2012. december 5., szerda

16.fejezet


 Sziasztok, meghoztam a részt. Egy kérdésem lenne: Szeretnétek Dave szemszögéből is olvasni?   Jó olvasást, igaz ez most rövid lett..
Lassan elváltak ajkaink és homlokát az enyémnek döntötte.  A szeme még csukva volt a szája pedig boldogan ívelt felfelé, pont mint az ennyim.  Mindketten gyorsan vettük a levegőt , a szívem a torkomba dobogott. Vártam , hogy ő szólaljon meg , ő döntse el mint jelentett.  Lassan a szemembe nézett , majd a földre.
-Én…sajnálom.-mondta halkan.
-Én nem. –erre felém kapta a fejét.
-De hát nem szabadott volna megtörténnie…
-Mégis miért nem? –erre csak tétovázott-Ne kerülgesd..-kérleltem
-Mert ha több lenne közünk, neked bajod eshetne és ha ezt a csókot mondjuk látta volna valaki és az infó tovább megy …
-Értem..,és ha azt mondom , hogy engem nem érdekel , hogyha  ez miatt bajom esik?
-Hidd el, miattam nem éri meg..és én nem akarom, hogy több legyen-mondja majd újra lesüti a szemeit a földre
-Mond a szemembe  , hogy nem vonzódsz hozzám, hogy nem jelentek neked semmit és elhiszem..
-Ne játsszuk ezt, csak menjünk haza. Ez , csak egy csók volt…semmit nem jelenet. –és pakolászni kezdett , majd elindult.  Utána mentem , de ő nem várt. Nem mondta ki, hogy nem jelentek neki semmit…és hiába mondta azt a csókra , hogy semmit nem  jelent, nem hiszem el.  Csendben utaztunk , csak a rádió és a fűtés ment.  Mikor a ház elé ért megköszöntem neki az estét és bementem az ajtón egyesen Chris nyakába. Szükségem volt rá és érezte is.
-Mit csinált már megint veled az a baromarcú?! –éreztem a hangján , hogy ideges.-Én esküszöm , ha miatta  leszel megint depis kinyírom .
-Sok mindent tett, de nem kell kinyírnod. Besszéljünk- néztem rá  és a szobájába húzott.
Lassan elmeséltem neki mindent.  A végére , csak hatalmasat mosolygott és a fejét rázta.
-Most mi az?? Min nevetsz?-kérdeztem
-Komolyan , annyit drámáztok, hogy a kapcsolatotok már szappanoperához hasonlít. –mondja majd a „síró” csajokat kezdi el utánozni , akik épp a tévét nézik és drukkolnak a szereplőknek majd pár perc után monológba mondja a szereplők szövegét.
-Te nem vagy normális-röhögöm
- Mert más az.-villant egy ezer faktoros mosolyt rám-de most mond , hogy nem ezt csináljátok, mikor a tévét bámuljátok..
-Nem ezt csináljuk-mondtam , de velem kánonba beszélt- Hazudsz!
-Na jó,..mit csináljak?-kérdezem tanácsra várva , de ő csak egy tetetett gondolkodó pózt vág.
-Mit csinálnának a Latin szappanoperába…-vakargatja az állát. –Megvan! Ő el fog kerülni téged, mert szüksége lesz arra , hogy tisztázza az érzéseit , magyarul időhúzás, te megsértődsz és tisztázod , hogy nincs rá szükséged már többé, ez izgalom fokozás,  közben látjuk, ahogy még mindig sóvárogva nézitek a másikat , téged elrabolnak, esetleg lelőnek vagy megtámadnak , de úgy hogy ne hallj meg..mit is érne a sorozat főszereplő nélkül,  ekkor már az izgalom a tetőfokon van és jön a happy end. Ő megment , megcsókol és közli, hogy hülye volt, csak téged szeret és boldogan éltek ..-mosolyog
-Mit ettél ma?-kérdezem komolyan, mire csak értetlen fejet vág. – Ez nem szappanopera, főleg nem latin..
-Igazad van , akkor a hercegünknek göndörkés hajának kéne lennie-hunyorogva mondja és hozzá aprókat rázz a fején előrefele.-bocs, folytasd csak.
-Nem fognak lelőni vagy elrabolni , vagy egyéb és inkább te mesélj , hogy mi történt ma veled , ami miatt még éjszaka is totál dilinyós vagy, mert napközbe már megszoktam , de estére ki szoktál lenni ütve és akármit kérdezünk normális választ adsz.
-Nem, csak.. nem tudom, most boldog vagyok és túlságosan is kialudtam magam.-ráz egyet a vállán .- A tanács pedig, hogy adj neki időt, hogy rájöjjön mi mennyit jelent neki. Keresd a jeleket , de azért legyél vele óvatos. Van , amikor olyat is mond , amit nem gondol komolyan , de ez csak egy ideiglenes tanács. Holnapra vagy pár napon belül kieszelek valamit – kacsint egyet
 Utána már csak általános témákról beszéltünk , mint a foci, érettségi ,szalagavató, és a csajok. Állítólag senki nem jön be neki . Mikorra elég álmos lettem a szobámba mentem . Pár percig boldogan gondoltam vissza a csók emlékére, de hamar elnyomott az álom.
-Bubucsibee, keljél fel- üvölt az én drágalátos örült barátom pár centi távolságra a fülemtől. Ezzel kiérdemelte , hogy  a lehető legrondábban néztem  rá.
-Mégis miért keltettél fel??!!
-Ne dúrcizz már kora reggel- tette a sértődöt plázastílust. –Na az van, hogy megyünk Jassi-vel a városba, hogy megvegyük a szükséges alapanyagokat a mikulás ajándékhoz. Neked mi kel?
Felsoroltam neki az össze dolgot , mire furán nézett rám
-Ugye nem Home made gránátot akarsz készíteni, csak mert már nem szeretsz minket ?-nézett rám vádló szemekkel.
-Lebukktam.-néztem hatalmas szemekkel
-Tudtam! – járt egy örömtáncot , majd intett egyet és jóéjszakát kívánt.
Próbáltam aludni még ,de nem sikerült, így feltettem egy alap sminket. Mára semmi kedvem nem volt sminkelni, de túlságosan karikásak voltak a szemeim, amiket muszáj volt eltüntetnem.
-Jóreggelt!- ugráltam ki az ajtómon, mire szúrós szemekkel találtam szembe magam.  
-Nem én voltam! –tettem fel a kezem , majd melléjük ültem.-Mi történt?
-Csak fáradtak vagyunk, és ma felváltva még be kell mennünk a központba. Ha nem lenne irtó fontos , nem hívnának be, így most mindenki totál feszült. –magyarázta Page
-Én nyugodt vagyok. – ült le mellém Dave és egy bögre kávét tolt elém.
-Az egyetlen a csapatban.-vágta rá durcisan Kim
-Chrisnek , se volt semmi baja reggel.-keltem a védelmére
-Mit vártál Mr. Duratelnyuszitól? –Davel együtt kezdünk el mosolyogni, de a 4 szúrós szem miatt inkább meg se mukkantunk.
 Mikor megjöttek a többiek elkezdtem az ajándékon dolgozni ,csakúgy mint ők, mikor volt idejük.  Csak a felét csináltam meg, a másikat majd holnap, úgyis holnap este lesz az ajándékozás. 
      *Másnap este*
Már mindenki ott állt  egy ajándékzacskóval a kezében , amit a másiknak akar adni.  Engem nem avattak be, hogy miért hívták be tegnap őket, ma pedig semmi érdekes nem történt velünk.
-          Ki kezdi? –kérdezte izgatott  szemekkel a mikulássapkát viselő Page.
-          -Énn – ugrott fel Chris és Jassica elé ált.  Költött neki egy szép bókoló , abszolút nem rímelő verset és két puszival átadta az ajándékot.  
-            juj ez nagyon édes  nézett mosolyogva az ajándékra és ő adott ezúttal Kim jött.  Ő egy házi készítésű karácsonyi mécsest kapott (nagyon jópofán nézett ki) és egy fenyődíszt.   Kim Pagenek adott , aki örömében épphogy a földön maradt.     Page Dave elé állt és átadta a Lila ajándéktáskát.  Dave nem vette ki , belenézett és hatalmas mosoly jelent meg a száján.
-          -Hát , de ez..nagyon köszönöm –ölelte át a lányt.
-          Ezek szerint tetszik-mosolygott
-          -De honnan ?
-          -Csaj titok-kacsintott , mire Dave csak a fejét rázta mosolyogva.  Szerintem mindenki kíváncsi volt , hogy mit kaphatott, legalábbis én az vagyok, de valószínűleg oka van annak, hogy nem mutatta meg mindenkinek.   Lassan elém állt és két puszival átadta az ajándékomat. Mikor kivettem a dobozból elakadt a lélegzetem. Egy hó gömböt készített .  A gömb közepén egy kis emelkedőn  egy lány és fiú áll csókolózva. Az emelkedő mellett pedig kisebb színes dobozfélék vannak . Amikor megráztam pedig a fehér „hó” esett és apró csillogó papírféle, amire ha rásütött a fény, pont olyan színe volt mint az esti távoli fényeknek.    Az emberek is gyönyörűen ki voltak dolgozva a gömb alja pedig meg volt hosszabbítva és több kis kipirult hóember volt rárajzolva .
-          Köszönöm –öleltem meg  és Chrishez fordultam , aki idétlen mosollyal vigyorgott rám .
Egy albumot kapott ami tele van a közös emlékünkkel. Mivel sokat voltunk együtt , így képek is készültek, amit időrendi sorrendbe felragasztottam és néhány lapra írtam pár közös emlékünket , vagy épp egy beszélgetés foszlányunkat. Mellé pedig kapott egy plüsspolipot, amit én varrtam neki. A pollipról tudni kell, hogy még , csak nem is ismertük egymást , de  mikor a közelébe értem rögtön elém ugrott, hogy szeretem – e a polipokat, mert ő nagyon. Ez a legelső közös emlékem vele, így gondoltam illett valahogyan megörökítenem.
-Uristen bébibógyó , köszönöm ez..sokat jelent nekem.-ölelt meg miután belelapozott a könyvbe.
-Polinak hívom.- közölte komolyan  a  plüss szemébe nézve.
Mi egy darabig egymás szemébe néztünk Dave – el , de elsőnek én kaptam el mosolyogva a fejem és bele szálltam a többiek vitájába. Mindenki örült az ajándékának  és nevetve iszogattunk puncslét. Tökéletesen érezni lehetett a karácsonyi hangulatot a szobában. Rettenetesen tetszik a gömb. Ahozz képest, hogy csak egy csók volt, mégis megörökítette .


2 megjegyzés:

  1. Úristen!Ez nagyon jó lett,wáá imádom:3Chris is olyan aranyos meg hülyexDlatin szappanopera...Dave ajándéka milyen kedves és cuki...kíváncsi vagyok mi lesz ebből a "semmitsemjelentettfelejtsükel" csókból.siess én már nagyon várom az új részt;)

    VálaszTörlés
  2. Eszméletlen jó lett. Alig várom a folytatást és milyen ajándékot kaphatott Dave? ezt nagyon jól megírtad és én szeretnék egy rész Dave szemszögéből!!! Ezer+1 gratula :D

    VálaszTörlés