2013. január 5., szombat

26.fejezet




 Nagyon szépen köszönöm a kommenteket  két rendszeres kommentezőnek :) ♥ A napokban pedig megláttam, hogy összesen hányan nézték már meg az oldalt  és majdnem ki esett a szemem , még 500látogató és megvan az 5000 :3 ^^ Jó olvasást ♥ remélem tetszeni fog...

Kelletlenül néztem végig magamon a mellettem lévő tükörben /a fejét ne nézzétek/.  Nem arról van szó , hogy nem tetszik a pizsamám , amit ma kaptam Page-től, mert imádom, de mégsem egy randira illő szerintem.
- Hadd öltözzek át előtte - néztem kutya szemekkel az övébe .
- Miért? –kérdezte értetlenül , pedig tök egyszerű az egész.
- Mert feszengve érzem , így magam melletted . Te szépen kiöltözve öltönyben én meg pizsiben flangálok a randinkon..mégis egy randi.
- Nem érdekel , hogy pizsiben vagy, így is tetszel és nem a ruhád miatt fogok randevúzni veled! Pizsama, mini ruha vagy egy sport szerkó.. tökmindegy , így is úgyis te vagy benne és nekem az számít. Te vagy a lényeg nem a ruhád. Amúgy meg tök cuki..-na ezzel belém fojtotta a szót, pedig az nálam nem olyan könnyű. Teljesen kipirultam , nagyon jól estek a szavai , amiket látszott rajta, hogy halál komolyan gondolja
- Akkor mehetünk. - mondtam idétlenül állva lehajtott fejjel, hátha , így nem veszi észre az arcom színét, amit most egy paradicsom is megirigyelt volna.
- Jaj te.. - emelte fel a fejem és megpuszilt, majd húzatott fel egy papucsot és kinyitotta előttem a szobám ajtaját.
Mosolyogva néztem magam elé, mert rózsa szirmok mutatták az utat , pont mint az egyik kedvenc filmemben .
-Túlzás?-kérdezte félve , de én megráztam a fejem.
Az út a padláshoz vezettet , ezért kérdőn néztem rá.
- Oda fel? –kérdeztem meg az egyértelműt
- Parancsolj! - mutatott a lehúzott létra felé ,amin felmásztam . A padlás ajtó már nyitva volt , ezért bemásztam és egy kicsit arrébb álltam, hogy ő is feltudjon jönni , majd sokkolva körbenéztem és a szám elé kaptam a kezem.
- Te jó isten! –suttogtam magam elé . Egy kissebb hely volt, de a fal minden négyzet centimétere fel volt díszítve fehér égő sorral és a  meredek falon pedig egy hatalmas ablak díszelgett, ahonnan beszűrődött a hold fénye..már amit átengedett az ablakon lévő jég virág. A szemközti fal szintén meredek volt, hisz az volt a ház másik tetős része, ám itt semmi ablak nem volt, csak egy hívogató kanapé , amin két pokróc volt leterítve  , két oldalán pedig dobozok voltak a vas állványra rakosgatva.  A szoba közepén egy kisebb kerek asztalka állt ,fehér terítővel leterítve,  amin egy lefedett tányér díszelgett, az asztal szélén pedig két szék.
-Nem tetszik?- kérdezte rémülettel az arcán.
-Mi? Hogy gondolhatsz ilyet? Ez…csodálatos.-suttogtam az utolsó szót ,majd átöleltem.
-Úr isten! Ilyet meg se érdemlek . Nagyon köszönöm !-mondtam az ölelésünk közbe
-Nincs mit köszönnöd, ezt érdemled, sőt még többet is. –mondta majd kihúzta nekem a széket.
-Micsoda úri ember! –jegyeztem meg mosolyogva
-Csak nehogy hírre menjen..mondjuk , mehet nyugodtan. Úgyse hiszi el senki.-rázta meg a vállát és leszedte a fedőt.
-Nyami!! - kiáltottam fel gondolkodás nélkül a csokis epret látva amin elröhögte magát
-Örülök , hogy tetszik. –jegyezte meg és a szám fele tette a legelsőt , amit el is fogadtam és a következőért nyúltam, ami hozzá közeledett.
-Úú..még nem ettem ilyet , de eszméletlen finom-mosolyogtam rá
-Akkor mi volt az a nyami az elején? – kérdezte furcsállva
-Már százszor elképzeltem, hogy mien lehet és azok alapján mondtam .
Ezek után már nem etettük egymást hanem magunk ettük meg közben pedig halkan beszélgettünk.
-Héé és mi lesz az alján lévő csokival? –kérdezte tőlem , mikor az üres tálat látva hátra dőltem.
-Mi lenne?
Hajol közelebb és elmondom!-kérte amit meg is tettem , de az ujját  végighúzta az orromon , így tiszta csoki lett.
-Gonosz!-suttogtam neki , de nem adtam vissza, mert nem vagyunk gyerekek…bár megérdemelte volna..
-Tudom !-suttogta vissza mielőtt fel állt volna. . Áh gyerekesség ide vagy oda, nem érdekel.  Futólag gyors beledugtam az ujjam a tányérba , és utána indultam , majd megcsókoltam közben az ujjamat végighúztam az arcán, ezzel ő belemosolygott a csókunkba.
-Azt hittem nem adod vissza! És még én vagyok a gonosz..te elterelted a figyelmem..
-Ez van..-mondtam , majd egy papír zsepit nyújtottam neki ,amivel letörölte az arcát , én pedig a másikkal az orromat .
- Jössz ?-kérdezte az ágyhoz mutatva én pedig bólintottam és mellé ültem. Ő levette a zakóját én pedig átkaroltam a lábam és neki dőltem.
- Pizsibe egy randin. Miért nem vagy mondjuk kis szoknyában vagy valami farmerban…áhh.- húzta a száját, miközben engem fixírozott
-Hééjj!!- szóltam neki mosolyogva és meglöktem egy picit , de tudtam ,hogy ezeket nem komolyan mondta, mert látszott rajta
-Honnan szereztél epret? –kérdeztem ,mert én nem igazán szoktam látni télen a boltokban .
-Az az én titkom! Viszont szeretnék mondani valamit..legalábbis a teljes igazságot, amibe belekeveredtem.
-Rendben..-mondtam , mert erre nem jutott jobb mondat az eszembe hírtelen. Kíváncsi voltam és féltettem ,hogy mibe keveredett, de valahogy jeleznem kellet ,hogy mondhatja.
-Ugye azt már tudod, hogy kém vagyok, az apám cégénél. A kémek feladata csupán információ szerzés esetenként tárgyakat viszünk.
-Igen ezt tudtam. –mondtam bele, majd meg ígértem, hogy nem szólalok közbe.
-Nekünk nem kell embereket ölnünk és nincs is engedélyünk rá, csak ha valaki akadályozza a munkánkat. Fegyvereket erre és önvédelem céljából kapunk, mert ez a második engedély . –magyarázta én meg nem igazán értettem , hogy ebből mire akar kilyukadni. –Akik embereket ölnek , rabolnak azok a  fej vadászok és hát az ők ügyeikbe keveredtem.
-Ez, azt jelenti, hogy…-céloztam , de a torkomon akadt a szó
-Nem..apának volt egy listája tele olyanokkal , akikre oda kell figyelni. Én ezt véletlen megtaláltam  és elkezdtem utánuk járni. Tudtam , hogy kik ők és láttam, hogy mit csinálnak, ami nagyon nem tetszett. Legelsőnek egy kislányt mentettem meg , mert nem bírtam tétlenül nézni.  Béreltem egy kisebb helyet és a számítógépekbe felírtam a neveket, adatokat , múltjukat és újabb akciójukat. Ez a lista egyre jobban bővült, közben pedig alakítgattam a kis szobácskán. Építettem be a falakba titkos dolgokat, fiókokat . Itt voltak a fegyverek, különböző ruhák, mikrocsipek és nyom követők , majd amikor észrevettem, hogy az egyik ember apámat vette célba lépnem kellet, mert mégse mehettem úgy oda hozzá, hogy „apuci , egy halom fej vadászt tartok figyelemmel , és az egyiknek épp rád fáj a foga..”, ezért elsőnek ,csak egy figyelmeztetést kapott. Konkrétan betörtem a házába szétborítottam mindent , majd vártam rá. Hatalmas kapucni miatt semmit nem látott az arcomból és egy kis mikrocsip még a hangomat is elváltoztatta. Megfenyegetem , hogy fejezze be ezt a munkát és ne vadásszon többé semmire, de vannak akik nem értenek a szép szóból , ezért utolsó jelzés kép meglőttem egy párszor, de nem öltem meg, minden este kísértettem, amíg rém álmai nem lettek tőlem, azóta pedig nincs vele gond. Itt jöttek a nagyobb húzások. Nem üldözöm mindegyiket, mert ahhoz túl sokan vannak, de a legveszélyesebbeket figyelemmel tartom és tartottam. Mindegyiket valamiféle kép megpróbáltam sarokba szorítani és ott is tartani. Egyre bővült az utálóim száma és bosszút akartak. Akartak rajtam is találni egy gyenge pontot, mint én találtam rajtuk, csak én tudtam , hogy ők kik, ők viszont csak egy árnyékot láttak. Sokáig tudtam megtartani a kis titkom ,  viszont , vannak néha erősebbek , illetve fürgébbek. Az élet egy bizonyos Michael tartotta  visszamenőleg 20 éven át, én akkor még ,csak 3 éve figyeltem őket, de a rangja sohasem változott, az áldozatai meg csak nőttek , mint az én hírnevem is az ő körükben. Ő nem félt, tudta , hogy keresni fogom őt is, számított rám, ahogy én is rá. Kijátszottam az összes kis játékát és sikerült. Sakkba került , de volt egy ára. Előtte egy kisebb csetepaté játszódott le és meglátta, hogy ki vagyok , de még így is sarokban volt, ekkor már veled jártam.
-Emlékszel? –csúszott ki a számból
-Csak arra a részre, hogy kifele megyek a házból és hívsz. Többre még nem.-mosolygott. –Na szóval, ő látta az arcom és ezáltal kinyomozott mindent, és pár embert rám küldött megfigyelni, okos volt , nem vettem észre, de a nevem és adataim, nem adta tovább senkinek. Ez az ő titka volt, ő akart megölni. Tudta , hogyha megtudják ki vagyok, akkor megölnének, de magának akarta a dicsőséget, ezért a mai napig titok a kilétem, viszont a tied nem. Az ember akit utánam küldött meglátott téged és kérdezgetni kezdett a „haveroktól”  innen az infó , hogy jó rég óta járhattam egy lánnyal. Innentől a szenvedésem volt a cél  , és akkor majd könyörgök neki , akkor a legváratlanabb pillanatban a halálom.  Összeverekedtem vele, és tudtam , hogy őt csak a halál állítja meg, én pedig meg akartam állítani.  Innentől meg tudod a sztorit. Jött az emlékezet kiesés és minden kiment a fejemből. Amikor megismertelek téged, azt hittem te is azért szorulsz a védelemre, mert üldözőbe vett, biztosan  családod miatt. –fejezte be én meg hatalmas szemekkel felfogtam az egész történetet, ami beletelt egy kis időbe.
-Honnan tudtad meg azt a részt, amit elfelejtettél?
-Chris is benne van, bár nem annyira mint én. Tudod legjobb barátok jóban, rosszban, de félretéve róla nem tudtak, de ő meg a háttérből segített nekem. Az emberek mindvégig úgy tudják, hogy egyedül vagyok és ez addig jó.
-Mikor mesélte el?
-A napokban.. a végét, mármint a teljeset, mert téged kihagyott. Amúgy pedig rögtön elmesélte , amint kettesbe kerültünk.
-Más nem tud róla?
-Az ég világon senki. Apa sem érti , hogy miért üldöznek téged.  Ez ,csak Chris és az én titkom volt, de te megérdemled az igazságot, mint már kijelentetted párszor, és nem szeretnék egy titkokkal teli kapcsolatot. Régen talán óvni szerettelek volna a hazugságokkal, de így is belekevertelek.
-Köszönöm, hogy elmondtad. –pusziltam arcon-És nem bánom, hogy belekevertél.
-Én nagyon is…ezek után is velem maradsz?-nézett a szemeimbe félve , sőt rettegve
-Persze.. mégis hogy gondolhattad, hogy ez miatt nem?
-Nem tudom, biztos hülye vagyok..-vakarta meg zavarodottan a tarkóját. Nagyon is tudta, hogy mi miatt gondolta, így ,csak nem akarta elmondani .
-Szeretlek és nem az miatt ,mert ilyen vagy ,vagy olyan..ez nincs feltételekhez kötve és nincs magyarázata sem. Ha követsz el hibát ugyanúgy  szeretlek , mint mikor valami jót cselekszel, de ez alapján amit meséltél nem a rossz fiúkhoz tartozol. -mosolyogtam rá ő pedig megcsókolt.
-Akkor most te mesélj nekem rólunk . –kérte kölyök szemekkel
-De már sokszor meséltem neked…
-Nem igaz! Csak azt , hogy mit csináltunk a kis házban , mikor be voltunk zárva meg a mamánál meséltél. De most úgy rollunk. Mienek voltunk, mit láttunk a másikba, stb..
-Hát jó. Akkor sok mindent láttunk a másikban, amit a többi ember észre se vett , sőt fogalma se volt róla. Rengeteg hülyeséget csináltunk és szinte sohase értettünk egyet, mégse engedtük el egymás kezét. Sok mindenki nézett ránk irigykedve , igazándiból rám, és azok akiket én utálok-nak , te pedig rajongóknak neveztünk mindvégig arra várt, hogy mikor dobsz ki , mert senki nem hitte, hogy tényleg szerettél..-mondtam és folytattam tovább a kis mesémet , de most sem sokat mondtam neki.- Akkor te mesélj valamit nekem!
-Mit akarsz még tudni?-kérdezte amire a válasz természetesen a minden volt- Na , de konkrét témára kérdezz!
-Mi volt az , amit a világ legnagyobb hülyeségének tartottál, de mégis megtörtént?-kérdeztem , mert rögtön hülyeségek ugrottak az eszembe. Hát igen nem is én lennék, ha akármit kérdezhetek és a világ leghülyébb lehetőségei ugranak be előttem.
- Régebben apa azt mondta, hogy egyszer majd közel fogok engedni magamhoz egy lányt és feltétel nélkül meg fogok benne bízni, sőt tőle függök majd. Akkoriban  kinevettem  és egy szavát sem hittem el , de igaza volt ,mert megtaláltam azt a lányt. –mosolygott féloldalasan rám , amire szokásosan felgyorsult a szívem , és a pillangók erősebben kezdtek csapkodni ezekre a pár mondatokra.
-Nekem el sem árulod , hogy ki az? –játszottam az agyam.
-Te is tudod , hogy ki az , sőt ha nem is tudod a reakcióimból , tetteimből le tudod vonni. –nézett mosolygósan rám   ,majd pár másodperc után folytatta is.- Amiket érted teszek, és tennék , azokat soha senki másért nem tenném meg, és ezt halál biztosra tudom.- ezzel a mondatával tiszta zavarba hozott , amiről nem tehetek, de hogy takarjam a ruhám szegélyét kezdtem piszkálgatni , hatalmas mosollyal az arcomon.
-Köszönöm-mondtam neki és nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd megigazítottam , úgy a hajam, hogy az arcomra még véletlenül se lásson. Tudom, hogy erre most valami aranyosat vagy ilyesmit kellene mondanom, de meg se tudok szólalni a boldogságtól, amit most érzek.
Szerinte észre vehette a zavarom, minden esetre nem jegyezte meg inkább mesélt nekem  mindenféle történetet, amiket szívesen végig hallgattam , de álmosodni kezdtem. A szemhéjam egyre nehezebb lett és folyamatosan le akart csukódni.
-Le akarsz menni aludni?-kérdezte meg már harmadjára.
-Nem, még nem vagyok álmos.-hazudtam. Nem akartam , hogy véget érjen még ez az este. Így akartam maradni egy darabig ,mert minden olyan szép volt, mintha csak egy álom , ami  ha kilépek innen szét pukkad.
-Jó, akkor feküdj, csak el az ölembe .-mondta és én örömmel teljesítettem  a kérését és hagytam ,hogy a plédet rám terítse, majd a hajamat kezdte simogatni, miközben én pihenve hallgattam a meséjét.

6 megjegyzés:

  1. Óóóóó... ez nagyon aranyos rész *.* Imádtam. <3 SIESS!!

    VálaszTörlés
  2. Szia drága Szandraa!

    Először is, őszintén és szívből az elnézésedet és a bocsánatodat kérem, amiért már egy jó ideje nem írtam neked kommentárt.
    Nem azért nem írtam, mert úgy gondoltam, hogy már nem érdekel a történeted vagy vmi ilyesmi. Erről szó sincs.
    Egyszerűen csak azaz igazság, hogy mostanában nem csak a te blogodra nem jutott időm, de a többi olyan blogra sem, akiknek szintén nyomon követtem az írásait, és megszerettem a történetüket, mint ahogyan a tiédet is.
    De volt közben olyan is, hogy a saját történetimre sem volt időm. :(

    Így éppen ezért először az 1D - s történetemet akartam befejezni, mielőtt folytatnám a másik írandó történetem folytatását, és újra követni tudjam azokat a blogokat, amelyeket megszerettem. Köztük a tiedet is. :)

    Egyszerűen fejezetről - fejezetre, mindig sikerül lenyűgöznöd. Mindig sikerült valami újjal meglepned. Gondolok itt, Dave viselkedésére, arra hogy egyszer összeakart jönni Lana-val, másodszor pedig inkább a lány biztonsága miatt, inkább szerette volna eltávolítani magától. De ezután jött az a bizonyos hógömb, amelyben egy általa írt levélke került a lány kezébe, amely mindenre fényt mutatott.
    Örültem, hogy végre kezdenek ismételten újra egymásra találni. Amelynek a kifejtését, nagyszerűen megoldottad és oldod is. :)
    Örülök, hogy ebben a részben Dave elárulta Lana-nak, hogy mi miatt is vesztette el pontosabban az emlékezetét.
    És kimondottan örülök annak is, hogy végre mi is képbe lehetünk azon részben, hogy mi miatt is történik mindaz amiről eddig olvastunk, vagy amiről még nem olvashattunk.
    Amelyet iszonyatosan, nagyon szépen köszönök neked! :)

    Dave apjának új barátnője, nekem sem szimpatikus... ha engem próbálna vagy próbált volna ráigézni Dave arra, hogy vmi nem stimmel ezzel a nővel, tuti biztosan, hogy elhittem volna neki! ;)
    Meglehet, hogy ez a nő csak azért van a srác apjával, hogy minél jobban feltudja deríteni a fiatalok rejtekhelyét és a kilétükről többet tudhasson meg....

    Nem sokkal a véleményezésem kezdete előtt, azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy még is, hogyan vagy képes arra, hogy hétről - hétre valami újat varázsolj bele nekünk a heteinkbe? Mert igen is képes vagy rá. :)

    Fantasztikusak voltak az ez fejezet előttiek is, ahogyan ez a rész is. Imádtam minden egyes szavaikat, és soraikat. :)
    Köszönöm neked azokat az élményeket, amelyekkel mindig sikerül megajándékoznod a fejezeteid során, és remélem, hogy a továbbiakban is így lesz. :)

    Kíváncsian várom a folytatást! Mert belőled és a történetedből sohasem elég! Éppen ezért: MÉG! MÉG! MÉG! MÉG! ....

    Sok puszi!
    Love
    Love_Day

    UI: A fejlécet pedig egyszerűen imádom!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Eszméletlenül, fantasztikusan szuperságos lett. Imádom minden egyes szavát, mondatát egyszóval az egészet.
    Hamar hozd a kövit! :)

    VálaszTörlés
  4. Többször kell kommentelnem ahhoz, hogy új rész legyen? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, siettek sajnálom, csak félévi hajtás miatt elment az egész hétvégém és hétfőn is tanulni kell, de kedden este megpróbálok hozni...nagyon nagyon sajnálom, sietek, ahogy csak tudok :(

      Törlés