33.fejezet

Váó .. na most mi legyen? :/ 18-18..... lehetne , hogy kommenben (vagy megpróbálok chatet készíteni, hátha most sikerül) adtok ötleteket illetve akik igennel szavaztak azok is kifejtenék a véleményüket? Ha nem , akkor az igen felé pártolok , mert ahhoz van több ötletem.. :/ És lehet még egy incifinci kérésem? Kaphatok kommentet ? *.* Akármien jó.. legyen az rossz vagy jó vélemény, de ha egy pontot irtok is boldog lennék..     jó olvasást :) ♥ /u.i: zavar titeket, hogy a megjegyzésekre nem igazán válaszolok? /

Lana szemszöge:

Akármerre nézek ,csak a fehérséget látom, akárcsak egy üres , hófehér szóba falak nélkül ,én pedig már az őrület szélén állok. Tudom, hogy menekültem és meglőttek. Meghaltam? Ez lenne a mennyország , vagy a "váró terem" ? Vagy nincs is egyik sem?! A semmiben képek jelentek meg , én pedig rögtön azok felé szaladtam, de nem bírtam lépni, csak egy helyben futottam  .

-Valaki!-kiabáltam, de csak a visszhangot hallottam ,majd ahogy koncentrálni kezdtem a külvilágot is észleltem. Legalábbis hangokat hallottam körülöttem , és egyre jobban éreztem magamon a fájdalmakat , majd mintha , csak álom lett volna nyitottam ki a szemem és egy sötét szobában voltam puha ágyba tekerve mellettem , pedig a kalapos fiú állt .

-Végre..már órákon át itt feküdtél. -mondta mikor észrevett . Egy széket fogott meg , majd elfordította úgy hogy a támla a teste felé nézzen  és az állát rátámasztva fíkszirozott.

-Jobban vagy?-küldött felém egy féloldalas mosolyt én pedig meglepődtem a rokonszenvétől, mert múltkor a szobában a kedves tett ellenére utálatot és lenézést  sugárzott felém.

-Mihez képest? Ahhoz , hogy meglőttek , igen . -mondtam és a bekötött felkaromra néztem, majd a csuklómra vándorolt  a tekintetem, amin nemrég komoly sérülések voltak, de most az egész karom  "pólyában" van

-Elég csúnya volt. -húzta el a száját , de még mindig boci szemekkel nézett rám , amitől kezdtem zavarban érezni magamat.

-Te láttál el?-lepődtem meg rögtön , és a döbbenet az arcomra is kiült.

-Persze. Elvileg nem akarta volna a főnök, de sikerült rávennem . -mondta kicsit elgondolkodóan, majd újra csöndben figyelt

-Köszönöm szépen. Mi ennyire érdekes rajtam? -kérdeztem meg mire ő halványan elmosolyodott és megrázta a fejét

-Semmi , Lana

-Hát jó, kalapos srác-mondtam . A végét direkt tettem így oda, mert ő a nevemen szólított , de én nem tudtam az övét.

-Ben-nyújtotta nevetve a kezét , de én a ballal akartam kezet fogni, mert a jobb mozgatásánál a fájdalom erősebben nyílalt belém. Kéz fogás helyett kéz csókot kaptam.

-Chrissék jól vannak? -kérdeztem meg , mire ő egy biztató bólintással jelzett, így megnyugodtam.

-Davet látták a környéken -mondta mire majd kicsattantam az örömtől , de aggódni kezdtem, ám rögtön kezdtem a megnyugtatást. Ha látták , akkor még nincs baj , majd ha összetalálkoznak vele , akkor kell aggódnom miatta.

-Hogy akarjátok elkapni?-kérdeztem

-Ne akard tudni..., de majd én megpróbálok falazni neki.  Te , csak gyógyulj.

Bólintottam, mintha beletörődtem volna , de ez nem így van. Mindig én vagyok a bajba jutott herceg kisasszony.  Persze, üljek a seggemen és várjam, hogy megint mentsenek meg, és több ember kockáztassa értem az életét. Nagyobb bajom lehet , hogyha kimegyek külön akciózni? Elvégre arra számítanak, hogy ő most oda fog menni a ketrechez kiszabadítani minket, de hogyha nem ő megy, hanem én?

Pár szót még beszéltem Bennel , azután fáradtságra hivatkozva  megkértem, hogy hagyjon egyedül.  Vártam pár percet, majd kiugrottam az ágyból és a nekem kikészített tiszta ruhát húztam fel, amit nem tudom miért illetve kitől kaptam, de hálás voltam, mert az ennyim már inkább cafat darab volt mint ruha. Gyors felhúztam , közben ügyelve a bekötött kezemre és a fiókokba kutattam valami fegyver után , de mindegyikben  számomra értéktelen papírok , géz darabok, olló és ragasztó szalag volt. Halkan kiléptem az ajtón , szerencsémre pont nem őrizték őrök ezért a következő szobába kukucskáltam be, de azzal a lendülettel vissza is csuktam , mert nekem háttal állt Michael. Gyors befutottam a szobámba és beugrottam az ágyba  , közben nyakik betakaróztam és alvást szimuláltam, de mivel nem jött senki utánam hallgatózni kezdtem .  Beletelt vagy fél órába , mire ajtó csapódást hallottam és a léptek után én is kimentem ,majd az előbbi ajtón besétáltam, Szerencsémre ezúttal már üres volt.  Mivel nem tudtam mennyi időm van hátra  mindent átforgattam , mire az egyik záros fiókba (amit kitéptem ) találtam egy puskát és a szobából rohantam ki.  Felesleges eltüntetnem a nyomaimat, csak idő húzás lenne, mert igyis-úgyis megtudják , hogy mi történik.  A folyosókon óvatosan mentem, mert elég sok őr jött ment .  Pont az egyik páros elől bújtam el, ám visszanézésből észrevették a bújó helyem . A puskát emelte , mire a másik leütötte . Én pedig értetlenkedve álltam ott

-Menjél már,  beépülve vagyok.. -kiabált rám egy női hang én pedig rohantam el onnan az emlékezett helyre.

Szembe egy bosszús tekintettel találtam magam, aki nekem esett volna, ha mögülem nem kap egy lövést. Én rémülve néztem hátra, de , csak az előbbi nő lőtte le.  Lassabban futottam ezáltal bevárva őt, de nem sokáig maradtunk együtt , mert az utolsó métereknél lemaradt verekedni, így nekem kellett tovább menni. Idő után túl ismerős helyen voltam. Tudtam, hogy már csak egy sarok választ el tőlük. Hallottam a hangokat  . Ismertem  a terepet , Tudtam mi hány méter lehet , azt is , hogy állhat a két őr , aki ott figyel, vagy , hogy a  másik oldalra közelebb állnak, mert onnan várják a behatolást, mégsem lőttem, csak tétováztam, majd mikor elég maga biztosságot gyűjtöttem a hozzám közelebb állóra céloztam és lőttem, de a golyó még  csak közelében sem volt az emberhez , eléggé látszott, hogy ez az első fegyveres lövésem, úgy istenigazából. A figyelmet elég rendesen felhívtam magammal, ezért  újra céloztam és  szinte egyszerre , két golyót is kilőttem, hátha így célba találok. Az egyiknek a térde felé ment , így ő összeesett , de a másik még midig haladt közben tudósította a többieket  a történtekről. Mikor  a sarokhoz közel lehetett lőtt egyet, mert a puskáját lövésenként újra kellett tölteni, így volt előnyöm, és kihajoltam . Ezúttal nem lőttem inkább fejbe vágtam a puskával, amitől vérezni kezdett a homloka, de újra lőni próbált, ám a Chrissel való fegyver túra miatt, könnyed, begyakorlott mozdulattal csavartam ki a kezéből a puskát és félre dobtam, majd minden erőből a hirtelen beugró védekező illetve ütő jeleneteket játszottam le, ahogy épp a helyzet megkívánta, de a mozdulataim nagyon gyengék voltak és árulkodtak, a tényről miszerint nem vagyok betanult ügynök inkább csak egy pár órát tanult lány, a földre mégis le tudtam  juttattatni, de  a puska után kapott és röhögve nézett rám , közben a kabát ujjával letörölte a véres orrát. Én is  a fegyveremet emeltem volna felé, de tudtam, hogy ő gyorsabb lenne, ám mikor a ravaszt akarta meghúzni , hátulról lelőtte valaki. A szemei fennakadtak, majd összerogyott előttem  és a véres tócsa pár másodperccel már körülötte volt.   Remegve néztem fel , mire Ben mérges szemeivel találtam szembe magam.

-Nem azt mondtam , hogy maradj ott?-kiabált idegesen én viszont még mindig az előttem fekvő férfit néztem és teljes sokkban éreztem magam.

-Meghalt?-kérdeztem félve és a hangom is remegett

-Szerinted? Persze, hogy igen. - kiabál még mindig majd a halántékát masszírozva elhúzott onnan

-Előbb lőttél meg egy férfit...a másiktól meg  sokkot kapsz?- kérdezte meg én pedig az általam lelőtt emberre néztem

-Térdre ment. Ott nem hall meg.. Ugye?

-Csak véletlen találtad el ott.. -mondta már higgadtabban , majd befelé siettünk , közben pedig már nagyából sikerült feldolgoznom magam a történteket, vagy legalábbis jó mélyre elzárnom magamba , amíg ennek vége nem lesz.

-Mit keresel itt?- kérdezte Patric kicsit kiakadva tőlem

-Elkaptak, visszakerültem és most kiszabadítalak. -mondtam és az utasításokat hallgatva (közben lesve Benről) szerencsétlenkedve kinyitottam a zárat , majd menni kezdtünk , amerre  Ben magyarázta. Én megbíztam benne, de ők nagyon is kételkedtek , aminek hangot is adtak.

Dave szemszöge:

-Honnan tudjam,  hogy nem versz át és nem csalogatsz egér csapdába?- kérdeztem kételkedve

-Bíz bennem-fordult hátra amíg válaszolt, majd újra húzni kezdett

-Egyszer már megtörtént, másodjára már nem követem el ugyanazt a hibát. –jelentettem ki, és az ellenkező irányba indultam, de a kezem után kapott  , majd egy icipici szűk lyukba tuszkolt be ő pedig előttem állt. Ellenkezni akartam, de amint lépések hangját hallottam csöndbe , mozdulatlanul álltam  a takarásában.

Elővette a telefonját mintha kezelné és lassan nekem dőlt . Nem tetszett a helyzet , hogy a testűnk így összesimul , de a számomra hirtelen jövő hangok miatt nem toltam el és nem is szóltam neki.

-Végre téged kerestünk.-mondta neki egy érdes hang , aki Vanessa magasságának hála, engem nem vett észre.

-Nem látod , hogy nem érek rá?- kérdezte felháborodottan, mire megszeppent  lágy hang követte

-De hát..az édesapád..

-Ne most! Majd megkeresem! –közölte ugyanazon a hangnemen mint az előbb és még jobban nekem dőlt, majd mikor szerintem elment megfordult , de a köztünk lévő helyen ( ha még van) nem változtatott, inkább a kezét a nyakam köré csavarta.

-Szívesen!- suttogta pimasz mosollyal . A karját lehámoztam magamról és a csípőjénél fogva eltoltam magamtól

-Ez a hála?-húzta a száját

-Te beszélsz háláról?- húztam fel az egyik szemöldökön közben hátrafelé haladtam, majd az arcát látva nevetve megfordultam , de nem hagyott el , követni kezdett.

-Az egészről semmit nem tudsz!-csattant ki

-Nem is akarok. Becsaptál, átbasztál..szerinted ezek után még érdekelni fog?

-Csak hallgass meg. –kérlelte és a kezemért nyúlt, de az érintését egy könnyed mozdulattal leráztam és a tempón gyorsítottam, de ő ezek ellenére is a nyomomba volt, akár egy puli kutya.

-Csak egy esélyt adj! –kérlelte

-Minek adjak esélyt?  A barátságnak , amit tökéletesen kihasználtál? Áhh dehogy is. Nem használtad ki, mert te még mindig a barátom vagy és biztos azért raboltad el a számomra legfontosabb embereket ! Te mindig tudod mi a jó nekem.-mondtam gúnyosan az arcán pedig tisztán látszott a szomorúság , de csak megjátssza. –Mond csak , te adtál esélyt esetleg Lananak? Na és Marry Chrisnek és apának? – igen tudtam Marryről, mert , ameddig tudtuk tartani a kapcsolatot Chrissel beszámolt erről az eseményről.

-Akkor adj esélyt egy  kapcsolatnak! Próbálj meg szeretni! Képes vagy rá, mert azt mondják a gyűlölet  a legerősebb érzelem. Erősebben érzel irántam, mint Lana iránt. –állt elém és a két kezét a mellkasomra tette én pedig a csuklóját fogva eltoltam és a kezembe tartottam.

-Tévedés…nem gyűlöllek. Megvetlek!-hangsúlyoztam ki- És ne kérj esélyt, mert engem, csak egyetlen lány érdekel. Megnyugodhatsz nem te vagy és soha nem leszel , mert engem az a lány nem csapna be és tényleg szeret, ahogy én őt.

-Én is szeretlek. Szerelmes vagyok beléd-mondta a szemembe komoly, kissé megrökönyödött arccal, amin kezdtek végigfolyni az eddig visszatartott könnycseppek.

- Van barátnőm és , csak őt szeretem. Ha ez még igaz is, amit kétlek, nincs jelentősége. Már neked sincs jelentőséged a szemembe . –mondtam pislogás nélkül, az utolsó szavakat , pedig a füléhez közel hajolva , majd  a csuklóját elengedve kikerültem az összetörést szimulált bestiát és arra mentem, amerre több hangot hallottam, ám még hátulról elkapta a fülemet a halk suttogás , ami egy "Hidd el szűkséged  van rám. Kellek neked" volt.

Amikor a hozzánk tartozó beépült emberek hangját hallottam bátran leütöttem  a másikat, de olyan is volt, mikor mind a kettő észrevett, és egyikük sem a mi oldalunkon állt.  Ez vagy 5ször fordult elő , ilyenkor pedig, maradt a verekedés és cél lövés hála az övemen csüngő pisztolynak. Nagyobb sérülést nem szereztem, a legsúlyosabb is , csak egy vágás a ruhámon , amin a kés nem bírt áthatolni. Szerencsére jól kiképeztek, így mindegyik esetben tudtam, hogy meik mozdulatra mit kell tennem és , hogy nem szabad reagálnom.

Pont az egyik sarkon álltam, amikor újra ismeretlen hangot hallottam és mikor elég közel éreztem, kiugorva megragadtam a tarkóját és a fejét a térdembe vágtam, majd a felém tartott puskát kicsavartam a kezéből és a társaira néztem, de a vér is megfagyott bennem.

Ben hátulról lefogott

-Épp most sikerült az oldaladra állítanom- förmedt rám  a földön fekvő férfira mutatva aki az orrát fogta

-És nekem azt honnan kellet volna tudnom- húztam ki a szorításából a kezemet  majd végignéztem apámon, aki büszkén nézett lefele, a mellette lévő Chrissen és az izgatott arcú Lanan.  Mindegyikőjük tele volt sebbel és vérfoltal , egyedül , csak Lana volt ellátva.  Legalábbis a sok, szinte az összes látható bőr felületet takaró gézről ezt vontam le.

-Ne álldogáljunk , induljunk már el!- mondta Chris és hagytam, hogy Ben vezessen minket, mert mégiscsak  jobban ismeri a terepet , mint bármikünk.

-Hogy vagy?-kérdezte meg az ismerős lágy, most mégis remegő hang.

-Most már jobban. –mondtam, de szerintem ez a kérdés igazán várhatott volna, ahogy az összes többi is , ami mind a kettőnk fejében felbukkant.

-Ne arra- szólt meg  az út másik feléből Vanessa.

-Tudom az utat –válaszólt megállás nélkül Ben , akin még most is volt kalap . Mintha ezzel született volna.

-Lezárták!-kiabált kétségbe esetten, mire megtorpant, és felé nézve várva a folytatást

-Mégis miért?! Nem hallottam róla-mutatott a fülében lévő kis fekete fülesre

-Persze, hogy nem. Rájöttek, hogy áruló vagy , ezért kikapcsolták és mivel az a leggyorsabb út ezért azt és az ahhoz közelieket lezárták.

-A picsába!- szisszentet fel

-Te ki tudsz vezetni?-kérdezte meg Chris , mire bólintott és a többiek naiv módon követni kezdték

-Álljatok már meg ! Mégis miért bíztok meg benne? – kérdeztem meg

- Mert én vagyok az egyetlen esélyed. Szűkséged van rám- formálta a szavakat és , csak hozzám beszélt, kissé utalva az előtti beszélgetésünkre. Beletörődve vagy inkább a többségre hallgatva  szótlanul követtem , különböző ajtókon és folyosókon keresztül, majd az egyik pillanatban egymást követve összeestek körülöttem az emberek , legutoljára pedig én következtem, de még tudatomnál a nyakamhoz kaptam, ahol apró szúrást éreztem. Homályosan , de kivehető volt a kábító lövedék.