Sziasztok! Mint láttátok indítottam a szavazást és bár nem telt le a kijelölt ide , de lezárom , helyette pedig egy újabb kérdés kerül fel. A szavaz igennel végződött szóval lesz új évad , de a téma a kérdés. Mit szólnátok, ha az új évad Dave és Lana gyerekükről szólna ? Hisz ez által folytatom a történetet mégis egy újat kezdek . Más szemszög , más történet , más nézet közben tudjátok mi történik a régi szálakkal is.... Az ötletet az egyik barátnőmtől kaptam és egyre jobban megtetszett, sőt már ötleteim is vannak hozzá. Szóval szerintetek? Vagy ha nem tetszik, akkor kérlek segítsetek valamivel *.* jó olvasást ..♥♥
Lana szemszöge:
Eltelt az éjszaka ,
ami alatt nem túl sokat aludtam és a reggelit is hasonló képen kaptuk, mint a
tegnapi ételt. Próbáltunk beszélgetni
egymással, de sajnos mindig ránk szól az őr aki figyelt minket, mikor pedig
megunta , szíjjal hasított felénk. Ez hatásos volt, mert elcsöndesedtünk és
innentől nem próbálkoztunk , pár óra után azonban megjelent a tegnapi két férfi
és engem akartak. Pontosan nem tudtam, hogy mit akarnak velem kezdeni, de bármi
is az féltem tőle. Lecsatolták a
bilincset és várták, hátha futok, vagy ütök , de egyik sem történt meg. Ahhoz
túl sokan lettek volna, másrészt , pedig a lábaim összebicsaklottak, annyira
nem volt erő bennük.
-Álljál fel! –Szólt rám az őr és a szíjat a hátam felé
hasította . Én fájdalmasan felnyögtem , de lábra botorkáltam , mert nem akartam
a párját is megkapni.
-Siess!-szólt rám én pedig a nekem hátat fordító ember után
mentem, amennyire , csak tudtam.
A helyen füst, por és
égett szag keveredett , meg valami elviselhetetlen bűzt is érezni lehetett,
amíg egy ajtón ki nem léptünk. Onnantól minden megváltozott. A nagy
előcsarnokból különböző szobák nyíltak , a helyen pedig citrom illat
keveredett, amihez az orrom hamar hozzászokott , így csak rövid ideig
érezhettem .
Az kalap nélküli
megállt és szembe találtam magam az arcával egy vicsorral rám mosolygott , majd
a kalapos férfi után invitált, de ő nem jött be.
-Csinálj vele , amit akarsz, csak ne öld még meg !- vigyorodott
gonoszan el én pedig megijedtem és a mögöttem becsukódó ajtónak dőltem. A szobában egy hatalmas ágy, és egy kisebb
szekrény volt középen pedig két szék, amin ragasztó szalagok, kötelek és pár
kisebb bicska. Ijedten rángattam a kilincset,
de az nem mozgott .
-Csss! Nem bántalak! – szól egy mély hang. Na persze..én meg
el is hiszem. Hátra pillantottam, de a férfi a székre ült , a
kalapját pedig az ágyra dobta, ahova az előbb széken lévő dolgokat tette.
Felém kezdett közeledni én pedig gyorsan az ágyra szaladtam és
az egyik bicskát magam elé tartottam , védekezés kép.
-Tedd le, az nem játék! – szólt rám higgadtan , de nem állt
meg , ezért ahogy lépett előre én úgy
mentem hátra, amíg a hátam nem koppant a fallal.
-Ne jöjjön közelebb!- szóltam neki , de a hangom túl vékony
volt és remegett is, ezért inkább
nevetséges hatást keltett, mint félelmet.
A pasi egy pillanat alatt kicsavarta a kezemből a kést , mire én
megpróbáltam megrúgni, de csak egy pofont kaptam.
-Nézd! – mondta és az ágyra dobta a kést. – Nem bántalak!
–mondta az aki az imént megpofozott.
-Miért hinnék neked? – kérdeztem meg és a fejemet elfordítottam, mert az arca már
túl közel volt , de menni nem tudtam mert a jobb keze a hajamba
kapaszkodott.
-Mert tudod ki vagyok , bár személyesen még nem
találkoztunk. Ha bármit akarnék tőled, már rég tettem volna érte , sőt most a
robbant házikóban feküdnél.
-Te tetted be a bombát? – kérdeztem meg holott jól tudtam,
hogy ő szólt, de az elképzelésem az volt, hogy így kiszedhetem belőle a
tettest.
-Nem. –engedte el a hajam , a haj tövem pedig égett, sőt szinte
hallottam a hajszálaim visítozását , de nem érdekelt , mert éreztem már nagyobb
fájdalmat.
-Akkor ki? – kérdeztem meg
-Nem kel tudnod. Neked köpni nem fogok. –húzta elő a
telefonját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem
-Nem fontos tudnod, de a kis Davecskédnek szólok , hogy
szépen elbaszta , és merre talál meg pontosan. –mondta engem pedig belül átjárt a vidámság. Hamarosan megmenekülünk,
csak legyen óvatos.
Pár percig pötyőlt a telefonjával , valószínűleg sms-t írt,
aztán vissza csúsztatta a zsebébe.
-Lana ugye?-kérdezte mire bólintottam
-Nem épp a legjobb barátot fogtad ki.-mondta én pedig
azonnal haraptam.
-Azt , majd én el tudom dönteni. –mondtam a másodiki
variációt , ami az eszembe jutott, mert
az első után talán halottan csúsznék ki.
-Legyen, de vetkőzz le.-mondta én pedig szorosabban szorítom
a ruháimat magamhoz.
-Ellátom a sebeket. Nem hiszem, hogy szeretnéd, ha
elfertőzne. –mondta és a szekrényből egy
üveget és gézt vett elő. Halványan
nemlegesen ráztam meg a fejem, mikor várakozóan rám nézett . Megforgatta a
szemét és felém közeledet, majd legelsőnek a kezemet kezdte tisztítani, mert
azt ruhákkal is elérte. Nem azt mondom ,
hogy már megbíztam benne, de a lábamon a gatyát feltűrtem és meg akartam
csinálni magamnak , de nem engedte. A
szobát a fertőtlenítő illat terítette be
ezért egy keskeny ablakot nyitott .
Kinézve a másodikon lehettünk
ezért ablakon nem igazán lehetséges a menekülés.
-Most már hiszed , hogy nem bántalak? –kérdezte mikor a
vádlimon lévő utolsó mélyebb horzsolást tisztította meg.
-Talán- mondtam és megköszöntem neki. A hasamon hátamon nem
éreztem vágást, horzsolást, ezért az nem kértem. Egyedül , csak a szíj vaskos
hurkáit éreztem és a bordáim fájását, de ezt nem említettem meg.
-Hogy hívnak? Miért dolgozol Michaelnek és ő ki?
-Nem fontos a nevem, és a részletek sem. Mondjuk úgy hogy
nem ön kedvből teszem, de az előbbi férfi Micheal. Ha kilépünk innen senkinek ne mondj semmit,
hogy mi történt bent. Vili? –kérdezte én pedig egy bólintással jeleztem , hogy
rendben van.
Dave szemszöge:
Gyorsan elmondtam a többieknek és tervezgetni kezdünk én
pedig minden másodpercet sajnáltam másra tölteni. A terv egyszerű volt, elsőnek jobban körbe szimatoljuk a helyet ,
azután Chrissel bemegyünk és megkeressük őket, addig pedig Jassica , Kim és még
jó pár társunk bekeríti a területet, hogy ne tudjon elmenekülni ,Michael ,pedig
egy életre valóságra börtönbe kerül , ahogy az összes mocskos alattasa .
A zsebembe rezegni kezdett a telefonom ezért megnyomtam a
zöld gombot , de csak sms-t kaptam, amit gyors el is olvastam. Pontos
helyzet leírás volt benne , amiért ezer hála neki. Már , csak szólni kell a cég
többi emberének a tervről .
Lana szemszöge:
Mikor kiléptünk az
ajtón szomorúan, szúrósan néztem a férfira , akiről már kiderült , hogy
Michael. Az arcán öntelt mosoly terült
el, és folytatta a beszélgetést pár férfival ,akinek az arcát sebhelyek
terítették be .
Lassan rácsukták a kezeimre a bilincset én pedig szótlanul
tűrtem. Patric és Marry kíváncsian néztek rám sőt az előttem lévő férfi szemében
sajnálatot is láttam.
-Mi tőrtént ? Az amit
gondolok?-kérdezte meg Marry , de a hangja semmit nem árult el. Közömbös
volt , de erre sem válaszoltam. Csak a
plafont néztem könnyes szemmel . Nem kellene sírnom, de így hatásosabb az egész
szín játék , pont ezért néz szánalmasan
az ajtóban álló Vanessa..pedig ha tudná , hogy már nem sokáig láthatja az
arcom..
Unalmamban ismét a múltat
kezdtem boncolgatni . Az összes szép emléket , és a rosszakat is , mert azok
sokkal elviselhetőbbek voltak a jelenhez képest.
Akaratlanul is a nemrég
elmúlt éjszaka emlékein gondolkoztam. Ahogy hozzám ért, a szemében a
vágy és a féltés. A bizalmatlanság és
maga az érzés és így mentem vissza az emlékek közt . Amikor szánkóztunk,a
buborékos csók, a kis levél a , az a szikra , ami köztünk volt még az emléke
nélkül is és a többi sok hasonló
helyzet.
Ez után jött a többi hozzám közel álló személyekkel való
kapcsolat kivesézése. Belőlük nincs sok, csak akik hónapokon át velem
voltak és az apukám, akivel jó a
kapcsolatom, de soha nem látom..sajnos.
Az őr a füléhez kapott , majd egy figyelni fogok-ot
beleszólt és a puskáját a vállához szorította mi pedig türelmesen figyeltük az
eseményeket és vártunk, de semmi nem történt. Már el is felejtettük, mikor az
őr lövöldözni kezdett , majd térdre rogyott és elterült a földön.
-Szijasztok bogárkáim-szaladt be Chris fekete ruhába és pár
fegyverrel a kezében, majd az ajtóba egy pár másodperce megállt , mikor észre
vette, hogy a főnöke is itt van , őt pedig nem kéne le bogárkázni- Jó napot
főnök!-szólt és sietett felém . Az egyik bilincsemre egy apró kör alakú
pittyegő szerkezetet rakott , a másikon pedig a zárt kezdte birizgálni, de egy
hatalmas ütést kapott a fejére , amitől elájult..legalábbis remélem. Felnéztem és Marry állt fejét csóválva.
-Nem rá számítottam.., de legalább nem szabadul ki senki és
plusz egy fontos fő. –mondta a bilincsről pedig leszedte a szerkezetet ,
földre dobta, majd rálépett .
Mi? –néztem magam elé, majd az üres helyre , ahol neki kéne
állnia.
-Csak nem gondoltad , hogy simán hadjuk , hogy
beszabaduljanak a barátaid?-nézett rám és Vanessa is megérkezett, aki
felcsatoltatta Christ a megüresedett bilincsre.
-Örülök, hogy megismertelek , ha nem bánjátok, hiányzik
apuci.-mondta és indult már ki.
-Komolyan ezt tetted? –hitettlenkedett Patric
- Sajnálom..legalábbis ezt szokás mondani nem? - hajolt közel a férfi arcához, de Patric
elkapta mielőtt bármit tehetett volna vele Marry . A nő nézte az arcát , majd
végleg kiment.
-Sajnálom.-mondtam Patricnek, bár tudtam , mit ér egy
sajnálat . Ilyenkor hiba a szavak , meg a később , majd jobb lesz lesz és
hasonló dumák. Ezt csak mi tudjuk feldolgozni egyedül. A barátaid nap közbe
lefoglalnak, de este úgyis egyedül maradsz a gondolataiddal , és rajta gondolkodsz,
még ha nap közbe eszedbe sem jutott a fájdalom pedig lassan csökkeni fog.
-Nem kell sajnálnod. –szólalt meg kis idő után , mikor Chris
ébredezni kezdett.
-Mi a franc- rántotta meg a bilincseket és az üres szíjaira nézett , amikből
hiányoztak a fegyverek. Az őr elkobozta őket.
-Visszacsatolta a bilincset kérdezte meg halkan én pedig a
zárt bilincsre néztem.
-Nem, de nincs is kikapcsolva-suttogtam vissza.
-Még –mosolyodott el. – Szorítsd ökölbe a kezed és ránt
rajta egyet . Vagy kettőt közben alulról húzd kifelé . Ha sikerül Keress egy
nagyobb követ és az új őr bácsit csapd le vele, majd menekülj. Fordulj rögtön balra és a második fordulónál befele . Elvileg az őr
még nem kelt fel , de azért legyél
óvatos. Fuss le a lépcsőn teljesen az
aljára és közvetlen mellette a csigalépcső mögött van egy kis lyuk a falba.
Mássz ki és a fenyőerdőben csak egyenesen menj . Ott lesznek a többiek . – súgta,
de az őr a végénél felénk fordult és közénk lőtt , hogy ne beszélgessünk.
Amikor egy kis idő eltelt elkezdtem a kezemet rángatni , de
eszméletlenül fájt és a meleg vért éreztem, ahogy végigfolyik a karomon , de
sikerül . A földröl felkaptam a legelső követ és a zajok miatt hátraforduló őrt
vágtam fejbe , aki összeesett , én pedig remegő végtagokkal fordultam vissza
feléjük.
-Hogy szabadítsam ki?- fogtam meg Patric bilincsét
-Sehogy, nincs meglazítva. Futás ,mert indulnak mindjárt
ide. –mondták én pedig hezitálva , de így tettem. A szívem a nyakamba dobogott , de elég pontos
leírást kaptam, ahhoz , hogy mindent felismertem. Hallottam, ahogy figylemeztetik
egymást, hogy megszöktem, ezért jobban oda figyeltem a neszre , amit magam után
hagytam és csendben kivártam, amíg elmennek , de a lépcső melletti nem kart
mozdulni, ezért amikor senki nem volt mellette mögé lopakodva fejbe akartam
vágni , de ő megfordult és a kezemet kezdte kicsavarni, de én a féltet helyén
telibe találtam mire ő földre roskadt és kiabált volna, ha nem rugóm fejbe. A
hangok miatt egyre több lépteket hallottam erre közelíteni, így másodpercek
alatt kibújtam és az erdő felé kezdtem futni .
Dave szemszöge:
Lassan mindenki az Alpok megbeszélt koordinátájára ért , de
amikor a tervet elmondtuk ők túl kiszámíthatónak találták, hogy én is futok ,
így megváltozott. Legelsőnek Chris megy be és minél több mindenkit kiszabadít ,
közben a fülében lévő komunikációs rendszerrel tudunk beszélni. Vele együtt
megy pár ember , így ők a leütött őrök ruhájába bújva várnak ránk . Mi pedig
várunk a legelső emberre. Hallottam,
ahogy köszön nekik és elkezd babrálni , majd a fülsiketítő sípolást. Beletelt
egy kis időbe , de újra használható lett. Igaz , hogy recsegezve , de hallottuk
mi történik és , hogy Lananak magyarázzák a tervet , majd mikor kijutott,
hozzám kezdett beszélni és tudósított a helyzetéről , mi pedig a következő
lépésről.
Mindenki fegyverkezett fel és a páncél ruhát húztak a fekete szövetek
alá. Külön nem mehetünk, mert akkor könnyű célpont lennénk és egyszerre több
ember hatásosabb is, de amikor a lövéseket hallottam, nem bírtam magammal. Az
erdőből jött és , csak egy ember tarthatott felénk ezért úgy ahogy voltam a hang felé kezdtem szaladni.
Nekem alapjáraton nagyon tetszik az ötlet, hogy a gyerekük szemszögéből lesz a következő évad.:) Lehet, hogy ő is kém lesz..?:DD
VálaszTörlésIgazán izgalmasra sikerült ez a rész, és nagyon tetszik..:) Mindig meg tudsz lepni, most , hogy Mary is benne volt az egészben...
Már nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra! :)
Iszonyatosan jó lett. Szerintem legyen a gyerek szemszögéből, mivel az ő élete is megváltozhat ha rossz vagy épp jó döntést hoz.
VálaszTörlésHamar kövit és sok sikert a kövi évadhoz :)
Szia!
VálaszTörlésNem találtam chatet, ezért írok ide! Már egyszer cseréltünk, de a blogom címe megváltozott, ezért megkérhetnélek arra, hogy átírd erre: "A legjobb ellenség" ? Előre is köszönöm!:)
Puszi, Azy