25. fejezet

Legelsőnek a fotelekbe ültünk és kezdtem sajnálni Merry-t mert Dave abszolút bunkón válaszolt mikor kérdezte valamiről, Chris egy folytában szuggerálta a szemével, csakúgy , mint Page mi meg hárman lányok összenéztük, hátha egymás tekintetében meglátjuk a választ, hogy is lehetne a helyzetet feloldani.

-Látom, újra egymásra találtatok-bólintott Patric a kezeink felé , Dave meg  egy fancsali mosollyal nyugtázta.

-Rég óta vagytok együtt?-kérdezte Merry aranyos mosollyal.

-Ja.-válaszolt

-Már majdnem egy éve, bár volt egy rövid időszak , amikor külön voltunk.-adtam meg a választ és mikor Kim kérdezett a hölgytől megszorítottam egy picit Dave kezét és kérdőn néztem rá , mire csak kisfiúsan mosolygott .

-Rendben, akkor menjünk vacsizni.-csapta össze a tenyerét Kim és mindenkit kifele invitált.  Dave mindenféle kép a lehető legtávolabb akart kerülni a nőtől, de Patric megkérte rá, hogy üljön mellé, így nincs mit tennie, ha csak meg nem akarja bántani.

-Megyek segítem behozni Kim –nek .-jelentettem ki és már álltam is fel , de visszahuppantam a székre, mert az engem szorító kéz nem engedett.

-Hadjad, majd én.-mondta Jassica és már ment is ki.

Marry körbenézett, de csak szúrós tekinteteket talált, kivéve engem , mert én féloldalas mosolyt küldtem neki ,d e nem igazán érdekelte egyik sem. Mikor bejött legelőször a leves mindenki jó étvágyat kívánt és merni kezdtünk magunknak.

-Hányadika jársz?Mivel szeretnél foglalkozni majd?-kérdezte Davetől. Az asztal másik fele pedig elbeszélgetett, néha elég hangosan.

-12, és nem tudom. Majd eldől. –mondta

-Jól telt eddig a végzős éved?

-Biztos…-mondta mire szúrósan rá néztem. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy megpróbálja megismerni és elfogadni, de pont az ellenkezőjét teszi. Pár szóban válaszol és nagyban leszarja az egészet..túlságosan is elutasító, mert ő már eldöntötte, hogy nem fogja kedvelni és azt is , hogy mien Merry.   Az arcomon éreztem a  pillantását, de direkt nem néztem rá, csak dühösen a tányéromat néztem ,majd rá , de el is kaptam a fejem.  Ő kifújta  a  levegőt és Marry felé fordult.

-Sajnálom  a viselkedésem, csak ez most hirtelen jött. Nem tudom, hogy mien a végzős évem, mert egy kis emlékezet kiesésem van, de ahogy ismerem a barátaimat és magamat , biztos , hogy a legjobb félévem volt eddig. –mondta a végére meg odatette a nagyon is erőltetett mosolyát és rám nézett, arcomon meg a mosolyt látva megnyugodott.

A nő magabiztosan elmosolyodott, amit nem igazán értettem , de Patcik kezdett beszélgetni a  fiával.

-Ha megbocsájtanak egy pillanatra.-állt fel Dave és magával húzott engem is a szabályába.

-Segíts!-fúrta a fejét a nyakamba , mire nagyon megsajnáltam.

-Nagyon kedves nőnek néz ki..-próbáltam egy kis piros pontot szerezni Merry nek.

-Ja..hamupipőke mosotohálya is kedves volt,.. az elején-duruzsolta a nyakamba…szóval tényleg nem adja fel  a gonosz mostoha elkönyvelését..

-Miért vagy vele olyan elutasító? –kéreztem a szemébe nézve

-Mert nála nagyon is rossz elő érzetem van, sőt tudom, hogy ismerem, de azt nem hogy honnan, a többiek pedig egy jelét sem adnak arról, hogy találkoztak már vele és ha én a többiek tudtán kívül  ismerek valakit, az nem mindig jót jelent.

-Mikor elmentek megkérezűk , majd , hogy találkoztatok-e már vele korábban, jó? Ha azt mondják, hogy nem , akkor utánanézzünk  a dolognak.

-Nem keverlek ebbe is bele-rázta meg a fejét, de én ellenkezni kezdtem ő meg rám hagyta , de tudom , hogy ez ,csak pillanatnyi nyereség, amit érzek.

-Azért jól megy?-kérdezte büszkén kihúzva magát.

-Nagyon büszke vagyok rád-jutalmaztam meg egy puszival

   -Jó sokáig  elvoltatok-jelentette ki Patric mosolyogva.

-Lehetetlen elszakadni az ajkaitól-magyarázta a barátom és kihúzta nekem a széket.

-Örülök Lana, hogy megint a családban vagy-mosolygott rám Pat és picit összehúzott szemekkel nézett rám utána.

-Egy kérdésem azért lehet?-kérdezte meg.

-Persze.-mondtam és vártam

-Nem úgy volt, hogy megfogadtad az egészsége érdekében ,nem fogod elmondani?-kérdezte

-Ez összetett és hosszú…-mondtam ,mert Dave megszorította a kezem , én pedig nem tudtam mit akart ezzel jelezni.

Dave szemszöge:

A leves után jött a krumpli fajta , rántott hússal , amit csendben elfogyasztottam és hallgattam Lana és a NŐ beszélgetését. Hálás voltam Lananak mert így nem kell nekem bájcsevegnem . Nagyon nem tetszik nekem ez a nő személy és nem csak beképzelem. Érzem, hogy ismerem , itt van a szemem előtt, de semmi. Foltos az egész múlt és ez nagyon zavar. Mit akarhat az  apámtól??   Lananak tettem egy ígéretet ,miszerint nem bunkózok és megpróbálom elfogadni. Betartottam, nem bunkóztam, csak épp rövid válaszokat adtam és kerültem a beszélgetést, de ahogy az arcát néztem, valószínűleg ez is beletartozott, érte meg mindent megteszek ,viszont Lana túl naiv. Nem látja az emberekben a rosszat, csak a jót  ,akárcsak egy kisgyerek, aki még nem tudja mien az élet pokla..nem is kell megtudnia.

- Egy pillanat, merre van a mosdó?-kérdezte az újdonsűlt mostoha anyuka

-Folyosón egyenesen és balra a középső ajtó. –mutattam ki az ajtón, amit megköszönt és a táskájával együtt elment.

-Mit gondolsz róla? –nézett csillogó szemekkel rám apa és erre a kérdésre egy emberként fordult kíváncsian felém a csapat.   Megakartam mondani, hogy nem kedvelem, nagyon nem tetszik .

-Csinos, barátságos és kedves, bár biztos, hogy nem bír karatézni-mondtam neki. Igaza van Lananak megérdemeli a szerelmet és ezt végig én akadályoztam. Ha pedig az ő oldalán találja meg, legyen én elfogadom…de azért még utána járok, nem hagyom annyiban.

-Örülök, hogy így gondolod..nem is tudod mennyire.

-Mikor, hol találkoztatok?-kérdeztem , mert ennek is sok közre játéka lehet.

-Egy hónapja a kávézóban. Nekem jött és leöntött kávéval , persze nagyon megijedt én meg randit kértem cserébe , és most itt vagyunk .

Lana behozta  a sütis tálat és mindenki vett pár szeletet , majd az úri hölgyecskére vártunk, aki hamarosan be is toppant. Azért kíváncsi lennék mi tart neki 15 percébe..

A vacsi után a nappaliban a fa mellé ültünk le  és tovább beszéltek. Pontosabban Lana Jassicával , Kim  Merryvel, Apa Chrissel és Pagel én pedig a gyönyörű barát nőmet bámultam mosolyogva. Hihetetlen , hogy az ennyim.

-Ne nézzél ennyire.-kérlelte hosszú idő után. Tudom, hogy zavarja, ha nézik, de nem tehetek róla

-Sajnálom , de vonzod a tekintetem, olyan gyönyörű vagy mindig. –mondtam őt pedig halvány pír öntött el .

 -Még egyszer boldog karácsonyt és örülök, hogy megismertelek titeket-köszönt el (végre) Merry  és mindenkitől elbúcsúzott, ahogy apa is. Marasztaltam volna apát mert mégiscsak szenteste , de akkor maradt volna a nő, akiről semmit nem tudok, csak a rossz érzéseim és képtelen lettem volna nyugodtan végigaludni az éjszakát , ha pedig igazam van, akkor egy ember sem maradt volna életben ezen az estén.

Mikor elmentek mindenki beült illetőleg lefeküdt  a kanapéra.

-Nagyon nem szimpi. -jelentetem ki és Lanan kívül mindenki egyetértett velem, még Kim is amint egy kissé meglepődtem, de hát van esze a lánynak…

-Találkoztunk már vele korábban?-kérdeztem meg

-Biztos , hogy nem. Emlékeznék rá. –mondta Kim és elindult, hogy behozza az ajándékokat.

Én csak összenéztem Lanaval. Tehát én ismerem, és valószinüleg a piszkos dolgaim miatt…ami azt jelenti , hogy nem épp a jó emberekhez tartozik. Valószínűleg folytattam azt a melóm is mikor jártam Lanaval , és akkor került be ő is a gépembe, ezért ismerős , már csak meg kell néznem, hogy ki ős és biztosra mennem.  Én is behoztam az ajándékokat és átadtuk egymásnak őket. Mindenki nagyon örült mindennek és levakarhatatlan mosoly ült az arcunkra. Azután pedig jött a jól megszokott kedvenc időtöltés: beülünk a tévé elé és filmeket nézünk. Senkinek semmi ötlete nem volt , ezért az adók közt kerestünk filmeket, majd egy karácsonyi vígjátékon megálltunk, majd tettem be horrort, hiába ellenkeztek a csajok az idúlt el a képernyőn, de ahhoz képest , hogy ők nem fognak maradni, mégis  itt vannak mellettünk. Lana hozzám bújva. Kim és Page összeölelkezve Jassica meg a lábát karolja át Chris mellett.

-Ne menj be!!!-kiabálta Chris, merthogy a filmekbe is mindig ezt csinálják…hát ő tudja. Én csak lazán átkaroltam a mellettem kuporgó lányt és mikor előbukkant valami a szekrényből ö összeráncolta a szemét és a vállamba temette a fejét, a többiek tovább bírták. A következő jelentnél esett el Kim és Page egyszerre  ,mert elég hangosan felsikoltottak ,amit bánt a dobhártyám. Már ,csak Jassica kellet, de ő neki még mindig semmi, pedig már a negyedik esély úszott el. (ezekben Lana ,csak az egyiket tudta ijedés nélkül  végignézni. ) A csaj az erdőben fut …az ember utána, és jön a hirtelen ,csend, majd.. ekkor megtört a jég és Jass is felsikoltott , sőt Chris ölébe ugrott, amit a tesó nevetve fogadott és átkarolta a lányt, aki kipirulva nézett rá és egy bocsit elmotyogva visszaült a filmnek pedig vége lett.

-Eszméletlen hülye és értelmetlen volt- fejezte ki Kim magát Page meg hatalmasakat bólogatott 

Mi meg Chrissel egy állati volt, naná pacsit adtunk egymásnak azt viszont eldönthetetlen, hogy meiket élveztük jóbban… a lányok reakcióját vagy a filmet?  Naná hogy az első. A lányok megígértették velünk, hogy nem fogjuk őket ijesztgetni, mi meg szó nélkül esküdt tettünk. Nem is terveztünk semmi ilyet már, mert nem voltunk olyan hangulatba, tehát ez gondot nem okozott.

A lányok kimentek  beszélgetni mi meg ketten maradtunk bent és természetesen a fociról beszéltünk, mikor az áram elment.

-Nyugi megyünk!-kiabáltunk ki , majd felkaptuk az elem lámpát és felkapcsoltuk a kis kart. Bentről hatalmas sikoly hallatszott. Basszus ezeket megtámadták! Befele rohantunk, de senki nem volt semerre ,csak sáros lábnyomok. Chris ki ment hátha lát valamit én meg bent néztem át az apró helységeket, ahova elbújhattak velük.  Pont hátrálva mentem az ajtó fele amikor valaminek neki mentem. Reflexből a tarkóját fogtam meg és az öklömet lendítettem, és az illető is így tett, de Chris volt az ezért abbahagytuk a védekezést.

-Valami?-kérdeztem meg aggódva , de ő csak a  fejét rázta

-Itt?

-Semmi. Bassza meg ….-fújtam ki a levegőt és beletúrtam a hajamba.

-Csak a házba lehetnek…-mondta az egyértelmű választ itt csak az a kérdés, hogy merre?

-Figyeld a ház elejét kintről..csak arról mehetnek ki ha épp elkerülnénk egymást én megnézem a padlást.-egyeztünk meg és már indultam is fel , de az egész érintetlen volt ezért lefelé igyekeztem. A szívem majd ki ugrott annyira aggódtam , tehetetlennek éreztem magam. Fogalmam sincs mi legyen a következő lépés és a tétovám miatt elfogom veszíteni. Biztos az egész hátterében Merry állt. Azért jött ide, hogy megtudja hol lakunk és ránk küldje az embereket, mert  ő is Michailnek dolgozik.

-Megvan?-kérdezte aggodalommal Chris, nekem pedig erőm nem volt válaszolni, csak a fejemet ráztam akkor viszont a három mellettünk lévő szekrényből ordítva szállt ki  fehér arcú valami mi meg ordítva öleltük át egymást, majd amien gyorsan ez megtörtént olyan gyorsan engedtük el egymást.

-Ez..meg..-dadogta Chris

-Alászedtek mindket…-fejeztem be és bambán meredtünk előre a röhögő szörnyekre.

-Nem volt vicces! Mi aggódtunk értetek !  Azt hittük elraboltak. –fakadt ki Chris

-Látnotok kellett volna az arcotok-nevetett Page még jobban

-Azt hittük valami bajotok esett, mert benne lehetett volna. Minden esély meglett volna rá. Ez nem volt jó móka.-mondtam én is.

-Persze, de mikor ti csináltátok 1 hónapja még az elején, az tök jó volt…-húzta a száját Jassica

-Azért jól összehoztátok-pacsizott le Chris Kim el.

-Ja, ha nem kémek lennénk, hanem átlagos tinik tuti frászt kaptam volna és hetekig ,csak erről lenne  szó. Nagyok voltatok. – öleltem át Jassicát , majd Lana-t , akinek a fülébe súgtam, hogy ez gonosz húzás volt.

Az előbbi aggodalom már a múlté, szerencsére.

 Mindenki lefürdött , és aludni ment kivéve engem. Én szervezkedtem. Gondoltam, ha már van barát nőm , akkor illik randira vinnem, de a házban nincs semmi olyan hely , ami jó lett volna, várni meg nem akarok, ki pedig nem mehetünk, ezért takarítani , meg díszíteni kezdtem , a végén , pedig büszkén néztem körbe, hogy abból egy ilyet ki tudtam hozni. Lefürödtem és felhúztam egy öltönyt , mert a hülye romantikus filmjeiben mindig így láttam. Feszengve álltam a  tükörbe , de inkább kirohantam onnan és az ágy felé igyekeztem.

-Szerelmem-keltegettem és az arcát simogattam

-hm? –niytotta ki álmos szemeit és nyújtozkodott, ami elvette az eszem, de most nem szabad ..

-Eljössz velem randizni?-kérdeztem meg , mire értetlenül nézett

-Hova?-kérdezte

-Csináltam neked valamit a házban. Neked már ,csak el kell jönnöd..

-Egész végig azon dolgoztál ?

-Aham-mosolyogtam elégedetten , mire ő a kezeit a szájához kapta és a nyakamba ugrott

-Naná. Egy perc felöltözök.

-Semmi szükség rá. Tökéletes leszel így. Nem akarom, hogy kiöltözz-mondtam neki és kisegítettem az ágyból , közben próbáltam az izgatottságomat elnyomni, mert nagyon kíváncsi voltam a  reakcióira..