20.fejezet

 

Lassan kinyitottam a szememet. Még mindig Daven feküdtem és szerencsémre az éjjel egyszer sem estem le a földre. Felfelé néztem , és két csillogó szemmel találtam szembe magam.

-Jó reggelt! –súgta halkan vékonyka mosollyal  .

-Neked is! Tudtál tőlem aludni? –kérdeztem

-Ha azt mondom , hogy nem , akkor ma is alszol velem? –kérdezte hatalmas mosollyal. 

-Nem hinném..

-De én , csak veled tudok aludni..-nézett rám aranyosan ..bárcsak minden reggel ilyen lenne. Ha tényleg mindig mellette kelhetnék és feküdhetnék. Ha újra emlékezne és azok a csókokat nem akarna elfelejteni,ha nem mondaná rájuk, hogy véletlen csókok..

Fel akartam kelni és leszállni róla , mire visszahúzott magára.

-Ne menj el.. olyan kényelmes vagy és már felmelegítetted azt a helyet. Pihenjünk még egy picikét.-kérlelt , én pedig teljesítettem.  Hajamat kezdte simogatni én meg a nyakába szuszogtam.

-Ne csináld már!! – szólt rám , mert kirázta a hideg és a az említett testrészét kezdte dörzsölni hátha attól elmúlik

-Miért? Én csak lélegzek…

-Aham..-bólogatot mire megint a nyakához hajoltam és tovább szuszogtam. Meglehetősen élveztem a helyzetet.

-Ha folytatod duplán kapod vissza! –fenyeget, de nem foglalkoztam vele. Mintha meg se hallanám folytattam tovább , mire hirtelen megfordult és én kerültem alulra . Kezeimet a fejem felett lefogta és a nyakamhoz hajol, majd lassan csókolni kezdte , amitől most engem rázott ki a hideg.

-Ne jó leszek!- kérleltem és a fejemet próbáltam oda rakni ahova épp haladt

-Dave, ilyet a barátok nem csinálnak. –mondtam neki mire rám nézett. A szemeiben látni lehetett a vágyat.

-Tudom –mondta és a számat nézte , majd hirtelen leszállt rólam és elfordult , úgy , hogy ne lássam az arcát. A haját túrta , majd az arcát a kezeibe temette .

-Nézzél rám!- kérleltem mögüle mert kíváncsi voltam az arcára

-Nem akarok- dünnyögte a kezeibe

-Én se akartam , hogy nyakamba csókolj!-erre felém fordult biztos mosollyal az arcán és egyik szemöldökét felhúzta , közeledni kezdet, mire én hátrálni.

-Én nem vagyok abban , olyan biztos..sőt még hallottam is amint ezt súgod.

-Tévedsz édes , csilingelt a füled.

Majd hirtelen dübbenést hallottunk az ajtótól és egy kiabálást.

-Gerlepár, örülünk, hogy ilyen jó volt az estétek, de ki kéne jönni!- Kiabált Chris és indult volna vissza. Mi Davel egymásra néztünk és az ajtó felé futotunk , majd egyszerre kezdtünk neki kiabálni.Az ablakból látni lehetett , hogy visszafordul.

-Mi van? Semmit nem lehet érteni.

-Este szétment a zár és beragadtunk. Segítsél már! –kiabált Dave

- Kihűl a kakaóm-halottuk Chris hangját

-Chris!-kiábáltam a nevét fenyegetően- Ez mind te miattad van , úgyhogy szépen segítesz

-Érted bármit! Egy pillanat , hozom a szerszámos készletet.

Csöndbe vártuk ki azt a 10 percet , amíg kimehetünk onnan.

-Na ki mesél?-nézett ránk hatalmas vigyorral

-Majd , az én drága láttos barátnőm, mert mi voltunk, olyanok is egyszer.-mondta szúrós hangon Dave

-Te..-keztde volna Chris, de félbeszakítottam mielöt bármi rosszat szólt volna

-Igen, elmondtam neki , hogy barátok voltunk, mert talált egy képet –emeltem fel a kezem amolyan mi legyen pózba. Ha úgy veszem fele igaz annak , amit mondtam..

- Értem.-rázta meg a fejét és rögtön kapcsolt.-És te ezért haragszol?-nézett Davre, felfelé mentünk

-Dehogy is, csak jó lett volna ha tudok róla.-lágyult el Dave arca.

 Mikor bementünk mindenki a nappaliban volt . Chris közölte velük, hogy „A szerencsétlenek beszorultak a kisházba” mi meg a szobánkba mentünk. Utánam rögtön kopogtak , de én , csak egy fehérneműbe álltam ezért kikiabáltam egy „ki az”-ot. Jass volt az ezért beengedtem.

-Mi történt az este?-kérdezte csillogó szemmel .Pár mondatban elmeséltem neki, de ez nem volt elég ezért hozzá mondtam az összes gondolatomat és az ilyen dolgokat ő pedig örömmel hallgatta..néhány mondatomnál meg fel is juj-ózott.

-És mien volt a te estéd? –kérdeztem sminkdobozom előkotorása közben , majd kivettem belőle egy halvány púdert, és egy szempillaspirált.

-Hát..-kezdett el körözni a lábával a földön-Chris elhívott a bálba-közölte egy vállrándítás kíséretében tettetett lazasággal.

- MI?! Ez fantasztikus-örvendeztem- de mi ez a tök hidegen hagy dolog?Tudod ha zavarban vagy , akkor a lazaság nem fog menni-mosolyodtam

-Nem vagyok zavarban!-vágta rá túl gyorsan mire a szemöldökömet kezdtem húzogatni

-Ahh , rémes barátnő vagy- dobott fejbe egy párnával –el ne hidd..csak..utálom ha másnak van igaza vagy ha szerelmes vagyok. –tette hozzá a végét halkan

-Te szerelmes vagy?-döbbentem le…

-Nem tudom..ez az egész ,olyan zavaros. Mondani akartam neked , de még magam se tudtam vele mit kezdeni. A munkahelyen soha nem adtam neki nagyobb figyelmet és ő sem nekem. Aztán ugye miattad összekerültünk és egyre többet beszéltünk , majd hülyéskedtünk. Pár hete kavargatni kezdünk és egyre többet gondoltam rá . Vártam, hogy hozzám szóljon , de közbe meg azt próbáltam bemagyarázni , hogy nem érdekel . Aztán tegnap elhívott a bálra , igent mondtam és mikor egyedül maradtam le sem bírtam vakarni a mosolyom.

-Mikor kavargatatok? Én ,csak a tegnapi ebédnél halottam elsőnek… és miért ne lehetnél te is szerelmes?

-Mikor kettesben voltunk- mosolygott el szélesen- és nem az , hogy nem lehetek szerelmes , mert miért ne?! Én , csak ..nem szeretem a visszautasítást

-Majd megkérdem mit érez irántad…- mondtam mire a nyakamba ugrott

Együtt mentünk ki én meg a mosdó felé haladtam. –Hova viszed azokat?-ripakodott rám Dave és a sminkemre mutatott.

-Fürdőbe..kéne mosakodni, meg sminkelni..

-A-a …szebb vagy azok a szarok nélkül- vette el a kezemből.

- Add vissza! Szükségem van rájuk!-nyultam felé

-Minek? Mondom..-mind a ketten szigorúan néztük a másikat

-Menny el fürdeni , és megbeszéljük. –adta meg félig-meddig magát

 Mikor kijöttem a többieket a kanapén találtam. Pont Kim osztotta őket ki.

-Mostmár oda adod?-kértem , mikor Kim abbahagyta

- Nem!

-Ne szórakozz már! Add vissza!

-Így nézek ki mikor szórakozok? –mutatott magára.

-Akkor kölcsönkaphatom a mobilod?

-Minek? És ha nekem sincs?

-Ugyanezt kérdezhetném tőled..minek neked a smink?Amúgy  csak partnert keresek , te meg jóba lehetsz pár emberrel    és neked meg van mobilod is , mert avval beszéltél Patriccel.

-Okés, akkor mégis van.. tessék-húzta ki a zsebéből. Leültem a szembe lévő kisfotelbe és a kereset nevet néztem. Nem hittem volna, de megtaláltam.

  „ Szia Tyler! Lanna vagyok és megszeretném kérdezni , hogy él még az ajánlatod a bállal kapcsolatban? „-küldtem el és pár másodperc múlva már csipogott is

„Szia! Hát persze, örülök , hogy írtál! Mikorra menjek? 8kor kezdődik”

„Ott  találkozunk J” – Ő meghívott…akkor miért utasítsam vissza?

-Köszi-mosolyogtam Davere és visszaadtam a mobilját.

-Meik hülyét cserkészted be?-nézte a képernyőt , majd hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról.

-Te nem vagy normális…ne menj el vele –állt fel , és én is így tettem. A körülöttünk zajló  beszélgetés kezdet megszűnni és mindenki minket nézett.

-Ő elhívott korábban , én most igent mondtam..nem fogok rajta változtatni

- Gyere velem!-nézett határozottan a szemembe

-Neked már van partnered..-ráztam meg a vállam

- Nem érdekel  lemondom , de nem engedem , hogy  azzal a barommal menjél.-emelte fentebb a hangját

-Megbeszéltük, hogy akárkit elhívhatok , és van párod, akit te választottad , úgyhogy ne játszd itt a kis féltékenyt!

-De pont őt?! És ebben nincs igazad..nem játszom a  féltékenyt.. basszus , hogy lehetsz ennyire vak? Nem látod , hogy féltelek?Meg akarlak védeni  minden egyes apró szarságtól..még magamtól is , erre te elmész éppen vele táncikálni ..-mondta haraggal és idegességgel a hangjába , majd kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót én meg lefagyva álltam ott.

-Kivel mész?-kérdezte halkan  kicsit félősen Page

-Csak egyvalakire akad ki ennyire Dave…Lana, ugye választasz mást? Nem mond hülyeséget kivételesen az idióta.. –nézett teljesen komoly arccal Chris.

-Tylerrel ott találkozok és kész. Nem választok mást , nem mondom le. –makacskodtam

A szobában síri csend állt ,és az arcomat a pillantásuk égette,  amit most nem voltam képes elviselni , így a szobámba ballagtam.

Miért kell mindenkinek kiakadni Tylerre? Engem miért nem lehet megérteni?! Lehet, hogy nem ismerem olyan jól Tylert , mint ők, de mindenki változhat.. Dave is megváltozott miattam..

A tévét bekapcsolva újra átgondoltam a dolgokat. Jó lehet, hogy eltúloztam, hiszen nem mindenki változik meg és semmit se tudok róla. Lehet tényleg nem kéne vele mennem..de van egy pici  gond mégpedig, hogy túl naiv vagyok és most is azt hiszem , hogy nem történhet rossz. Majd meglátjuk, de mindenesetre kedves volt, hogy felajánlotta Dave , hogy visszamondja , csak miattam. Az utolsó mondatai..félt ..úr isten. Jó lehet , hogy barátilag , de erre már minimális az esély, viszont én nem fogok lépni. Sokszor léptem már és ő mindig vissza tolt .Vagy ebbe is , csak én látok többet, mint aminek szánta?

Az ajtómon Dave jött be és letette elém a sminkem.

-Az apukád hívott..-erre felörültem

-Juj tényleg , ma jön haza –virultam  és kiugrottam az ágyból

-Nem tud. Ott hóvihar van és a járatok nem indulnak. A karácsonyra nem is jön haza. Azt üzeni , hogy sajnálja-mondta szomorúan én meg a szavak hallatára totálisan letörtem. Az ágyra ültem és magam elé bámultam , de ő nem hagyott magamra , mellém ült.

-Azért jó lesz. Majd velünk leszel.-mondta és a hátamat simogatta , de a szavak , csak az egyik fülemen bement a másikon meg ki. Megint ez van… nagyon hiányzik nekem és már alig vártam , hogy láthassam. Annyiszor eképzeltem, hogy meglátom a reptéren, hogy mesél  majd nekem. Szűkségem van az apukámra , de neki más dolga van. Azt megértem, hogy ma nem indul járat, azt is hogy holnap se, de egy hét?!  Lenne ideje hazajönni… a szemem elöt még mindig a repteres kép lobogott. Elegem volt az egész napból . Homályosan láttam a könnyektől és becsapva éreztem magam.  Dave átölelt ,amit viszonoztam is. Azt hittem elsírom magam , de sikerült megnyugtatnia. Akárhogy is tette hálás vagyok neki. Már teljesen nyugodt voltam, de ő még mindig simogatta a hátamat  nyugtatás képen én meg csukott szemmel szívtam be az illatát. Legalább most ő velem van.