Köszönöm szépen a kommenteket és jó olvasást a részhez ♥
Lassan átbotolkártunk hozzánk, ahol
anya szomorúan nézett ránk, majd mind kettőnket szorosan átölelt.
-Dave hamarosan hazajön és mindent
elmond.-nézett rám, majd utána Kathez fordult- Te pedig gyere kincsem, adok
neked tusfürdőt meg pizsamát , de előtte bekötjük a sebeiteket.
-Majd én megoldom magamnak, az
ennyimék nem súlyosak.. –mondtam mire bólintott és felmentek , több se kellet
apa pillanatokon belül bent is volt . Ideges léptekkel jött be , majd mikor
meglátott engem, ahogy a széken terpesztek vérző fejjel , farkas szemet néztünk. Én vártam , hogy
mondjon valamit, ő pedig nem tudta , hogy-hogy is kezdje. Felém kezdett
lépkedni és egy laza mozdulattal kihúzta
az egyik széket amire ráült. Ujjait összekulcsolva a tarkójára szorította és a
plafont kezdte pásztázni én pedig csak bámultam és a szívem a torkomba
dobogott.
-Mennyit tudsz?- nézett rám , majd
mikor szólásra nyitottam a szám folytatta- Ne mond azt , hogy semmit, mert az
én fiam vagy.
-Tippjeim vannak, de ez csak homály.
–mondtam és az ujjaimat összekulcsolva a térdemre támaszkodva figyeltem, ahogy
bólint és kinyissa a száját , de visszacsukja, majd hirtelen mesélni kezd.
- Kém vagyok, ahogy a családunk
többi tagja is . A kémkedés az emberiség
minden korábban jelen volt, mert mindig is foglalkoztatta, az embereket az
ellenfél titkos terve és az ehhez tartozó dolgok, de hagyjuk és a múltat ,soha nem szerettem a történelmet, inkább maradjunk a jelentben. A
kémek feladata röviden a nemzet védelem, terror cselekmények - tiltott kábítószerek
és fegyverkereskedelem felderítése és elhárítása. Nem mindenkiből lehet kém ,
csak aki nagykorú , büntetetlen előéletű, megfelel a nemzet biztonsági
feltételeknek, egészségileg, fizikailag és pszihológiailag megfelel. Általános
tudás a három nyelv…ezek miatt jó, hogy én vagyok az apád, mert ennyim a
vállalat , legalábbis egy kisebb cég. Könnyedén be tudlak juttatni, ahogy
Zackkel is tettem és még 3 személlyel. Általánosságban kiskorúakat nem vesznek
fel , csak ha valaki kém családból származik illetőleg gyermek kora óta készül
rá , de ezekre is különféle kiírás van, amikre meg kell felelniük. –magyarázta
és folytatta tovább én pedig ledöbbenve hallgattam.
-És ezt mikkor akartátok lemondani?
Miért nem mondtad eddig? – kérdeztem felháborodással, mikor véget ért a meséje
egy része..
-Cs!! Kat…-mutatott fel az
emeletre-Akartam mondani , csak nem tudtam, hogy-hogy vagy mikor lenne rá a
megfelelő alkalom. De neked más életed is lehet , ha akarod..
-Te mióta vagy kém?
-Elég rég óta. 14 évesen mentem el
az első küldetésemre. Beleszülettem, ahogy te is..
-Miért akarnak megölni minket?
-Mert régebben önálló hősködésbe
kezdtem , ami miatt megutáltattam magam a rossz fiúkkal. Megpróbált megölni a
legerősebb maffia család feje, de
fordítva sült el. Egy valaki túlélte, de kiszabadult a börtönből és most
bosszút áll a családjáért. Már néhányunkkal végzett, aki az akkori körben ott
volt. Holnap folytatjuk, jó? kicsit késő van. –kérte , de látszott rajta, hogy
egy kicsit felszabadultabb lett. Talán nyomasztotta a titok és most megszabadult
ettől az érzéstől. Halkan becsuktam magam után az ajtót, majd
még mindig szembe az ajtóval nekidöntöttem a fejemet és a felkaromat.
Valaki lágyan végigsimított a bicepszem, amitől remegni kezdett a karom és
hátra fordítottam a fejem.
-Minden rendben?- kérdzete Kat lágy
hangon és a szeméből sütött az aggodalom, ami meglepett.
-Egész életemben egy hazugság
mögött éltem. Persze ezt már korábban is tudtam, viszont most mégsem tudom
felfogni. Azt hitem ismerem azokat akik
felnevelnek, de…-kezdtem el neki magyarázni a bennem kavargó érzéseket,
folytatni viszont mégsem bírtam.. én sem tudtam , hogy pontosan mi a bajom,
hisz ezeket eddig is sejtettem..tudtam..
-Nem akarsz róla beszélni?
–kérdezte mire megráztam a fejem ő pedig a tenyerével az arcom fele közelített
. Fogalmam sem volt mi a szándéka ezért kérdően néztem rá, de nem válaszolt,
csak óvatosan megfogta az államat és elfordította.
-Ez nagyon csúnya.-fintorgott el. –
Anyukád hagyott fent gézt meg fertőtlenítő szert..
-Majd lerendezem. Hogy-hogy itt
vagy a szobámban?
-Csak gondoltam.. nem
tudom..-mondta amit egy suta bólintással díjaztam és kikerülve őt a saját
fürdőmbe igyekeztem. Nem csuktam be magam mögött az ajtót, csak lehúztam a
felsőm és hátra nézve láttam, ahogy még mindig az ajtóban áll és a kilincset
bámulja. Tétovázik..szerintem. Visszafordultam és az idő közben behozott dobozból
előhalásztam a fertőtlenítő szert, és egy pamacsot, majd a sebre nyomtam és
elég hangosan felszisszentettem. A földre dobtam a vattát , miközben kárunkodni
kezdtem.
-Segítsek? Azt mondat , hogy
megtudod oldani nem? –kérdezte mikor már félig nyitva volt a szobám ajtaja.
-Azt hitem, hogy megtudom… -mondtam
, mire becsukta és bejött hozzám a fürdőbe. Menjél vissza és üljél le valahova.
–utasított és összeszedte a szétdobált cuccokat , majd mellém ült a földre és tisztítani kezdte a sebeket.
-Első segélyt nem tudsz adni?
–kérdeztem mire csak elmosolyodott , de nem válaszolt-Honnan tudsz úgy
verekedni? A helyedbe más elrohant volna az első adandó alkalommal. Kis korodba
tanultál?
-Apa beíratott karatézni és ha nem vetted volna észre..én nem más vagyok.
–magyarázta , de nem rossz indulatúan , mert végig mosolygott és a szemeivel
követte a keze mozdulatát, míg én csak az arcát
bámultam és nem törődtem az égő seb a fájdalmával.
-Innentől megoldod?-kérdezte miután
letapasztotta a sérüléseket.
-Nem is tudom.. még zuhanyoznom
kéne..és ha víz éri a tapaszokat..-fintorogtam mire csak megrázta a fejét
-Akkor béna vagy.. azért figyelj
oda jó? Egyedül is menni fog..
-Majd próbálkozok. Azért félelmetes
voltam ma , ugye?
-Hát.. aha..-mondta és a mosolya
szélesedni kezdett- Mint egy ijesztő kutya.. egy édes kis kosárban masnival a
nyakában..hatalmas barna szemekkel..
-És így még ijesztő az a kutya?
–tettem fel a költői kérdést –De ezek szerint aranyosnak találsz.. és tetszik a
szemem..- hoztam ki a legjobbat azokból , amit mondott és hatalmas mosollyal
zuhanyozni mentem, mielőtt még ellenkezni tudott volna. Egy pizsama gatyában léptem ki hátha mg itt
van, ezért gondoltam kivételesen nem alsógatyában szaladgálok, de a szobám üres
volt. Talán nem is akartam bevallani magamnak, de egy icipicit csalódott
voltam, mert élveztem a társaságát és jó lett volna beszélni, de hosszú volt a
napja. Átmehetett már a mellettem lévő szobába aludni..
Én is bedőltem az ágyba és
benyomtam a tévét, de csak a sok hülye csatorna ment,semmi érdekes és bennem
egyre nagyobb volt a vágy, hogy átmenjek hozzá. Nem tudom, miért éreztem így ,
de akkor se mentem be. Inkább küldtem egy sms-t Naominak és belefordultam a
párnámba, de a csönd egyre nagyobb lett. Szinte bántó a fülemnek és újra
lepörgettem magamban a mai nap eseményeit. Hihetetlen.. becsapottnak érzem
magam, de mégis örülök. Haragudni nem tudom anyuékra, inkább egyre több dolog
érdekelt..
-Fen vagy még?- hallottam meg Kat
halk suttogását, majd azt ahogy újra
felém lép a mezit lábával és megint
felteszi a kérdését.
-Alszok, de azért mondjad. Ha esti
puszi kell, jó helyen jársz…
-Nem..zuhog még az eső és nem bírok
aludni. –magyarázta vékonyka hangon, mire felemeltem a takaróm felé eső
részét..
-Nem akarok melletted aludni.
-Én meg nem akarok már kikelni
úgyhogy búj be és beszélgetünk…vagy amit
akarsz..hosszú az éjszaka.
-Beszélgetünk.. ismerkedünk. – tisztázta
és pár perc alatt a hideg testét éreztem mellettem
-Szóval ez a hasad..-kezdtem, mikor a tenyeremet a
vékonyka pocijára tettem, de ő azon nyomban , elvette és összeszorította a
kézfejemet.
-Hé bocsi.. –mondtam és elhúztam a
tenyeréből a kezemet , majd a szemébe néztem, amikből jobban szikráztak a
villámok, mint az égen per pillanat.
-Szóval.. miért akartak téged
azok az emberek? –tettem fel az első eszembe jutó kérdést
-Azt neked , nem..
-De nagyon is kell tudnom,…
segítettem, legalább tudjam, miért akartak megszerezni . Olyan értékes vagy,
vagy mi?
-Őszintén szólva fogalmam sincs.. elkezdtem
nyomozni apámék halála után és talán olyan információt találtam, amit nem kellett
volna. Tudod az a bizonyos , ha elmondom
meg kellene , hogy öljelek , annyira titkos info..
-Értem –mondtam , majd a szemeibe
bámultam .- Miért félsz az ilyen viharoktól?
-Csak akkor félek , ha egyedül
vagyok. Soha nem bírtam..rettegtem tőle , olyankor anya mindig bejött hozott
nekem gumi cukrot és addig simogatott , amíg el nem aludtam. Emlékszem 5 évesen
megkértem, hogy aludjon velem, de azt válaszolta, hogy apa mellet kell aludnia
én meg bosszankodtam magamba , hogy lehet ennyire gyáva apa.. Aztán ahogy nőttem, úgy már nem kellett
bejönnie elég volt, ha tudtam, hogy van valaki a házban.
-Mitől félsz még? –kérdeztem meg mire
egy picit elgondolkodott
-Sok mindentől.. Te ?
-Hát igazándiból megfogalmazni nem
tudnám.. per pillanat semmitől, mert nincs veszteni valóm.
-A szerelemben sem? Attól sem
félsz?
-Dehogy is.. az most csak
egy játék. Nem komoly dolog , de te rettegsz tőle . Biztos vagyok benne, hogy
gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de megérni nem mered, csak
ott belül. Nem mersz úgy kitárulkozni egyetlen embernek sem.
-Még nem ismersz.. nem tudod mit
éltem át és mind mentem keresztül. Nem tudod , hogy hány éjszakát sírtam át és
hányszor kaptam pofont az élettől. Csak mindig felálltam és soha nem hangoztattam
a dolgokat. Soha nem adtam vissza, pedig én is tudtam volna rajtuk ütni…de még
mekkorát.
-Szóval voltál már igazán
szerelmes?
-Nem tudom. Igaz szerelem , csak a
nagy Ő-vel lehet nem?
-Dehogy is..
-Hadjuk jó? A barátnődnek nem lesz belőle
gondja , hogy itt fekszem melletted ?
-Nem a barátnőm..-mondtam és egy
féloldalas mosolyt küldtem neki. –Csak csókolózunk, beszélgetünk és kézen fogva
járkálunk, de nem járunk.
- És ez így neki jó is? Nem bánja ,
hogy csak játszol vele?
-Héé..nem játszok vele..vagyis..
talán játszadozunk, de nem hiszem , hogy bánja. –mondtam mikor végiggondoltam azután
, pedig egészen más felé terelődött a téma, csak beszélgettünk, villámokat
számoltunk és újra beszéltünk.
-Szerinted…hahó?- kérdeztem meg ,
de csak a halk, egyenletes szuszogást
hallottam, ezért feljebb húztam rajta a takarót
,majd a másik oldalra fordultam és lassan én is álomba merültem, de még éreztem,
ahogyan hátulról akaratlanul hozzám bújik
és nekem felgyorsul a szívverésem.
-Jó reggelt!-köszönt kábán , mikor
mindketten szembe voltunk a másikkal és pislogni kezdett, majd hirtelen
elkerekedett a szeme és lehámozta a lábát a derekamról .
-Basszus.. bocsi , én.-kezdte el és
mászott volna, ki , ezért elkaptam a derekát és visszahúztam magamhoz.
-Semmi nem történt, csak együtt
aludtunk.
-De nekem el kellett volna mennem
..van vendégszoba , amibe azért ágyazott meg anyukád, hogy ott aludjak.
-De neked volt jobb helyed..
-Akkor most engedj át , hátha
benéznek , vagy-kezdte el megint, de újra félbeszakítottam
-Nyugi van már. Nem fognak se kelteni se semmi. Már rég lent reggeliznek
. –keztem el bökdösni az oldalát, mire felnevetett, és elhúzta onnan a
kezemet , majd megint elkezdtem csikizni , amiből egy párna csata alakult ki.
Én a kispárnával ő pedig a naggyal ütött.
-Megadom magam!-dőltem be az ágyba
ő pedig közelebb hajolva a fülembe súgott.
-Győztem?
-Igen. A nyereményed pedig egy csók…
-Passzolom. –mondta, majd kiszállt az
ágyból és ott hagyott engem.
-Jó reggelt!- ugráltam lefele, ahol
épp befejezték anyuék a reggelit , a lány pedig még csak most kezdett el enni.
-Jól aludtál?- kérdezte meg apa
Kattől , mire ő bólogatott és megköszönte, hogy maradhatott éjszakára.
-Ennek mégis mi értelme?- kérdeztem
apától, amikor délután a hátsó kertben gyakoroltunk verekedni, viszont ő most
egy kendőt tekert a szemem köré.
-Túl sokat gondolkodsz…nem bírsz
odafigyelni. Meglátsz egy ütést és azon agyalsz mit csinálj, ehelyett inkább
érezd. Ha nem látod, akkor csak érezni tudod.
-Tévedés. Így semmit nem tudok. Nem
tudom, hol vagy és..
-Majd kitalálod. –mondta , majd
rögtön megéreztem , ahogy a karomra ütött valószínűleg hátulról , ezért arra
pördültem és a levegőbe ütöttem, majd még pár hasonló próbálkozás után
feladtam.
-Ez lehetetlen. – dobtam le a
kendőt, amit rögtön magára tekert fel.
-Próbáld ki…-mondta én pedig
bátortalanul bele ütöttem.
-Ha ezzel az erővel ütsz meg valakit
körberöhög .-mondta és várta a következő ütést, ami már sokkal erősebb volt.
Rögtön a karomat ragadta meg és hátrafordította mire én kipördültem és oldalba
rúgtam, de ő elkapta a lábam mielőtt letehettem volna azt , így a földre estem
.
-Na mégis működik? – kérdezte és a mellkasomra
dobta a kendőt. Újra felkötöttem és ugyanúgy vártam az ütést , ahogy ő csinálta
előbb. Ezúttal sokkal jobban sikerült , mert kétszer vagy háromszor sikerült
beleütnöm , úgy , hogy nem láttam. Még párszor próbálkoztunk, mire sikerült a
földre kényszerítenem és diadalmasan felkiáltottam.
-Gratula!- mondta féloldalas mosollyal
és kezet rázott velem. A szeméből csak úgy sugárzott a büszkeség, ami még
jobban felderített.
-Holnap folytatjuk.- mondta és anya
felé ment , aki a hátsó terasz hinta ágyából figyelhetett minket .
-De hát holnap suli.
-Fel kell készülnöd. Vacsi előtt
vagy után este gyakorlunk. Legalább jobban alszol , majd és nem kell mackó , vagy baba esetleg lány az
alvásodhoz.-mondta széles vigyorral, én pedig éreztem, hogy pirulni kezd az arcom , mint a lányoknak szokott.
-Véletlen aludt el ott.
Beszélgettünk és a végére csak azt hallottam, hogy szuszog.
-Mi azt gondoltuk , hogy te
raboltad át…-szólt bele anya is mosolyogva és egyáltalán nem úgy tűnt egyik őjük
se , mint aki haragszik vagy neheztel.
-Jessicáék átjönnek vacsizni jó?-
kérdezte anya
-Aha , mondtam és élveztem a tavasz
délutáni napsütést a fűben. Az egész mostani idő meghazudtolta a tegnapit, aminek már nyoma se volt. Anyuék beszélgettek én , pedig nagyban terveztem, hogy mi mindent kell mesélnem Zacknek.
Nagyon jó lett! Várom a folytatást!!!!! :)
VálaszTörlésNos, hát leírni nem tudom mennyire tetszett ez a rész *.* Vééégre Aaron megtudta az igazat :D:D És az, hogy együtt aludtak.. Külön kedvenc :))) Egyszerűen imádom a blogod nagyon siess ;) <33
VálaszTörlésVááá ez nagyon aranyos. Eszembe jut a "kis" Dave :DD és Lana. Elhiszem, hogy nem voltak mérgesek. Hamar hozd az új részt :))
VálaszTörlésNagyon jó lett. Imádtam, főleg az ottalvós és a verekedős részt. Végre Dave elárulta Aaronnak, h mi illetve ki ő valójában. SIESS a kövi résszel :D
VálaszTörlésnem tudom le írni menyire tetszet .... egyszerüen nagyon! Siess
VálaszTörléskövivel!
Nagyon aranyos rész lett, amikor együtt alszanak :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy Aaron végre valahára megtudta a "családi titkot".
Nagyon siess a következővel :)