32. fejezet

 Köszönöm az előző részhez a kommenteket, kíváncsi vagyok ennél is a véleményetekre és a szavazás. Eddig a nem áll győzelemre , de ha így alakul ( hogy a következő évadot nem Arron ( így hívnák a fiút) szemszögéből lesz) akkor gondolom szeretnétek , hogy Dave és Lana kapcsolatát ragozzam . De jön az én kérésem: légyszíves segítsetek, hogy ti mien folytatást szeretnétek, és mi fogna meg titeket. *.* jó olvasást ♥♥ a részről pedig annyit, hogy szerintem ez inkább egy bevezető vagy valami hasonló a következő részhez.

Lana szemszöge:

Nem tudtam merre megyek, menyi van még hátra , csak egyenesen futottam lehetőleg minél gyorsabban.  A hó már olvadt ezért gyakran csúsztam meg a latyakban neki egy- egy ágnak, ami egy két helyen fel is hasította a bőrömet. A hideg ellenére nem fáztam, semmit nem éreztem, pedig a  vékony ruhámon egy két lyuk díszelgett ,a min a szél tetszés szerint ki-be fújdogált. Hallottam a mögöttem lévő lépteket , de a sajátomén nem bírtam gyorsítani , ezért inkább belekapaszkodtam az egyik fa ágba és felhúztam magam , amíg  látható voltam folytattam, néha a kezem megcsúszott , már a végén remegett is az erőlködéstől  , de azért a szerintem biztonságos helyet elértem és egy darabig , csak ott guggoltam. Láttam  , ahogy két fegyveres férfi elfut , majd idő után lemásztam és 100 méterrel jobbra futottam, és újra egyenesen . Csak reméltem, hogy így is a megfelelő helyre érkezek nem, csak magam  miatt , hanem Patric és Chris miatt is. Őket otthagytam és ha a többiekhez érek, akkor könnyebben tudják őket megmenteni.  Sokszor csúszkáltam és az egyik esésnél észre vettem a hóban hagyott vörös kis cseppeket , amiket magam után hagytam és idő közben  az engem körülvevő hangokat is.  Hátam mögött oroszul kiabáltak , mire válasz is érkezett közel hozzám balra, majd a lövés hangja és rögtön rá a belém nyilalló fájdalom.  A testem elzsibbadt én pedig összeestem és fohászkodtam, hogy ne pont most halljak meg .

Vanessa szemszöge:

Óvatosan lépkedtem befelé , hallottam már hírét, hogy Lana elszaladt , de a szobába beérve ők még nem tudnak erről. Szuper én közölhetem a „jó” hírt…, csak nehogy én legyek ezért is a fekete bárány.

-Kicsim, gyere te is, ünnepelünk. –közölte apám , majd az egyik embere pezsgős poharat nyújtott felém , de óvatosan visszautasítottam, anélkül, hogy hozzá értem, szóltam volna.

-Mégis mit?-dőltem neki a széknek, amiben a vihogó , mindig jobb  nővérem ült, Marry.

-Azt, hogy Chris is bekerült a gyűjteménybe. Nem őt vártuk, de így is jó. –mosolygott apánkra , aki büszkén nézett körbe.

-Hamarosan mindennek vége és újra a csúcson leszünk.  Dave idejön, lehetőleg csapattal , amire számoltunk mi pedig megöljük....- magyarázta tovább, de nem érdekelt, mert kissé bepánikóltam. Egy aprócska dologról elfelejtettek szólni, amiben a fruskának igaza volt. Dave meghal?!  Nem.. én őt nem engedem.. nekem úgy adták be, hogy a hozzá tartozókat előtte megöljük  , majd  őt hozzánk láncoljuk , nehogy bosszút állhasson.  Rá kérdeztem direkt és hazudtak.

-Minden rendben Vani?-kérdezte a nővérem

- Megörültek?-kérdeztem megsemmisülve aztán az apám arcába néztem -Hazudtál!-kiabáltam az felé a szavakat ő pedig lassan kimérten felém sétált és a vállamra tette a kezét.

- Ne legyél ilyen. Gondolhattad volna.. és példát vehetnél a nővéredről. Ő tudja hova tartozik és te? –kérdezte meg. Hát igen , megint ez. Én vagyok a rossz,akármit teszek, biztos a nővérem leköröz én pedig mindig is eltörpülök mellette. Nem ilyen életet akarok és ezen változtatni szerettem volna, ezért ironikus a kérdés.. hova tartozok.. akárhova , csak nem ide.. nem akarok ide tartozni. Mióta beépültem Patric cégéhez elkezdtem reménykedni egy másik élet során , valahol Dave oldalán és már közel voltam, mikor bejött Lana és mindent tönkre tett. Az álom , amit reméltem tönkre ment miatta , mert ez más oldalán nem lenne ugyanaz. Könnyű mondani , hogy elmúlik a szerelem , mert ez ,csak rajongás ,amit most érzek és találok valaki mást, de tudom, hogy soha senkit nem fogok , aki olyan lenne , mint ő.  Már az első találkozásnál volt benne valami , ami miatt felfigyeltem rá, ami miatt kénytelen voltam oda nézni.  Talán a szemei, a stílusa vagy az ellenállhatatlan mosolya. Akármi is örökre megmaradt az emlékezetemben az a pillanat. Ez nem rajongás..

-Én is tudom.  Ide .-mondtam makacssággal , és hazudtoltam meg az összes elképzelésem, amit csak én tudok.

- Akkor úgy is legyen és ünnepelj velünk. –mondta Marry és az előbb elutasított poharat tartotta felém. Megfogtam és beszélni kezdetem. Ünnepeknél tósztot is szoktak mondani, nem?

-Rendben ünnepeljünk.  A világ legjobb maffia családja vagyunk , még ha egy hülye tizenéves  elállta az utunkat is, mi összetartunk és  megöljük , elgyengítjük, összeroppantjuk. Nálunk van a legjobb barátja és az édesapja. Tökélete..-mondtam , de  félbeszakítottak

-És Lana- emlékeztetett a nővérem apám pedig még szélesebben ránk mosolygott, de a következő szavaim , lemosták a képéről a vigyort és az arcvonásai dühössé vált, az erein pedig kivastagodtak az erek.

-Tessék-kérdezett vissza

- Ő nincs. Megszökött. –ismételtem meg nyugodtan

-Eddig pedig, csak itt álltál? Semmire nem vagy hajlandó?  Téged akármire kérünk elcseszed. Legalább szóltál valakinek róla? Te engedted el?! – tette fel a különböző kérdéseket bombázva

-Szóltam volna, de nem bírtam! Az én szavaimra nem figyeltek , csak mikor már baj van , persze , ha Marry nem akart volna röhögni és ünnepelni..azt mindenki észre vette volna. Igen szóltam, már utána ment egy ember. –mondtam sértődötten

-Válogasd meg a hangnemed és a szavaidat. Nem így lettél nevelve , mi mindent megadtunk neked. –mondta nekem , majd az őrnek , hogy menjen az erdő felé plusz 3  fegyveres ember . Mindent megadtak?! Mégis mit? Szülinapomra egy géppuskát mikor ,csak egy táskát kértem . Kiskoromba a bicikli lecke helyett tanulhattam, hogy lehet úgy meglőni egy embert , hogy ne essen baja és meik lövés a leghatékonyabb. Igen, ilyeneket megadtak .

-Sajnálom – sütöttem le a szemem , majd egy fej rázás után kimentem a szobából , de az ajtóban még hallottam a nővérem szavait. Ő élvezi ezt az egészet, és ebből a veszekedésből is , csak haszna van.

 A szobámba mentem és idegesen a párnákba vetettem magam , majd pár másodperc múlva le is nyugodtam. Nem éri meg idegesíteni magam, attól nem lesz semmi jobb.  Olvastam pár sort , de haszna nem olt, ezért a ruháimat raktam rendbe, mikor meguntam , becsúsztattam a kést az ingembe  a kis puskát a csizmámba és a szokásos körút megtettéért indultam.

-Meglett-mosolygott gúnyosan rám a nővérem , majd láttam , hogy mögötte a vérben úszó lányt húzzák a földön. Én sem vagyok egy angyal , de azért , csak nem húzattam volna végig a porban, pedig  nem vagyunk puszi pajtások.

Mikor elmentem a bőrtőn mellett  bemosolyogtam , és tovább haladtam le a lépcsőn , balra a kémia terembe , ahol a különböző bombát, és savat állítják elő nekünk. Elidőztem a színes füstök nézésével , de azért nem ragadtam le időkig és a fegyver próba mellet elhaladva a kijárat felé rohantam . Kéntelen voltam friss levegőt szívni , mert már túl sok szennyezett , ment a tüdőmbe.  Befordultam és csukott szemel a falnak dőltem, mert az ajtó nyitva volt. Valaki a nyakamnál fogva a falhoz szorított , aminek hatására kipattantak a szemeim és egy ismerős szempárral találtam szembe magam, ami most is megbabonázott, de vissza kellett térnem a valóságba. Még erősebben  nyomott , majd mikor észre vette kivel van dolga lazított a szorításon és értetlenkedve nézett rám.

-Merre az őr ruhád?-kérdezte meg én pedig semmit nem értettem

-Nem őr vagyok.. jobban illene rám a maffia ruha. –montam ezzel pedig kivívtam a haragját de nem tűrtem a helyzetet, hogy ő szorítson engem. Hiába az erős fogása fordítottam a helyzeten és a blúzomból kicsúszó kést a nyakához óvatosan szorítva tartottam , de tudtam, hogy a kés helye így is megfog látszani.

-És én még megbíztam benned.. szánalmas vagy. Figyelmeztettek , hogy mekkora egy kígyó vagy , de nem figyeltem rájuk, mert a barátom voltál. Legalábbis azt hittem.-mondta , de engem nem érdekelt.

-Ki minek lát?..Nem érdekel te minek, csak azt , hogy jól érezzem magam a bőrömben.-Pedig nagyon is érdekelt a véleménye

-Remélem remekül vagy. Te raboltad el őket? - kérdezte meg , de mikor nem kapott választ , csak gúnyos vigyort teljesen tiszta lett előtte a kép és a földre terített , de nem hagytam annyiban , megütöttem , ám teljes erővel nem bírtam bántani. A kezem az ütések előtt lefékeztek, mintha nem is én irányítottam volna őket.

-Nem fogom elmondani. Miért tenném. Én ide tartozom , de te még menekülhetsz.

-Nélkülük nem fogok, ismerhetnél annyira. Figyelmeztettelek , hogy egy haja szála se görbüljön. Nem emlékszel!? És a többiek? Hozzájuk ne érjél

-Nyugi a haja még megmaradt és Patrichoz meg Chrishez nem nyúltam-mosolyogtam rá a szemeivel , pedig szinte ölni tudott volna, mégse emelte fel a kezét, se a kezében tartott fegyvert.

Dave szemszöge:

Ismerős a csalódás érzése? Az a keserűség, ami átjár olyankor? Ugyanezt érzem. Figyelmeztettek Vanessa ellen  , de én hittem benne még a bál után is, hiába haragudtam rá. Úgy gondoltam, hogy majd belenyugszik és újra képes lesz csak a barátom lenni. De most?! Látni sem akarom. Ki szeretném tépni az összes haját , az összes dühömet belé fojtani, de nem lehet . Csak ő tud segíteni(ha csak össze nem találkozok Kalapos Bennel), hogy merre lehetnek a többiek, mert én nem ismerem az épületet.

-Emlékszel , hogy egyszer szerettél?-kérdeztem meg

-Csak hazugság volt. –mosolygott

-Bizonyítsd be. Mutasd meg , hogy merre vannak a többiek.-olcsó próbálkozás, de hátha

-Csak szeretnéd..-nevetett ki – Éreztél valaha valamit irántam ?

-Barátságnál többet soha most pedig keserű gyűlöletet, de ennek nem most van az ideje. Engem már sehogy nem érdekelsz, csak a pokolba akarlak kívánni.  Bocs, de lépek , akkor nélküled. Vannak akik jelentenek nekem valamit. –mondtam és otthagytam, közben reménykedtem, hogy nem szól a felettesének Michaelnek, hogy itt vagyok. Talán van még benne annyi emberiség.  A sötét folyosókon kolbászoltam, kerülve a nem hozzám tartozó őröket. Korábban megkaptam sms-ben az útvonalat, de teljesen eltévedtem, pedig elvileg olyan lennék , mint a GPS. Akárhol vagyok , simán kitalálok.

Lassan kinéztem  a folyosón és lopakodtam volna ki, de mögöttem hatalmas puffanás miatt hátra fordultam.

Az egyik ember feküdt Vanessa lábai előtt a földön pedig elejtett kés éktelenkedett.

-Te meg mit keresel itt?- néztem rá felhúzott szemöldökkel, mert tényleg nem értettem.

-Teljesen rossz irányba mész!-rázta meg a fejét és a kezemért nyúlt , ezzel maga után húzva engem.