Dave szemszöge
Lassan becsuktam az ajtaját és a szobámba mentem. Ledőltem
az ágyra és , csak a plafont nézve
gondolkodtam. Újabb hazugság, már meg se lepődök. Annyi lehetőségem volt már
vele kapcsolatban és mindet elszúrtam , soha nem mondom ki , hogy mit is érzek
valójában iránta, vagy hogy mit gondolok róla és ezzel mindkettőnk életét egyre
jobban megnehezítem. Gondoltam rá , hogy el kéne engednem , de képtelen vagyok.
Tudom , hogy soha senkit nem fogok úgy
szeretni , mint őt, de azt is , hogy akármennyire is szeretem nem lehetek vele.
Nem voltam egy jó fiú és belekotnyeleskedtem apám több munkájába is amivel több
ellenséget szeretem ,mint azt bárki is képzelni tudná és ezek , csak egy esélyt
várnak ahol , majd tönkre tehetnek , ahogy én tettem velük ,nekik meg az egyetlen
célpont Lana lenne. Az órára néztem
viszonylag még korán van , de semmi kedvem ma aludni. Minden éjjel álmodok vagy
a véres múltamból vagy pedig egy szerelmes álmot…esős telefonfülke csók, boldog
karácsony vagy , csak épp sétálunk..és ezek mind az agyam szüleményei. Eszembe
jutott már , hogy talán emlékképek. Talán abban az eltűnt másfél évben vele voltam
együtt , de ezt ki is zártam. Akkor lenne róla emlékem ebben a házban, vagy ha
tényleg nem hoztam semmit ide róla egyik „haza”jövetelünkkor sem akkor ismernie
kéne. Szóval maradok a normális verziónál miszerint ez , csak az agyam kitalációja.
Lana szemszöge:
Lassan Dave ajtajához kecemegtem. El akartam neki mondani
mindent , de beszélgetés foszványokat hallottam.
-Basszus lehet , hogy
a legjobb haver vagy , de egyben egy hatalmas idióta is! Nem veszed
észre , hogy egy kétszínű vipera? Kész napraforgó. Mindenkinek jó pofizik , és
azt mutatja , hogy fú de jó barát és ,
csak jót akar neked , de igazándiból nem érdekli , hogy neked mi lenne a
legjobb , csak az , hogy vele legyél , mert ,így több előnyre tesz szert és még
a népszerűségét is növeli. Talán szerelmes is beléd , de akkor is az ő érdekeit
nézi , te meg még bálozni is elviszed. –halottam különböző hangszínben játszó
Chris hangját . Tudom , hogy nem szép dolog hallgatózni , de ha másképp nem
tudok meg dolgokat..
-Nincs igazad! Ő csak mellettem
áll és nem engedi , hogy hülyeséget
csináljak és egyikünknek se volt partnere. Miért ne mehetnénk együtt?-halottam
Dave hangját. Elhívott valakit a bálba.
-Erről beszélek, nem veszed észre.
Vigyázz , mert rossz lányt viszel
magaddal. Nem fog örökké rád várni, már ha jelentesz neki még valamit! Beszéld
meg vele a dolgokat.
Ekkor a hangok érthetetlenné
váltak. Közelebb mentem az ajtóhoz
halottam , ahogy beszélnek , de a
Kim kilincse lefelé indult az ajtó
meg ki. Na itt a vége a hallgatózásnak. Elfutni nincs időm , így
bekopogtam az ajtajukon, mikor Kim rám nézett. A gyere szónál benyitottam.
-Őmm..bocsi én , csak azt akarom kérdezni,
hogy holnap elvileg veled lennék, de nem lehetne, hogy inkább egy nap pihit
tartunk? Túl sok volt ez a hetekben.-az elején húztam a szavakat , amíg ki nem
találtam egy értelmes dolgot , hogy miért kopognék be , ami nem ér rá holnap
-Nem lennél jó kém..akkor majd
holnapután-nézet rám Dave én meg mosolyogva bólintottam és aludni mentem. Nem
kellet sokat gondolkodnom. A szöszit viszi magával. Csináltam egy bögre teát és a takarót magamra terítve szürcsölgettem.
Próbáltam a kis tévére koncentrálni , de nem sikerült , így most , csak arra szolgált
, hogy ne legyen csönd a szobámba ,mert nem akartam a gondolataimmal egyedül
maradni. Akárhogy is egyetlen szavára ugrok ,csak játszadozik velem.
Perpillanat szánalmasnak érzem magam , hogy bedőltem neki. Én már nem ismerem
őt, talán régen ismertem az egyik oldalát de mindenki változik. Csak egy probléma
van hiába viselkedik máshogy még mindig szeretem és ez nem fog változni ,mert
ha változott volna, akkor itt volt 1 hónap. A legtöbb mindenen az utóbbi időben
mentünk keresztül , lett volna időm hogy változzanak az érzéseim, de nem is
akarom, hogy ez megtörténjen. A hó
gömböt nézem. Lassan érte nyúlok és megrázom .Gyönyörű emlék,akárcsak a kis
fekete doboz tartalma. Vajon tényleg ,
csak játszadozik velem? Hiszen ,akkor minden igaznak tűnt. De meik az igazság ?
Hiszen miden amit mond és tesz egymásnak ütközik..
Lassan lekapcsoltam a tévét és
elaludtam.
Másnap reggel hatalmas
csörömpölésre ébredtem , majd hatalmas röhögésre és szitkozódásra. A hang felé mentem. A lépcső alján Chris állt
és magát nézegettem , míg a többiek a földön illetve a fotelben fetrengnek a
nevetéstől.
-Mi törtét?-kérdeztem , mire mégjobban
nevetni kezdtek
-Megmaradok ?-nézett
kutyaszemekkel rám Chris és a könyökét ,
hátát mutatta amin egy óriási horzsolás dísztelenkedett.
-Bazdmeg! Mit csináltál?! Hát
nagyon úgy néz ki , hogy nem halsz bele.-néztem rá kisebb mosollyal
-Megmutatta ,hogy lehet a
lépcsőről a leggyorsabban lejutni!- röhögött Dave
-Le akartam csúszni a korlátról , de
átbukfenceztem .-nézett szomorkásan rám.
-És akkor hogy szerezted a
horzsolást?
-A korlátba beakadt a lábam
onnan mikor kiszabadítottam estem lefele
és a kisszekrénybe végighúztam a hátam.
-Oda a szekrény-húzta a száját
Dave
-Nekem meg a hátam!- nézet hitetlenkedve Chris mire újra
röhögni kezdtek Chris meg tettetett megsértődéssel távozott.
Ezután jött be Kim , hogy kész az
ebéd. Mindenki csendesen baktatott egyedül , csak Chris reklamált és furakodott
közöttünk, az nem zavarta, hogy körülöttünk ott a nagy hely.
Mindenféle kisebb dolgokon
beszélgettek a többiek én meg csendben hallgattam őket , viszont , amire
felkaptam a fejem az az volt mikor Chris és Jassica flörtölni kezdett.
Pont a tévét nézték mi meg a lányokkal újságokat bújtuk, mikor
Chris a semmiből megszólalt.
-Szükségem van egy üveg meggybefőtre.
-Szűkségem lenne egy megybefőtre!-
Ismételte meg újra hangosabban , de senki nem mozdult.
-Menny ki érte!-szólaltam meg.
-Naaa Lana , te olyan jó tücsök
vagy –nézett boci szemekkel
-Mi van?-kérdeztem meg tőle, mert nem
nagyon értettem mit akart ezzel mondani.
-Hozzál nekem meggyet, kérlek. A
kinti garázsba van.
Sóhajtva felálltam és a papucsomba
bújva kibaktattam a sötét hidegbe. Pont nyitottam volna ki a garázsajtót ,
mikor Dave a kis házikó fele tolt.
-Engedj már el!- szóltam rá
-Utánad küldtek. Chris meggondolta
magát és inkább azt szeretné ,ha mi ketten beszélgetnénk.
-Én nem akarok most
beszélgetni.-néztem rá. Nem tudom miért , de haragszok rá. Megbántodotságot
érzek és ezt rajta vezetem le.
-Én sem , ezért megyünk oda be.
Ott nem látják mit csinálunk pár percig bent leszünk aztán kijövünk.
Bizonytalanul bólintottam .
Megvártam , amíg kinyitja az ajtót és beléptem ő meg követett. Ami rossz ebben
az ajtóban , hogy kifele nyílik és nem igazán lehet megszokni.
Elég nagy erővel behúzta maga után
az ajtót és mintha egy halk puffanást hallottam volna , de ezt megzavarta az ő
hangja.
-Most mit tettem?-kérdezte szem
forgatva
-Semmit.-válaszoltam és
összefontam a karjaimat , mert elégé
fáztam, semmi kabátot nem hoztam magammal.
-Aha.. tipikus női szó.
-Enyit arról , hogy nem
beszélgetünk majd. - húztam el a szám
-Nem kell beszégetni.Gyere. –
Megtolta az ajtót , de az nem mozdult. Majd angyali „jókisfiúvoltam” nézéssel
felém nézett.
-Mit csináltál?!
-Én semmit. Az ajtó zára volt..na
meg a hó.-értetlenűl néztem rá és én is megpróbáltam . –Hadjad nem fog menni. A
zár bedöglött és ahogy nézem a tetőről meg a hó leeset , így eltorlacólta.
-Mégis hogy érted , hogy bedöglött
a zár?
-Ahogy hallod. Elég régi ajtó ,
apa mondta is , hogy tönkre fog menni a sok csapkodástól a zár, na ez volt neki az utolsó.
-És akkor most mi legyen?-
kérdeztem egy kissé hisztérikus hangnembe
-Megvárjuk amíg valaki észre nem
veszi , hogy eltűntünk.-rázott egyet a vállán a kanapé felé indult.
-Hívd fel telefonon-dideregtem
-Jó ötlet picikém, de nincs nálam.
Hozzám bújsz?
Dave szemszöge:
Hát eszméletlen jó. A zár tönkre
mi meg itt ragadtunk. Talán ha elég hangosan leszünk kijönnek értünk. Valóban
nem akartam itt maradni vele, mert fogalmam se volt mit kellett volna mondanom.
Elég hideg van és meg egy vékonyka felsőben van , így felajánlottam a
legkényelmesebb felmelegedős részt.
-Felejtős. Inkább gyújts tűzet-
vacogta ki a pár szót
Körbenéztem, de nem volt túl sok
fa, bár abból a kicsiből eleszünk 1 óráig.
-Ha itt kell éjszakáznunk
megfogunk fagyni.-mondam neki és a kis szekrénybe kezdtem turkálni. Megtaláltam
pár vastag téli pulcsimat amiből kettőt kihalásztam, egyiket felé nyújtottam a másikat meg felhúztam.
Amikor oda néztem még mindig, csak
a pulcsit fogta. Elvettem tőle és a fejénél hirtelen ráhúztam.
-Hééj! Egyedül is megy.
-Nem úgy vettem észre.-mondtam és
hagytam hadd öltözzön fel magától. Akaratlanul is elmosolyodtam. A felső
eszméletlenül nagy volt rá. Az alja combközépig ért le , míg az ujját vagy 5 szőr
hajtotta fel
-De édes-csúszott ki a számon ,
mire levakartam gyorsan a mosolyt.-Miért haragszol?-kérdeztem újra. Nagyon is
érdekelt, hogy mit tettem. Nem akartam vele rosszba lenni és minden érdekel
vele kapcsolatban. Érdekel , hogy mitől lesz boldog, mitől szomorú, mi az ami
érdekli és mi az ami megbántja.
-Csak elegem van az állandó
játékaidból.-szolt közönyös hangon és a tűzet nézte
-Nem játszom semmi játékot. Veled
kapcsolatba meg végkép nem.
-Jaj, ne csináld már. Te csak játszadozol vedd már észre. Én meg nem
kérek ebből. Egyik nap megcsókolsz aztán kedves vagy és minden oké közben
elhívod Vanessát bálozni, aztán az ő pártjára állsz és közlöd velem, hogy nem
szeretsz. Okés megértem, de akkor miért csókolsz meg? Akkor miért figyelsz rám?
-nem értem miért kell mindenkinek
Vanessát felhozni, de rendben nem érdekel. Baja van és értem mi, de mégis mit
mondjak?
-Sajnálom, nem akartam és ígérem
többé nem lesz hasonló. –elakartam mondani , hogy nem játszadozok hanem
szeretem őt és nem érdekel Vanessa. Egy szavába kerül és visszamondom, hogy
mindvégig őt akartam, de nem tehetem meg , mert nem kell neki több száz
bérgyilkos a nyakába.
-Csak ennyi? –nézett rám lesajnálóan
majd hitetlenkedve megrázta a fejét és a ropogó tűzet nézte. Meglepődtem ezen ,
mert álltalába fordítva szokott menni a dolog. –Érezd jól magad a bálon.
-Visszamondjam? Ha gondolod nem
megyek el.
-Nem kell, azzal mész ,a kivel
akarsz , de én is. –oké ez így fairnek hangzik
-Mégis miért ne mehetnél azzal ,
akivel akarsz?
-Mert ismerjük egymást Dave. Ha
valaki a közelembe jön, te behisztizel és féltékenységi roham jön rád.
-Azok nem féltékenységi rohamok,
hanem védő ízék.- Na ez a leghülyébb dolgok amit valaha mondtam. Semmi nem
jutott az eszembe, mert igaza volt és nem tudtam reagálni.
-Jó egyezzünk meg. Barátok leszünk
és megbízunk a másikban. Nem lesz se féltékenység, se csók se semmi hasonló jó?-igazándiból
értelmét nem láttam , de legalább nem fog haragudni
-Oké. Barátság extrákkal .-bolintottam
felé , mire ő a kisujját nyújtja mosolyogva válaszolt
-Semmi extrák. Szent a béke? Ekkor hirtelen eszembe jut valami. Mint a villámcsapás
úgy tör rám egy emlék. Az iskolába állunk .
Haragosan nézek rá és az összetrutyzot sapkámat nézem. Egy rövidgatya
van rajta , sima egyszerű polló és a úgynilyen
mosollyal mint most nyújtja a kisúját miközben ugyanezt a mondatot kérdezi meg.
-Héj, minden oké? – nézett aggodalmasan.
-Ismertük egymást? –néztem rá ijedten.
-Mi jutott eszedbe? –nézett rám és
szeméből sugárzott a remény.
-Válaszolj!-mondtam határozottan
-Igen, ismertük. –Csak néztem
magam elé.
-Mi volt az emlék?-kérdezte ujjra
-Baseball sapkás bocsánatkérés. –adtam
meg a választ s még mindig komolyan
néztem magam elé. Talán azok nem , csak álmok..hanem emlékek. Mi akkor együtt jártunk?
-Mi volt köztünk?-kérdeztem meg
félve , mert ha több , mint barátság, akkor most miattam menekül. Akkor én
vagyok az oka, hogy meg akarják ölni.
Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a kommenteket eszméletlenül jól estek , imádlak titeket ♥ és esett egy kis félreértés .. én úgy értettem hogy nem tudom mi történjen -hogyan folytassam , nem pedig úgy hogy nem tudom, hogy folytassam -e.. bocsi :$ de válaszotlam rájuk , csak gonodltam ha valaki nem nézte (mert nemszokásom válaszolni, ez zavar titeket?) akkor kiírom ide is :)) Bocsi, hogy ilyen későn, de ehezz se volt sok ihletem és szűkségem volt a barátnőmre. Nem sok minden történt benne és bocsi ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése