II.20.rész

Fátyolos szemmel bámultam magam elé. A torkomban hatalmas gombócot éreztem és a szememet is szúrták a könnyek. Makacsul elfordítottam a fejemet az ajtóról, ahonnan most ki-be szaladtak a doktorok és ápoló nők. A padlót bámultam , de legszívesebben magamat meghazudtoló módon tomboltam volna. Hatalmas volt bennem a harag, a feszültség és ez mind ki akart törni belőlem, de nem tehettem meg. Szívem szerint  sírva ütném a falat , de ez nem segítene semmin. A vállamnál két szoros kar fonódott körém és magához húzott. Felpislogtam és úgy hallgattam végig ahogy Zack nyugtat , majd a vállába temettem az arcom.

-Biztos vagy benne? Már másodjára áll le a szíve..-motyogtam alig hallhatóan .

-Tuti.. tökös csávó túl fogja élni. -bizonygatta , de az ő szeme is könnyes volt. Naomi a másik oldalamon ült és eddig a hátamat simogatta. Mikor rá néztem csak fájdalmasan rám mosolygott és ő is magához húzott. Az arca fekete kormos volt , ahogy a mienké is.

Az ajtó kinyitódott és az öreg doktor lépett ki rajta. Dave odasétált és a karjában topogott Lana is, akinek már vörös volt a szeme. Teljesen átéreztem a fájdalmukat és az aggódásukat..vagy talán  ugyanaz a szó ,  teljesen más fajta érzéseket takar , de ugyanannyira aggódtunk Aaronért, mint ők. A fülemet hegyeztem hátha hallok valamit, mert szájról olvasni nem tudok, de nem jutottam semmire, csak mikor Lana a szája elé kapott és még jobban potyogtak a könnyei. Valahova meg akart indulni és halványan rázta a fejét, de Dava a dereka köré fonta a karját és hagyta, hogy sírjon a vállán a felesége. Az arcomra kiült a rémület,mert ebből , csak egy dologra tudtam következtetni. A fejemet nemlegesen ráztam és kitörtek az eddig bent tartott könnyeim. Felesleges volt letörölnöm őket, mert rögtön követte a többi .

Nem hagyhatsz itt!-kiabáltam a fejemben . Csak te vagy nekem.. a szüleim már elhagytak .. vagy lehetséges, hogy élnek, de 50% az esély erre. És ha még igaz is lenne nem tudnám egyedül megtalálni őket. Nem akarom még egyszer átélni a gyász fájdalmát...nem akarlak téged is elveszíteni!-hadartam még mindig a fejemben közben szorosan összezártam a szememet. Tudtam, hogy semmit nem jelent, és az én szavamra nem változnak meg a dolgok , de azért reménykedtem. Mikor kinyitottam a szemem a szüleire néztem és elöntött a reménytelenség. A szívembe hatalmas fájdalom költözött és bőgni kezdtem.

-Nyugi..még van remény..-gúgolt le elém Lana és a megszorította a kezemet. Egy pillanatra abbahagyta a sírást , legalábbis megpróbált erősnek mutatkozni, majd magához húzott én pedig hozzá bújtam.  Pillanatokon belül már csak szipogtam és oldalra nézve láttam, hogy Dave Zackkel beszél , majd mikor észre vette, hogy figyelem őket rám mosolygott, amit nehezen, de viszonoztam.

-Rendben vagy?-szorította meg a kezemet Naomi is mire bólintottam. Egy épp felénk járó ápoló nő behívott engem és a barátaimat egy szobába és ellátta az égési sérüléseinket , majd kint vettünk egy-egy kis pohár kávét és csendben vártunk. A robbanás után még gyors mindenki a víz alá úszott a repülő bútorok és üvegek elől, de őt eltalálta egy pár. Homályosan láttam , ahogy körülötte vörösödni kezd a víz, de nem én voltam az egyetlen. Zack erősebb volt és gyorsan cselekedet. Felrángatta a felszínre , én , pedig a hátát meglátva lesokkoltam egy pillanatra. Tiszta vér volt az egész és egy szöges fa állt bele. A halántékától vér folyt le az arcára . Naomi valami táska maradványt vagy telefont keresett, de sehol nem talált semmit ezért én teljes erőmből a falú felé futottam. Két házba kopogtam be , de kisebb mozgolódást hallottam, majd az első helyen megkérdezték, hogy mit akarok. Én , csak annyit mondtam, hogy bal esett történt és telefonálni szeretnék, de ők ajtón keresztül elküldtek onnan.  A másodiknál már ennyire se voltak hajlandók. Egyszerűen ,csak lekapcsolták a villanyokat , mintha ott se lennének. Dühösen kopogtattam a következő házba.

-Kérem, csak egy hívást engedjen!  Baleset történt és a barátom most haldoklik. Könyörgöm!-kiabáltam miközben folyamatosan dübörögtem a fehér ajtón , amin most meglátszott a kormos ujjlenyomatom.

-Mi a baj , szívem?- nyitotta ki egy öreg néni félve az ajtót ezért, hogy biztonságban érezze magát, 3 lépést hátra léptem és 5másodperc alatt ledaráltam neki újra a történteket. Ő elszörnyedve hallgatta meg, majd kihozta a mobilját. Remegő kézzel beütöttem a számot és kihívtam a rendőrséget meg a mentőket. Majd felajánlotta az öreg hölgy , hogy értesítsem a szülőket, ezért Lana mobilját hívtam fel. Kétszer ismételtem el a szörnyű szavakat , és ezekre rá 20 perc múlva már a helyi kórházban találkoztunk. Nem nehezteltek és nem is kérdezősködtek..ezeknél most sokkal fontosabb dolgok is voltak. A doktor ismét kilépett és mindenki kíváncsian figyelt, de engem Lana magával húzott Dave pedig a fejével biccentet Zackkéknek, hogy kövessenek, így Dave állt a fal mellett , és szorosan tartotta Lana derekát , de a figyelme az orvosra összpontosúlt. Lana az én kezemet fogta felettem, pedig Zack és Naomi tornyosult. A doktor  mosolyogva nézett végig az aggódó társaságon és a szívemről leesett egy kő , mert nem egy mosoly után szokták közölni a halál hírt.

- Meg fog maradni..- kezdett a közepébe - Agyrászkódása van és közel a halántékához majdnem beleállt egy szög. Az egész felső teste tele van szilánkok vágásával. A hátába csúnyán beleállt egy szög , amit műteni kellett. Ezen kívül a szíve kétszer leállt, de már jobban van. Reményeink szerint, ha a továbbiakban semmi komplikáció nem lép fel , akkor 3 napig még marad megfigyelés alatt és mehet haza, de 1-1,5 hétig még pihengessen.-fejezte be kedves mosollyal én , pedig örömömbe Naomi és Zack nyakába vetettem magam. Érdekesen nézett ki a hármas ölelésünk a nagy szint különbségek miatt , de ez minket nem érdekelt.Az orvos elküldött minket haza ,mert szerinte az éjszaka folyamán felesleges itt maradunk. A sok altató miatt jó esetben holnap délben fog felébredni.

-Mégis mi történt?- kérdezett rá Lana a kocsi felé sétálva, de senki nem válaszolt rá.

-Gyerekek.. hogy kerültetek ti oda? És mitől robbant fel a ház? -kérdezett rá Dave is mikor kinyitotta a kocsit.

-Csak oda mentünk pihengetni meg ilyenek. Tök jól megvoltunk, amíg be nem toppant egy Marry nevezetű banya . Két hapsi is vele volt, de őket könnyedén elintéztük Aaronnal. Marry már nehezebb esett volt..-mondta Zack , de a kocsiban megfagyott levegő miatt elhallgatott. Dave és Lana ijedten bámulták egymást. Lana kétségbe esetten nézett ki a szélvédőről vissza a kórházra , míg Dave ugyanolyan ijedt arccal hátrafelé.

-Összetalálkoztattok vele? -tette fel a kérdést halkan szomorkás tekintettel.

-Ja.. de nem minket keresett.

-Csoda , hogy túléltétek gyerekek.-fordult hátra Lana is.

-Ha nincsenek ők , most mi Aaronnal biztos halottak lennénk. -mondta Zack és a fejével felénk bökött. Én pedig  a hirtelen érkező számpárok miatt lebámultam a combomra, ahol a kezemet  pihentettem.

-Felismert benneteket? Mondott valami hasznosat?

-Rögtön elsőre kiszúrta , hogy ki kinek a gyereke lehet.. -mondta Zack, de a hasznosra nem válaszolt.

-Közölte , hogy élnek a szüleim .. és, hogy szeretne a csapatába tudni engem, majd felrobbantotta a házat.-néztem fel és kibuggyant egy késő könnycsepp a szüleim gondolata miatt.

-Page és Ben él?- kerekedett el Lana szeme. -Nem hagyhatjuk így itt!-folytatta Lana a hosszas csend után. -Meg akarja majd teljesen ölni.

-Tudom. Már hívtam  a szobája elé pár kémet. Az ablaka körüli helység figyelve van és két ember is be van öltözve ápoló nőnek. Plusz van egy büfés kém és egy "alvó" ember a szobája előtt. Ezek mind a mi emberünk és 3 napon keresztül vigyáznak rá. -közölte Dave , majd beindította az autó motorját .

-Ugye nem hitted, hogy ennyitől megszabadulsz tőlem? Ragadok, mint a pióca.- mondta, amint beléptem a kórtermébe. Miután becsuktam az ajtót szembe találtam magam a pimasz mosolyával és abszolút nem azt a képet adta , amire számítottam. Én egy teljesen bekötött fejű , félig halott vagyok fiúra számítottam, aki alig bírja nyitva tartani a szemét. E helyett az arca és feje tele volt fehér apró kötésekkel, de a haja még így is szemtelenül hullott a szemébe és a pimasz, szexis mosoly ott ült az arcán. Sütött róla az életkedv és a fájdalmak egy cseppet sem látszik, de tudom, hogy csak jól takarja. Nem akar előttem gyengének mutatkozni. Pedig tök hülyeség.. neki is fájhat és nyugodtan kimutathatja.

-Hát ha akarnálak se tudnálak lerázni már.-ráztam meg a vállam , mire lefagyott a vigyor a szájáról..- Aggódtam érted butus.-nevettem fel egy picit, mire ő is elmosolyodott és megragadta a karomat. Lehúzott magához és hosszú csókot nyomott a számra -e közben, pedig hallottam, hogy a szíve gyorsabban kezd verni.

-Hülye EKG-gép .-húzta el a száját. Leültem a vendégnek kikészített székre és a mellette lévő éjjeli szekrényre néztem. Tele volt felbontott levéllel , plüssökkel és egy két virág is hevert.

-Látom Zack már volt.- utaltam az előbb látottakra. Ma hamar közre ment a suliban a hír miszerint Aaron kórházba került . Még a tanárok is jobbulást kívántak neki, pedig szerintem pont ők azok, akik örülnek, ha egy kicsit nyugisak az órák. A lányok mindenféle kis üdvözlő leveleket adtak át Zacnek, hogy adja oda neki. Rám pedig rám se hederítettek, de nem esett szarul. Inkább röhögtem rajtuk.

-Ja.. hozott PS-t, ha már szoba társam nincs.- mondta és vigyorogva felmutatott egy kezében lévő játékot.

-Én meg hoztam magazint.- halásztam ki a táskámból 4 sport újságot . -Gondoltam könyvet nem szívesen olvasgatsz..-nyújtottam át

-Milyen okos barát nőm van-húzta ki magát az ágyban elégedetten, majd összehúzta a mozdulatra a szemét. Én rögtön felálltam és a vállánál fogva visszatoltam a helyére.

-Maradj bent. Ne ugrálj se semmi más. Ez a javadat szolgálja.

-Csak itt akarnak tartani.. nem tudnak megélni nélkülem az ápoló nők ezért inkább ágyhoz láncolnak... -adta elő teljes komolysággal a történetét, majd rákérdezett a délelőttömre. Én elmeséltem neki a nem túl izgalmas programomat , majd ő jött.

-Szinte az utóbbi fél órába tudtam , csak leülni. Eddig folyamatosan kivizsgálásokra jártam. Esetleges agyi rög képződés stb.., pedig ha tudnák, hogy nincs is agyam.. legalábbis anya szerint , ha van, akkor nem nagyon használom.

-És megijedtél, hogy az orvosok találtak valamit?- húztam mosolyogva fel a szemöldököm .

-Hihetetlen felemelő érzés. Még a végén az is kiderül, hogy titokban egy zsenit hoztak világra. -mondta én, pedig elképzeltem őt egy fehér köpenyben, vastag keretes szemöldökben. Körülötte szinte minden füstöl, de  , ő csak sürgősen irkál a lapokra .

-Hát érdekes tudós lennél.-ráztam meg a fejem. -De akkor az elmondottakon kívül nem találtak semmi más sérülést?-tettem fel a kérdést mire ő haloványan megrázta a fejét.

-Nem. Komolyan kétszer élesztettek újra?-húzta fel magasba a szemöldökét én, pedig csukott szemmel visszagondoltam a tegnapra és bólintottam egyet. Az egész tegnap délután és este már olyan , mint egy rossz álom.

-Hogy érezted? Mármint  aludtál és álmodtál vagy olyan fehér fény..-kérdeztem meg a csöndet felkavarva, de a számba haraptam. Biztos hülyének nézz..

-Csak olyan súlytalan voltam. Nem éreztem a fájdalmat, de az időt se. Becsuktam a szemem még a vízben és mikor kinyitottam fehér falakkal találtam magam szembe. Olyan mintha egy pislogás közben eltelt volna egy nap. -fejezte be , majd kérdezni kezdett. Kíváncsi volt, hogy milyen elképzelésem lehet az ilyen EZO- témkban , én , pedig válaszoltam rá , majd ő jött.

-Ha már itt tartunk. Anyuéknak mondtatok valamit? Zacktől elfelejtettem megkérdezni..

-Szóba került.. Csak pihenni mentünk oda ki , majd bejött Marry. Innentől, pedig az igazat meséltük.-mondtam és a szememmel az arcát fürkésztem, de az semmit nem árult el.

-Jó . -bólintott. -Mit gondolsz? Igaz lehet? ..Mármint lehet , hogy élnek a szüleid? -nézet félve a szemembe és megszorította a kezemet, majd az ujjai belemásztak és összekulcsolódtak az ennyimmel.

-Nem tudom. Nem merek reménykedni , de mindenféle kép meg akarom őket keresni. Ha nem reménykedek és kiderül, hogy valójában csak egy csali volt, akkor az úgy nem fáj annyira mint a remény utáni koppanás. -mondtam, ő pedig válaszra nyitotta a száját, de egy hang se jött ki, mert éles kopogás járta át a szobát, majd az ajtón egy nagydarab néger nő lépett be kellemes mosollyal.

-Drágám sajnálom, de lejárt az idő. Az ifjú úri embernek pihennie kell, majd várja az orvos, utána pedig jönnek a szülei.-közölte kedvesen és hagyott nekünk még plusz 1 perc időt, amit még kettesben töltöttünk utána, pedig hazafelé indultam.

Otthon anya Aaron állapotáról érdeklődött miközben a holnapi ebédet kavargatta.

-Anya kérdezhetek valamit? - tettem fel a költői kérdést mielőtt megfújtam volna a kis kanálon ülő kóstolót.-Véletlen fogadtatok ti örökbe, vagy ennek van más oka is?

-Hogy jut ilyen az eszedbe? -nevetett fel-Egyszerűen , csak megláttunk és megszerettünk. Olyan kis sebzett és ártatlan voltál.. -mondta természetes hangnemben és egy pillanatra el is hittem , de túl sokáig kémleltem az arcát , így észre vetem, hogy a homlokát érdekesen ráncolja. Folyamatosan az ételt figyeli és olyan erősen tartja a fa kanalat, hogy szinte kilátszódnak a karján lévő erek.

-Nem kell idegesnek lenned..-mondtam mire érdekesen nézett rám. -Látszik rajtad. Nem mutatod ki , de nem is kell. A pulzusod most az egekben van... félsz megmondani az igazat, de már e nélkül is tudom.-hajtottam le a fejem ő, pedig csöndben állt. - Megkértek titeket, hogy bármi történjék ti vegyetek magatokhoz? Vagy valamiféle rokonok vagytok, akik kötelességnek érezte, hogy magához vegyen? Mennyit tudtok?- kérdeztem meg ő , pedig elsírta magát, ezért megszeppentem.

-Mi nem.. illetve ismertük őket. Mindent tudtunk róluk, de  nem tehettünk a halálukról. Megtörtént mi pedig a megbeszélt módon cselekedtünk. Téged szöktetni kellet és elrejteni előlük. -mondta mikor a szemét törölgette.

-Kik elől?-kérdeztem meg , de ő csak maga elé meredt. Igazándiból sejtem, hogy Marryről és a bandájáról lehet szó , de a válaszára voltam kíváncsi.

- Majd később elmondom..menj fel a szobádba. -mondta halkan, ám  a lépcsőnél még utánam szólt.- Katerina.. ugye tudod, hogy nem csak kényszerből vagy itt..mármint mi tényleg megszerettünk. Számunkra már nem csak egy feladat vagy.. -mondta én, pedig nyugtatóan rámosolyogtam és becsuktam magam mögött az ajtóm.

Aaron szemszöge:

Fáradtan fordultam át a másik oldalamra. Már csak egy éjszaka..-bíztattam magamat, de sehogy se ment az alvás. Fájtak a varrtjaim és a fejem is szét akart roppanni. Idegesített a belőlem sok kiálló cső és minden irritált.  Ma volt bent Kat, de csak fél órácskára engedték be az ápoló nők. Láttam rajta, hogy valami baj van, de nem mertem rákérdezni ő, pedig folyamatosan terelte a témát. Majd jött Zack és anyuék. Ezek után , pedig lejárt a látogatási idő , úgyhogy csak játszottam és a magazint olvasgattam. Este jött a vacsora, ami miatt húztam a szám.. Hiányzik anya szaftos ételei. Itt csak kiflit adnak pár felvágottal, egy kisebb vaj kockával és sajttal. Hoznak hozzá tejet és oszd be megoldást javasolnak.

A telefonom gombját nyomtam meg, majd és az óra éjfélt mutatott.

-Csodás!-dünnyögtem magamban és visszafektettem a még világító mobilt a helyére. Másik oldalamra fordultam és ijedtemben felordítottam. Egy szőke hajú göndör nő magasodott ijesztően felém. A testét még a telefon fénye megvilágította , de az arca sötétségbe burkolózott. Egy hosszú éles valami csillogott a kezében. Felém közeledett vele, egy injekció tű volt. Arra gondolta, hogy ez , csak egy álom, de nem voltam benne 100 % -osan biztos. Félve nyomtam meg a vész helyzet gombot , majd kifele kezdtem kiabálni. A nő befogta a szám és gyorsan cselekedett. A karom felé bökött, de megfogtam a kezét és kicsavartam. Ő fájdalmasan felkiáltott és a leesett injekció felé nyúlt. Az ajtó kicsapódott és három férfi jött be rajta. Kezükben egy-egy fegyver pontosított a nőre, majd elsütötték azt. Kettő félre ment, egy, pedig a hölgy bordái közé furakodott. Ő oda kapott és mit sem törődve a földön heverő tárgyra, menekülni kezdett. A kinyitott ablak szélére állt és szorosan a falhoz állva mászott végig a peremen. Majd eltűnt.

-Mr. Towner! Jól van? Megsérült? -futott be az ápoló nőm a férfiakon keresztül-Nyugodjon meg kérem-.Fektetett vissza, majd az arcomat vizsgálta.

A kollégáim azon tanakodtak, hogy juthatott be , és minél hamarabb ki kell deríteni mit akart, majd ezek után magamra hagytak , de semmi kedvem nem volt aludni. Az ajtóból beszélgetés foszványt hallottam. Ha jól tudom, Louis telefonon beszélt apámmal. Ez nem nagyon izgatott, de mikor Chris hangját hallottam, felvillanyozódtam. A telefon t átadhatta neki, így gyorsan kellett cselekednem, hogy halljam a beszélgetést. A ma délután érkezett laptopomat nyomtam be és össze csatlakoztattam a telefonommal, majd ráléptem apa és Chris számára. Az egyik kém program segítségével beindítottam a lehalgatást, de ablakok ugrottak fel  , amik blokkoltak. Kapkodva törtem fel őket, majd beindult a beszélgetés.

-Árt megvan az eredmény.. Egy nagyon erős méreg van benne.  És az ujjlenyomat alapján Sara Pikets nevű lány volt.

-Mennyi adatot találsz róla?-kérdezte meg Chris

-Mindjárt belépek a rendőrség aktájára... 9szer csukták már le, de valaki mindig kiváltotta. A Raymond Streeten lakik, egy várossal odébb. Az édesapja kis korába meghalt, így a bátya és anyukája maradt neki. Egy kisboltban dolgozik. -fejezte be -Holnap meglátogatom..

-Megyek veled..-mondta Chris és kikapcsolták a mobilokat.