5.fejezet

Siettem  a javítással ,így meghoztam a részt. Sajnálom a tegnap estit ma majd megpróbálok igyekezni. Jó olvasást! ♥

Reggel korábban keltem , hogy vissza adhassam a tegnapit , de már kint ült az asztalnál.

-Hát ez ma nem sikerült.

-Neked is jó reggelt –húztam el a szám. Se a horror , se a reggel..majd akkor holnap.

-Hogy aludtál álomszuszék?-kérdezte kómásan. Valószínűleg számított rám ,így nem bírta kipihenni magát. Ennyire kiszámítható lennék?

-Jól, kipihenten , nem úgy mint egyesek. Meghallottam ahogy Chris és Jas valamin veszekszenek. Tényleg, korábban keltem , így ők még itthon vannak és már futottam kifele ,ahol Jassica nyakába vetettem magam.

-Jó reggelt- Mondtam neki boldogan. Majd ő is köszönt mielőtt elengedtem.

-Hé tücsök , pont egy fontos  dolgot szakítottál félbe . Nekem már ölelés nem is jár-panaszkodott . Mikor Davel jártam és többen összejöttünk megkedveltük egymást Chrissel , amolyan bátyó-hugi kapcsolt lett köztünk  akik szívják egymás vérét , de ha szükséges megvédi a másikat.

-Még is min veszekedtetek?-öleltem meg.

-Hogy ki vezesse a kocsit-magyarázta Jas

-Tényleg , de fontos dolgok- mondtam inkább Chrisnek enyhe iróniával , mire kaptam egy gúnyos mosolyt.-Szerintem Jassicaának kéne , állandóan te vezetsz.

Majd el”veszekedtünk” rajta 10 percet. 2:1 állás miatt barátnőm vezetett és már el is hajtottak .Mi meg itt maradtunk 3asban hisz Kim-nek nem volt semmiféle munkája, de ő még nagyban az igazak álmát aludta. A konyhába Dave az asztalra feküdve aludt. Komoly ennyire fontos volt , hogy ne keltsem fel? Pedig ezt még megkapja. Öntöttem neki tejes kávét , ahogy szereti , majd letettem picit távolabb tőle a csészét. Mögé másztam és végighúztam  a körmeim/ ujjaim a nyakától indulva gerince mentén. Ere rögtön felpattan majd nyakát dörzsölte.

-Este kellet volna aludni-mormoltam a fülébe és felé toltam a kávéját.  Az előbbi akciómra , csak egy szúrós pillantást kaptam.

-Ne nézz így ! Nem én mondtam , hegy kellj fel minél korábban.-mentegetőztem

-Mert máskép nem keltettél volna?-nézett elég komoran

-Az már nem derül ki. Lehet hozzá kéne szoknom a korán keléshez.

-Sokkal jobb  mikor alszol.

Próbáltam vele beszélni ,de  harapós kedve miatt nehezen lehetett viszont azt sikerült kiderítenem , hogy délelőt megyünk be  a központba hármasban. Ő vizsgálatra , én a levelek válaszolására, Kim meg védelmem céljából jön velünk . Elégé unatkoztam ,így  felöltöztem, és egy alap sminket tettem fel , amit majdnem minden nap szoktam. Mivel a tv-ben semmi jó nincs (akármit is néz kint Dave  haláli unalmas) így egy dvd-t tettem be a szobámban lévőbe. Ép hogy elkezdem nézni Dave ugrott be a mellettem lévő üres helyre .

-Valami horror-t nézünk?

-Egyedűl semmi kép nem néznék meg egy hasonlót se.

-Itt vagyok veled nem?

-Mikor bekapcsoltam , még nem voltál itt. Amúgy meg  Never get up.

-Okés lényegtelen .-felé fordultam de a feje a párnámba volt fúródva.

-Komoly itt fogsz aludni?

-Minek látszik-mondta alig érthetően , mert a fejét nem ohalytotta felemelni.

-Akkor mesélek neked esti mesét. Egyszer volt..-kezdtem volna mesélni mindent ami fárasztó és abszolút össze nem köthető hülyeség. Mindent , csakhogy ne aludjon.

-Nem szükséges .Megvagyok nélküle. De ha helyettesíted a mackómat azt meg köszönném nyújtotta felém a karját hogy hozzá bújak. A-a, ez nem fog ilyen könnyen menni, való igaz legszivessebben oda mentem volna hozzá és egy hétig nem bírt volna leszedni magáról, viszont akkor egy csettintésére bármit megteszek. Úgy meg nem lenne semmi harc..áhh.

-Inkább ki kéne menni .Kim ahogy hallom fent van. Valamit morgodt a párnába , de nem lehetett érteni.

-Szia Kim.-köszöntem neki , majd a mögöttem lépegető srác is hasonló képen tett.

- Nektek is..őmm ti..-nézett ránk elég értetetten. Összezavarodva néztünk egymással Davel, de egyikünk sem válaszolt.

-Eggyütaludtatok?

-Nem, mi csak bent tévéztünk és vártuk , hogy felkelj.-válaszoltam hamarabb „egyhény” piros arccal. Van amit irányítani nem tudok.

-Szívem, most mér tagadsz le?-játszotta a sértődöttet

-Soha nem tennék ilyet drágám.

-Okés megbocsájtom, húzott volna oda hogy nyomjon az arcomra egy puszit , de a ficánkolásom miatt a hajamra sikerül.

-Hélló

Kim -nek fél órájába se telt és már teljes harci felszerelésben volt a vezető ülésen. Dave befoglalta előttem az anyós ülést, így maradt a hátulja. Csendben hallgattam , hogy ők különböző technikákat és fegyverek mellet érvényelnek.

A folyosókon futottam utánuk. Majd mikor Dave az egyik helyen besétált az ajtón , akkor már csak Kim-t követtem. Patric örömmel üdvözölt.

-Megtudtatok már valamit?

-A szobádat felforgatták és James-nek (őrült rajongóm) már több embere van. Bérelt vagy zsarolt magához pár embert , akikkel elintézteti a piszkos melót.

-Az elejéről már hallottam. Akkor nehezebben lehet őt megtalálni –állapítottam meg.

-ühüm. De gondolom szeretnél apukáddal beszélni és én meg kérnék tőled valamit. A nevedben válaszolhat a későbbiekben az egyik titkárnőm a levelekre?

-Miért nem tudok bejönni így minden nap?És ha valami személyesett kérdez?

- A személyes kérdésekből majd okosan kihúzza magát. Azért lenne erre szűkség, mert  nem bírsz mindennap bejönni. Ott van a magántanár és egyre veszélyesebb ez a játék , ahhoz , hogy 1 órát utazgass minden nap , csakhogy levelekre válaszolj. itt bent ki van építve egy szoba , amin nem tudják leolvasni a helyi korditnátákat. Ez a ti házatokban nincs , így a gépet azért nem lehet hozzátok vinni, édesapádnak meg állandó visszajelzésre van szűksége, hogy tudja hogy vagy.

Hamar sikerült megértenem. Jobban szerettem volna ha én válaszolhatnák neki, de kénytelen voltam beletörődni. Akárhogy is szeretném, nincs választási lehetőségem.

Apával skypon beszéltem abban a szobában

-Szia apa –Mosolyogtam a kamerába

-Szia kicsim. Hogy vagy? Jó az ott? Rendesek veled? Minden rendben? Szállodába vagytok?

-Egyszerre csak egyet-mosolyogtam –Hát minden rendben , bár elég rossz most az idő, úgyhogy a hotelben maradunk.(nem lehet minden mindig tökély).Persze mindenki rendes és kedves. Barátokat is találtam , velük vagyok egy szobában. Veled? Merre vagy Mikor jössz?

-Örülök neki édesem. Én velem minden rendben és Alaszkában vagyok. Összeismerkedtem egy nagyon kedves nővel, a munka meg tovább tart mint ameddig gondoltam. Hamar be akartam fejezni , de több pontba is beleütköztem. A maradásom meg tőled függ .Ha hazajössz és befejeztem a munkát , akkor már rögtön indulok, ha meg nem , akkor talán addig maradok ,mert meghívtak pár baráti összejövetelre.

-Kedves nő? Apa ! –nevettem a kamerába. –Ha hazaérek időben is őrülnék, hogyha maradnál a családdal pár napot , vagy amennyit megbeszéltek. 10 éven át állandóan hozzám igazodsz és 17 vagyok , csak kibírok, majd pár napot, ha úgy lenne hetet.

-De a munkámat elnézve 2 hét múlva December elején végzek  plusz ha még beleveszem azt a pár napot , akkor az December 18 környéke. Két hetet beszéltem meg korábban , de nem tudtam, hogy , így végzek.

- A lényeg , hogy Karácsonyra majd hazaérsz. Elleszek.-mosolyogtam. Megérdemel annyit , hogy az új barátaival töltsön egy kis időt, akármennyire is hiányzik.

-Azt elhiszem. Davel minden rendbe?

-Abszolút boldogok vagyunk és nem veszekszünk.

-Örülök.Rendes srác.

És apróságokon beszéltünk , mire a halk kopogást hallottam. A jelzést ami azt jelentette, hogy ideje elköszönnöm.

Kint Patriccel közöltem , hogy apa December közepéig nem fog hazajönni , ha minden igaz, ő meg Dave jelentéséről tudósított. Az emlékei nem javultak. Még mindig ugyanolyan fekete neki minden.

Csendesen telt az út, a házba meg még a tanárig volt fél óránk. Mivel dél volt , így Kimmel összedobtunk valami ebédet. Mindent úgy kellet csinálnom , ahogy ő mondta, pedig ez csak egy ebéd..

Dave megúszta a tanulást, csak az angol lett neki feladva , mert az ottani osztálya egész nap a szalagavatóra fog próbálni. Ha úgy veszem viszonylag hamar végeztem , mert hamar felfogta a dolgokat az agyam, alapból 6 órám lett volna , de az utolsón dogát fognak írni(tanár elküldi az anyagot az én tanárnőmnek)amit én megúszok. Pár perc elteltével ,de kész lettem , mire Page-ék megérkeztek. Beszéltem velük talán 1 órát és hallgattam Page  hisztijét. Azon akadt ki , hogy a párja még mindig nem tudja a lépéseket és az egyetlen estélyét tönkreteszi. Végére már , csak Chrissel ketten maradtunk. Meséltem neki apáról aztán elmentem Davehez, aki épp valami fura cuccokat csinált a kondi szobában. Értetlenül néztem rá mire észrevett a falt beborító tükörből.

-Csak nem a gyakorlásra jöttél?

-Dehogy is. Az kéne csak. Gondoltam megnézlek , kell valami bíztatás, esetenként kötözködés.

-Amíg nem tudod mi az ,nem tudsz belekötni. Miért is nem tanulni jöttél?-halvány mosollyal kérdezte

-Nincs kedvem.-válaszoltam egyszerűen, mintha tök természetes lenne.

-Aha. Mond azt majd, mikor rád támadnak. Gyere mutatok pár fogást.-mondta és már húzott is fel a zsámolyról.

-De ugye nem fog fájni?

- Vigyázok rád-kacsintott , amivel mindig is levett a lábamról . Jól ált neki és ezzel bármikor piros színbe tudta hozni az arcom.

Első sorban valami átdobásokat mutatott, meg ha lefognak mit kell csinálnom és hasonlók. Ez után ütéseket gyakoroltatott. Már a kesztyűt nem bírtam felhúzni( bokszoltatni akart) , de aztán segített.

Ütnöm kellett párat a  kezébe.

-Ne félts, mondtam már , hogy teljes erődből.-ripakodott rám már harmadjára.

-Mondtam már , hogy ennyit tudok. Nem meggy jobban.

És így ment egy darabig  , aztán kitalálta , hogy hozzuk össze vajon mennyire tudom , megvédeni magam. Ő volt  a támadó, amihez arcokat is vágott. Muszáj volt nevetnem , ő meg a nevetésemen nevetett és egy darabig így telt. aztán rám támadt én meg a hátamon átdobtam a másik oldalra. Rögtön oda mentem kérdezősködni, mire elröhögte magát.

-Most mi az?

-Megint kérdezgeted, hogy fáj e valamim. Cica  ennél sokkal durvább ütéseket kapok gyakorlásnál , mikor helyzet van meg pláne.

- Nem vagyok a cicád. Lana vagyok. Jó  akkor még egyszer , de most nem kímélek, csak nehogy korházba keljen szállítani téged.

-Kétlem , hogy akkorát fogysz ütni LANA , de legyen.

Minden erőmet beleadtam a végére meg már csak egy játékos civakodás volt, mire az lett a vége , hogy a szivacs szélébe megbotlotta, ő meg rám esett. Mintha  megfagyott és szikrázott volna a levegő egyszerre.  Mindkét csuklómat lefogta és a kék szemével az én arcomat nézte. Minden egyes pontot alaposan megjegyzett, míg a számnál megakadt.A pillangók ezerrel csapdostak a gyomromban és a szívem is ki kart ugrani. Éreztem , hogy az övé is gyorsan ver, de nem tudtam , hogy neki miről. A két órás állandó ugrálástól, vagy a mostani helyzet okozta.  Hiába volt, szép a pillanat muszáj volt megszakítanom. Halk sajnálom hagyta el a számat. Tényleg így volt. Sajnáltam , de nem azt hogy így kötöttünk, ki, hanem , hogy félbeszakítottam. Muszáj volt , mert márt már nem bírtam azt az érzést , hogy olyan közel van hozzám és nem csókolhatom meg. Illetve megcsókolhattam volna, szabály nem tiltja, csak akkor ugyanolyan lennék, mint a többi randi lánya. Felhúzott a földről majd semmit mondó arccal hozzám furdúlt.

-Akkor ennyit a mai edzésről. Remélem valamit sikerül hasznosítanod ha úgy alakúl.-mondta el monoton hangon.

-Reméljük. Köszönöm mindent.-mondtam halkan. A hangom fogalmam sincs merre járhat,de igazán visszatérhetne.

Kifelé menet azonban megállított

-Lana! Mióta vagy jóban Chrissel? És mégis mennyire?

-Hát majdnem egy éve és nagyon. Szinte már fogadott bátyám. Miért kérdezed?

-Csak érdekelt.-válaszolt felém se fordulva vállrándítás kíséretében.

-Ennyire látszik, hogy jóban vagyunk? –tényleg érdekelt , hogy mégis mi látszik a barátságunkból, és így talán leszűrhetem ahogy miért érdekli.

-Eddig csak az látszott, hogy jóban vagytok, nem azt hogy annyira.

-Mi van? Mégis mi annyira?

-Reggel hallottam , hogy hogy viselkedtek egymással és kíváncsi voltam , hogy mégis mi történhetett  a barátommal 1 év alatt.

-Akkor miért nem tőle kérdezted meg?

-Mert ma jutott eszembe és most te vagy itt velem.

-Okés. Hát válaszoltam.

Újra indultam volna el mire megint visszább hívott.

-Hogy-hogy nem történt köztetek semmi? – ütött egy párat közbe a bokszzsákba .

-Mi inkább , csak barátként tudtunk tekinteni egymásra – folytatni akartam , de inkább elhallgattam. Legalábbis probáltam

-És ...?-Talán nem sikerült annyira. Közben oda mentem ,ugyanúgy lefogtam neki a zsákot mint nemrég ő tette nekem.

-Akkoriban volt barátom. Így teljesen kizárt volt. De mindketten , csak barátként tekintünk a másikra. Ha nem hiszed kérdezd meg tőle.

-Hiszek neked. Sok barátod volt?

-Csak egy.

- Áhh , akkor a nagy szerelem.-ütött egy picit nagyobbat a zsákba, mire muszáj volt egy lépést hátrálnom.

-Bocsi. Nem akartam.- Ültünk le a földre. Ő neki dőlt a a falnak én meg a lábamat öleltem félig meddig át, kissé felé fordulva.

-Semmi . A zsák kapta nem én. Csak nagy lendület miatt léptem hátra. Akkoriban úgy éreztem , hogy nagy szerelem.

- Miért most nem? Mikor ért végett? És miért?-Nézett hatalmas csillogó szemekkel

-Ezekre ha nem haragszol nem válaszolok. Inkább személyes okok.-Örülök, hogy így nagyjából sikerült kimászni a kérdésből. Erre most mit válaszoljak? Hogy most is úgy érzem , de tenni semmit nem tudok ellene mert elfelejtettél?!

-Okés.

-Neked? Volt már az az igazi nagy szerelem?

-Nem , még soha.

 -Mutkor azt mondtad  nem vágysz rá. Miért nem?

Láttam rajta , hogy hezitál, már azt hittem , hogy megint leráz , mint a mutkor, de válaszolt.

-Nekem más a véleményem a szerelemről. Semmi értelem nincs benne. Igaz ,csak hallottam róla, de úgy hiszem , hogy a szerelem egy darabig elveszi az eszed. Ha már tiéd a lány , akkor nincs semmi érdekes. Nem tudsz a munkádra koncentrálni, mert ő jár a fejedben, az a sok nyáladzás hogy „jaj én szeretlek jobban”” nem én „ , meg amúgy is a mi munkánkban csak veszélyt hozz. A kapcsolatra nézve a sok titok a lányra / pasira meg maga a tudat, hogy bármikor meghalhat az ülőzött által. Csak ha nagyon szerelmes leszel akkor merhetsz kockáztatni, de azt is csak úgy hogyha megéri. Persze lehet , hogy egy idő múlva más lesz a véleményem , de ha szerelmes leszek  a jelenlegi gondolkodásommal soha nem kockáztatnám a lány életét.

- Kíváncsi vagy a véleményemre?-Kérdeztem kis idővel utána. Kellet az az idő, hogy átgondoljam az ő szempontjait.

-Mondjad.

-Lehet , hogy elveszi az eszed , de azért a fontos dolgokra tudsz koncentrálni. Ott van a munkád. Végre lesz kiért küzdened, ki miatt hazajönnöd. És ha tiéd a lány  az nem igaz, hogy nincs semmi érdekes, mert ha valóban szerelmes vagy akkor minden egyes perc érdekes és értékes. Mindig történik veletek valami , ha tesztek érte. Az a szeretlek es dolog meg csak távolról néz ki így. Ha te mondod valakinek és így is érzed , akkor rögtön változik az értéke. ..Titkok… Nem muszáj titokban élni. Egy kapcsolat bizalomra alapul, ami azt jeleni megosztasz mindent a másikkal, hiszen valószínűleg azért választottad őt barátodnak /nődnek , mert vele akarod leélni az életed ha úgy alakul. A másik nagy valószínűséggel megértené, elfogadná az igazat. Szeret és az , hogy kém vagy e vagy nem ,nem változtat a dolgokon. Mindenkinek szűksége van valakire, aki támogatja, aki szereti és akiben megtalálja a másik felét.

-Talán igaz amit mondtál, sőt valószínűleg neked van igazad most, de ez a kémek világa. Itt nem csak arról van szó , hogy elmondom és happy end .Megvan tiltva , hogy ezeket az információkat kiadjuk. Persze van egy idő ami után elmondhatjuk, mert nem egy kollegám van akinek ügyvéd, szakás stb. mennyasszonya, felesége van.  Volt már olyan , hogy valakinek el kellett volna mondanod az igazat , de helyette folyamatosan hazudnod kellet, mert megvan tiltva az igazság és muszáj betartanod?

-Igen- feleltem halkan.Ez jellemzi a mostani kapcsolatunkat is.

-Na ez körübelűl ilyen.

-Csak úgy kíváncsiságból. Mien idő határozza meg , hogy elmondhasd valakinek az igazat?

-Az kapcsolat függő, és elég komplikált az egész.

Csöndben ültünk egymás mellett. Majd ismét elindultam ezúttal véglegesen.

-Lana, senkinek ne mond , hogy ilyenről beszéltünk jó?-nézett felém kérlelően.

-Tartom a számat.- mosolyogtam vissza és kiléptem az ajtón.

Ezután letusoltam és az ágyba dőltem vacsora nélkül. A mai közelsége  miatt az első csókunkat álmodtam újra.