Köszönöm az előző részhez a kommenteket, kíváncsi vagyok ennél is a véleményetekre és a szavazás. Eddig a nem áll győzelemre , de ha így alakul ( hogy a következő évadot nem Arron ( így hívnák a fiút) szemszögéből lesz) akkor gondolom szeretnétek , hogy Dave és Lana kapcsolatát ragozzam . De jön az én kérésem: légyszíves segítsetek, hogy ti mien folytatást szeretnétek, és mi fogna meg titeket. *.* jó olvasást ♥♥ a részről pedig annyit, hogy szerintem ez inkább egy bevezető vagy valami hasonló a következő részhez.
Lana szemszöge:
Nem tudtam merre megyek, menyi van még hátra , csak
egyenesen futottam lehetőleg minél gyorsabban.
A hó már olvadt ezért gyakran csúsztam meg a latyakban neki egy- egy
ágnak, ami egy két helyen fel is hasította a bőrömet. A hideg ellenére nem
fáztam, semmit nem éreztem, pedig a
vékony ruhámon egy két lyuk díszelgett ,a min a szél tetszés szerint
ki-be fújdogált. Hallottam a mögöttem lévő lépteket , de a sajátomén nem bírtam
gyorsítani , ezért inkább belekapaszkodtam az egyik fa ágba és felhúztam magam ,
amíg látható voltam folytattam, néha a
kezem megcsúszott , már a végén remegett is az erőlködéstől , de azért a szerintem biztonságos helyet
elértem és egy darabig , csak ott guggoltam. Láttam , ahogy két fegyveres férfi elfut , majd idő
után lemásztam és 100 méterrel jobbra futottam, és újra egyenesen . Csak
reméltem, hogy így is a megfelelő helyre érkezek nem, csak magam miatt , hanem Patric és Chris miatt is. Őket
otthagytam és ha a többiekhez érek, akkor könnyebben tudják őket
megmenteni. Sokszor csúszkáltam és az
egyik esésnél észre vettem a hóban hagyott vörös kis cseppeket , amiket magam
után hagytam és idő közben az engem
körülvevő hangokat is. Hátam mögött
oroszul kiabáltak , mire válasz is érkezett közel hozzám balra, majd a lövés
hangja és rögtön rá a belém nyilalló fájdalom.
A testem elzsibbadt én pedig összeestem és fohászkodtam, hogy ne pont
most halljak meg .
Vanessa szemszöge:
Óvatosan lépkedtem befelé , hallottam már hírét, hogy Lana
elszaladt , de a szobába beérve ők még nem tudnak erről. Szuper én közölhetem a
„jó” hírt…, csak nehogy én legyek ezért is a fekete bárány.
-Kicsim, gyere te is, ünnepelünk. –közölte apám , majd az
egyik embere pezsgős poharat nyújtott felém , de óvatosan visszautasítottam,
anélkül, hogy hozzá értem, szóltam volna.
-Mégis mit?-dőltem neki a széknek, amiben a vihogó , mindig
jobb nővérem ült, Marry.
-Azt, hogy Chris is bekerült a gyűjteménybe. Nem őt vártuk,
de így is jó. –mosolygott apánkra , aki büszkén nézett körbe.
-Hamarosan mindennek vége és újra a csúcson leszünk. Dave idejön, lehetőleg csapattal , amire
számoltunk mi pedig megöljük....- magyarázta tovább, de nem érdekelt, mert
kissé bepánikóltam. Egy aprócska dologról elfelejtettek szólni, amiben a
fruskának igaza volt. Dave meghal?!
Nem.. én őt nem engedem.. nekem úgy adták be, hogy a hozzá tartozókat
előtte megöljük , majd őt hozzánk láncoljuk , nehogy bosszút
állhasson. Rá kérdeztem direkt és
hazudtak.
-Minden rendben Vani?-kérdezte a nővérem
- Megörültek?-kérdeztem megsemmisülve aztán az apám arcába
néztem -Hazudtál!-kiabáltam az felé a szavakat ő pedig lassan kimérten felém
sétált és a vállamra tette a kezét.
- Ne legyél ilyen. Gondolhattad volna.. és példát vehetnél a
nővéredről. Ő tudja hova tartozik és te? –kérdezte meg. Hát igen , megint ez.
Én vagyok a rossz,akármit teszek, biztos a nővérem leköröz én pedig mindig is
eltörpülök mellette. Nem ilyen életet akarok és ezen változtatni szerettem
volna, ezért ironikus a kérdés.. hova tartozok.. akárhova , csak nem ide.. nem
akarok ide tartozni. Mióta beépültem Patric cégéhez elkezdtem reménykedni egy
másik élet során , valahol Dave oldalán és már közel voltam, mikor bejött Lana
és mindent tönkre tett. Az álom , amit reméltem tönkre ment miatta , mert ez
más oldalán nem lenne ugyanaz. Könnyű mondani , hogy elmúlik a szerelem , mert
ez ,csak rajongás ,amit most érzek és találok valaki mást, de tudom, hogy soha
senkit nem fogok , aki olyan lenne , mint ő.
Már az első találkozásnál volt benne valami , ami miatt felfigyeltem rá,
ami miatt kénytelen voltam oda nézni.
Talán a szemei, a stílusa vagy az ellenállhatatlan mosolya. Akármi is
örökre megmaradt az emlékezetemben az a pillanat. Ez nem rajongás..
-Én is tudom. Ide
.-mondtam makacssággal , és hazudtoltam meg az összes elképzelésem, amit csak én
tudok.
- Akkor úgy is legyen és ünnepelj velünk. –mondta Marry és
az előbb elutasított poharat tartotta felém. Megfogtam és beszélni kezdetem.
Ünnepeknél tósztot is szoktak mondani, nem?
-Rendben ünnepeljünk.
A világ legjobb maffia családja vagyunk , még ha egy hülye
tizenéves elállta az utunkat is, mi
összetartunk és megöljük , elgyengítjük,
összeroppantjuk. Nálunk van a legjobb barátja és az édesapja.
Tökélete..-mondtam , de félbeszakítottak
-És Lana- emlékeztetett a nővérem apám pedig még szélesebben
ránk mosolygott, de a következő szavaim , lemosták a képéről a vigyort és az
arcvonásai dühössé vált, az erein pedig kivastagodtak az erek.
-Tessék-kérdezett vissza
- Ő nincs. Megszökött. –ismételtem meg nyugodtan
-Eddig pedig, csak itt álltál? Semmire nem vagy hajlandó? Téged akármire kérünk elcseszed. Legalább
szóltál valakinek róla? Te engedted el?! – tette fel a különböző kérdéseket
bombázva
-Szóltam volna, de nem bírtam! Az én szavaimra nem figyeltek
, csak mikor már baj van , persze , ha Marry nem akart volna röhögni és
ünnepelni..azt mindenki észre vette volna. Igen szóltam, már utána ment egy
ember. –mondtam sértődötten
-Válogasd meg a hangnemed és a szavaidat. Nem így lettél
nevelve , mi mindent megadtunk neked. –mondta nekem , majd az őrnek , hogy
menjen az erdő felé plusz 3 fegyveres
ember . Mindent megadtak?! Mégis mit? Szülinapomra egy géppuskát mikor ,csak
egy táskát kértem . Kiskoromba a bicikli lecke helyett tanulhattam, hogy lehet
úgy meglőni egy embert , hogy ne essen baja és meik lövés a leghatékonyabb.
Igen, ilyeneket megadtak .
-Sajnálom – sütöttem le a szemem , majd egy fej rázás után
kimentem a szobából , de az ajtóban még hallottam a nővérem szavait. Ő élvezi
ezt az egészet, és ebből a veszekedésből is , csak haszna van.
A szobámba mentem és
idegesen a párnákba vetettem magam , majd pár másodperc múlva le is nyugodtam.
Nem éri meg idegesíteni magam, attól nem lesz semmi jobb. Olvastam pár sort , de haszna nem olt, ezért
a ruháimat raktam rendbe, mikor meguntam , becsúsztattam a kést az ingembe a kis puskát a csizmámba és a szokásos körút
megtettéért indultam.
-Meglett-mosolygott gúnyosan rám a nővérem , majd láttam ,
hogy mögötte a vérben úszó lányt húzzák a földön. Én sem vagyok egy angyal , de
azért , csak nem húzattam volna végig a porban, pedig nem vagyunk puszi pajtások.
Mikor elmentem a bőrtőn mellett bemosolyogtam , és tovább haladtam le a
lépcsőn , balra a kémia terembe , ahol a különböző bombát, és savat állítják
elő nekünk. Elidőztem a színes füstök nézésével , de azért nem ragadtam le
időkig és a fegyver próba mellet elhaladva a kijárat felé rohantam . Kéntelen
voltam friss levegőt szívni , mert már túl sok szennyezett , ment a
tüdőmbe. Befordultam és csukott szemel a
falnak dőltem, mert az ajtó nyitva volt. Valaki a nyakamnál fogva a falhoz
szorított , aminek hatására kipattantak a szemeim és egy ismerős szempárral
találtam szembe magam, ami most is megbabonázott, de vissza kellett térnem a
valóságba. Még erősebben nyomott , majd
mikor észre vette kivel van dolga lazított a szorításon és értetlenkedve nézett
rám.
-Merre az őr ruhád?-kérdezte meg én pedig semmit nem
értettem
-Nem őr vagyok.. jobban illene rám a maffia ruha. –montam ezzel
pedig kivívtam a haragját de nem tűrtem a helyzetet, hogy ő szorítson engem.
Hiába az erős fogása fordítottam a helyzeten és a blúzomból kicsúszó kést a
nyakához óvatosan szorítva tartottam , de tudtam, hogy a kés helye így is
megfog látszani.
-És én még megbíztam benned.. szánalmas vagy.
Figyelmeztettek , hogy mekkora egy kígyó vagy , de nem figyeltem rájuk, mert a
barátom voltál. Legalábbis azt hittem.-mondta , de engem nem érdekelt.
-Ki minek lát?..Nem érdekel te minek, csak azt , hogy jól
érezzem magam a bőrömben.-Pedig nagyon is érdekelt a véleménye
-Remélem remekül vagy. Te raboltad el őket? - kérdezte meg ,
de mikor nem kapott választ , csak gúnyos vigyort teljesen tiszta lett előtte a
kép és a földre terített , de nem hagytam annyiban , megütöttem , ám teljes
erővel nem bírtam bántani. A kezem az ütések előtt lefékeztek, mintha nem is én
irányítottam volna őket.
-Nem fogom elmondani. Miért tenném. Én ide tartozom , de te
még menekülhetsz.
-Nélkülük nem fogok, ismerhetnél annyira. Figyelmeztettelek
, hogy egy haja szála se görbüljön. Nem emlékszel!? És a többiek? Hozzájuk ne
érjél
-Nyugi a haja még megmaradt és Patrichoz meg Chrishez nem
nyúltam-mosolyogtam rá a szemeivel , pedig szinte ölni tudott volna, mégse
emelte fel a kezét, se a kezében tartott fegyvert.
Dave szemszöge:
Ismerős a csalódás érzése? Az a keserűség, ami átjár
olyankor? Ugyanezt érzem. Figyelmeztettek Vanessa ellen , de én hittem benne még a bál után is, hiába
haragudtam rá. Úgy gondoltam, hogy majd belenyugszik és újra képes lesz csak a
barátom lenni. De most?! Látni sem akarom. Ki szeretném tépni az összes haját ,
az összes dühömet belé fojtani, de nem lehet . Csak ő tud segíteni(ha csak
össze nem találkozok Kalapos Bennel), hogy merre lehetnek a többiek, mert én
nem ismerem az épületet.
-Emlékszel , hogy egyszer szerettél?-kérdeztem meg
-Csak hazugság volt. –mosolygott
-Bizonyítsd be. Mutasd meg , hogy merre vannak a
többiek.-olcsó próbálkozás, de hátha
-Csak szeretnéd..-nevetett ki – Éreztél valaha valamit
irántam ?
-Barátságnál többet soha most pedig keserű gyűlöletet, de
ennek nem most van az ideje. Engem már sehogy nem érdekelsz, csak a pokolba
akarlak kívánni. Bocs, de lépek , akkor
nélküled. Vannak akik jelentenek nekem valamit. –mondtam és otthagytam, közben
reménykedtem, hogy nem szól a felettesének Michaelnek, hogy itt vagyok. Talán
van még benne annyi emberiség. A sötét
folyosókon kolbászoltam, kerülve a nem hozzám tartozó őröket. Korábban
megkaptam sms-ben az útvonalat, de teljesen eltévedtem, pedig elvileg olyan
lennék , mint a GPS. Akárhol vagyok , simán kitalálok.
Lassan kinéztem a
folyosón és lopakodtam volna ki, de mögöttem hatalmas puffanás miatt hátra fordultam.
Az egyik ember feküdt Vanessa lábai előtt a földön pedig elejtett
kés éktelenkedett.
-Te meg mit keresel itt?- néztem rá felhúzott szemöldökkel,
mert tényleg nem értettem.
-Teljesen rossz irányba mész!-rázta meg a fejét és a
kezemért nyúlt , ezzel maga után húzva engem.
Nagyon jó lett és várom a kövit, de hol maradt a fele? :) hogy lehet így befejezni valamit, hogy hiányzik a vége :P
VálaszTörlésTehát várom a kövit, Vaniban és Maryben csalódtam, sajnálom Lanát és Davet, de siess a kövivel! :) :D