2013. január 11., péntek

28. fejezet




Ijedten néztem végig a komoly arcokon, amiken eddig mindig mosoly tükröződött, és vidámság.  A félelem , egyik jelét sem lehetett rajtuk látni, míg én reszkettem. Ők már hozzá lehetnek ehhez szokva , nekik ilyenkor kell komolynak lenni és ilyenkor nőnek fel igazán.
-Mi lesz?-kérdeztem halkan
-Patric telefonja el érhetetlen , tehát a segítség hívás kizárva, mást pedig nem bírunk hívni. Múltkor le lett zárolva. Ajtók , ablakok zárva , a házból ki nem juthatunk, itt éjszakázunk és újra éjjeli megfigyelést tartunk. –mondta Jassica-
-Holnap ,pedig, ahogy kinyílik az ajtó húzunk innen is. –fejezte be Kim én pedig szomorkásan néztem körbe, majd Davre. Szerettem itt lenni , ez volt a tipikus családias otthon.
-Mégis ki és miért figyelmeztetett minket, ha megakar ölni? –kérdezte meg Page , a kérdés pedig jogos volt. Aki figyelmeztetett tudott a bombáról, tehát ő is benne van a dologban. Fél szemről láttam ahogy a két mellettem álló pasi pár másodpercre összenéz. Ezek szerint ők tudnak valamit.
-Szerintem Davenek igaza volt, és a nő nem kóser. Tuti , hogy Marry volt , aki bombát tett le.-gondolkodott Kim  és be kell hogy lássam igaza volt.- Más nem tudott a házba jönni.
-De mégis mikor és miért? – kérezte Page
-Amikor mosdóba ment a táskájával?!-mondta kicsit harapósan Jassica.
-Ő nem lehetett.-szólalt meg Dave mellettem , én pedig értetlenül néztem. Ő a legelső gyűlölője , már alapból gyanakodott mikor még meg sem ismerte, azután meg még jobban, erre most , hogy bejött a számítása az egész ugrott?
-A házi kamera. Megnéztük a  felvételt és , csak a mosdóba ment, aztán vissza. –mondta Chris  én pedig a megfigyelő kamera után nézelődtem, mert még soha nem láttam. Hát igen, az előbb majdnem felrobbantunk én meg egy kamerát keresgetek.
-Ahjj..ti ész lények. Itt találgattok, hogy ki lehet az mikor a kamera mindent felvesz , hogy ki jön be és ki az ajtókon, ablakokon. –mondta Jassica teljesen jogosan .
Én mögöttük sétáltam gyorsan szedtem a lábamat utánuk, míg ők magabiztos nagy léptekkel szinte rohantak . Az egyik szekrényt elgurították a folyosón , ami mögött egy kisebb szoba volt tele monitorral. A legelső monitoron csak a folyosó látszik. A többi az ajtókat mutatta, míg a másik 8 az ablaküvegre volt rá zummólva. A felvételen a  szobákból  egy centi sem látszik. A szoba közepén egy hatalmas nagy fa asztal volt tele fiókokkal és az asztalon  volt elhelyezve egy számítógép, ám amikor bekapcsolták rajta a monitort, nagyon nem annak tűnt, de valószínüleg , csak egy olyan program van rátelepítve , amivel a kis kamerákat kezelik.  Page beleült a bőr székbe , majd a billentyűt kezdte nyomkodni. A képernyőn végignézték Marry ajtó nyitását és zárását, majd az onnantól való összes időt, felgyorsítva , de semmit nem találtak. Kim kirohant a szobából , majd kiabált.
-Látsz valamit a négyes kamerán?
A monitor képe rögtön váltott , és a csukott ajtót mutatta, amit közölünk is vele.
-Akkor kijátszottak minket. A kamerákat átállították.-jelentette ki nemes egyszerűséggel
A  többiek fortyogni kezdtek én pedig csendbe álltam ott. Nem tudtam hozzá szólni, se segíteni rajtuk. Nem tudtam egy kódot sem , amiket írogatnak a gépbe , és néha még azt se tudtam miről beszélgetnek, veszekednek.
-Készen vagyunk..már amennyire-szólt nekem Chris, aki eddig magyarázta valamennyire a körülöttem zajló dolgokat.
-Mire jutottatok?-kérdeztem egy ásítás után.
-Arra, hogy visszakapcsoltuk a kamerát és a riasztó rendszert plusz megtoldottuk egy-két dologgal. Az előző felvételeket már nem tudtuk újra nézni és most nyugodtan mehet mindenki aludni.
 Mindenki a szobája felé ment. Az előbb még úgy volt, hogy éjszakázás lesz, de mivel tettek vettek a gépen, így nyugodtan lefeküdhetnek aludni, azért fél füllel , majd figyelnek közbe.  A szobám ajtaját nyitottam, de valaki megragadta a csuklóm és maga felé fordított. Csak a  körvonalát láttam , de az illatáról, érintéséről megállapítottam, hogy Dave az.
-Nem alszol velem? –kérdezte-Sokkal jobb lenne, ha nem kellene 10 métert futnom , hogyha bajba kerülsz. – adta az indokot , de nem lett volna szükséges, anélkül is belementem volna.
Beballagtunk a szobájába és már nyugodtan aludt volna, de nem hagytam.
-Te tudod , ki az aki figyelmeztetett?-felnézett rám, majd kicsit elgondolkodott, mikor pedig azt hittem elvitte a macska a nyelvét, megszólalt.
-Félig. Volt egy csávó Michaelnél, állandóan kalapja járt, ez volt a védjegye. Első hallásra rossz benyomást kelt, hogy biztos ő a rossz fiú, mert Michaelnek dolgozik. Legelsőnek nekem is az volt a benyomásom, de utánanézve , nem sok mindent találtam az után hagytam is , de újra megjelent. Aznap este ugyanazért az ügyért harcoltunk és összehaverkodtunk , majd megmentettem az életét ő pedig nem szeret tartozni , ezért így próbálta meghálálni. Sikerült neki. –fejezte be még kérdeztem , hogy miért nem lehetne Marry a tettes , de csak annyi volt a válasz, hogy nincs fent a listán és már el is aludt, igaz minden egyes mozdulatomra felkelt.
    Másnap korán keltettek minket, hogy ha az ajtó kinyílik , akkor rögtön kitudjunk menni, ha pedig valaki be akarna jönni, ők készen legyenek és könnyedén leütik.   Ketten az ajtó mellet állnak ketten pedig figyelik az ablakokat, Page pedig mellettem áll, hogy védelmezzen. Halk pittyegés és  az ajtó kinyílt, de senki sincs mögötte, csak  a zár adta meg magát. Gyors a kocsi felé mentünk és bepattantunk , a központ felé igyekszünk , hogy beszélni tudjunk Patriccal. Megint az a hosszú út, és a társaságban a nyomasztó csönd. Ilyenkor pedig mindig elgondolkodok, ami nem igazán tesz jót. Eszembe jut a sok, mi lenne, ha kérdés , amikre nem akarom tudni a választ.
Dave szemszöge:
Az arcát nézem, látszólag nagyon mélyen gondolkodik valamin. Eddig helyesnek éreztem, hogy vele vagyok, jól éreztem magam és önmagam voltam , de a tegnap este után megint visszatértem a valóságba. Ő túl törékeny ahhoz , hogy velem legyen. Vagy csak én akarom olyannak látni? Megbírna birkózni az életemhez tartozó dolgokkal? Merjem kockáztatni? Akárhogy is képtelen vagyok elengedni , még belegondolni is. Ő hozzám tartozik,ahogy én hozzá. Különböző világban élünk, de ő rám talált mikor senkit sem akartam magam mellet tudni és nem engedett lezuhanni. Erre már emlékszem, most pedig én nem engedem magára. Kezemet az ő kézfejére tettem, ő megszorította azt , de rám nem akart nézni. Az arcát magam felé fordítottam. Gyengeséget, szomorúságot képzeltem arra, de helyett határozotságot láttam.
-Min gondolkodtál?-kérdeztem meg ő pedig három szóban válaszolt „ A következő lépésen”-firtatni nem akarta, így én sem kérdezősködtem . Én nem mondok semmit, mert tetszik, hogy ő is akar valamit tenni, még ha semmit sem ért, de nem jártas a világunkban, akkor meg hogy akar lépést tervezni? Az még néha a nagyoknak is nehéz..vagy ő nem erre értette?   Ilyeneken és ehhez hasonlóakon gondolkoztam, amikor a kocsi leparkolt a sokadik otthonom előtt. Otthon ez egyáltalán? És azok ahol laktam és lakok? Nekem nincs olyanom, hogy bemegyek és azt mondhatom, itthon vagyok , majd talán egyszer. Akkor viszont onnan soha el nem költözök.   Végigjártam a szokásos utat , ami már csukott szemmel is menne , majd két kopogás után apa irodájába léptem, de nem ő ült a székben, hanem az egyik alatasa . Ő többiek megszeppenve álltak mögöttem, ezért nekem kellet beszélnem.
- Helló.-fogtam vele kezet –Apa merre?
-Szia , nem mondta? Elutazott Marryvel téli kikapcsolódásnak az Alpokba. –mondta nekem pedig gyanús volt a helyzet. Szólt volna és ha elmegy mindig én és Jack bácsi helyettesítsük. Jack bá mutatja nekem a dolgokat , mert apa azt szeretné , ha idő múlva én irányítanám a cégét. –Te helyettesíted?-kérdeztem meg finoman Bobot .
-Ja, neked nem akart szólni, hogy ne kelljen eljönnöd a búvó helyről . Miért keresitek mindannyian? Történt valami?  –adta  magyarázatot nekem meg az-az  ötletem támadt , hogy miért ne lehetne a cégtől egy áruló , aki robbanthatna?
-Semmi , csak beszélni szerettünk volna vele. –mondtam, de ő kérdően nézett rám
-Magán ügy- mondtam rá sem pillantva –Meddig lesznek el?
-Még 2-3 nap. –rázott egyet a vállán-Addig , ennyim a vezető szerep-feküdt bele önelégülten apa székébe.
-Volt a tiéd. Most már itt vagyok, és maradok egy darabig innentől pedig áttudom venni.-Mondtam határozottan a  szemében, amiből a düh sugárzott , de egy sok sikert megjegyzés után , magunkra is hagyott.
-Akkor mi lesz? – nézett rám Lana és az egyik hajszálát a füle mögé tűrte.
-Kinyomozzuk, hol is van pontosan és beköltözünk a mi házunkba.
- Újabb költözés- mondta Page szomorúan.
-Addig visszamegyünk csomagolni jó?  Neked is összepakolok. –kéredzte Chris én meg bólintottam egyet , közben pedig a gépet kapcsoltam befelé. De a fejem felkaptam, mert Lana is búcsúzni jött. Na igen, mondanom kellett volna , hogy őt nem engedem…nem azért , mert féltem, csak hát szűkségem van, hogy segítsen.
-Segítened kéne-mondtam neki
-Mégis miben tudok én?-kérdezte értetlenül magára mutatva, de Jassica mondta neki, hogy majd összepakolja az ő cuccait is, majd a búcsújuk után  ,az ajtót pedig maga után behúzta , így kettesben maradtunk.
-Kódokban , földrajz, meg ilyen..-mondtam neki és bekapcsoltam a nekem szükséges programot , majd lehúztam a rajtam lévő pólót, mire ő még mindig értetlenül, de most már egy kissé pirosabban is nézett rám, egyenesen a szememet szuggerálva. Féloldalasan rámosolyogtam és kikerestem a sok rejtett szekrényből a kis kütyüt- közben elkezdtem neki mondani.
-Nem azért vetkőztem, mert Vér farkas Jackobnak éreztem magam, hanem , hogy lebírj olvasni egy kódot. Az összes itt dolgozónak a testébe be van építve egy kis henger alakú nyom követő, ami kóddal rendelkezik. Mikor ide jönnek egy kis orvosi dolgokkal, amit részletezni nem akarok, mert hamarosan ebédidő, bekerül a hátadba. Nem érzed , de ott van. Ennek a számát mindenki , csak saját maga tudja és be van építve a rendszerbe. Ez alapján tud apa keresni embereket, ha azok ép huzamosabb időre eltűnnek, ezen kívül pedig az adataink is ebbe van beleépítve.  Két emberé hiányzik a szerverből apályé és az ennyim, apa nem akarta elmondani, hogy miért nem tette bele a miénket. Mind esetre volt egy időszakom, mikor elszöktem, de megtalált. Akkor a kettőnkét úgy csinálta meg , hogyha ő  beírja magát, akkor megtaláljon engem is, nehogy még egyszer elmenjek. Ezzel a szarral tudjuk bejuttatni a gépbe a kódot, anélkül, hogy megjegyezné és szerintem a keresés oda vissza megy. –mondtam gyorsan az összefoglalót, de ő kába tekintettel nézett rám.
-Ott van a hátadban egy
-nyom követő.fejeztem be a ki nem mondott szavát. Bólintott egyet , majd felállt.
-És nekem mi is lenne a dolgom?
-Segíteni a kódot bejuttatni. –mondtam és a kezét megfogtam a hátam felé tettem.
-Érzed?-kéreztem meg , de nemlegesen rázta a fejét
-Érintsd meg erősebben! –mondtam, amit úgy is tett és nem kelet megkérdeznem , hogy meg-e találta , mert a szemei kikerekedtek.
-Tökéletes , vidd a csipogót oda és nyomd meg a gombot. Ennyi az egész. –adtam ki neki a parancsot és megfordultam , másodpercekkel később, pedig hallottam, hogy a számítógép elfogadta a kódot. Felhúztam a felsőt és az ölembe húztam a lányt, majd motoszkálni kezdtem az adataim közt, mikor megtaláltam a kereső gombot. Rákattintottam és nem tévedtem , ott volt apáé is. Pár percig egy kis földgömböcske pörgőt –forgott, majd hirtelen közeledni kezdet és valóban az Alpokban világított a pontocska , a gömb mellett , pedig megjelentek az adatok is, hogy mióta tatozkodik egy helyen , és mik a pontos koordináták.
-Erre miért volt szűkség?-kérdezte meg
-Hátha elrabolta a nő. –mondtam .
-Ezek szerint nem-mosolyodott el – Mit kell még segíteni?-kérdezte mire a  fejemet ráztam , hogy semmit.
-Ezért nem mehettem el?-kérdezte meg szótagonként , mire felsóhajtottam
-Nem akartalak elengedni.-néztem rá ,  mire az arca megenyhült és arcon puszilt. Furcsa volt ez az egész, hogy ennyire kötődöm valakihez és függök tőle .
Még átnéztem néhány mostani adatot a gépen, és a munkákat, majd felhívtam Jack bácsit, hogy ha tud este jöjjön be átvenni a feladatot. Elmondtam neki apa sztoriját, amit ő is furcsállt, de örömmel elfogadta, így gyors helycsere után kikaptam a fiókból a vész helyzet kocsi kulcsot és az alsó parkoló felé indultunk. Kinyitottam előtte a fekete Toyota ajtaját és én is bepattantam. Utálók tolatgatni, de egyszer sem szúrtam el, szorítottam , hogy most se legyen semmi baj , majd elindultunk a csúszós utakon és elég hamar az ismerős ház elé értünk. Ott kisegítettem, majd bekopogtam , ahol már hangos zene szűrődött ki. Az idióta barátom beengedett minket én meg lentebb vettem a hang erőt. Semmi szűkség, hogy a szomszédokat felzaklassuk.
-Dave…-illeget oda rögtön Jassica, miután átölelte a barát nőm.
-Hm? – pillantottam le rá
-Hogy vannak a szobák?
-Van két vendégszoba pluszba. Kettesével elalszotok? –kérdeztem mire a mellettem és előttem lévő lány összepillantott .
-Én alszok Pagel, Kim tiéd Chris. – kiabált rögtön a többieknek akik a  nappaliban forogtak
-Ne már!- kiabált fel Kim és Chris fájdalmasan ,közben én lesegítettem Lanaról a kabátot és felakasztottam, majd szórakozottan hallgattam a veszekedésük közben magam elé húztam Lanat és a vállára raktam a fejem , úgy néztem a  műsort.
-Miért nem te alszol velem? – kérdezte Chris aggódva Jassicától, aki nem adott választ , csak makacskodott, hogy márpedig ő nem fog vele egy ágyban aludni . Majd az egészből az sült ki, hogy Chris és Page alszanak együtt .,  Chrissel letettük a bőröndöket az ajtók elé  közben megkérdeztem mi volt ez Jassicával , mert nem értettem miért akadt ki annyira, hogy ő nem fog Chrissel aludni. Értem, hogy nem az a típus , de ennyire kiakadni?!
-Majd később elmondom.-mondta halkan és a következő és egyben utolsó  körért indul,t utánam pedig jött Lana és a kis táskáját cipelte maga után.  Kinyitottam az ajtót és megfogtam a legelső két bőröndöt , beléptem vele a szobába , majd körbe néztem és mosolyognom kellett. Nem emlékeztem, hogy-hogy néz ki a szobám ,legalábbis máshogy mint , ahogy én tudtam.A kék szoba közepén egy hatalmas ágy mellette két éjjeli szekrény, amin bekeretezett fotók . Egyiken a haveri körrel , másikon pedig Lanaval vagyok. Az ágy előtt hatalmas tévé körülötte pedig szekrények , laptop és egyéb ilyen cuccok. Becipeltem a többi bőröndöt , majd az ágyamon fekvő Lana mellé ugrottam, aki védekezőn feltartotta a kezét.
-Nyugi, nem ugrok rád. Úgy látom innen az emlék takarítás elmaradt.-mutattam a sok közös képre , meg az egyik szekrényemen lévő macira.
-Azt ne nevesd ki, te választottad. –nevetett a kis furcsa macin, amire mutattam .
-Hányszor voltál már itt? –kérdeztem
-Rengetegszer.-könyökölt föl
-Akkor jó, mert tudod , hogy mit hol tartok-vetettem be a legaranyosabbmosolyomat
-Nem fogok helyetted kipakolni- mondta az aranyos nevetése közben. Felé hajoltam egyik lábamat pedig átdobtam rajta és csókolni kezdtem.
-Naa-kérleltem mikor vége szakadt a csóknak.
-Elgondolkodtató módszereid vannak. –túrt bele a hajamba, amitől jóleső érzés futott végig rajtam. – Csak ha nem egyedül csinálom.- egyezett bele én pedig rögtön bólogattam. 
Hát a terveim az volt, hogy majd szépen megúszom a pakolást , de nem így ment. Mikor elkezdett pakolni én végig feküdtem az ágyon és nézegettem, ahogy a szekrények közt hajolgat, ám ő felém hajolt megcsókolt, majd felfelé ült volna , ezzel megszakítva a csókot , de én is mentem vele együtt , mint akit elbűvöltek.
-Segítesz?-kérdezte halkan
-Muszáj?-kérdeztem szenvedő arccal, de a nem kapok csókot terve félelmisztő volt, így duzzogva pakolni kezdtem. Mindent oda , ahova mutatott  .
-Rendben. Kész is, ez volt az utolsó ruhadarab. – mondta és körbenézett a szobában.
-Mien utolsó ruhadarab? Én látok egy- két ruhát , amit még el kéne tenni. –közeledtem felé mosolyogva és csók közben levadászta róla a felsőt  az ajkaink  pedig eltávolodtak.
-Mi? – néztem a kezemben lévő szőrmés felsőre és a rajta lévő lila rövid ujjúra .
-Megyek fürdeni- kacagott fel ás a pizsamájával együtt kiballagott, de az ajtóban még visszaszólt. –Jobb, első szekrény második polc-kacsintott , majd kiment . Ledobtam az ágyra  a ruhát is kifelé szambáztam, de az ajtóba visszafordultam és helyére tettem a felsőjét.
-Gyere –kiabált ki Chris
-Mit a szart tettél? 
-Én semmit…illetve..majdnem megcsókoltam? –mondta vagy inkább kérdezte magától
-És még én ne játszak a lányokkal. –használtam fel a korábbi „jó” tanácsát
-Nem játszok..-nézett sértődötten oldalra. , majd hozzám fordult- Én azt hiszem össze vagyok zavarodva.  Nem szeretem, csak jól néz ki és szeretek vele együtt lógni. Jó fej kedves, makacs ,vicces . Élvezem a társaságát, de nem vagyok szerelmes. Aztán ma pakolás közben túl közel kerültünk egymáshoz és majdnem megcsókoltam.-öntötte ki a lelkét én pedig a megoldáson, tanácson gondolkoztam .
-Akkor legyél vele többet és , majd beleszeretsz. Nem hiszem , hogy egy kettőre jönni fog. Holnap kikelsz az ágyból , majd meglátod őt, és hirtelen elveszi az eszed, ahogy ásít.
-Hülye vagy-röhögött ki , pedig halál komolyan gondoltam, hogy próbálja ki.
- Attól, hogy most nem vagy szerelmes nem jelenti , hogy később nem leszel az- tártam szét a karom
-Kösz , majd átgondolom- bólintott , majd egy laza katonás tisztelgéssel elköszöntünk egymástól.
A szekrénybe egy pizsama nadrágot kerestem , mert eléggé hűvös van , de hiába néztem meg az összes szekrényt sehol se találtam.
-Mit keresel –kérdeze lágy hangon
-Nadrág.
- Ágynemű tartóba szoktad dobni , mert úgyis ágyazol és mindig kéznél lesz. –felhajtottam az ágyam és egy  sötétkék kockásat kikaptam , majd előszedtem a többi cuccom és a fürdő felé haladtam.
 Lana szemszöge:
Fura volt újra az ő szobájába ülni , a régi illatokat beszívni. Elég sokszor voltam itt, mert mikor apa üzleti utakra ment, ő nem engedte, hogy egyedül legyek otthon, ezért mindig nála voltam , és ez elég gyakran volt. A laptopja felé nyúltam, de mikor a bekapcsoláshoz ért az ujjam , inkább visszatettem.
-Min gondolkozol herceg nőm? – suttogta a fülembe
-Semmin. Te?-kérdeztem , de ő csak a fejét rázta meg.
-Szerinted..jó döntés volt, hogy újra együtt vagyunk?-kérdezte meg én pedig egyből következtettem.
-Szerinted nem?
-Nem tudom. Talán hiba, hogy újra együtt vagyunk. Mert , csak veszélybe sodorlak vele . –mondta a szívem pedig ezerrel kalimpált. Nem a szerelemtől, hanem a félelemtől .
-Nem érted meg , hogy nem érdekel a veszély? Leszarom.  –mondtam az utolsó hangot nyomatékosítva.
-Css..rendben ,de én nem. –mondta és az ölébe húzott.
-Talán nem szeretsz, hogy állandóan ezzel jössz? –kérdeztem, mert mióta együtt vagyunk másodjára, egyszer sem mondta ki. Utalt rá ,éreztette, de az ilyenekkel arra is utal, hogy nem akar együtt leni.
-Mi?! ..dehogy is..mármint, csak féltelek a világomtól. Ennyi az egész.
-Aha, jó.-mondtam és a szobából igyekeztem kifelé. Tudom, hogy szeret, de jó lett volna , ha ki is mondja. Erős kéz ragadja meg a csuklóm és maga felé fordít.
-Miért jó az ha kimondom? –ismer. Tudja, hogy szerettem volna hallani.-Miért jó az ha kimondom, hogy néha nem tudok dolgozni , se gondolkodni? Ha kimondom, hogy örökké , csak rád gondolok? Miért jó neked , ha kimondom, hogy , csak akkor félek, amikor a többiek, ha úgy érzem, hogy veszélyben vagy? Hogy mindennél jobban féltelek? Nem tudom, de neked sokat jelent.. szeretlek- hangsúlyozta ki az utolsó szót –nem akarlak elveszíteni.-fejezte be én pedig megcsókoltam, közben , pedig a boldogságtól, majdnem kicsattantam. Akárcsak az elején, az egészet újra játsszuk és újra beleszeretünk a másikba. A csókunk után lementem  a konyhába egy pohár vízért , visszafele kinéztem az ablakon , de semmit nem láttam, csak a latyakos utat , és a két ház előtt parkoló kocsit.
Visszamentem a szobába ahol senkit nem láttam.
-Engem keresel?-kérdezte meg , majd belecsókolt  a nyakamba.  
-Ki mást? Mit terveztél? – kérdeztem meg mert a laptopon ügyködött valamit.
-Még utánanézek egy két dolognak. – mondta és az ágynak egyik felén keresztbe dőlt én pedig mellé. Egy ideig , csak néztem, aztán lassan a szemeim lecsukódtak, de amikor megcsókolt az visszarángatott a valóságba.
-Azt hittem elaludtál.-mondta  én pedig a fejemet ráztam meg. Újra megcsókolt lágyan, gondolom jó éjt puszinak szánta, de egy kissé hosszúra sikerült. Vadul falta ajkaimat és kezei a hasamat simogatták.

5 megjegyzés:

  1. Eszméletlen jó lett. A vége teszik a legjobban . Hamar a kövit, különben.....

    VálaszTörlés
  2. Szóval, kérlek kérlek legyen 2. évad!! *.*
    amúgy a szokásos, imádtam minden szót, több ilyen részt, SIESS! :D

    VálaszTörlés
  3. Szia, Szandra! Azt vettem észre, hogy igényes vagy a történetek terén, ezért bátorkodom kikérni a véleményed... barátnőmmel írunk közösen egy történetet, és érdekelne, hogy mit gondolsz róla...
    (http://our-heart-beats.blogspot.hu/)

    Egyébként tetszik, ahogy írsz! Talán elfogadsz tőlem két apró tanácsot: Az egyik, amelyet már biztosan sok helyről hallottál, sokan hangoztatják, hogy érdemes sorkizártra állítani a bejegyzésedet, mert később a blogban sokkal esztétikusabbá teszi az összképet. Csak próbáld ki nyugodtan! ;) A másik, hogy szerintem, ha jobban odafigyelnél a tördelésre, kellemesebb lenne az olvasás... Például, mikor azt írod, hogy "Lana szemszöge", vagy másvalaki szemszöge, előtte és utána nyomhatnál egy-egy entert, és szebben nézne ki... :)

    Sok sok olvasót kívánok neked és egy szép napot! :) Nálunk havazik, ismét, és alig tudok beérni a látvánnyal... :)
    remélem, hogy nem vetted tolakodónak a megjegyzéseim, igazán nem annak szántam!

    puszi, Cecile

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépen köszönöm, nem vettem tolakodásnak, akkor ezentúl úgy fogom csinálni :) és este , amint hazajöttem elkezdem olvasni a blogot , örülök hogy érdekel a véleményem :) Itt is mindjárt havazik :$ , köszönöm szépen :) ♥

    VálaszTörlés
  5. Szia drága!

    Most csak röviden vagyok...

    Imádtam a fejezetet! Igaz volt benne egy olyan pillanat amikor nem tudtam, hogy seggbe rúgjam -e Dave-t vagy ne... ez annál a jelenetnél volt amikor, azt hozta fel Lana-nak, hogy szerinte jó döntés volt -e, hogy újra járnak -e?!
    Értettem a kérdését és annak a pontját is, hogy miért tette fel. Megértettem, hogy csak védeni akarja Lana-t, mert fél, hogy elveszítheti.
    De azért, már illő lett volna már az agyába verni, hogy Lana igazán szereti őt...

    Kíváncsi vagyok, hogy ki tör(t) az életükre... és természetesen a folytatásra is kíváncsi vagyok. :)

    Az előző bejegyzésedre válaszolva, vagyis inkább hozzászólva...
    Akár lesz ennek a történetnek második évadja, akár nem, én olvasni foglak. :)
    De tudd, hogy én nagyon imádtam és imádom is ezt a történetet, és bár sajnálni fogom, hogyha véget ér. De egyszer minden jónak vége szakad, és véget is ér. Éppen ezért, az én véleményem szerint ennek a történetnek ott lesz jó vége, ahol majd abba hagyni szándékozott. Azaz én azt javaslom, hogy ez a történet megér egy kerek lezárást, nem pedig, egy második évadot, még akkor is, hogyha lehetne mit kihozni belőle.

    De ha második évad is lesz, azt sem bánom, legalább akkor tovább olvashatom majd szeretett szereplőink történetét. ;)

    És ha még is egy másik - új töribe kezdesz, azt is kíváncsian és érdeklődve fogom várni. ;)

    Sok puszi

    Love
    Love_day

    UI: Ha nem túl nagy kérés, a blogomnak a linkjét lecserélnéd erre: http://1dstoryk-lovedaytollabol.blogspot.hu/ ?
    Mert ezentúl ezen a címen lesz elérhető a Daniella/Liam páros és az új történetem. :)

    VálaszTörlés