3.fejezet

NEM SZÁMÍT , milyen az időjárás, hogy mennyi az idő, hogy szombat van vagy szerda reggel... hogy épp álmodom, vagy ébren vagyok. Nem számít milyen a világ, ha te nem vagy velem..

Hiába volt könnyes a szemem egy cseppet sem engedtem kifolyni. A bőröndjeimben pizsama után kutattam, kipakolni nem akartam majd, holnap. A tetején ,csak Dave egyik pólója meg a térdig érő cicanadrágom volt. Otthon ebben szoktam aludni , de tudom , hogy van más pizsamám is amit semerre sem találok. Kikerestem a tusfürdőm ,egy fehérneműt, felkaptam a szokásos pizsamát és kifele ballagtam a fürdő fele.  A csajok a tv előtt röhögtek , nem tudom ők hogy vannak vele ,de  én elég fáradt vagyok. Jessicát megkérdeztem , hogy szabad-e a fürdő , mert hiába kopogtam nem válaszolt senki , de benyitni nem tudtam. Állítólag csak egy kicsit meg kell lökni erősebben mert szorul. Bent magamra zártam az ajtót(megszokás)és pillanatok alatt lefürödtem. Pont törülköztem mikor dörömböltek az ajtón „sietek” kiabáltam  ezért gyorsan magamra kaptam a ruháim. Ki se léptem az ajtón , de Dave már indult , hogy helyet cseréljünk és egy halk végrét suttogott ám megilletődött. A szeme a pólójára tévedt…biztos nem ismerhette fel hiszen nem emlékezhet rá , hogy volt ilyenje egyszer. A felsőm után az arcomra nézet , de utána semmit mondó arccal tovább haladt a fürdőbe. Mindez ,csak pár másodperc volt mégis mintha lassított felvételbe ment volna, de legalább elkezdett valami ismerős derengeni neki, vagy csak nem látott még lányt pizsamában..Jó éjszakát kívántam a  többieknek és az ágyamba bújtam . Próbáltam elaludni , de az emlékek egyfolytában előugrottak..

        Az a nap után többször próbáltam meg beszélni vele , de mindig egy tök átlátszó ürüggyel lerázott..2 hét telt el ,így mire azt mondtam , hogy nem érdekel én megpróbáltam , de mivel természetesen fiúból van másnap rátett még egy lapáttal , nehogy bele tudjak nyugodni.

A szekrényembe próbáltam vissza pakolni egyik nap órák után. Elég nagy rendetlenség volt és az összes könyvem a földön kötött ki. Már majdnem a felét össze sikerült szednem , mire egy másik kéz a kezembe adta a történelmet. Felnéztem és az ő kékesen csillogó szemét láttam meg. Elvettem tőle és a többi közé raktam talán túl erőseben is. Segíteni akart tovább szedni ,de nem sikerült neki.

-Hagyjad , majd egyedül megoldóm.-szóltam oda semlegesen

-Csak jól esne egy kis segítség , mert elég sok könyv van még össze vissza és te is  szeretnél hamarabb haza jutni.

-De nem kell tőled segítség. Tényleg, nem öregeken segítő programban kellene lenned?-kérdeztem enyhe gúnnyal vissza az egyik indokát. Ez  akkor volt mikor megkértem , hogy akkor legalább hazafele mesélje el mi a baja velem.

-Sajnálom, elég átlátszó volt, de nem akartalak megbántani. Aznap nem értem rá.-küldött egy bocsánatkérő mosolyt hátha ettől megpuhulok , de nem jött be. Azért ahhoz sokat  szívatott 2 hét alatt, hogy egy mosollyal elintézze az egészet.

-Nem bántottál meg. Felfogtam ,hogy nem illek a haverjaid közé és kész. De talán egy magyarázatot érdemeltem volna..

-Nem az , hogy nem tartozol , csak nem ismersz..

-Pont ezért..megakartalak ismerni, mert biztos nem az a beképzelt, bunkó vagy akinek mutatod magad az iskolába .Legalábbis azt gondoltam a beszélgetésünk során , de talán tévedtem, megesik, hisz mindig félreismerem az embereket. De  ne értsd félre , nem azért akartam a közeledbe lenni és megismerni , hogy aztán engem is felszedj úgy ahogy a többi csajt, mert  engem nem érdekel , hogy melyik boltban vásárolod a ruháidat, mikor milyen kocsival gurulsz a suliba, mennyit nyomsz naponta, vagy épp hogy milyen új dögös frizurával jelensz meg.  Én tényleg , csak barátkozni akartam volna, de már mindegy. Szia.-eléggé meglepettem nézett. Talán nem volt elégé hozzá szokva az őszinteséghez , de ez mind igaz volt amit mondtam és én nem fogok kertelni neki..

Erre gondoltam egyfolytában míg el nem nyomot az álom . Talán ma túl sokat gondoltam vissza arra , hogy hogy kezdődött a kapcsolatunk. Reggel villámdörgésre ébredtem. Hajnali 6 volt ,  de már nem voltam álmos. A mamuszomba bújtam és a konyha fele csoszogtam teáért. Persze halkan hisz a többiek alszanak. Az esős  idő jellemezte az akkori nyomott kedvemet. Pont a filterre öntöttem a forró vizet , mire a jól ismerős reggeli rekedt hang suttogott halkan

-Jó reggelt!-mosolygott. Kinyúzott melegítőnadrágban volt és elégé kócos hajjal .

-Neked is! Ugye nem én keltettelek fel?

-Dehogy is ..a dörgésre ébredtem.

Hatalmasat zengett az ég mire oda kaptam a fejem

-Csak nem félsz?-mosolyodott el még jobban.

-Dehogy is. Imádom nézni ahogy villámlik. Csináljak neked is teát?

-Kár , szerintem édes ha valaki fél a vihartól. És amúgy is megvédtelek volna. Mondták már , hogy jól áll a kócos haj?  Léci egy barackosat-ült fel a pultra.

-Miért most nem rám kell vigyáznod? Talán egy párszor-Túrtam bele a hajamba, legalábbis valami elfogadható formát adtam volna neki.Régebben elég sokszor mondta mikor ott aludtam , hogy tetszik neki ha kócos a hajam és smink nélkül vagyok.A kezébe nyomtam a teát és felültem egy picit távolabb tőle

- Nem harapok közelebb is jöhettél volna. Hány éves vagy?

-Reménykedtem , úgysem állna valami jól. 17.Te?

-Miért látsz valamit, ami tetszene? 17, mindjárt 18.

-Csak a horzsolások az arcodon. Más nem nyerte el tetszésem.-legyintettem és beleittam a kezembe tartott bögrébe.

-Remélhetőleg megdolgoztam értük, csakhogy a kedvedbe járhassak. Mit terveztél mára?

-Kipakolok a dobozaimból. Nem ártana , ha meg akarom találni a dolgaimat. Délutánra meg nem tudom. Jó lenne megismerni a többieket. Te?

-Kell segítség? A szekrény tetejét nem igazán éred el (utalt ezzel a 155 cm-es magasságomra). Ötletem sincs. Szerintem edzek egy kicsit.

-Nem kell , léteznek még székek , feltalálom magam. Mit fogsz csinálni?Mármint értem , hogy edzel , de azon belül?

-Van  a házban egy kis szoba .Úgy van berendezve , hogy tudjunk gyakorolni önvédelmet, van pár bokszzsák, súlyok meg még egyéb dolog. Szerintem bokszolni fogok.

-Mióta bokszolsz?

-Kb 7 éve. Kénytelen voltam elkezdeni mert elég szar helyen éltünk akkoriban ,utána meg már jól jött a feladatok miatt. Kötelező tudni pár küzdősportot. Megtanítsak pár alapra?(-még egy dolog amit nem tudtam)

-  Majd máskor köszi- mosolyogtam

-Vegyem visszautasításnak?-érdeklődött aranyos arccal

-Más szavakkal , csak azt mondtam , hogy ne ma talán holnap és  tudtommal azt kérdezted hogy  az önvédelmem érdekében taníts- e pár fogást ..vagy nem? -húztam fel a szemöldököm, majd halkan elmotyogtam még egy mondatot.-Nem sokszor kaphattál nemleges választ.

-A visszautasítós részt nem gondoltam komolyan , nyugi .A reakciódra voltam kíváncsi..általában ilyenkor elkezdenek visszakozni, hogy nem úgy értették, bármikor rá érnek..  és itt a válasz: jelenlegi emlékeim szerint egyszer sem utasítottak vissza..-mosolygott

-Kíváncsi vagyok az emlékeid másik részére, de mivel elfogyott a teám a villámok meg az én ablakomból is látszanak , visszamegyek , ha nem bántalak meg. A takaró sokkal melegebb , mint a konyhaszekrény és amúgy is mindjárt kezdődik az egyik kedvenc sorozatom tegnap esti részének ismétlése.

-Dehogy is. Menny csak. Jó tévézést –villantott egy mosolyt és beletúrt a hajába, ,majd leugrott a pultról és végignézte ahogy bemegyek a  kijelölt szobámba.

Megnéztem a Teen wolf legújabb részét, utána meg rollunk gondolkodtam. Azt tudom, hogy azért nem maradt együtt eddigi barátnőivel ,mert könnyedén a karjaiba ugrottak, nem kellet küzdenie értük, és nem esett szerelembe. Ez azt jelenti, hogy nem szabad a karjaiba ugranom.

Felöltöztem egy otthoniasabb ruhába, ami egy melegítő szettből állt és a konyhába kimentem tükörtojást csinálni mindenkinek. Mire kész lett már mindenki kibarangolt a szobából. Együtt megreggelizett a csapat és Kim 5-ször a lelkemre kötötte , hogyha valami van sikítsak és ne menjek sehova a házon kívül.

Délelőtt a szekrényekbe pakoltam be. A ruháim már rendbe voltak, a parfümök, nyakláncokat pedig az üveges szekrénybe tettem. Laptopot nem hozhattam , mert azzal simán elérnék a jelenlegi helyzetemet állítólag. Már csak pár doboz volt hátra.  A kis fekete-emlékdobozomat fogtam  és álltam fel vele a székre , de teljesen nem bírtam rárakni  a másik dobozra, így kiborult, én meg kis híján majdnem lezuhantam . Gyors visszapakoltam a dobozba , szerencse, hogy törékeny dolog nem volt benne. Már csak a levél maradt kint, de azt muszáj volt újra elolvasnom, nem tudom hogy miért, de kényszerítést éreztem , hogy újra lássam azokat a sorokat.