogy így kiszedhetem belőle a tettest.
-Nem. –engedte el a hajam , a haj tövem pedig égett, sőt szinte hallottam a hajszálaim visítozását , de nem érdekelt , mert éreztem már nagyobb fájdalmat.
-Akkor ki? – kérdeztem meg
-Nem kel tudnod. Neked köpni nem fogok. –húzta elő a telefonját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Nem fontos tudnod, de a kis Davecskédnek szólok , hogy szépen elbaszta , és merre talál meg pontosan. –mondta  engem pedig belül  átjárt a vidámság. Hamarosan megmenekülünk, csak legyen óvatos.
Pár percig pötyőlt a telefonjával , valószínűleg sms-t írt, aztán vissza csúsztatta a zsebébe.
-Lana ugye?-kérdezte mire bólintottam
-Nem épp a legjobb barátot fogtad ki.-mondta én pedig azonnal haraptam.
-Azt , majd én el tudom dönteni. –mondtam a másodiki variációt  , ami az eszembe jutott, mert az első után talán halottan csúsznék ki.
-Legyen, de vetkőzz le.-mondta én pedig szorosabban szorítom a ruháimat magamhoz.
-Ellátom a sebeket. Nem hiszem, hogy szeretnéd, ha elfertőzne. –mondta és a szekrényből  egy üveget és gézt vett elő.  Halványan nemlegesen ráztam meg a fejem, mikor várakozóan rám nézett . Megforgatta a szemét és felém közeledet, majd legelsőnek a kezemet kezdte tisztítani, mert azt ruhákkal is elérte.  Nem azt mondom , hogy már megbíztam benne, de a lábamon a gatyát feltűrtem és meg akartam csinálni magamnak , de nem engedte.   A szobát a fertőtlenítő illat terítette  be ezért egy keskeny ablakot nyitott .  Kinézve a másodikon lehettünk  ezért ablakon nem igazán lehetséges a menekülés.
-Most már hiszed , hogy nem bántalak? –kérdezte mikor a vádlimon lévő utolsó mélyebb horzsolást tisztította meg.
-Talán- mondtam és megköszöntem neki. A hasamon hátamon nem éreztem vágást, horzsolást, ezért az nem kértem. Egyedül , csak a szíj vaskos hurkáit éreztem és a bordáim fájását, de ezt nem említettem meg.
-Hogy hívnak? Miért dolgozol Michaelnek és ő ki?
-Nem fontos a nevem, és a részletek sem. Mondjuk úgy hogy nem ön kedvből teszem, de az előbbi férfi Micheal.  Ha kilépünk innen senkinek ne mondj semmit, hogy mi történt bent. Vili? –kérdezte én pedig egy bólintással jeleztem , hogy rendben van.

Dave szemszöge:

Gyorsan elmondtam a többieknek és tervezgetni kezdünk én pedig minden másodpercet sajnáltam másra tölteni. A terv egyszerű volt,  elsőnek jobban körbe szimatoljuk a helyet , azután Chrissel bemegyünk és megkeressük őket, addig pedig Jassica , Kim és még jó pár társunk bekeríti a területet, hogy ne tudjon elmenekülni ,Michael ,pedig egy életre valóságra börtönbe kerül , ahogy az összes mocskos alattasa .
A zsebembe rezegni kezdett a telefonom ezért megnyomtam a zöld gombot , de csak sms-t kaptam, amit gyors el is olvastam. Pontos helyzet leírás volt benne , amiért ezer hála neki. Már , csak szólni kell a cég többi emberének a tervről .

Lana szemszöge:

 Mikor kiléptünk az ajtón  szomorúan, szúrósan néztem a  férfira , akiről már kiderült , hogy Michael.  Az arcán öntelt mosoly terült el, és folytatta a beszélgetést pár férfival ,akinek az arcát sebhelyek terítették be .
Lassan rácsukták a kezeimre a bilincset én pedig szótlanul tűrtem. Patric és Marry kíváncsian néztek rám sőt az előttem lévő férfi szemében sajnálatot is láttam.
-Mi  tőrtént ? Az amit gondolok?-kérdezte meg Marry , de a hangja semmit nem árult el. Közömbös volt  , de erre sem válaszoltam. Csak a plafont néztem könnyes szemmel . Nem kellene sírnom, de így hatásosabb az egész szín játék , pont ezért  néz szánalmasan az ajtóban álló Vanessa..pedig ha tudná , hogy már nem sokáig láthatja az arcom..
 Unalmamban ismét a múltat kezdtem boncolgatni . Az összes szép emléket , és a rosszakat is , mert azok sokkal elviselhetőbbek voltak a jelenhez képest.
Akaratlanul is a nemrég  elmúlt éjszaka emlékein gondolkoztam. Ahogy hozzám ért, a szemében a vágy  és a féltés. A bizalmatlanság és maga az érzés és így mentem vissza az emlékek közt . Amikor szánkóztunk,a buborékos csók, a kis levél a , az a szikra , ami köztünk volt még az emléke nélkül is  és a többi sok hasonló helyzet.
Ez után jött a többi hozzám közel álló személyekkel való kapcsolat kivesézése. Belőlük nincs sok, csak akik hónapokon át velem voltak  és az apukám, akivel jó a kapcsolatom, de soha nem látom..sajnos.
Az őr a füléhez kapott , majd egy figyelni fogok-ot beleszólt és a puskáját a vállához szorította mi pedig türelmesen figyeltük az eseményeket és vártunk, de semmi nem történt. Már el is felejtettük, mikor az őr lövöldözni kezdett , majd térdre rogyott és elterült a földön.
-Szijasztok bogárkáim-szaladt be Chris fekete ruhába és pár fegyverrel a kezében, majd az ajtóba egy pár másodperce megállt , mikor észre vette, hogy a főnöke is itt van , őt pedig nem kéne le bogárkázni- Jó napot főnök!-szólt és sietett felém . Az egyik bilincsemre egy apró kör alakú pittyegő szerkezetet rakott , a másikon pedig a zárt kezdte birizgálni, de egy hatalmas ütést kapott a fejére , amitől elájult..legalábbis remélem.  Felnéztem és Marry állt fejét csóválva.
-Nem rá számítottam.., de legalább nem szabadul ki senki és plusz egy fontos fő. –mondta a bilincsről pedig leszedte a szerkezetet , földre dobta, majd rálépett .
Mi? –néztem magam elé, majd az üres helyre , ahol neki kéne állnia.
-Csak nem gondoltad , hogy simán hadjuk , hogy beszabaduljanak a barátaid?-nézett rám és Vanessa is megérkezett, aki felcsatoltatta Christ a megüresedett bilincsre.
-Örülök, hogy megismertelek , ha nem bánjátok, hiányzik apuci.-mondta és indult már ki.
-Komolyan ezt tetted? –hitettlenkedett Patric
- Sajnálom..legalábbis ezt szokás mondani nem?  - hajolt közel a férfi arcához, de Patric elkapta mielőtt bármit tehetett volna vele Marry . A nő nézte az arcát , majd végleg kiment.
-Sajnálom.-mondtam Patricnek, bár tudtam , mit ér egy sajnálat . Ilyenkor hiba a szavak , meg a később , majd jobb lesz lesz és hasonló dumák. Ezt csak mi tudjuk feldolgozni egyedül. A barátaid nap közbe lefoglalnak, de este úgyis egyedül maradsz a gondolataiddal , és rajta gondolkodsz, még ha nap közbe eszedbe sem jutott a fájdalom pedig lassan csökkeni fog.
-Nem kell sajnálnod. –szólalt meg kis idő után , mikor Chris ébredezni kezdett.
-Mi a franc- rántotta meg a bilincseket  és az üres szíjaira nézett , amikből hiányoztak a fegyverek. Az őr elkobozta őket.
-Visszacsatolta a bilincset kérdezte meg halkan én pedig a zárt bilincsre néztem.
-Nem, de nincs is kikapcsolva-suttogtam vissza.
-Még –mosolyodott el. – Szorítsd ökölbe a kezed és ránt rajta egyet . Vagy kettőt közben alulról húzd kifelé . Ha sikerül Keress egy nagyobb követ és az új őr bácsit csapd le vele, majd menekülj.  Fordulj rögtön balra  és a második fordulónál befele . Elvileg az őr még nem kelt fel , de  azért legyél óvatos. Fuss le a lépcsőn  teljesen az aljára és közvetlen mellette a csigalépcső mögött van egy kis lyuk a falba. Mássz ki és a fenyőerdőben csak egyenesen menj . Ott lesznek a többiek . – súgta, de az őr a végénél felénk fordult és közénk lőtt , hogy ne beszélgessünk.
Amikor egy kis idő eltelt elkezdtem a kezemet rángatni , de eszméletlenül fájt és a meleg vért éreztem, ahogy végigfolyik a karomon , de sikerül . A földröl felkaptam a legelső követ és a zajok miatt hátraforduló őrt vágtam fejbe , aki összeesett , én pedig remegő végtagokkal fordultam vissza feléjük.
-Hogy szabadítsam ki?- fogtam meg Patric bilincsét
-Sehogy, nincs meglazítva. Futás ,mert indulnak mindjárt ide. –mondták én pedig hezitálva , de így tettem.  A szívem a nyakamba dobogott , de elég pontos leírást kaptam, ahhoz , hogy mindent felismertem. Hallottam, ahogy figylemeztetik egymást, hogy megszöktem, ezért jobban oda figyeltem a neszre , amit magam után hagytam  és csendben kivártam,  amíg elmennek , de a lépcső melletti nem kart mozdulni, ezért amikor senki nem volt mellette mögé lopakodva fejbe akartam vágni , de ő megfordult és a kezemet kezdte kicsavarni, de én a féltet helyén telibe találtam mire ő földre roskadt és kiabált volna, ha nem rugóm fejbe. A hangok miatt egyre több lépteket hallottam erre közelíteni, így másodpercek alatt kibújtam és az erdő felé kezdtem futni .

 Dave szemszöge:

Lassan mindenki az Alpok megbeszélt koordinátájára ért , de amikor a tervet elmondtuk ők túl kiszámíthatónak találták, hogy én is futok , így megváltozott. Legelsőnek Chris megy be és minél több mindenkit kiszabadít , közben a fülében lévő komunikációs rendszerrel tudunk beszélni. Vele együtt megy pár ember , így ők a leütött őrök ruhájába bújva várnak ránk . Mi pedig várunk a legelső emberre.  Hallottam, ahogy köszön nekik és elkezd babrálni , majd a fülsiketítő sípolást. Beletelt egy kis időbe , de újra használható lett. Igaz , hogy recsegezve , de hallottuk mi történik és , hogy Lananak magyarázzák a tervet , majd mikor kijutott, hozzám kezdett beszélni és tudósított a helyzetéről , mi pedig a következő lépésről.
Mindenki fegyverkezett fel és a páncél ruhát húztak a fekete szövetek alá. Külön nem mehetünk, mert akkor könnyű célpont lennénk és egyszerre több ember hatásosabb is, de amikor a lövéseket hallottam, nem bírtam magammal. Az erdőből jött és , csak egy ember tarthatott felénk ezért úgy ahogy voltam  a hang felé kezdtem szaladni.

3 megjegyzés:

  1. Nekem alapjáraton nagyon tetszik az ötlet, hogy a gyerekük szemszögéből lesz a következő évad.:) Lehet, hogy ő is kém lesz..?:DD
    Igazán izgalmasra sikerült ez a rész, és nagyon tetszik..:) Mindig meg tudsz lepni, most , hogy Mary is benne volt az egészben...
    Már nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra! :)

    VálaszTörlés
  2. Iszonyatosan jó lett. Szerintem legyen a gyerek szemszögéből, mivel az ő élete is megváltozhat ha rossz vagy épp jó döntést hoz.
    Hamar kövit és sok sikert a kövi évadhoz :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nem találtam chatet, ezért írok ide! Már egyszer cseréltünk, de a blogom címe megváltozott, ezért megkérhetnélek arra, hogy átírd erre: "A legjobb ellenség" ? Előre is köszönöm!:)

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés