2013. január 17., csütörtök

30.fejezet

 Sziasztok! Meghoztam a részt , kíváncsi vagyok a véleményekre és tippekre. Ez is inkább összecsapott lett, vagy csak egy kis bevezető. Jó olvasást ♥
Dave szemszöge :

Már fent voltam , de erőm nem volt kinyitni a szememet , ahhoz túl lusta voltam még. Megfordultam és tapogatózni kezdtem, hogy átölelhessem, de a kezeim , csak a  gyűrött paplant tapintották. Fáradtan kinyitottam a szemem, nélküle már nem volt , olyan jó a lustálkodás , ezért   inkább felkelek én is . Lefele csoszogtam , ahonnan hallatszik a sok nevetés , majd ahogy egymást próbálják csitítani.
-Reggelt!- köszöntem nekik , majd szememmel Őt kerestem , de ott bent nem volt ezért a konyhába mentem .
-Lana?-kérdeztem meg tőlük, mikor visszajöttem a konyhából
-Nem alszik még?- kérdezte Jassica
-A-a.-ráztam a fejem
-Biztos a mosdóba-mondta Chris és én már az emeletre tartottam, ahonnan hallottam egy halk puffanást. Kopogtam kettőt , de még mindig semmi válasz ezért benyitottam.
-Nyugi csukva a szemem –mondtam előtte , de senki nem volt bent  és azt az apró kis hangot is a korábban leeső törölköző adta ki, ami magával húzta a fogkeféket.   Kezdtem megijedni és rohanva az összes szobába benyitottam, de őt nem találtam. Felmentem a tető térre is , sikertelenül.
-Semerre nincs.-mondtam aggódva nekik , és a levegő fagyos hangulatot vett fel körülöttünk.
-Nem lehetett , hogy elment sétálni?-kérdezte Jassica, de a választ mindannyian tudtuk. Nem ment volna el szó nélkül.  Elvitték , és mi sehol nem voltunk. A düh pár másodperc alatt járt végig és idegesen a falba csaptam az öklömet belül , pedig azt kívántam, hogy nevetve jöjjön be az ajtón, és mondja , hogy kutya baja, csak a szemetet vitte ki. Viszont, az a baj, hogy érzem , ez nem így van , de ha igazam van, akkor a mi kis betörőnknek , valahogy be is kellet jutnia . Az ajtóhoz mentem és jobban szem ügyre vettem, viszont  a zárral semmi gond nem volt és még csak halovány jel sem utalt ,arra , hogy megpiszkálták volna. Az ablakokhoz indultam , de mindegyik csukva volt, csak egy valami nem stimmelt. A konyhába az ő papucsa volt a szekrény előtt, ezzel pedig biztosra vettem, hogy elrabolták.  Amíg én tétlenül álltam, ők ujjlenyomatokat vettek le különböző tárgyakról, de a tettes mindent letakarított maga után . Az akció megvolt tervezve , és aki bejött az nem kezdő volt, de mégis ki?   A szobámba mentem és , csak egy dolgon kattogott az agyam , hogy hol keressem? Merre lehet Michael?  Idegesen dobtam arrébb minden kezem köré kerülő tárgyat, holott jól tudtam, hogy ettől nem lesz semmi jobb. Majd hirtelen megszédültem, és mint a puzzle hiányzó darabja ugrott be az emlékezetem utolsó kiesett részletei. Eszembe jutott, hogy mi minden történt valójában azon az éjszakán, mert akkor is ugyanennyire akartam megmenteni mint most. Akkor is ugyanezt a dühöt éreztem magamba. Beugrott még a sok kis apróság és nagyobb dolgok. Az érzelmek és a sok miértek , de ez most már nem segített semmin. Hiába az emlékezetem, ha már semmit nem bírok segíteni és ezek ellenére sem tudok lépni, csak egy helyben toporogni, pedig minden perc számítana.
Talán én nem is tudom, hogy mit tegyünk, de van valaki aki igen, csak sok időbe fog tartani.  Pár perc alatt átöltöztem , majd  Chris tájékoztatása után kocsiba ültem és lekértem még egyszer az adatokat az irodában közben berendeltem a pilótát és az Alpok felé tartottunk. Beszélnem kellett apával , ezzel pedig a hárpia randiját félbeszakítanom.

Lana szemszöge:

Kényelmetlen pozícióba feküdtem és fájt minden porcikám. Lassan kinyitottam a szemem és tudomásul vettem, hogy a tegnap este nem, csak egy rossz álom volt. Ülve feküdtem a porban a hátam pedig neki volt feszülve a hideg tégla falnak, míg a kezeim ki voltak kötve egy bilincsel , amit a lánc tartott magasba. A lábaimon lila foltok dísztelenkedtek és megvoltam győződve , hogy a testem többi része sem néz ki szebben. Az estéből már csak pillanat képek maradtak fent , ahogy a konyhából cipel ki, majd egy kis repülő hátsó ablakának vagyok dőlve és a havas tájat nézem , ezután pedig egy szürke sivár épületbe akarnak bevinni, de folyton ellenkeztem, aminek lett pár következménye.  Magas sarkú hangját hallottam és a rács felé néztem, ami elzárja a kiutat.  Az ajtó nyitódni kezdett , majd elém sétált Vanessa és gúnyos mosollyal  vizsgált. Látszólag nagyon tetszik neki a helyzet.
-Miért tetted ez?-kérdeztem tőle, mire ő felkacagott , mintha csak egy viccet mondtam volna.
-Mennyire vak vagy. Hát nem áll össze a kép? –mondta unottan ,  mint akinek már vagy századjára magyarázzák.
-Szereted Davet . Nem akarod, hogy szenvedjen.
-De téged, soha nem kedveltelek. Nekem , csak ő volt, viszont te..elveted tőlem.  Pont egy ilyen hisztis liba.. nem értem mit szeret benned, de nem is akarom tudni. Majd meglesz nélküled .. én pedig vigasztalom.
-Hát nem mondták neked? Én vagyok a vak? Meg fog keresni engem és megölik utánam. Ezt akarod?
-Nem fogják ..-rázta a fejét ,majd kifelé botorkált, de nem csukta be az ajtót, inkább a szemközti sötét rácshoz ment és azt is kinyitotta. Tapsolt kettőt, mire két hatalmas ember lépett elé .
- Vigyétek át őket oda. Élvezetes társaság lesz. – adta ki a feladatot , amit a két férfi teljesített. Elsőnek, csak körvonalakat láttam, de amint közelebb jöttek felismertem.  Marry zokszó nélkül tűrte , hogy kikötözzék , egyszer kétszer mozdult, csak bele , de az utána jövő Patric nem volt ilyen könnyű eset. Az egyik embert le is ütötte , de a másik hasba illetve bordán rúgta, így kihasználva a rövid időt, amíg össze görnyedt , őt is kikötötték velem szembe.   Vanessa boldogan ugrált el előttünk , majd magunkra hagyott.  Patric arca tele volt csúnya sebekkel és vér foltokkal, míg Marryn, csak horzsolások voltak. Ezek szerint ő úszta meg a legjobban, mert én is éreztem még a számban a vér keserű, de meleg ízét.
-Téged is?-nézett szomorúan rám Patric. Talán kérdésnek szánta, de inkább kijelentés volt.
-Azt mondták , csak „nyaraltok” az Alpokban.
-Hatalmas nyaralás . Síelés , snowboardozás..  , dehogy is. Ehelyett itt ülünk a halálra várva az Alpok valameik részén-mondta keserűen Marry és ez volt az utolsó mondat ami elhangzott köztünk. Senkinek nem volt kedve beszélni , én pedig inkább vissza gondoltam magam a karjaiba, ami mindig biztonságot sugároz, de eszembe jutott apa is.  
-Kaja-dobott ,be néhány pék sütit, egy férfi, majd három másik bejött, aki a szánkhoz rakta az ételt. Sokat nem bírtam enni, mert a hasam görcsbe állt , de ki tudja mikor fogunk legközelebb kapni , ezért inkább az utolsó falatig lenyeltem mindet. 

Dave szemszöge: 

Egész úton a megoldáson és lehetséges helyeken gondolkoztam , de csak még több kérdőjelet kaptam. Mikor lettem én ilyen tehetetlen?!  Már a hegy körül köröztünk, de sehol, de volt sí ház, se semmi.
-Merre uram?-kérdezte meg a pilóta , mire megkértem , hogy keressünk valami , ház félét. Beletelt pár percbe ,mire kiszúrtunk egyet és az apámat ismerve, nem szállna meg itt, ezért megkértem a pilótát minél hamarabb vigyen vissza. Tudtam, hogy ki a tettes és mi történt. Marry elrabolta apámat utána pedig elraboltatta Lanat is. Valamien módon kapcsolatban van Michaelel és itt relytözködnek.  
Nem örültem neki, hogy apa élete is kockán forog annak meg pláne, hogy Lana is abban a  házban van, de legalább tudjuk, hogy hol, már csak stratégia kell. 

Lana szemszöge:

-Hogy keveredett bele ebbe?-kérdezte meg Patric hossza csend után
-Nem tudom-hazudtam, mert nem akartam beköpni. Majd ő elmondja neki , ha kijutunk innen. Igen hármunk közt nekem még megvan az optimizmusom. Én még bízok és hiszek vagy inkább remélek.
-Hogy raboltak el?-kérdezte meg Marry
-Csak betörtek és elvittek este . –adtam a legrövidebb magyarázatot , mert szerintem azt, hogy-hogy rabolnak el valakit, nem lehet ragozni.-Nem hiszem, hogy különböző módon tudnak elrabolni.-jelentetem ki a véleményem
-De.-helyesbített Patric, majd a zárral kezdet vacakolni .
-Hogy találtak rátok? –kíváncsiskodott tovább
-Nem tudom, talán követték a  kocsit.-mondtam a legelső eszembe jutó választ
-Ti kimentetek?-háborodott fel Pat
-Muszáj volt. Fel akartak robbantani.
-Hogy-hogy megmenekültetek-kérdezte kíváncsian Marry
-Észrevettük és hatástalanították
-Ne beszélgessetek!-szólt egy férfi , majd helyet adott , a most érkező két embernek, hogy megcsodálhassanak.
-Szép munka..már ,csak ő hiányzik.-mosolyodott el egy fickó , és a mellette lévő alacsonyabbikra nézett. Mindketten az árnyékba álltak ezért semmit nem tudtam megállapítani róluk semmit.
-Fantasztikus. Ez a 102-es terem?-kérdezte meg az ajtóhoz lépő férfi , így az árnyékból kilépett, ám az arcát kalap takarta. A zárat vizsgálta , majd a egyik rácsot átfogva egyenesen rám nézett és óvatosan megrázta  a fejét , szinte észre vehetetlenül, majd tovább sétáltak. Tudtam ki ő, ki ne tudná , de hogyha ő is közrejátszott az elrablásban , akkor minek segített? Vagy az nem is volt igazi segítség, csak arra szolgált, hogy belesétálunk oda, ahova ő akarta?

3 megjegyzés:

  1. Végre enyém az első komi.
    Tehát nagyon szuper és fantasztikus lett. Főleg az tetszek benne, hogy nem Marry az aki elrabolta, hanem Vanessa (ő sem volt szimpi az elejétől fogva, de így..). Ittam minden szavát és már nagyon várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon izgalmas volt!Tudod milyen szomorú voltam mikor az utolsó betűt is elolvastam?!Siess a kövivel mert alig tudok várni:DD

    VálaszTörlés
  3. Hogy tehetetted ezt? Nem lehetsz ilyen gonosz. Itt abbahagyni? Ez kínzás!
    SIESS!! :D Am jó lett.

    VálaszTörlés