8.fejezet

 Sajnálom, hogy nagyon rövid lett és eseménytelen , de többre ma nem volt időm, holnap extra hosszút kaptok. Sajnálom és köszönöm a kommentet :)

Reggel még senki nem volt kint. Kim , Dave aludt többiek meg elmentek a suliba. Ha minden igaz Patric ma már elintézi nekik a papírokat és holnap ők is itt szívnak a tanárral. Hirtelen kintről furcsa zajokat hallottam meg , de senkit nem láttam, amikor körbe néztem. Meg reccsent valami és én hirtelen futni kezdtem a hozzám legközelebb álló, Dave szobájába.Kinyitottam az ajtaját és minél gyorsabban beléptem rajta, majd rápislogtam és odaléptem hozzá  Édesen szuszog és a takarójának a szélét markolássza.

-Dave! Kérlek kelj fel!-suttogtam neki és egy picit  megráztam a vállát. , mire picit kinyitotta a szemét és hümmög egyet, majd ismét behunyta a szemeit

-Zajokat hallok kintről és Kim még nincs fent.-magyaráztam neki. Rám emelte a tekintetét és egy „ez komoly?” nézéssel nézett rám egy darabig  amíg megszólalt.

-Most ezért keltettél fel?

-Mivel bármikor megölhetnek, kintről pedig érdekes hangok vannak , igen ezért.-emelem talán feljebb a hangom a reakciója miatt.

-Jó meg nézem ,maradj itt.-szállt ki az ágyból egy szál bokszerben, így rálátásom nyílt az egész csupasz testére . Gyorsan elkaptam onnan a szemem , de a látványtól így is elpirultam zavaromban.

-Tetszik a látvány, mi? – mosolygott el önelégülten.

-Semmi extra nincs benne. Az jobban tetszene , ha kimennél és megnéznéd mi van kint.

Amíg kint volt megnéztem a szobáját. Chipses zacskó , a tegnapi ruhája szétdobálva a földön, a guruló székét nem lehet látni  mert a kabátja rá van dobva .Középen az ágya felette egy kép az ággyal szemben meg egy tévé amihez videojáték van csatlakoztatva. Leültem az ágyára és az éjjeli szekrényét néztem. Van egy nagy képe  amint még kisebb korában készülhetett. Egy családot ábrázol. Ősz van és egy kis tónál készült a kép.  Patric puszit nyom egy csinos nő arcára , alattuk meg a derékig érő Dave mosolygott a karját meg egy ez van mozdulatban tartja. Ha a képre nézel muszáj elmosolyodnod. Minden olyan boldog, szép, gondtalan. Ránézel és te is ott akarsz lenni.

-Már nem emlékezek rá , hogy mikor történt , csak azt tudom, ez a kép a kedvencem. Az utolsó kép.

-Mi történt az anyukáddal?-Talán tapintatlanság megkérdeznem ,de visszaszívni nem tudom

-Egy akció során meghalt , akár csak az igazi édesapám. Patric nem tudja őket helyettesíteni, de mindent megtesz. A vér szerinti apám születésem után halt meg. Miatta lettem kém. Anyám 3 éves koromba jött össze Patriccel , így mondhatni ők neveltek fel.

-Sajnálom-rohantam hozzá és átöleltem, amitől meglepődött .

-Nincs szükségem az emberek sajnálatára. Nem ők tehetnek róla.-Ölelt vissza. Talán azt mondja , hogy nincs rá szüksége, de mégis jól eshetett neki . Kis idő után elengedett.

-Kint nem láttam semmit, de mivel felkeltettél te is altatsz vissza.

-Ki van zárva-fordultam volna ki , de felkapott , az ágyára tett és egy kissé rám mászott.

-Szűkséged van a védelemre, nekem meg az alvásra. Kötelező a hasznossal. De csss , így nem lehet aludni. - Kiszökni nem bírtam alóla, csak mikor lentebb mászott. Amint észrevette , hogy szöknék el, a karjaival körbefont, innentől meg hiába próbálkoztam , semmire nem mentem. Egy darabig birizgáltam a haját , majd kimásztam mellőle. Kint a konyhába teát csináltam, de utánam jött.

-Ha már nem alszol akkor csinálj nekem is.

-Nem hallom a varázs szót.

-Azt nem is fogod.-válaszolt pimaszul.

-Akkor nem kapsz teát.

-Majd meglátjuk.-Megcsináltam magamnak , mire már indult felém , ezért beleittam a teába , de őt ez nem zavartatta, vette volna el. Ebből egy kis civakodás lett , aminek a vége fele-fele arányba végződött, csakhogy ezt a részt nekem a ruhám kapta neki meg a felső teste. Szerinte én voltam a hibás. egy darabig ezen duzzogott, mint egy 5 éves, aztán elment lefürödni , hogy ne ragadjon és gyors hely váltásba én követtem.

- Mikor jön a tanár?-kérdeztem tőle már kint. Nem mintha nagyon hiányolnám azt a nőt, csak 11 óra van.

-Ma nem jön.

-Hogyhogy?

-Apa nevében küldtem neki egy levelet , miszerint ma ne jöjjön be.

-Mit tettél??-akadtam ki. Újra elkezdte volna mondani a mondatot,de közbevágtam.-Értettem, de mégis miért?

-Mert így nem jön. Majd addig elütjük az időt valamivel.

-Szólni kell neki , hogy jöjjön. Olyan mintha lógnánk.

-Aha , csak igazolva és a tanár nem jön hozzánk, szóval jobb. Dehogy kell neki , ne hülyéskedj. Este úgyis megkapom a leszidást,addig meg had élvezzem ki.

És itt egy darabig annyiban maradt a beszélgetés. Hamarosan Kim is felkelt , de a reggelijével a szobában maradt. A tegnap estéből semmit nem vett észre. Amíg haza nem jöttek Jasicáék ,addig mi videojátékoztunk, ha már felfedeztem a szobájába. Egész nap elvoltunk, mire újra kezdte a bunkózását.

-Az úgy nem jó! Ha jobban oda figyelnél észre vennéd! Hogy lehetsz ilyen?

-Akkor csináld meg magadnak!- akadtam ki.  Mára nekem jutott a vacsora készítés és egész végig azt fikázza  , hogy mégis hogy csinálom.

-Tessék! Ennyiből tartana, de erre sem vagy képes.- csinálta meg.

-Képes lennék, ha nem kritizálnád folyamatosan. Mégis mi  bajod van már megint?!

-Leszarom, semmi bajom nincs.-ment el mellettem, úgy , hogy egy kissé belejöjjön a vállamba

Rosszabb , mint egy terhes nő a mostani hangulat ingadozásaival. Egyszer kedves , rá pár perccel meg már bunkózik.

Hogy is lehettem olyan naiv, hogy azt hittem minden rendbe lesz. Evégre ez nem mese , de még ha az is lenne én vagyok a szerelmes kisegér , akivel a macska kedve szerint játszhat.