15.fejezet

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, eszméletlen jól estek és azt is , hogy szavaztatok :) Már korábban kész volt a rész, de nem éreztem jónak, így nem tettem fel, amit jól is tettem m,mert az egészet átírtam és most végeztem..Jó olvasást :) A hibákért bocsi , egyszer lefuttatam a helyesírást, de már nem volt időm átolvasni.

A többiek megpróbáltak beszélni velem még aznap éjjel, de nem érdekeltek. Csak Jassica-val beszéltem , aki ágyba kísért. Másnap reggel nyűgösen keltem és lassacskán lépegettem. Elsőnek féltem , hogy nagyon fájni fog, de kellemesen csalódtam ,mert elviselhető fájdalom volt. Csendben a többiekkel megreggeliztem , ezek után pedig a szobámban olvastam az egyik kedvenc könyvem. Olvasásomból Dave zavart meg.

-Mit szeretnél?-kérdeztem fel sem nézve a lapjaimból

- Megbocsájtást. Nem kellett volna hanyagolnom téged.

-Semmi nincs köztünk, te mondtad, akkor meg mindegy , hogy mikor hanyagolsz.

-Barátok vagyunk és rosszul esik , hogy haragszol.-ekkor már a szemébe néztem . Mint mindig most is elvarázsolt, de nem akartam erre is fátylat borítani , így csak semmitmondó arccal figyeltem az övét , amin szomorúság mutatkozott.

-Lanna..Miért haragszol? Azért mert egyedül hagytalak, vagy mert féltékeny vagy?

-Nem vagyok féltékeny..egyszerűen , csak szarul esett , hogy mindenki magamra hagyott, még te is őt választottad helyettem.-egy darabig , csak a földet nézte majd újból rám nézett.

-Mit tegyek, hogy megbocsájts?

-Nem tudsz semmit. Majd elmúlik..

-Azt nem fogom kibírni. Kérlek gyere velem ma este…kárpótollak. Úgyis jöttem egy kárpótlással, ma este pedig akkor kettőt egybe –ám félbeszakítottam

-Az már a múlté  és nem megyek sehova. Még a végén egyedül végezném , aztán aranyosan lepuffantanak. A másik ok, meg hogyha valaki felismer?

-Vigyázok rád, és olyan helyre vinnélek, ahol senki nem ismer fel-nézett kölyök kutya szemekkel , de én csak a fejemet ráztam

-Ma nem. –és tovább olvastam a könyvem , de már nem bírtam a szavakra koncentrálni. Lassan felállt mellőlem és az ajtó hangjára lettem figyelmes. Kiment . Pár percen belül megint társaságra leltem.

Chris próbált beszélgetni velem , azután bejött Page, Kim is.   Talán túlságosan szeretem őket, de kénytelen voltam megbocsájtani nekik. Chris még próbált kérlelni , hogy mennyiek el Dave-el, de abból márpedig nem engedek. Nem akarom , ezt pedig meg kellene érteniük . A nap további része szokásosan telt.  Késő délután a szobámba pakoltam , mikor letakarták a szemem és egy papírdarabot dugtak az orrom alá. Ficánkoltam a támadóm karjaiba ,kiabálni nem tudtam, de egyre jobban gyengültem. Csak pármásodperc volt , de a szemeim lecsukódtak és a lábaim feladták a feladatukat. Még éreztem , hogy esek a föld felé és valaki megtart ,majd felvesz és kifele indul velem. Innentől ,csak a sötétség.  Minden kiesett . Lassan kinyitottam a szemem , majd minden eszembe jutott. Elkábítottak. Körülnéztem és egy kocsiban voltam , az anyósülésen mellettem pedig Dave ült és engem fürkészett.

-Hát ..te ..

-Nem akartál velem jönni , ezért elhoztalak. Most a városban parkoltam le.

-Nem elhoztál… te elraboltál! – emeltem fel a hangom.

-Csak induljunk el, és ha nem tetszik visszaviszlek.

-Már mondtam a véleményem, nem megyek sehova. –aranyos és egyben szomorú arccal nézett rám –Ruhám sincs, kint meg mínuszok repkednek.- ha tagadom  ha nem , azért tetszett , hogy elhozott ,csak azért , hogy megbocsássak.

-Hoztam neked. Miután kihoztalak , visszamentem melegebb ruhákért.-vidult fel az arca.

Hátra néztem és ott volt az egyik csizmám, egy bélelt csőfarmer és a téli kabátom sapkával, sállal , kesztyűvel egybebugyolálva .

-Csak egy darabig, utána meg majd eldöntőm a továbbiakat. –vadul bóllogatni kezdet és visszafogott mosollyal kiment a kocsiból, hogy a nadrágot magamra tudjam húzni. Mivel pasiból van figyeltem a tükörképét, de úriember módjára, csak állt a hóesésben .  

-megvagyok-szoltam oda és vártam az utasításait. Felém fordult ,majd a szemeit gyors végigfutatva rajtam lezárta a kocsit.

-Ne ilyen feltűnően- szóltam oda . A kezeimért nyúlt, de én zsebre raktam őket.  A várost néztem , ami gyönyörű szép színekben pompázott. Kocsik nem igazán jártak, mindegyiket vastag hótakaró borította, csakúgy mint az utat.  Egy kisvároshoz képest sok ember mászkált az utcán, köztük idős pár, kisebb-nagyobb családok és fiatal párok. Mindegyikük arcán mosoly és boldogság tükröződött, ami rám is rám ragadt. Kürtöskalács illatát éreztem és rögtön az a forrás felé kaptam a fejem. Dave elmosolyodott és a derekamnál fogva átterelt  a másik oldalra.

-Két fahéjasat! –szólt a kisgyereknek ,aki árulta. Rögtön megkaptuk őket, ő pedig kifizetve a visszajárót ott hagyva indult tovább.

-Köszönöm –néztem rá  és kesztyűimet zsebre tettem, majd a még meleg kalácsot kezdtem enni.

-Szereted a fahéjasat? –nézett rám

-Kedvencem.

-Őrülök akkor. Nekem is.

-Merre szeretnél vinni? –kíváncsiskodtam,-mire egy féloldalas mosolyt kaptam

-Egyenlőre , csak a közelbe és majd te eldöntöd, hogy tovább akarsz –e jönni. –bólintottam és tovább nézelődtem. Ahol mi laktunk ,ott is kiszokták díszíteni a házakat várost, de ez sokkal felülmúlta.

Hirtelen megállt ,majd felém fordulva megkérdezte, hogy akarok – e tovább menni. Egy kicsit hezitáltam , de túlságosan megfogott a város szépsége, így látni akartam minden négyzetcentiméterét.  Hatalmas mosoly terült szét az arcán, mikor a kellő választ megkapta és házak közé kezdett sétálni.

-ŐŐ..Merre viszel?

-Meglátod, tetszeni fog.    Jó itt csukd be a szemed. –Félve , de megtettem , amire kért ő meg a kezemnél fogva irányított. –Lépcső., de túl későn szolt , így megbotlottam, de el nem estem. Szerencsétlenül, de feljutottam, ahova vinni akart. Kinyitottam a szemem és tátott szájjal bámultam. Egy ház tetejére hozott. A szélére egy vastag szivacs volt lerakva , main összehajtva pár takaró díszelgett, mellette pedig egy kiskosárka. Elég magasan voltunk ,így a várost felülnézetből láttuk. Meseszép volt.

-Hát ez.. gyönyörű.

-Tudtam , hogy tetszeni fog.  Ez a legszebb hely a városban, mert innen az egész látszik. Te vagy az első , akit felhozok.-Ez jó érzéssel töltött el, így megöleltem ,amit ő rögtön szorosan viszonzott is.

Leültünk  a szivacsokra és betakaróztunk.  A kosárból egy termoszt húzott elő, amiből forró csokit öntött.

-Csináltam forró csokit, ezt pedig Kim csinálta. Az ennyimet elszúrtam. –nem is lepődtem ,meg , de aranyos dolog volt tőle, viszont mikor elképzeltem halkan fekuncogtam.

-Ők is tudtak erről?

-Dehogy is, csak Chris.  Lana, nekem ,csak barátot, jelent Vanessa és sajnálom.

-Megbocsálytva.-mosolyodtam felé.

-Ugye elhiszed, hogy csak barát.

-Persze-mosolyogtam ezúttal hamiskásan.

-Dehogy hiszed… -majd a telefonján kezdet pötyögni és felém nyújtotta.

-Mi ez?

-Tegnap nem volt kedvem senkivel beszélni , de Chrissel elkeztem üzengetni. Magán téma, de megmutatom neked.

-Nem szükséges.

-Lécci, akkor tudni fogod.-elvettem tőle és olvasni kezdtem ő meg felettem ugyanezt.

  „Mi bajod?”-Chris

„Csak nincs kedvem beszélni..Szerinted mégis mi bajom lenne?”-Dave

„Ugyanaz, mint neki. Jó volt ma látni? Nem gondolod, hogy megváltozott  volna valami?”

„Vanival? Biztos, hogy nem változott meg semmi. Persze, hogy jó volt, de talán most elvesztem miatta Lana-t. Igazándiból elhülyültünk ,meg minden ugyanolyan volt , mint régen. Nekem még minidig barát, hiába érez irántam többet. „

„Kárpótold. Nem biztos, hogy elvesztetted. Akkor mégis miért kavargattál vele? Bosszú vagy mi a szar? Ezzel semmit nem érsz el..ne játszadozz vele  „

„Dehogy bosszú…inkább felejtés, vagy valami ilyesmi. Van egy ötletem már rég óta, de nem hiszem , hogy jó lenne.. nem játszadozom, legalábbis nem direkt”

és innen kikapta a kezemből a telefont.

-Héjj, most jön az izgi része..

-Nem az nem izgi rész-mosolygott

-Mi volt tovább?

-Semmi érdekes..-na innentől már tudtam, nem vagyok szőke. Valószínűleg rólam beszélgettek, és olyanokról , amit nem akart, hogy tudjak. –Most már elhiszed, hogy csak barát?

-El..de azt is, hogy én talán több vagyok. –erre csak a fejét rázta, de rám nem nézett, így közel bújtam hozzá és a vállára raktam a fejemet, így néztük a tájat.

-Mire emlékszel az ezelőtti másfél évből?

-Hát igazándiból semmire. Talán…álmomban van egy arccotlan lány. Minidig vele álmodok  és olyankor melegség önt el. Gondoltam rá, hogy vele lehettem együtt , de ez nem biztos. Miért szokott téged ez érdekelni?- a szavai ismét melegséggel öntöttek el és reményt keltettek bennem.

-Csak úgy az épséged érdekel. Mienek voltak az elmúlt Karácsonyaid?

-Meik része.. amikor anya élt , akkor jó volt. Családi vacsora, boldogság és semmi munka. Kedvencem volt , mert az a nap csak rollunk szólt. Ezután meghalt és a nevelőapámnak az az ötlete támadt, hogy egybehozza a céget. A nagyterembe karácsonyi ebéd , tánc és hasonlók. Az már nem az igazi, csak egy számomra kötelező rendezvény.

-Ez szomorú. Nem próbáltad , már vele megbeszélni?

-Egyszer, de nem jött semmi jó belőle ki. Neked?

-Nekem jól.  Tipikus amerikai karácsony. Néhány évbe felfordulás, de a végére boldogságban eltöltött este.

-De szép is lehet. –sóhajtott a levegőbe. 

-Mióta jársz ide ki?

-Hátt…kicsit megvakarta a tarkóját gondolkodás közbe , majd határozottan felé fordult. -12 éves koromtól. Elszöktem és bolyongni kezdtem, aztán véletlen rá találtam és megragadt a hely.  Minden évben feljöttem,amíg el nem költöztünk.

Ezek után még beszéltünk az emlékinkről és sokat nevettünk.

-Ideje indulnunk. Már mindjárt éjfél.

-Majd egyszer még visszajövünk?-nézetem rá

-Persze.-és felhúzott magához.  Lassan a derekamra tette kezeit és , csak egymást néztük. A pillangók verdestek és a szívem majd ki ugrott. Hüvelykujjával végigsimított az arcom azon pontján, ahova az egyik hópihe esett. Lassan lefelé hajol, de mikor már csak pár centi választott minket el szemembe nézett, hogy vajon én akarom – e a csókot. A leheletét az arcomon éreztem és nem tétováztam, Karjaimat a vállára tettem és közelebb hajoltam, mire az ajkunk összeért.  Puha és meleg volt, csoki ízű. Csak egy lágy puszit kapta, de egyikünk sem érte be ennyivel. Lassan szétnyílt a szánk és csókolózni kezdtünk.  csókja még mindig mámorító volt, akárcsak régen.  Nem kapkodott , lassan csókolt és egyre közelebb húzott magához. Talán , csak egy véletlen csók lesz számára , talán lehet, hogy innentől , újra kezdjük,de nem is gondolkodtam ezen. A lényeg, hogy ő kezdeményezte, és most itt állunk a fényben és hóesésben, csak ketten.