18. fejezet

Dave szemszöge

Lassan becsuktam az ajtaját és a szobámba mentem. Ledőltem az ágyra és , csak a  plafont nézve gondolkodtam. Újabb hazugság, már meg se lepődök. Annyi lehetőségem volt már vele kapcsolatban és mindet elszúrtam , soha nem mondom ki , hogy mit is érzek valójában iránta, vagy hogy mit gondolok róla és ezzel mindkettőnk életét egyre jobban megnehezítem. Gondoltam rá , hogy el kéne engednem , de képtelen vagyok. Tudom , hogy soha senkit  nem fogok úgy szeretni , mint őt, de azt is , hogy akármennyire is szeretem nem lehetek vele. Nem voltam egy jó fiú és belekotnyeleskedtem apám több munkájába is amivel több ellenséget szeretem ,mint azt bárki is képzelni tudná és ezek , csak egy esélyt várnak ahol , majd tönkre tehetnek , ahogy én tettem velük ,nekik meg az egyetlen célpont Lana lenne.  Az órára néztem viszonylag még korán van , de semmi kedvem ma aludni. Minden éjjel álmodok vagy a véres múltamból vagy pedig egy szerelmes álmot…esős telefonfülke csók, boldog karácsony vagy , csak épp sétálunk..és ezek mind az agyam szüleményei. Eszembe jutott már , hogy talán emlékképek. Talán abban az eltűnt másfél évben vele voltam együtt , de ezt ki is zártam. Akkor lenne róla emlékem ebben a házban, vagy ha tényleg nem hoztam semmit ide róla egyik „haza”jövetelünkkor sem akkor ismernie kéne. Szóval maradok a normális verziónál miszerint ez , csak az agyam kitalációja.

Lana szemszöge:

Lassan Dave ajtajához kecemegtem. El akartam neki mondani mindent , de beszélgetés foszványokat hallottam.

-Basszus lehet , hogy  a legjobb haver vagy , de egyben egy hatalmas idióta is! Nem veszed észre , hogy egy kétszínű vipera? Kész napraforgó. Mindenkinek jó pofizik , és azt mutatja , hogy fú  de jó barát és , csak jót akar neked , de igazándiból nem érdekli , hogy neked mi lenne a legjobb , csak az , hogy vele legyél , mert ,így több előnyre tesz szert és még a népszerűségét is növeli. Talán szerelmes is beléd , de akkor is az ő érdekeit nézi , te meg még bálozni is elviszed. –halottam különböző hangszínben játszó Chris hangját . Tudom , hogy nem szép dolog hallgatózni , de ha másképp nem tudok meg dolgokat..

-Nincs igazad! Ő csak mellettem áll és nem engedi  , hogy hülyeséget csináljak és egyikünknek se volt partnere. Miért ne mehetnénk együtt?-halottam Dave hangját. Elhívott valakit a bálba.

-Erről beszélek, nem veszed észre. Vigyázz , mert  rossz lányt viszel magaddal. Nem fog örökké rád várni, már ha jelentesz neki még valamit! Beszéld meg vele a dolgokat.

Ekkor a hangok érthetetlenné váltak. Közelebb mentem az ajtóhoz  halottam , ahogy beszélnek , de a  Kim kilincse lefelé indult az ajtó  meg ki. Na itt a vége a hallgatózásnak. Elfutni nincs időm , így bekopogtam az ajtajukon, mikor Kim rám nézett. A gyere szónál benyitottam.

-Őmm..bocsi én , csak azt akarom kérdezni, hogy holnap elvileg veled lennék, de nem lehetne, hogy inkább egy nap pihit tartunk? Túl sok volt ez a hetekben.-az elején húztam a szavakat , amíg ki nem találtam egy értelmes dolgot , hogy miért kopognék be , ami nem ér rá holnap

-Nem lennél jó kém..akkor majd holnapután-nézet rám Dave én meg mosolyogva bólintottam és aludni mentem. Nem kellet sokat gondolkodnom. A szöszit viszi magával.  Csináltam egy bögre teát és a  takarót magamra terítve szürcsölgettem. Próbáltam a kis tévére koncentrálni , de nem sikerült , így most , csak arra szolgált , hogy ne legyen csönd a szobámba ,mert nem akartam a gondolataimmal egyedül maradni. Akárhogy is egyetlen szavára ugrok ,csak játszadozik velem. Perpillanat szánalmasnak érzem magam , hogy bedőltem neki. Én már nem ismerem őt, talán régen ismertem az egyik oldalát de mindenki változik. Csak egy probléma van hiába viselkedik máshogy még mindig szeretem és ez nem fog változni ,mert ha változott volna, akkor itt volt 1 hónap. A legtöbb mindenen az utóbbi időben mentünk keresztül , lett volna időm hogy változzanak az érzéseim, de nem is akarom, hogy ez megtörténjen.  A hó gömböt nézem. Lassan érte nyúlok és megrázom .Gyönyörű emlék,akárcsak a kis fekete doboz tartalma.  Vajon tényleg , csak játszadozik velem? Hiszen ,akkor minden igaznak tűnt. De meik az igazság ? Hiszen miden amit mond és tesz egymásnak ütközik..

Lassan lekapcsoltam a tévét és elaludtam.

Másnap reggel hatalmas csörömpölésre ébredtem , majd hatalmas röhögésre és szitkozódásra.  A hang felé mentem. A lépcső alján Chris állt és magát nézegettem , míg a többiek a földön illetve a fotelben fetrengnek a nevetéstől.

-Mi törtét?-kérdeztem , mire mégjobban nevetni kezdtek

-Megmaradok ?-nézett kutyaszemekkel rám  Chris és a könyökét , hátát mutatta amin egy óriási horzsolás dísztelenkedett.

-Bazdmeg! Mit csináltál?! Hát nagyon úgy néz ki , hogy nem halsz bele.-néztem rá kisebb mosollyal

-Megmutatta ,hogy lehet a lépcsőről a leggyorsabban lejutni!- röhögött Dave

-Le akartam csúszni a korlátról , de átbukfenceztem .-nézett szomorkásan rám.

-És akkor hogy szerezted a horzsolást?

-A korlátba beakadt a lábam onnan  mikor kiszabadítottam estem lefele és a kisszekrénybe végighúztam a hátam.

-Oda a szekrény-húzta a száját Dave

-Nekem  meg a hátam!- nézet hitetlenkedve Chris mire újra röhögni kezdtek Chris meg tettetett megsértődéssel távozott.

Ezután jött be Kim , hogy kész az ebéd. Mindenki csendesen baktatott egyedül , csak Chris reklamált és furakodott közöttünk, az nem zavarta, hogy körülöttünk ott a nagy hely.

Mindenféle kisebb dolgokon beszélgettek a többiek én meg csendben hallgattam őket , viszont , amire felkaptam a fejem az az volt mikor Chris és Jassica flörtölni kezdett.

Pont a tévét nézték  mi meg a lányokkal újságokat bújtuk, mikor Chris a semmiből megszólalt.

-Szükségem van egy üveg meggybefőtre.

-Szűkségem lenne egy megybefőtre!- Ismételte meg újra hangosabban , de senki nem mozdult.

-Menny ki érte!-szólaltam meg.

-Naaa Lana , te olyan jó tücsök vagy –nézett boci szemekkel

-Mi van?-kérdeztem meg tőle, mert nem nagyon értettem mit akart ezzel mondani.

-Hozzál nekem meggyet, kérlek. A kinti garázsba van.

Sóhajtva felálltam és a papucsomba bújva kibaktattam a sötét hidegbe. Pont nyitottam volna ki a garázsajtót , mikor Dave a kis házikó fele tolt.

-Engedj már el!- szóltam rá

-Utánad küldtek. Chris meggondolta magát és inkább azt szeretné ,ha mi ketten beszélgetnénk.

-Én nem akarok most beszélgetni.-néztem rá. Nem tudom miért , de haragszok rá. Megbántodotságot érzek és ezt rajta vezetem le.

-Én sem , ezért megyünk oda be. Ott nem látják mit csinálunk pár percig bent leszünk aztán kijövünk.

Bizonytalanul bólintottam . Megvártam , amíg kinyitja az ajtót és beléptem ő meg követett. Ami rossz ebben az ajtóban , hogy kifele nyílik és nem igazán lehet megszokni.

Elég nagy erővel behúzta maga után az ajtót és mintha egy halk puffanást hallottam volna , de ezt megzavarta az ő hangja.

-Most mit tettem?-kérdezte szem forgatva

-Semmit.-válaszoltam és összefontam a  karjaimat , mert elégé fáztam, semmi kabátot nem hoztam magammal.

-Aha.. tipikus női szó.

-Enyit arról , hogy nem beszélgetünk majd. - húztam el a szám

-Nem kell beszégetni.Gyere. – Megtolta az ajtót , de az nem mozdult. Majd angyali „jókisfiúvoltam” nézéssel felém nézett.

-Mit csináltál?!

-Én semmit. Az ajtó zára volt..na meg a hó.-értetlenűl néztem rá és én is megpróbáltam . –Hadjad nem fog menni. A zár bedöglött és ahogy nézem a tetőről meg a hó leeset , így eltorlacólta.

-Mégis hogy érted , hogy bedöglött a zár?

-Ahogy hallod. Elég régi ajtó , apa mondta is , hogy tönkre fog menni a sok csapkodástól  a zár, na ez volt neki az utolsó.

-És akkor most mi legyen?- kérdeztem egy kissé hisztérikus hangnembe

-Megvárjuk amíg valaki észre nem veszi , hogy eltűntünk.-rázott egyet a vállán a kanapé felé indult.

-Hívd fel telefonon-dideregtem

-Jó ötlet picikém, de nincs nálam. Hozzám bújsz?

Dave szemszöge:

Hát eszméletlen jó. A zár tönkre mi meg itt ragadtunk. Talán ha elég hangosan leszünk kijönnek értünk. Valóban nem akartam itt maradni vele, mert fogalmam se volt mit kellett volna mondanom. Elég hideg van és meg egy vékonyka felsőben van , így felajánlottam a legkényelmesebb felmelegedős részt.

-Felejtős. Inkább gyújts tűzet- vacogta ki a pár szót

Körbenéztem, de nem volt túl sok fa, bár abból a kicsiből eleszünk 1 óráig.

-Ha itt kell éjszakáznunk megfogunk fagyni.-mondam neki és a kis szekrénybe kezdtem turkálni. Megtaláltam pár vastag téli pulcsimat amiből kettőt kihalásztam, egyiket  felé nyújtottam a másikat meg felhúztam.

Amikor oda néztem még mindig, csak a pulcsit fogta. Elvettem tőle és a fejénél hirtelen ráhúztam.  

-Hééj! Egyedül is megy.

-Nem úgy vettem észre.-mondtam és hagytam hadd öltözzön fel magától. Akaratlanul is elmosolyodtam. A felső eszméletlenül nagy volt rá. Az alja combközépig ért le , míg az ujját vagy 5 szőr hajtotta fel

-De édes-csúszott ki a számon , mire levakartam gyorsan a mosolyt.-Miért haragszol?-kérdeztem újra. Nagyon is érdekelt, hogy mit tettem. Nem akartam vele rosszba lenni és minden érdekel vele kapcsolatban. Érdekel , hogy mitől lesz boldog, mitől szomorú, mi az ami érdekli és mi az ami megbántja.

-Csak elegem van az állandó játékaidból.-szolt közönyös hangon és a tűzet nézte

-Nem játszom semmi játékot. Veled kapcsolatba meg végkép nem.

-Jaj, ne csináld már.  Te csak játszadozol vedd már észre. Én meg nem kérek ebből. Egyik nap megcsókolsz aztán kedves vagy és minden oké közben elhívod Vanessát bálozni, aztán az ő pártjára állsz és közlöd velem, hogy nem szeretsz. Okés megértem, de akkor miért csókolsz meg? Akkor miért figyelsz rám?  -nem értem miért kell mindenkinek Vanessát felhozni, de rendben nem érdekel. Baja van és értem mi, de mégis mit mondjak?

-Sajnálom, nem akartam és ígérem többé nem lesz hasonló. –elakartam mondani , hogy nem játszadozok hanem szeretem őt és nem érdekel Vanessa. Egy szavába kerül és visszamondom, hogy mindvégig őt akartam, de nem tehetem meg , mert nem kell neki több száz bérgyilkos a nyakába.

-Csak ennyi? –nézett rám lesajnálóan majd hitetlenkedve megrázta a fejét és a ropogó tűzet nézte. Meglepődtem ezen , mert álltalába fordítva szokott menni a dolog. –Érezd jól magad a bálon.

-Visszamondjam? Ha gondolod nem megyek el.

-Nem kell, azzal mész ,a kivel akarsz , de én is. –oké ez így fairnek hangzik

-Mégis miért ne mehetnél azzal , akivel akarsz?

-Mert ismerjük egymást Dave. Ha valaki a közelembe jön, te behisztizel és féltékenységi roham jön rád.

-Azok nem féltékenységi rohamok, hanem védő ízék.- Na ez a leghülyébb dolgok amit valaha mondtam. Semmi nem jutott az eszembe, mert igaza volt és nem tudtam reagálni.

-Jó egyezzünk meg. Barátok leszünk és megbízunk a másikban. Nem lesz se féltékenység, se csók se semmi hasonló jó?-igazándiból értelmét nem láttam , de legalább nem fog haragudni

-Oké. Barátság extrákkal .-bolintottam felé , mire ő a kisujját nyújtja mosolyogva válaszolt  

-Semmi extrák. Szent a béke?    Ekkor hirtelen eszembe jut valami. Mint a villámcsapás úgy tör rám egy emlék. Az iskolába állunk .  Haragosan nézek rá és az összetrutyzot sapkámat nézem. Egy rövidgatya van rajta , sima egyszerű polló és a  úgynilyen mosollyal mint most nyújtja a kisúját miközben ugyanezt a mondatot kérdezi meg.

-Héj, minden oké? – nézett aggodalmasan.

-Ismertük egymást? –néztem rá ijedten.

-Mi jutott eszedbe? –nézett rám és szeméből sugárzott a remény.

-Válaszolj!-mondtam határozottan

-Igen, ismertük. –Csak néztem magam elé.

-Mi volt az emlék?-kérdezte ujjra

-Baseball sapkás bocsánatkérés. –adtam meg  a választ s még mindig komolyan néztem magam elé. Talán azok nem , csak álmok..hanem emlékek. Mi akkor együtt jártunk?

-Mi volt köztünk?-kérdeztem meg félve , mert ha több , mint barátság, akkor most miattam menekül. Akkor én vagyok az oka, hogy meg akarják ölni. 

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a kommenteket eszméletlenül jól estek , imádlak titeket ♥ és esett egy kis félreértés .. én úgy értettem hogy nem tudom mi történjen -hogyan folytassam , nem pedig úgy hogy nem tudom, hogy folytassam -e.. bocsi :$ de válaszotlam rájuk , csak gonodltam ha valaki nem nézte (mert nemszokásom válaszolni, ez zavar titeket?) akkor kiírom ide is  :)) Bocsi, hogy ilyen későn, de ehezz se volt sok ihletem és szűkségem volt a barátnőmre. Nem sok minden történt benne és bocsi ezért.