2013. március 16., szombat

II.8.rész




 Köszönöm szépen a kommenteket és jó olvasást a részhez ♥


Lassan átbotolkártunk hozzánk, ahol anya szomorúan nézett ránk, majd mind kettőnket szorosan  átölelt.

-Dave hamarosan hazajön és mindent elmond.-nézett rám, majd utána Kathez fordult- Te pedig gyere kincsem, adok neked tusfürdőt meg pizsamát , de előtte bekötjük a sebeiteket.

-Majd én megoldom magamnak, az ennyimék nem súlyosak.. –mondtam mire bólintott és felmentek , több se kellet apa pillanatokon belül bent is volt . Ideges léptekkel jött be , majd mikor meglátott engem, ahogy a széken terpesztek vérző fejjel  , farkas szemet néztünk. Én vártam , hogy mondjon valamit, ő pedig nem tudta , hogy-hogy is kezdje. Felém kezdett lépkedni  és egy laza mozdulattal kihúzta az egyik széket amire ráült. Ujjait összekulcsolva a tarkójára szorította és a plafont kezdte pásztázni én pedig csak bámultam és a szívem a torkomba dobogott.

-Mennyit tudsz?- nézett rám , majd mikor szólásra nyitottam a szám folytatta- Ne mond azt , hogy semmit, mert az én fiam vagy.

-Tippjeim vannak, de ez csak homály. –mondtam és az ujjaimat összekulcsolva a térdemre támaszkodva figyeltem, ahogy bólint és kinyissa a száját , de visszacsukja, majd hirtelen mesélni kezd.

- Kém vagyok, ahogy a családunk többi tagja is . A kémkedés  az emberiség minden korábban jelen volt, mert mindig is foglalkoztatta, az embereket az ellenfél titkos terve és az ehhez tartozó dolgok, de hagyjuk és  a múltat ,soha nem szerettem a  történelmet, inkább maradjunk a jelentben. A kémek feladata röviden a nemzet védelem, terror cselekmények - tiltott kábítószerek és fegyverkereskedelem felderítése és elhárítása. Nem mindenkiből lehet kém , csak aki nagykorú , büntetetlen előéletű, megfelel a nemzet biztonsági feltételeknek, egészségileg, fizikailag és pszihológiailag megfelel. Általános tudás a három nyelv…ezek miatt jó, hogy én vagyok az apád, mert ennyim a vállalat , legalábbis egy kisebb cég. Könnyedén be tudlak juttatni, ahogy Zackkel is tettem és még 3 személlyel. Általánosságban kiskorúakat nem vesznek fel , csak ha valaki kém családból származik illetőleg gyermek kora óta készül rá , de ezekre is különféle kiírás van, amikre meg kell felelniük. –magyarázta és folytatta tovább én pedig ledöbbenve hallgattam.

-És ezt mikkor akartátok lemondani? Miért nem mondtad eddig? – kérdeztem felháborodással, mikor véget ért a meséje egy része..

-Cs!! Kat…-mutatott fel az emeletre-Akartam mondani , csak nem tudtam, hogy-hogy vagy mikor lenne rá a megfelelő alkalom. De neked más életed is lehet , ha akarod..

-Te mióta vagy kém?

-Elég rég óta. 14 évesen mentem el az első küldetésemre. Beleszülettem, ahogy te is..

-Miért akarnak megölni minket?

-Mert régebben önálló hősködésbe kezdtem , ami miatt megutáltattam magam a rossz fiúkkal. Megpróbált megölni a legerősebb  maffia család feje, de fordítva sült el. Egy valaki túlélte, de kiszabadult a börtönből és most bosszút áll a családjáért. Már néhányunkkal végzett, aki az akkori körben ott volt. Holnap folytatjuk, jó? kicsit késő van. –kérte , de látszott rajta, hogy egy kicsit felszabadultabb lett. Talán nyomasztotta a titok és most megszabadult ettől az érzéstől. Halkan becsuktam magam után  az ajtót, majd  még mindig szembe az ajtóval nekidöntöttem a fejemet és a felkaromat. Valaki lágyan végigsimított a bicepszem, amitől remegni kezdett a karom és hátra fordítottam a fejem.

-Minden rendben?- kérdzete Kat lágy hangon és a szeméből sütött az aggodalom, ami meglepett.

-Egész életemben egy hazugság mögött éltem. Persze ezt már korábban is tudtam, viszont most mégsem tudom felfogni. Azt hitem ismerem azokat  akik felnevelnek, de…-kezdtem el neki magyarázni a bennem kavargó érzéseket, folytatni viszont mégsem bírtam.. én sem tudtam , hogy pontosan mi a bajom, hisz ezeket eddig is sejtettem..tudtam..

-Nem akarsz róla beszélni? –kérdezte mire megráztam a fejem ő pedig a tenyerével az arcom fele közelített . Fogalmam sem volt mi a szándéka ezért kérdően néztem rá, de nem válaszolt, csak óvatosan megfogta az államat és elfordította.

-Ez nagyon csúnya.-fintorgott el. – Anyukád hagyott fent gézt meg fertőtlenítő szert..

-Majd lerendezem. Hogy-hogy itt vagy a szobámban?

-Csak gondoltam.. nem tudom..-mondta amit egy suta bólintással díjaztam és kikerülve őt a saját fürdőmbe igyekeztem. Nem csuktam be magam mögött az ajtót, csak lehúztam a felsőm és hátra nézve láttam, ahogy még mindig az ajtóban áll és a kilincset bámulja. Tétovázik..szerintem. Visszafordultam és az idő közben behozott dobozból előhalásztam a fertőtlenítő szert, és egy pamacsot, majd a sebre nyomtam és elég hangosan felszisszentettem. A földre dobtam a vattát , miközben kárunkodni kezdtem.

-Segítsek? Azt mondat , hogy megtudod oldani nem? –kérdezte mikor már félig nyitva volt a szobám ajtaja.

-Azt hitem, hogy megtudom… -mondtam , mire becsukta és bejött hozzám a fürdőbe. Menjél vissza és üljél le valahova. –utasított és összeszedte a szétdobált cuccokat , majd mellém ült  a földre és tisztítani kezdte a sebeket.

-Első segélyt nem tudsz adni? –kérdeztem mire csak elmosolyodott , de nem válaszolt-Honnan tudsz úgy verekedni? A helyedbe más elrohant volna az első adandó alkalommal. Kis korodba tanultál?

-Apa beíratott karatézni és  ha nem vetted volna észre..én nem más vagyok. –magyarázta , de nem rossz indulatúan , mert végig mosolygott és a szemeivel követte a keze mozdulatát, míg én csak az arcát  bámultam és nem törődtem az égő seb a fájdalmával. 

-Innentől megoldod?-kérdezte miután letapasztotta a sérüléseket.

-Nem is tudom.. még zuhanyoznom kéne..és ha víz éri a tapaszokat..-fintorogtam mire csak megrázta  a fejét

-Akkor béna vagy.. azért figyelj oda jó? Egyedül is menni fog..

-Majd próbálkozok. Azért félelmetes voltam ma , ugye?

-Hát.. aha..-mondta és a mosolya szélesedni kezdett- Mint egy ijesztő kutya.. egy édes kis kosárban masnival a nyakában..hatalmas barna szemekkel..

-És így még ijesztő az a kutya? –tettem fel a költői kérdést –De ezek szerint aranyosnak találsz.. és tetszik a szemem..- hoztam ki a legjobbat azokból , amit mondott és hatalmas mosollyal zuhanyozni mentem, mielőtt még ellenkezni tudott volna.  Egy pizsama gatyában léptem ki hátha mg itt van, ezért gondoltam kivételesen nem alsógatyában szaladgálok, de a szobám üres volt. Talán nem is akartam bevallani magamnak, de egy icipicit csalódott voltam, mert élveztem a társaságát és jó lett volna beszélni, de hosszú volt a napja. Átmehetett már a mellettem lévő szobába aludni..

Én is bedőltem az ágyba és benyomtam a tévét, de csak a sok hülye csatorna ment,semmi érdekes és bennem egyre nagyobb volt a vágy, hogy átmenjek hozzá. Nem tudom, miért éreztem így , de akkor se mentem be. Inkább küldtem egy sms-t Naominak és belefordultam a párnámba, de a csönd egyre nagyobb lett. Szinte bántó a fülemnek és újra lepörgettem magamban a mai nap eseményeit. Hihetetlen.. becsapottnak érzem magam, de mégis örülök. Haragudni nem tudom anyuékra, inkább egyre több dolog érdekelt..

-Fen vagy még?- hallottam meg Kat halk  suttogását, majd azt ahogy újra felém lép  a mezit lábával és megint felteszi a kérdését.

-Alszok, de azért mondjad. Ha esti puszi kell, jó helyen jársz…

-Nem..zuhog még az eső és nem bírok aludni. –magyarázta vékonyka hangon, mire felemeltem a takaróm felé eső részét..

-Nem akarok melletted aludni.

-Én meg nem akarok már kikelni úgyhogy búj  be és beszélgetünk…vagy amit akarsz..hosszú az éjszaka.

-Beszélgetünk.. ismerkedünk. – tisztázta és pár perc alatt a hideg testét éreztem mellettem

-Szóval ez  a hasad..-kezdtem, mikor a tenyeremet a vékonyka pocijára tettem, de ő azon nyomban , elvette és összeszorította a kézfejemet.

-Hé bocsi.. –mondtam és elhúztam a tenyeréből a kezemet , majd a szemébe néztem, amikből jobban szikráztak a villámok, mint az égen per pillanat.

-Szóval.. miért akartak téged azok az emberek? –tettem fel az első eszembe jutó kérdést

-Azt neked , nem..

-De nagyon is kell tudnom,… segítettem, legalább tudjam, miért akartak megszerezni . Olyan értékes vagy, vagy mi?

-Őszintén szólva fogalmam sincs.. elkezdtem nyomozni apámék halála után és talán olyan információt találtam, amit nem kellett volna. Tudod az  a bizonyos , ha elmondom meg kellene , hogy öljelek , annyira titkos info..

-Értem –mondtam , majd a szemeibe bámultam .- Miért félsz az ilyen viharoktól?

-Csak akkor félek , ha egyedül vagyok. Soha nem bírtam..rettegtem tőle , olyankor anya mindig bejött hozott nekem gumi cukrot és addig simogatott , amíg el nem aludtam. Emlékszem 5 évesen megkértem, hogy aludjon velem, de azt válaszolta, hogy apa mellet kell aludnia én meg bosszankodtam magamba , hogy lehet ennyire gyáva apa..  Aztán ahogy nőttem, úgy már nem kellett bejönnie elég volt, ha tudtam, hogy van valaki a házban.

-Mitől félsz még? –kérdeztem meg mire egy picit elgondolkodott

-Sok mindentől..  Te ? 

-Hát igazándiból megfogalmazni nem tudnám.. per pillanat semmitől, mert nincs veszteni valóm.

-A szerelemben sem? Attól sem félsz?

-Dehogy is.. az most csak egy játék. Nem komoly dolog , de te rettegsz tőle . Biztos vagyok benne, hogy gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de megérni nem mered, csak ott belül. Nem mersz úgy kitárulkozni egyetlen embernek sem.

-Még nem ismersz.. nem tudod mit éltem át és mind mentem keresztül. Nem tudod , hogy hány éjszakát sírtam át és hányszor kaptam pofont az élettől. Csak mindig felálltam és soha nem hangoztattam a dolgokat. Soha nem adtam vissza, pedig én is tudtam volna rajtuk ütni…de még mekkorát.

-Szóval voltál már igazán szerelmes?

-Nem tudom. Igaz szerelem , csak a nagy Ő-vel lehet nem?

-Dehogy is..

-Hadjuk jó? A barátnődnek nem lesz belőle gondja , hogy itt fekszem melletted ?

-Nem a barátnőm..-mondtam és egy féloldalas mosolyt küldtem neki. –Csak csókolózunk, beszélgetünk és kézen fogva járkálunk, de nem járunk.

- És ez így neki jó is? Nem bánja , hogy csak játszol vele?

-Héé..nem játszok vele..vagyis.. talán játszadozunk, de nem hiszem , hogy bánja. –mondtam mikor végiggondoltam azután , pedig egészen más felé terelődött a téma, csak beszélgettünk, villámokat számoltunk  és újra beszéltünk.

-Szerinted…hahó?- kérdeztem meg , de csak a halk, egyenletes  szuszogást hallottam, ezért feljebb húztam rajta  a takarót ,majd a másik oldalra fordultam és lassan én is álomba merültem, de még éreztem, ahogyan hátulról akaratlanul  hozzám bújik és nekem felgyorsul a szívverésem.

-Jó reggelt!-köszönt kábán , mikor mindketten szembe voltunk a másikkal és pislogni kezdett, majd hirtelen elkerekedett a szeme és lehámozta a lábát a derekamról .

-Basszus.. bocsi , én.-kezdte el és mászott volna, ki , ezért elkaptam a derekát és visszahúztam magamhoz.

-Semmi nem történt, csak együtt aludtunk.

-De nekem el kellett volna mennem ..van vendégszoba , amibe  azért  ágyazott meg anyukád, hogy ott aludjak.

-De neked volt jobb helyed..

-Akkor most engedj át , hátha benéznek , vagy-kezdte el megint, de újra félbeszakítottam

-Nyugi van már. Nem fognak  se kelteni se semmi. Már rég lent reggeliznek . –keztem el bökdösni az oldalát, mire felnevetett, és elhúzta onnan a kezemet , majd megint elkezdtem csikizni , amiből egy párna csata alakult ki. Én a kispárnával ő pedig a naggyal ütött.

-Megadom magam!-dőltem be az ágyba ő pedig közelebb hajolva a fülembe súgott.

-Győztem?

-Igen. A nyereményed pedig egy csók…

-Passzolom. –mondta, majd kiszállt az ágyból és ott hagyott engem.

-Jó reggelt!- ugráltam lefele, ahol épp befejezték anyuék a reggelit , a lány pedig még csak most kezdett el enni.

-Jól aludtál?- kérdezte meg apa Kattől , mire ő bólogatott és megköszönte, hogy maradhatott éjszakára.



-Ennek mégis mi értelme?- kérdeztem apától, amikor délután a hátsó kertben gyakoroltunk verekedni, viszont ő most egy  kendőt tekert a szemem köré.

-Túl sokat gondolkodsz…nem bírsz odafigyelni. Meglátsz egy ütést és azon agyalsz mit csinálj, ehelyett inkább érezd. Ha nem látod, akkor csak érezni tudod.

-Tévedés. Így semmit nem tudok. Nem tudom, hol vagy és..

-Majd kitalálod. –mondta , majd rögtön megéreztem , ahogy a karomra ütött valószínűleg hátulról , ezért arra pördültem és a levegőbe ütöttem, majd még pár hasonló próbálkozás után feladtam.

-Ez lehetetlen. – dobtam le a kendőt, amit rögtön magára tekert fel.

-Próbáld ki…-mondta én pedig bátortalanul bele ütöttem.

-Ha ezzel az erővel ütsz meg valakit körberöhög .-mondta és várta a következő ütést, ami már sokkal erősebb volt. Rögtön a karomat ragadta meg és hátrafordította mire én kipördültem és oldalba rúgtam, de ő elkapta a lábam mielőtt letehettem volna azt , így a földre estem .

-Na mégis működik? – kérdezte és a mellkasomra dobta a kendőt. Újra felkötöttem és ugyanúgy vártam az ütést , ahogy ő csinálta előbb. Ezúttal sokkal jobban sikerült , mert kétszer vagy háromszor sikerült beleütnöm , úgy , hogy nem láttam. Még párszor próbálkoztunk, mire sikerült a földre kényszerítenem és diadalmasan felkiáltottam.

-Gratula!- mondta féloldalas mosollyal és kezet rázott velem. A szeméből csak úgy sugárzott a büszkeség, ami még jobban felderített.  

-Holnap folytatjuk.- mondta és anya felé ment , aki a hátsó terasz hinta ágyából figyelhetett minket .

-De hát holnap suli.

-Fel kell készülnöd. Vacsi előtt vagy után este gyakorlunk. Legalább jobban alszol , majd és nem  kell mackó , vagy baba esetleg lány az alvásodhoz.-mondta széles vigyorral, én pedig éreztem, hogy pirulni kezd az arcom , mint a lányoknak szokott.

-Véletlen aludt el ott. Beszélgettünk és a végére csak azt hallottam, hogy szuszog.

-Mi azt gondoltuk , hogy te raboltad át…-szólt bele anya is mosolyogva és egyáltalán nem úgy tűnt egyik őjük se , mint aki haragszik vagy neheztel.

-Jessicáék átjönnek vacsizni jó?- kérdezte anya

-Aha , mondtam és élveztem a tavasz délutáni napsütést a fűben. Az egész mostani idő meghazudtolta a tegnapit, aminek már nyoma se volt. Anyuék beszélgettek én , pedig nagyban terveztem, hogy mi mindent kell mesélnem Zacknek.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Várom a folytatást!!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Nos, hát leírni nem tudom mennyire tetszett ez a rész *.* Vééégre Aaron megtudta az igazat :D:D És az, hogy együtt aludtak.. Külön kedvenc :))) Egyszerűen imádom a blogod nagyon siess ;) <33

    VálaszTörlés
  3. Vááá ez nagyon aranyos. Eszembe jut a "kis" Dave :DD és Lana. Elhiszem, hogy nem voltak mérgesek. Hamar hozd az új részt :))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett. Imádtam, főleg az ottalvós és a verekedős részt. Végre Dave elárulta Aaronnak, h mi illetve ki ő valójában. SIESS a kövi résszel :D

    VálaszTörlés
  5. nem tudom le írni menyire tetszet .... egyszerüen nagyon! Siess
    kövivel!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon aranyos rész lett, amikor együtt alszanak :)
    Örülök, hogy Aaron végre valahára megtudta a "családi titkot".
    Nagyon siess a következővel :)

    VálaszTörlés