II.14.rész

 Köszönöm szépen az előző kommenteket :) Imádlak titeket és jó olvasást a részhez! :) Kíváncsi vagyok hányan tippeltetek jól  :D ♥♥

-Kitépem az összes szál haját, ha végre megtudom , hogy ki ez a nő…-pufogta Zack a kocsiban

-Hang alapján nem lehet megtalálni?-kérdeztem, mert hirtelen eszembe jutott , hogy mi lenne , ha legközelebb felvennénk a hangját és egy keresőbe lejátszanánk.

-Elvileg lehetséges lenne, csak egy ici-pici bibi van. Neki is hangtompító van beépítve. Hiába keresnél rá, nem találnál semmit. –nézett rám a visszapillantó tükörből apa , majd a  kocsiban hatalmas csönd lett és apun kívül mindenki az ablakon bámult kifele. Én a csillagokat néztem közben ,pedig gondolkodtam. Nagyon is idegesítő ,volt ez a lány. Idegesített, hogy nem tudom ki ő, ő pedig már látta az arcom, de a legjobban az bosszantott, hogy nem bírtam el kapni. Mindig egy lépéssel előttem jár.

Beléptem a szobámba és észrevettem az ágyamon pihenő plüsst. Mosolyogva felvettem és újra kifele indultam . Még az állatkertben az egyik ajándékboltban láttam meg és rögtön Kat jutott eszembe, így megvettem. Felhúztam magam a fán , majd benéztem az ablakán. Már itthon volt és a haját bontogatta kifele. Csak egy törölköző volt rajta, ezért nagyot nyeltem. A szemem a testére kalandozott , de nem akartam kukkoló lenni, ezért csak letettem az ablak elé a kis plüsst és piros arccal a lehető leggyorsabban elhúztam onnan. A szobámba bedőltem az ágyba , majd a szememre nyomtam a kezem és még egyszer felidéztem az előző pillanatot.

 *Másnap*

-Szia, beszélni akartál!- köszöntött Natassa a parkba, ahova hívtam. Köszönésképp a szokásos csókért, jött , de még mielőtt az ajkaink összeérhettek volna eltoltam.

-Szia, igen szerettem volna. Rólunk akartam beszélni.-mondtam , neki pedig fátyolosodni kezdett a szeme és lemerevedett előttem.

-Mit szeretnél rólunk beszélni? – nézett fel , én pedig rágni kezdtem a szám szélét. Picit bántott, hogy ezt teszem vele, de nem maradhatok vele..nem hazudhatok mindennap a szemébe , miközben másra gondolok.

-Sajnálom, de ez nekem nem megy. Én nem vagyok szerelmes és így nem akarom tovább.

-Akkor, majd az leszel.. –mondta és egy remény teljes mosolyt küldött felém a szemei ,pedig remény teljesen csillogott

-Félreérted.. én tudom, hogy téged nem tudlak úgy szeretni..- mert másba vagyok szerelmes..azt hiszem-fejeztem be magamban.

-És meg se próbálod?- fúrta az immáron dühös tekintetét az ennyimbe.

-Már megpróbáltam..egész idáig próbálkoztam.

-Aha..-nevetett fel- Nem is vártam többet tőled Aaron. Mond meg nyugodtam, hogy csak kihasználtál. Hogy csak egy futó kaland voltam neked.. nem sértődök meg, hisz én is ugyanezt csinálom. Csak veled többet akartam. –mondta bosszúsan, majd egy kis szünet után  lágyan folytatta.- Figyi édes, mi összeillünk. Én szép vagyok, te meg helyes. Te sportolsz én meg szurkolok. Ráadásul nem utolsó sorban gazdag is vagy… összeillünk. Az emberek szemében tökéletes párt alkotunk..ne dobjuk ezt így félre.-fogta meg a kezem én meg hatalmas szemekkel néztem rá.

-Aha.. bocs, de nem. Nem érdekel , hogy mit gondolnak rólam az emberek , csak pár ember véleménye számít számomra..bocs, de azt hiszem csalódást kell okoznunk nekik.

-Ő miatta  van? –kiezdett kiabálni, mire a körülöttünk lévő emberek kíváncsian kezdtek forgolódni.

-Ki miatt?- ráncoltam össze a homlokom

-Jaj, ne add a hülyét. Te is tudod ki miatt dobsz.. A drágaságos Katerina az oka , nem? Soha nem fogsz vele összejönni.  más , mint te , nem illik hozzád. Ő, csak egy árva lányka ,semmi több.

-Mert te komolyan azt hiszed, hogy illesz hozzám? Nem ő az , oka és hidd el, sokkal több, mint egy árva lány. Sokkal több, mint te valaha leszel.

-Én igen , rendben .  Akkor nem fog számítani, ha kicsinálom , nem?Már, hogyha tényleg nem ő az oka –kérdezte ördögi mosollyal és sarkon fordulva elindult , de én a csuklója után kaptam és visszarántottam.

-Hozzá , ne merj érni!- mondtam és a hangszínem még  saját magamat is megijesztette.

-Pá!- tépte ki a kezét az ennyimből, majd eltopogott.  Sietős léptekkel hazafelé mentem, majd Kathez csöngettem, ahol az anyukája nyitott ajtót.

-Jó napot! Kat itthon van? –kérdeztem a tipikus szomszéd fiús mosolyommal.

-Szia! Sajnos nincs, de gyere be egy kis teára. –nyitotta kijjebb az ajtót

-Köszönöm, de nem kérek. Megtetszik mondani neki, hogy kerestem?

-Persze, szia .- mosolygott rám, majd a garázs fele vettem az irányt. Kihoztam a motort, amit még apa tavalyi szülinapomra adott nekem. Igaz még nem vezethetem, de azért a városban tettem vele pár kört , ám a legutóbb valami történhetett a motor hengerekkel, mert hülye hangot, add ki.

-Kerestél?- ugrott valaki a hátamra én, pedig egy rongyba megtöröltem a kezem és a combjánál megtartottam.

-Aha.- fordultam hátra. –Ráérsz még ma? –néztem bele a játékosan csillogó szemébe és éreztem, hogy a keze alatt elkezd gyorsulni a szívverésem.

-Mostantól szabad vagyok. –ugrott le, majd belenézet az aksi helyére.

-Mit ügyködsz? Ez  a tiéd?- mutatott a járműre , de az ajkain ott maradt , egy kisebb o alak.

-Még jó, hogy az ennyim. – vettem fel egy büszke mosolyt, majd ismét bele hajoltam a motorba.-Valami baj lehet a motor hengerel. Legalábbis azt hitem azzal, de megeshet , hogy a gyújtás nincs rendben.- húztam el a szám

-És nem kéne valami , olyan emberhez vinni, aki ért hozzá?

-Én is olyan ember vagyok.- kértem ki magamnak.

-Ha te mondod.-emelte fel a kezét én pedig gyors összeraktam a cuccait és visszagurítottam a  garázsba.

-Hol voltál idáig?- csuktam le a garázs ajtót, majd befelé intettem a kezemmel.

-Naomival beszéltem. Totál szerelmes.-mosolygott szélesen ,majd egy csókolomot kiabált be.

-Nincs senki itthon, mert welness hétvégére mentek.- mondtam , mire elmosolyodott és tétlenül állt.

-Nem jössz fel?- kérdeztem és a lépcső felé intettem.

-De..-mondta zavartan és egy kósza tincset a füle mögé tűrt , majd elém vágva benyitott a szobámba. Én gyors kezet mostam és mellé ültem .

-Csörgőt a telefonod..

-Ki volt az? Felvetted?

-Natassa..és nem.-mondta csalódottan, majd felhúzta a lábát és ráhajtotta a fejét.

-Oké.-ráztam meg a vállam. Kérsz valami nasit?

-Nem hívod vissza? –húzta fel a  szemöldökét én, pedig szélesen elmosolyodtam és megráztam a fejem.

-Már nincs miért beszélnem vele. Vége van.-mondtam ő pedig hitetlenül nézett rám.

-Mégis miért?

-Mert nem vagyok szerelmes belé és így értelmetlen lenne folytatni.

-Aha.. csak ez az oka?

-Nem egészen..-néztem bele  a szemébe ő ,pedig elmosolyodott és elfordította a fejét.

-Kérhetek valamit?- súgtam ,majd mikor érdeklődően felém fordult folytattam. -Ne nagyon mászkálj , majd az utcákon egy darabig , jó? Legalábbis ne egyedül. –közöltem vele, mert volt egy nagyon erős gyanúm, hogy Natassa az elkaphatatlan lány. Igaz ,hogy a hajszál minta nem egyezett, de talán ,csak az egyik más hajszála volt, vagy akármi. Ezen kívül minden más passzolna , hozzá. A csukló, az éjszakák és, hogy ma is szépen megfenyegette Kat életét. Minden ellene szól.

-Nem vagyok, kisgyerek..

-Nem is az a lényeg.

-Rendben apuci!-emelte fel a kezét, mire oldalba böktem.

-Semmi apuci!

-És mit akarsz csinálni?-sóhajtotta

-Beszélgethetnénk..-ajánlottam fel

-Rendben, akkor filmet nézünk.-jelentette ki és a polcom elé sétált.

-Hol tartod a DVD-ket?- kezdett el nézelődni

-Azt ne nyisd ki!-figyelmez tettem, mikor ahhoz a polchoz ért, amibe a kütyüket szoktam bedobálni. –A gépen vannak.-tápászkodtam fel és elindítottam a laptopot. Kiválasztott egy filmet, majd miután letöltött elindítottam a tévén és kényelmesen eldőltem az ágyon.

-Nem jössz?- néztem rá

-Nekem nincs helyem. –mondta kimérten én , pedig körbe néztem

-Simán elférsz..-mondtam kihívó mosollyal, mert direkt annyira szétterpeszkedtem, hogy neki, csak úgy jusson hely, ha rám fekszik, illetve hozzám bújik.

-Az isten áldjon meg Aaron –mondta , majd átmászott rajtam és arrébb dobta a karomat. Behúzódott a sarokba  és én is közelebb mentem hozzá.

-Elfekve kényelmesebb..-húzogattam a szemöldököm , mire fejbe ütött egy párnával és csöndbe, kisebb nevetésekkel végignéztük a filmet ,majd kinyitottam az ablakom és felhúztam az ágyról.

-Mit akarsz művelni?- ijedt meg és hátrálni próbált.

-Ne félj már. –Húztam ki , ugyanis az én ablakomhoz tartozott egy kisebb fal pótlék és padlóféle, aminek a szélére, apa korlátot tett kicsi koromba, nehogy kiessek.

-Hölgyem!- ültettem le és én is helyet foglaltam.

-Köszönöm a madárkát.-mosolygott rám

-Tetszett?

-Aha, nagyon. Mikor raktad oda?

-Pontos időt nem tudok.-furótott rögtön a vér az arcomba , majd gyors témát terelve mindenről beszélgetni kezdtünk.

-Miben haltak meg a szüleid?- kérdeztem rá az egyik témára, ami nála szerintem meredekebb volt.

-Az emberek szerint autó baleset. –hajtotta rám a fejét egy pillanatra, de mikor megszólaltam elvette onnan.

-És szerinted?

-Szerintem más oka van. Mármint… menyire bízhatok benned?

-Életedet is rám bízhatod, és egy hajszálad se görbülne meg.

-A szüleimnek gyakran hazudnia kellett ,arról, hogy kik ők , mit csinálnak. Engem is be akartak vinni a bizniszbe , de nekem másak voltak a terveim. Kémet akartak belőlem csinálni , mert ők is azok voltak ..és imádták. Ijesztően hangzik, mi? Azt hittem ismerem, de aztán 14 éves koromban kibuktam mikor ezzel előálltak nekem. Megijedtem, hogy semmit nem tudok róluk , de igazándiból ez csak egy részecske volt. És én nem  akartam bele tartozni, abba a részbe. Bármikor szóba került volna, mindig témát tereltem , vagy elhúztam onnan. Idővel megértették és nem hozták szóba, bár sok gondot okozott nekik valami nő. Hirtelen menekülnünk kellett. Semmit nem értettem, ők ,pedig már nem akarták elmondani. Új helyre költöztünk és teljesen más személy azonosságot adtak nekem. Anya egy két fogást tanított, hogyha meg kellene védenem magam, akkor tudjam mit kell tennem. Egy éjszaka  küldetésre mentek volna , de tudod mi a legszörnyűbb? Hogy elbúcsúztak tőlem én ,pedig nem értettem, hogy miért. Furcsán viselkedtek ..,majd napokig nem  hallottam róluk, amíg  egy hívás nem jött, hogy meghaltak. Onnantól gyűlöltem a kémeket, mert miattuk vesztettem el mindenemet. Irtózom tőlük ..ki nem állhatom őket. –mondta a végén ,pedig egy könny kicsordult, én pedig szorosan magamhoz húztam. Ő az a lány , akiről nem tudnak semmit anyuék. Őt is meg akarja ölni , az a Marry..kezdtem el aggódni, majd picit elhúztam a  szám, mikor eszembe jutott, hogy , akkor elvileg engem is gyűlöl. Mennyire lehet erős az a gyűlölete?

-Köszönöm, hogy elmondtad..-mondtam ő ,pedig távolabb ment és a kezemmel kezdett játszani. Halványan mosolygott az arcát ,pedig tökéletesen megvilágította a napfény. Nem mozdítottam el  a kezemet , ő pedig lassan ráhelyezte a tenyerét az ennyimre, majd alá nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat és rám mosolygott. A szabad kezemmel megfogtam az arcát és közelebb hajoltam, felé, de ő csak mosolyogva dőlt hátra, ám az ujjainkat nem engedte el.

-Azt mondtad ,ha szingli leszek , szabad a csók-súgtam neki, magam se tudom miért.

-Érdemeld ki. Harcol meg azért a csókért..nem az a lány vagyok, aki csak úgy osztogatja a puszikat. Engem szeretni kell, ahhoz, hogy megcsókolhass. –mondta én ,pedig elmosolyogtam. Szeretlek. Mondtam ki magamban, de hangosan nem mertem. Nem attól féltem, hogy kiröhögne, mert ahhoz ő túl kedves. Inkább attól tartottam, hogy nem mondaná , azt hogy ő is szeret.

-Meg fogom kapni az a csókot. –mondtam elszántan ,majd hülyéskedni kezdtünk, amit  telefonom szakított félbe.

-Háló?-vettem fel, de elröhögtem, magam, ahogy Katre néztem.

-De jó kedve van valakinek.-mondta apa-Mondom a feladatot ,jó? Jegyzetelj!

-De hát itthon ,se vagytok, milyen faladat?-kérdeztem halkan, nehogy meghallja, bár lehetségtelennek tűnt, hogy nem hallja, mert egy szobában voltunk.

-Attól még munkát sózhatok rátok. Megtudtam, hogy a lány most rátok vadászik ,óvatosnak kell lenetek és ma egy konferenciára akar odacsalni titeket. Muszáj oda mennetek vagy különben megöl 29 ember, aki ott fog megbeszélést tartani. Küldök erősítést, csak mennyetek oda és vigyázzatok magatokra. Remélhetőleg egyedül lesz, mert makacs és biztosra érzem, hogy sajátkezüleg akar veletek végezni. Menjetek a központba kaptok felszerelést . Hétkor kezdődik az egész tárgyalás, addigra ott kell lennetek.

-Értem.Ott leszünk.-mondtam , de a hangom megremegett.

-Bízok bennetek és tudom, hogy nem eshet bajotok. Szia Aaron.

-Szia apu.-tettem le a telefont, és csak bámultam.

-Minden rendben?-tette a kezét Kat a hátamra

-Igen.-mondtam és közel húztam magamhoz. Szorosan átöleltem ő ,pedig viszonozta. Az időre néztem és összeszorítottam a szemem. 5óra volt.

-El kell mennem..-toltam el magamtól.

-Akkor , majd holnap beszélünk szépfiú.-nyomott egy puszit az arcomra , majd lekísértem és kiengedtem.  Telefonon felhívtam Zack-et , aki nyavalygott, hogy épp Naomival van, de mikor megtudta , hogy miről van szó már indult is felém kocsival. Idegesen tördeltem az ujjaim, majd mérgemben a falba csaptam. Hülye ötlet volt, mert rettenetesen fájt, de most féltem. Miután meghallottam a duda szót felkaptam a kabátom és pillanatokon belül a kocsiba ültem.

-Nyomasztó helyzet…-húzta a száját vezetés közben.

-Viccelsz? Egy őrült csaj megakar ölni vagy miket vagy 29 embert.

-Hé, ne parázz. Nyugi. Eddig is megakart minket ölni , nem? Ez  ezzel jár, és mi tudtuk nagyon jól. Éles helyzetben vagyunk, de vállalkoztunk rá. Nem vagyunk nyuszik, menni fog. –tartotta felém az öklét ,de visszatoltam a kormányra.

-Menni fog, de figyelj az útra, mert még a végén nem lesz feladata szegény lánynak. –Figyelmeztettem, majd fentebb hangosítottam a rádiót és csöndben utaztunk fél órán át, amíg oda nem értünk. Bent mindenki jól tudta már, hogy ki vagyunk, így nem állítottak meg és bemutatkozni se kellet.

-Gyertek.-szólt Tom, z egyik ember és apa irodájába vezet minket. Adott nekünk elsőnek is egy golyóálló mellényt, majd rá a szokásos fekete ruhánkat és a sí maszkot. Megkaptuk a fülest, amin Keresztül beszélni tudunk egymással , és kaptunk egy pár fegyvert, meg kisebb kést.

- 20 ember áll szétszórva az épület köröt . Amikor rátok támad vagy megpróbál kilőni , ők rögtön lépnek.-mondta ,mi pedig bólintottunk, ezzel jelezve , hogy megértettük.

-Túlélők vagyunk.-mondta Zack bíztatva, mikor  a kijelölt épület előtt álltunk. Ketten voltunk, de néha egy-egy embert láttam felbukkanni más épület tetején, illetve a házak mögött.

-7 van. –jelentettem ki mikor az órámra néztem, majd mindketten összeugrottunk, mikor megszólalt a telefonom.

-Az isten bassza meg Aaron. Muszáj volt elhoznod? –engedett el.

-Igen.-vadásztam ki a mobilom.

-Ki hív?-nézet a képernyőre , amin Kat villogott.

-Ne vedd fel.-közölte, de hiába, mert megnyomtam a zöld gombot, előtte ,pedig kikapcsoltam a hang torzítóm.

-Szia. Nem igazán tudok beszélgetni.-mondtam a telefonba.

-Szia. Nem kell beszélni,pár perc az egész,csak magyarázd el merre vagyok.

-Te kimentél egyedül otthonról?-akadtam ki.

-Nem zárhatsz be. Le kellett mennem a boltba, de rossz utcán fordulhattam be, vissza ,pedig már nem találok.

-Mit látsz?

-Hát van egy Tormentó nevű elhagyatott bolt, meg pár ház, ami tele van fújva . És innentől tök ugyanaz, csak a többi boltnak le van szakadva a betűje.

-Istenem. Te is a legjobb környékre keveredsz be. Ugye nincs senki körülötted?

-Nem látom, mert alig van lámpa fény, de nem hiszem, ha meg igen meg tudom védeni magam. Szóval merre kell mennem?

-Semerre maradj ott. 10 perc és odaérek. –tettem le a telefont.

-Nem mehetünk sehova!-akadt ki Zack , aki végig mellettem állt és hallott mindent.

-Nem érted. Dobtam Natassát, aki megfenyegette, hogy megöli Kat-et. Szerintem ez az egész, csak egy ürügy, hogy távol legyek Kattől ő ,pedig le tudja vadászni, Kat ,pedig most tökéletes helyen van számára. Túl könnyű célpont azon a környéken.

-Menyire vagy ebben biztos?-sóhajtotta, majd az épületre nézet.

-100%

-Akkor irány a Reemen street. –pattant be a kocsiba és már száguldottunk is.  

-Itt kéne lennie.-ugrottam ki a kocsiból és bekapcsoltam a hangtompítót.

-Ott áll.- mutatott az ellentétes irányba .Felé indultam, de a lány leugrott mögé és valamit a nyakához szorított feltételezhetően kést.

-Ne mozdulj!-kiálltott felénk, mi pedig megtorpantunk.

-Nem kellett volna ide jönnötök. A tárgyalás előtt is elintézhettük volna. Ott vártam rátok. Ti megjelentettetek,majd elindultatok ide és mivel nekem még ma el kell bennetek intéznek, követtelek. A lánynak nem lesz semmi baja, ha nem ellenkeztek. –mondta .

-Rendben.-adtam meg magam, de Zacckel összenéztem és mindketten tudtuk , hogy ebbe nem megyünk bele csak így. 

-Mi folyik itt?- visította Kat, majd az egyik kezével a fekete ruhás lány arcába ütött és kifordította a kezét, így kikerült a kés elől. Felénk futott, én pedig a hátam mögé toltam.

-Aaron?- csuklott el a hangja, mikor rám nézett. Csalódottan vagy inkább hitetlenül rázta a fejét, de elfordultam tőle és a verekedő párhoz indultam.

-Áll meg Natassa.- mondtam mikor lerángattam Zackről és a halántékához szegeztem a  fegyverem.

-Nem fogsz lelőni.- mondta határozottan, majd kirúgta a lábam és most én rám fogta a fegyvert. Zack hátulról átfogta a nyakát és a kést szorította oda.

- Ha meghúzod a ravaszt isten bíz, hogy ezt elhúzom a tokod körül. – fenyegette a lányt, aki a pisztollyal fejbe vágta a haverom , engem pedig vissza rúgott mikor fel akartam kelni.

-Te menj vissza !-ordibáltam Katnek, mikor felénk indult, de a hangomra visszalépett.

Zack kirúgta a lány lábát és a csípőjére ült, kezeit ,pedig a földhöz fogta. Én Natassa feje fölé mentem és egy másik fegyvert tartottam ott.

-Okosan játszottál, de ha mi nem ölünk meg, akkor te fogsz. –mondtam, de ő lefejelte Zackket és lepördült róla. Egy késsel szaladt felém , amit belém akart nyomni. A hasam felé szúrt, de én kipörögtem, majd kigáncsolt  és nagyot ütött a fejemre, amitől egy pillanatra megszédültem és földre estem. Élesen szúrt a combon , ezért lenéztem és kihúztam belőle a kést.

-Szeretném látni az arcod, mikor kinyírlak.-mondta Zacknek, aki fájdalmasan feküdt a földön kiszolgáltatva. Natassa hirtelen lerántotta róla a maszkot, majd lemerevedett.

-Mégse nyírsz ki ? –kérdezte Zack, majd fordított a helyzeten. A lány nem harcolt, inkább menekült.

-Engedj!- kiáltotta és földre küldte Zacket, de Kat támadt rá. Őt se bántotta, csak kitért az ütések elől, majd mikor megunta, hogy nem tud elmenni, megütötte volna, de Kat kitkerűlte az ütéseket, illetőleg az egyiket vissza fordította. Lábra álltam és én is besegítettem . Hárman álltuk körbe  ő ,pedig csak forgolódott , majd hirtelen megragadta Zack vállát és átpördült fölötte .

-Legalább tudjuk, hogy tényleg Natassa vagy –e , ha már menekülsz. -mondta Zack mikor megpördült és a menekülő lány maszkjába kapott, amit sikeresen lehúzott, így vörös haj zuhatag esett le.

-Te ? –fagyott le Zack is , mikor megfordult Naomi. Én is félredobtam a maszkom, úgy figyeltem az egész jelenetet.

-Mi ?- kérdezte Kat , miközben Naomi ,csak nemlegesen ingatta a fejét és egy helyben állt, majd a gyenge szellő belekapott a hajába .