2013. május 22., szerda

II.22.rész


 Sziasztok!  Nagyon sajnálom, ezt a csúszást, de nem voltam itthon  a hétvégén most , pedig a tételeket tanulom , mert mint említettem kis éretségim lesz (Belső vizsga) és nem ártana jó jegyet kapnom rá. Megpróbálom a következő részt minél hamarabb hozni , de nem ígérek semmit. Remélem azért tetszeni fog... Jó olvasást ♥
-Szóval?- kérdezte idegesen Kat ,miközben az ujjait tördelte. Miután megkaptam a  hívást rögtön átmentem és elrángattam Zackékhez. Mivel szülők nincsenek , ezért Zack kínálgatott minket üdítővel és kajával, de mi túl idegesek voltunk ehhez.
A hacerom ,csak a fejét fogta és látszólag nagyon gondolkodott, hogy kezdjen bele, ám a csendet Naomi törte meg helyette.
-Mi ,csak nézelődtünk az akták között és ez egy cseppet sem biztos, de arra gondoltunk...-mondta és egy levegőnyi szünetet vett.- Mi van, ha a szüleid valóban nem haltak meg, de nem is Marry-nél vannak? Mármint senki nem tud semmit az esetről. Nincsenek utaló bejegyzések és szemtanúk se. Volt két kocsi és az egyik belehajtott a vízbe, de hogyha ezt , csak megrendezték? Mármint a szüleid biztosítottak neked egy biztonságos szállást  és végig dolgoztak azon, hogy te eltűnj. Ők megrendezték a saját halálukat. Az egyik kocsiban anyukád ült , míg a másikban az apud. Túlélték és most bujkálnak , menekülnek vagy épp ugyanezen a feladaton dolgoznak..Nem lehetünk biztosak,hogy Marry igazat mond..-mondta . Kat , csak bámulta és nagyon gondolkodott valamin. Idő közbe megfogtam a kezét , és Zack gépét bámultam, ahol különféle rendszer képe villogott, mindegyik feltörve.
-Mégis miért hazudna? Elkapta és most kínozza őket. -hallottam mellőlem a reszkető hangot.
-Kat..lehet, hogy ez a csapda és mi elkezdtünk belesétálni. Nyomokat keresünk, hogy merre lehetnek , majd megtaláljuk és bátran odasétálunk, hogy majd mi kiszabadítjuk őket, ahogy terveztük, de a végén kiderül, hogy kelepcébe másztunk. Minket elfognak és ezzel tökéletesen szívatják a szüleinket. -szólt közbe Zack. A székén ült és az arca ijesztően komoly volt. Nem viccelt, mert ez nem móka..mi most ha úgy vesszük emberek életéről beszélünk..-gondoltam magamba és hirtelen hatalmas súlyt éreztem magamon, mert ebben én is szintúgy benne vagyok. Mind a négyen ezekről beszélünk és életek forognak a tenyerünkben , és , hogy mi történik velük az ,csak a mi döntésünk határozza meg. Egy apró baki és lehet, hogy az összes családtagunkat elveszítjük, vagy épp a szemünk láttára ölnek meg egy tucat embert.

Kat szemszöge:

Eléggé feldúlt állapotban érkeztem haza a kapott hírektől. Nem tudjam mit higgyek és mi a jó megoldás. Mit kéne tennünk? Megbeszéltük, hogy átgondoljuk a dolgokat és holnap délután Naomival elmegyünk Aaronék munka helyére egy kicsit körülnézni, hátha van valami papír adat , ami nincs a gép rendszerében.
A ruhafogasra akasztottam a dzsekim és lerúgtam a tornacipőm magamról, de a kabátom ismét leesett , ezért csak idegesen félre dobtam.
-Mi történt hercegnő?-lépett ki a nevelő apám. Én  hosszasan néztem az arcát . A fejemben különféle kérdések tomboltak, ahogy az érzéseim  is össze vissza zavarogtak bennem, de leginkább a tudatlanságom zavart.
-Most elmondod? Miért pont ti? -néztem a nevelő anyám szemébe, aki a férfi mögül lépett ki. Múltkor említette , hogy miért ők vettek magukhoz, de ígért nekem egy beszélgetést -A szüleim élnek?- tettem fel a kérdést , ami már inkább kijelentésnek hangzott.
-Kicsim, gyere ide.- nyújtotta ki a karját és felém lépett. Én hátráltam egy lépést , így az ajtónak ütköztem. Ő sóhajtott és leengedte a kezét.
-Gyere..-bólintott a nevelő apám a nappali felé,mire anya bizonytalanul nézett rá.
-Mégis mit tudsz?-húzta össze apa a bozontos szemöldökét  és levette az olvasó szemüvegét. Mind a ketten szembe ültek velem, és a választ várták.
-Kit érdekel, hogy mit tudok? Mi az igazság?- kiáltottam fel, majd lehalkítottam a hangomat , mert mégis tisztelettel tartozom nekik. Akármennyire is ideges vagyok, nincs jogom kiabálni.
-Page és Ben három éve felkeresett minket. Felajánlottak téged, hogy vigyázzunk majd rád és mivel nekünk nem születhetett gyerekünk boldogan fogadtunk . Csupán egy feltétel volt, ha ők meghalnak,  akkor lehetsz a miénk, de pár évvel később megjelentek. Idegesek voltak és feszültek. Ha jól emlékszem üldözték őket és nálunk szálltak meg , csak ők ketten. Megkértek bennünket , hogy öljük meg őket..-mondta anya halk hangon
-Megetettétek?-kérdeztem ledöbbent hangon és már a gondolatra megremegtem és undorodtam .
-Nem.. vagyis a tervek szerint lelöktük őket az autóval, ahogy kérték. Azt mondták , hogy túl fogják élni.. mi nem kaptunk tőlük ezek után hírt. Egy aprócska jelet sem. -mondta anya remegő hangon, a szemében , pedig könnyek csillogtak.
-Nem... Nem akartuk megtenni, de ragaszkodtak hozzá. Azt mondták ez az egyetlen esély, hogy túl éljék.. mi amolyan régi barátok vagyunk, de senki nem emlékszik már a mi barátságunkra, így az üldözőjük nem gondolná, hogy te nálunk vagy. Még aznap éjjel elindultunk. Mindent úgy tettünk, ahogy kell és innentől , pedig semmi hírt nem kaptunk.-fejezték be és várakozva néztek rám.
-Valami reakció?-kérdezte a nevelő apám , de én ugyanúgy meredtem magam elé rájuk.
-Felmegyek a szobámba.-jelentettem ki. A lépcsőnél még utánam szóltak, hogy ha lehet erről senkinek ne szóljak, de nem ígértem semmit, mert azért van pár ember , akiknek biztosra el fogom mondani.
Fent az ágyamra dőltem és még mindig ugyanúgy éreztem magam.Anyáékra gondoltam.. Hogy tehettek ilyet? Odaadtak valakiknek, hogy viseljék gondomat ők, pedig leléptek. Megértem, hogy ki akartak hagyni ebből és csak a védelmem céljából, de akkor se esik jól.Viszont teljesen biztos, hogy élnek valahol a szüleim.-az utolsó gondolatomnál felültem az ágyon, mert már harmadjára hallom , ahogy az ajtóm előtt járőröznek a nevelő szüleim.
Felhúztam egy melegebb ruhát és a holnapi iskolatáskámba belegyömöszködtem egy pizsit plusz váltóruhát.Nem akartam itthon maradni velük és az egész éjszaka alatt ezt hallgatni. Nem tettek ellenem semmit, sőt segíteni akarnak, csakhogy most nincs szűkségem rá és arra se , hogy egész éjjel figyeljenek.
 -Nem alszol ma itthon? -nézet anya szomorúan rám.
-Sajnálom..
-Mi nem tettünk rosszat. Ne minket hibáztass..-dőlt a falnak és az arca csalódotságott sugallt, amit nem is rejtegetett.
-Holnap haza jössz?
-Igen.-feleltem mire sóhajtott egyet és hirtelen szorosan átölelt. 
Kint szakadt az eső , ezért arcomba húztam a kapucnim . A telefonok közt kerestem egy nevet és , amint megláttam  hívni kezdtem, de Naomi nem vette fel én, pedig nem akartam feleslegesen odáig elsétálni. Leengedtem a kezem és a kerítésnek dőltem. Az előttem magasodó házat bámultam. Nem , ott nem szeretnék aludni. Igaz már egyszer aludtam vele, de ez most mégis más..
A kezembe remegni kezdett a telefonom, de nem Naomi volt, hanem Aaron , így csúnya módon a piros gombot nyomtam meg. Ha felvettem volna, rögtön meghallaná, hogy kint vagyok és erre semmi szűkség.
A tomboló szél miatt a cipőmet kezdtem bámulni, majd a dörgésnél összehúztam magam.  Még egyszer megpróbáltam Naomit hívni, de még mindig semmi.
-Mit keresel kint?- hallottam meg Aaron mély hangját, ami most számon kérő volt. Előttem állt. Egy térdnadrág és  a szürke kardigánja volt rajta, ami alól a csupasz mellkasa kikandikált.A szökés barna haja most az esőtől elkezdett fekete színt felvenni, ahol vízcseppek érték.
Depressed_out_in_the_rain__mersil_2d_illustration_girl_woman_sad_rain_picture_image_digital_art_5__large-Naomi nem veszi fel.-ráztam meg a fejem az ő szeme , pedig a hátizsákomra tévedt. Nem szólt semmit. A közelben hatalmasat dörgött az ég és egy közeli fába csaphatott be a villám. Én mindeközben szorosan hozzábújtam az előttem álló fiúhoz, aki egy pillanatig szorosan tartott.
-Addig gyere be. Ne ázzál! -súgta a fülembe és a kezemnél fogva elkezdett húzni . Bent lenevettem a kabátomat és a cipőmet, majd köszöntem a szüleinek. Ahogy láttam épp a vacsorájukat szakítottam félbe.
-Itt alszol kicsim? - ölelt át az anyukája , majd két puszit adott.
-Dehogy is.. csak azt várom, hogy visszahívjon a barát nőm. Nála fogok szerintem..
-Rendben, de ha késő lenne , nyugodtan maradhatsz. Anyukádék nincsennek otthon? - kérdezte kedvesen
-De.-feleltem halkan.Épp szóra nyitotta a száját, de Aaron félbeszakította.
-A kajámat fent eszem.- vigyorgott jó fiúsan Lanara.
-De még szeretnék kérdezni tőled valamit. -csodálkozott rá az anyukája, de azért mosolygott. -Nem úszod meg.-fenyegette .
-Te is menj fel. -simogatta meg a hajam.-Biztos nem alszol itt? Már fél 10. -szólt még utánam
-Hát ha nem hív Naomi, akkor ha nem zavarnék ..-kezdtem el, de félbe szakított.
-Rendben. Kikészítek egy törölközőt.-mosolygott.
-Csak úgy halkan megjegyzem, hogy vékonyak a falak..-motyogta Dave sompolygó vigyorral , mire Lana oldalba bökte én , pedig gyorsan felszöktem. Benyitottam a szobájába és letettem a cuccaim. Megpróbáltam megint felhívni , de már ki se csöngött.
-Nem veszi fel.-húztam el a szám
-És akkora bűn itt aludni? - kérdezte meg két falat között
-Nem, csak..-kezdtem volna magyarázkodni, de nem folytattam
-Miért nem akarsz? aludtunk már együtt...
-Tudom, de ez most más.. -mondtam halkan.
-Értem..-bólogatott.
-Komolyan?-lepődtem meg.
-Dehogy is.. én csak a  megértő barátot akartam játszani. Bevált volna, ha nem kérdezel vissza. -mosolygott , majd az arca komolyabbá változott.-Mi történt ? Összevesztetek?
-Nem, csak nem akartam otthon maradni. -feleltem ,de nem néztem a szemébe , hanem a kezemet bámultam.
-Addig lefürödhetek?-kérdeztem meg
-Velem, vagy egyedül?-tudakozott és az arcán a vigyor egyre szélesebb kezdett lenni. -Mert mindkettő szabad.
-Egyedül.-mondtam fagyos arccal. Ő megrántotta az egyik vállát , ezért a szobájából nyíló ajtó felé vettem az irányt. Hát ennyit arról, hogy nem fogok itt aludni.-gondoltam magamban, majd körülnéztem a szobában. Kicsi volt, de pont el lehetett férni. A leghátsó sorokban egy zuhanyfülke állt mellette , pedig egy wc és törölköző tartó. A zuhany mellett egy tükrös szekrény , amibe bele van építve a mosdó kagyló , majd ezzel szemben egy kis üveget polc, ahol a férfi tusfürdők és illatszerek sorakoztak. Gyors ledobtam a ruháimat és megnyitottam a vizet, közben, pedig anyuékon járt az eszem. Mikor végeztem , akkor jutott eszembe egy nagyon fontos dolog.
-Törölközőt merre találok?- kiabáltam ki , mert elfelejtettem behozni és csak egyet látok felakasztva.
-Tessék?- nyitott volna be, de ijedten rászóltam, ezért ő visszahúzta. Elismételtem a kérdést, majd megtudtam, hogy a fehér polcban van. Kivadásztam egy barack színűt , majd felöltöztem. Ő mosolyogva végignézet rajtam én , pedig vállba ütöttem .
-Ezt most mér'?
-Az ajtó miatt.
-Nem értettem mit mondasz és gondoltam ennyi idő alatt már felöltöztél..-mosolygott. , majd felállt és fél kézzel mozgás közben az ágyára lökött ő , pedig a szekrényéhez ment.
-És ez miért?
-Mert nem érdemeltem meg a zsibit.- húzta fel az orrát , majd a fürdőbe ment, de még hátra pillantott és egy engesztelő mosolyt küldött felém. 10 perc alatt végzet ,majd leült mellém.
-Gyere keressünk valami filmet.-húzott fel és az ölébe ültetett a gépes asztalánál. Amíg a laptopja töltött én megtörtem a csendet és magyarázni kezdtem neki arról, ami otthon történt. Nem kérte , de elmondtam és ő türelmesen hallgatott, majd a végén magához húzott.
-Megkeressük őket..-nyugtatott. Egy lágy csókot lehelt a számra, de én többet követeltem. A csók közben beletúrtam a hajába, majd a másik kezemmel végigsimítottam a hátán. Ő hirtelen felállt, de a csókunkat nem szakította meg. A karommal a nyakánál kapaszkodtam, míg ő a seggemnél tartott. Az ágyához ment velem és rá fektetett, ő pedig felém magasodott. A kezét legelsőnek a karomon húzta végig , majd elszakadt a számtól és a nyakamon kezdett csókolni. Az érintése és csókjai után kellemesen bizsergett a bőröm. Újra visszatért a számra , és szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor már a kezét a mellem alatt éreztem egy kicsit eltoltam.
-Mi nem filmezni akartunk?- kérdeztem tőle
-Hát változhatnak a tervek..
-Pedig én kíváncsi vagyok arra a vígjátékra. -mondtam . Ő elmosolyodott és mellém feküdt. A fejét a vállamhoz tette a keze , pedig nem mozdult a hasamról.
-Eszméletlen jó alakod van.-búgta a fülembe , majd felállt és a gépéhez lépett, amit az ággyal szembe tett le és pár perc múlva elindította. Befeküdt mellém én, pedig a mellkasára dőltem. A filmet figyeltem, közben , pedig a ma kapott nyakláncot szorongattam boldogan, majd a mellkasára gazoltam kisebb köröket. A film végénél egy hatalmas dürgés visszahívott jelenbe, mert már szinte elaludtam a filmen.
-Felkeltél álom manó?- nézett le rám, majd elköhögte magát a filmen, de amikor én odanéztem semmi vicceset nem láttam.
-Mondtak valamit.-magyarázta meg. Az utolsó 10 percet együtt néztük meg, majd éjfél körül befeküdtünk aludni. Szinte egyszerre aludtunk el  , ám én a villámok miatt iljedten ébredtem hajnalban. Elsőnek nem jöttem rá, hogy hogy vagyok, majd minden az eszembe ugrott. Hülye villám félelem.-bosszankodtam magamban és Aaron hátához húzódtam, mert egymással háttal aludtunk el. A kezemet a keze alatt átdugtam és a hasán pihentettem. Hozzá simultam és a fejemet a hátának döntöttem. Hirtelen a kezem alatt megfordúlt és  a szemembe nézett. A kezét kivette a takaró alól és kézfejével végigsimított az arcomon.
-Nem bírsz aludni?- érdeklődött
-Csak megébredtem -mondtam és behunytam a szemeimet. Ő is így tett , majd legközelebb már csak az óra vinnyogó hangjára keltem fel.
-Jó reggelt.-hajolt fölém és egy reggeli puszit nyomott a számra, majd kiugrott az ágyból.
-De kialudtad magad.-mondtam nyújtózkodva, mert teljesen fel volt pörögve. Én is kimásztam az ágyból, majd egymást lökdösve mentünk be a fürdőbe ahol fogat mostunk. Ő csak átfésülte a haját, majd ezek után összekócolta, míg én harmadjára coffoztam át   hajam, mert sehogy se akart rendesen beállni. Felöltöztünk és együtt mentünk a sulihoz. Egész iskolanap alatt semmi érdekes nem történt, csak Naomival beszéltem. Büntetésből elvette a nagybátyja a mobilját, csak mert nem bírta teljesíteni rendesen az aznapi feladatát.
-Gyere már!- ráncigált nevetve előre. Délután 5 körül lehetett . Mind a ketten fekete macskajelmez szerűségbe voltunk és egy hatalmas épületbe szöktünk befele. 
-Nagy rám a maszkod..-mondtam mikor ismét megigazítottam.
-Mivel neked nincs ilyen ruhád, kénytelen vagy a nagy cuccaimat hordani.-mondta és az egyik folyosón megállított és elővette az alaprajz kicsinyített változatát.
-Szerinted hol vagyunk?- nézett ám a kíváncsi zöld szemével. A papír felé hajoltam , majd a lépések miatt  hátrafelé rohantunk.
-Erre, mert az a kamerasor működik.-mondta és megragadta a karomat. 
-Azt hiszem itt.-mutattam egy helyre . Ő megnézte és lassabban mentünk tovább .   Egy ajtó előtt Naomi a zsebéből egy fémlapot tett a kilincs kulcs részére, ami füstölögni kezdett és kattant egyet a zár. A kilincs után nyomtam és kalimpáló szívvel nyitottam be. A hely üres volt, ezért berohantunk és magunkra zártuk az ajtót.
-A kamerákat visszaindíthatod. -szólt bele a fülesébe Zack-nek , majd rohamosan keresgetni kezdtünk, mert nem tudtuk mennyi időnk van még hátra.
-Van már valami? -szóltak bele
-Semmi.
-Akkor gyertek kifelé, mert Dave , arra mászkál.-mondta mi pedig visszatettünk mindent oda ahol volt . Én az ajtó felé mentem, de utánam szólt.
-Bíz bennem.-kacsintott és egy fura szerkezetet húzott elő a táskájából. Megnyomta a ravaszt , így  a végén lévő horgony ellendűlt és beleakaszkodott a lámpaoszlopba. 
-Tessék..rugaszkodj el.-mondta és a kezembe nyomta.  A számba haraptam, hogy elfojtsam a sikolyomat , majd a földre estem, ahol csináltam még egy bukfencet a lendülettől. Mögöttem megérkezett a barátnőm is, ám ő ügyesebb leszállást csinált. 
-Pattanj!-mondta Zack a kocsiból, ami elöttűnk állt meg.
Aznap délután kerestem Aaron-t, de nem vette fel, ki volt kapcsolva, ezért egész nap otthon tanultam. Másnap nem jött suliba és még mindig nem vette fel a mobilt, így aggódni kezdtem, de senki nem tudott semmit engem , pedig egy rossz előérzet kerített hatalmába. 
-Beszélhetünk?-kopogott be délután az ajtón. Lazán állt, mint mi se történt volna.
-Azt hittem valami bajod van.-ugrottam a nyakába és beszívtam a bódító illatát.-Persze.-mondtam és belebújtam a cipőmbe, majd a park felé indultunk .
-Mi történt veled? Hol voltál?-kérdeztem meg. Ő elengedte a kezem és szomorú arccal fordult felém. 
-Az nem lényeges.. -rázott a vállán. 
-Jól vagy?-fürkésztem az arcát és a kezem rákulcsolta volna az övére, de lerázta.
-Sajnálom, Kat de ez nem megy..-mondta
-Mi?-nevettem fel értetlenül, zavarodottan , holott jól halottam . Az arca semmit nem változott.-Ez csak egy rossz vicc?- kérdeztem és nem akartam elhinni. Vártam , hogy átöleljen és kiröhögjön, hogy milyen naív vagyok , hogy bedűltem neki, de nem történt semmi.
-Bocs.-mondta és a kezét a zsebébe  dugta.-Attól még lehetünk barátok nem?
-Miért szakítsz? - kérdeztem halkan és visszanyeltem  a könnyeimet 
-Nekünk csak ez nem megy.. -mondta
-Mégis mi az , hogy nem megy? Akkor oldjuk meg , de ne dobjuk el!- kiabáltam rá.
-De nem akarom! -mondta bennem , pedig megfagyott az élet.- Nem akarlak..-rázta meg a fejét.-Rád untam.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy!- mondtam az arcába minden szót kihangsúlyozva. A kezem ökölbe volt szorítva a dühtől, de nem pofoztam fel, helyette csak a mellkasánál fogva félrelöktem az útból és kikerülve berobogtam a házba. Nem sírtam utána, inkább dühös voltam. Megint bedőltem .. és azt hittem, hogy ő más. Naná..ő is csak ugyanolyan.-morgolódtam magamban és visszagondolva tényleg úgy éreztem, hogy szeret..még most is.. pedig ő kezdetektől fogva nem hitt bennünk. Addig voltam érdekes , amíg maga mellett nem tudhatott, mert minden addig érdekes, amíg meg nem szerzed.  Bell hatalmas fájdalmat éreztem és az ismerős gombóc kezdett növekedni, de nem sírtam el magam. Ahhoz már túl sok pofont kaptam. 
A tükörbe megigazítottam a hajam, és kapcsolgatni kezdem a tévét, de sehogyse találtam jó adót így bekuporodtam a babzsákfotelembe és folytattam az olvasást, bár a mondatokat hatszor kezdtem újra, mert a fejemben folyamatossan a vele eltöltött időt pörgettem vissza. Nem játszhatta meg magát..

7 megjegyzés:

  1. Ugye nem? Miért? Istenem, erre érdemes volt várni!

    VálaszTörlés
  2. Imádtam! Kár, hogy szakított Kattel, de biztos vagyok benne, hogy nagyon klasszul lesz megírva. Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Egy kérdés.. MI??????????????? Ez most mi??? Szakított vele??? Miért?? Jó tuti megvan az oka de akkor is!!! 5 perce meredek magam elé és azt kérdezgetem, hogy miért.. Ahogy előttem mondták erre tényleg megérte várni.. Fantasztikus egy rész lett és nagyon megpelő. Oké, erre nem gondoltam volna. Pedig annyira aranyosak voltak együtt.. Amikor nála aludt meg minden utána meg szakít vele.. Csak úgy szakít vele.. Én ezt nem értem..
    MInél hamarabb hod az új részt!!!!
    Ha még nem említettem volna imádom a blogod! <3 <3 <3

    ui.: Bocsi az érzelemkitörésemért.. DE MIÉRT???:DDDDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  4. MI???????? Ajánlom, hogy gyorsan magyarázd meg :D

    VálaszTörlés
  5. Te gonosz kis banya!!!!!!! hogy képzelted, pont itt abbahagyni? Miért szakított vele? Ugye nem azért, mert kanos maradt Aaron? Ez egy tipikus "bunkó f*kalap vagyok " dolog tőle. Szegény Kat, pedig milyen cukik együtt.
    hamar a kövit, vagy nagyon megbánod ezt a suliban 3:) ♥♥♥

    VálaszTörlés
  6. Helló!
    Először is: MIIIIVANNN? Szakítottak??? Nem, nem, nem és nem!! Ezt nem lehet így megírni!!! Sürgősen hozd össze őket megint!!!

    Másodszor:Örülnék ha felkeresnél facen (https://www.facebook.com/emi.szoboszlai?ref=tn_tnmn) mert én vezetem a Follow your dreams című kritikás blogot. (http://followyourdreamskritika.blogspot.hu/) Arra lennék kíváncsi, hogy benne lennétek-e velem egy interjúba? Az oldalamon a Hogyan működik? című oldalon megnézhetitek hogy is folyna ez a kritika. Várom a visszajelzéseteket!

    Harmdszor: HOZD ÖSSZE ŐKET!!!

    Nagyon jól írsz!!

    VálaszTörlés
  7. Szijaaaaa
    Tudom kicsit késve írok de köszönöm szépen a blogomra kapott díjat amit ezúton szeretnék vissza is küldeni neked :D
    http://pinkypopnewstory.blogspot.hu
    Köszönöööm ♥

    VálaszTörlés