Köszönöm szépen az előző kommenteket, nagyon imádlak titeket ♥ Meghoztam a részt, ami szerintem nem lett jó , és rövid is , de azért jó olvasást ♥
Első kopogásra nyitottam az ajtót ,
mert már percek óta ott tébláboltam. Egyszerűen nem bírtam elhagyni az
előszobát és , mint a türelmetlen kisgyerek vártam, hogy megérkezzenek, mert
túl sok mindent kellet megbeszélnem a legjobb haverommal.
-Végre ! – nyitottam ki az ajtót,
mire Jessica néni nagyokat nézett. Ő a
kereszt anyukám, de mindig nénizem .
-Őrülök, hogy ennyire vártál
bennünket, vagy csak túl éhes vagy már?
-Nem hiszem, hogy minket
várt..- nyugtatta Chris bácsi hátulról.
-Sziasztok! De nagyon is vártalak ,
bár az étvágyammal sincs baj.- mondtam udvariasan és kéz fogás meg puszik után
Zackhez fordultam.
- Ezt nem hiszem el. Ez
eszméletlen..- hadartam neki , mire fintorogva felhúzta az órát, így akarta
kitalálni mi bajom lehetett és mivel a szülők még úgyis beszélgetnek pár órán
át mi felmentünk a szobámba , ahol elmeséltem neki , hogy tudok mindenről és
már apával gyakorotúnk is. Persze szóba került a tegnap este, amit ékes szókkal
díjazott és nem akarta elhinni , hogy
alváson kívül nem történt más.. ilyen az én haverom..
-Emlékeztek még , amikor kis korotokba
ép, hogy megérkeztünk már játszotatok? –kérdezte kapásból Jessica , aki anyu
mellett ült. Mi Zackkel ugyanúgy kérdőn
néztünk egymásra , de nem kellett több , már mesélték is.
- Még be se léptünk az ajtón Zack
előrefutott a kezében a kicsi gépfegyverével és téged figyelt. Te a kanapén
vártál rá katonai sapkába és hasonló fegyverrel. Amint észre vettétek egymást
lövöldözni kezdtetek . Te elbújtál a kanapé mögött , majd a fegyverrel együtt kergetőztetek
körülötte . Zack letette a pisztolyát és egy óvatos bukfencet tett feléd, míg
te nem törődtél semmivel felugrottál a
kanapéra és egyszerűen levetetted magad onnan közben meg lövöldöztél . –mesélte
a két anyuka felváltva , míg apuék nagyban beszélgettek valamin közben pedig
hangosan röhögtek.
-Biztos…- vágta rá Zack és előre
félve néztünk egymásra , mert egyikünk se szerette, ha a két szülő összejön és
sztorizgatni kezdtek. Ilyenkor mindig olyan emlékek kerülnek elő , amiknek jobb
lenne a múltba maradni.
-Van kedved sétálni? – hívtam fel
csütörtök éjjel Katet, mikor már teljesen kész és fáradt voltam. Szabadulni
akartam a fárasztó órák elől. Röviden összefoglalva a napok gyorsan elmentek ,
ahogy az éjszakák is. Nem telt semmi másban minthogy suliban félig alszok másik
felében pedig Zackkel poénkodunk , majd
haza , ahol rögtön kezdődött a
gyakorlás, mert apa hamarabb jön vissza, hogy legyen rám ideje. Egy ideig
állandóan hurcolta magával azt a szaros kendőt, majd végre a nélkül is
megpróbálhattam. Hát nem mondom , hogy könnyű vele verekedni ..sőt..minden
egyes porcikám sajog . Egyáltalán nem kivételezik , hogy a fia vagyok, mert
nagyon jól tudja , hogy ha valakivel test közeli harcba kerülök, nem fognak
aranyosan rám nézni é s elengedni egy aprócska ütéssel. Talán ezt még ki is bírnám, de jön az ajtóba
Kat , aki teljesen a fizikára koncentrál, mert a jövőhéten le kell adni a
feladatot nekem pedig nem lesz a hétvégén időm , hogy összeüljünk. Hasonlóan
viselkedik, mint egy hajcsár. Egy folytában parancsolgat és fejemet harapja , ha
épp valamit nem teszek meg , ami rám vonatkozik. Semmi kedven nem volt tanulni
, főleg nem kísérleten dolgozni , ezért beszélgetni próbáltam, vagy aludni, de
egyszer sem sikerült .Az este porosodott tovább az egész szobám, mert fürdés
után rögtön az ágyba dőltem. Ma volt az egyetlen nap, amikor verekedés helyett
vezetni tanított , ami szerintem egész jól ment , kivéve azt a pontot,
hogy apa el nem akarta engedni a kézi
féket. Nem is hibáztatom, mert volt mikor az utolsó pillanatba nyomtam be a
féket vagy akaratlanul is picit gyorsabban mentem.
-Aaron az isten áldjon meg ,
mindjárt 10 óra.
-Nem az időt kérdeztem. Van kedved
sétálni vagy nincs. Csak az utcán maradunk.
-Nem hiszem , hogy
elengednének..-mondta húzva a szavakat és immár kezdtem feldolgozni az
információt, hogy egyedül fogok kullogni , mikor folytatta.- 10 perc múlva
legyél lent, de segítesz visszamászni. –fejezte be , mire győztesen
elmosolyogtam és az egyik kapucnis kenguru felsőmbe bújtam bele.
-Honnan a bú bánatból találtad most ki a sétát?
–kérdezte széles mosollyal , mikor lassan bezártam magam után az ajtót.
-Menekülési útvonal- ráztam meg a
vállam , majd mikor közelebb lépett , hogy átöleljen és is óvatosan a dereka
köré tettem a kezem, de még megpihentetni se tudtam , már is húzódott el.
-Mi elől menekülsz? Túl sok az
akaszkodó csaj, mi?
-Nem egészen- mosolyogtam rá.-
Inkább a fáradtság ellen . Meg egy kicsi
pihenés a mostani napok után.
-Jaj te szegény.. mégis mi viselt
meg ennyire?- húzta fel a szemöldökét és látszott az arcán, hogy semmi smink
nincs rajta , de nem is baj. Így is gyönyörűen nézett ki.
-Hosszú história. –zártam le
röviden a témát és ez a két szó burkolta azt is, hogy nem akarok róla beszélni.
Ezek után más fele terelődött a beszélgetés és rengeteget röhögtünk .
-Tegyél le!- sikítozott a karjaimba
, mikor az egyik beszólása után felkaptam és pörögni kezdtem. Nem figyeltem ,
arra , hogy mikkel fenyeget, hogyha két lábra áll , kiröhögtem és folytattam
tovább, amíg el nem szédültünk . Ekkor ugyan letettem, de mind a ketten elestünk
le a fűbe. Félve vártam a reakcióját, de ő csak elterült és az egyik lábát
felhúzva kezdte bámulni az eget. Én is szorosan mellé feküdtem és ugyanúgy
felfelé kezdtem bámulni. A fekete égbolton tökéletesen szikrázott a sok , apró
csillag és a fű is tökéletesen puha volt. Talán egy picit hosszú , de a testűnk
lelapította , így nem akadályozott semmiben és nem is csikizte az arcunkat.
-Ezt még meg fogom bosszulni. –
nézet felém és az arcunk olyannyira közel volt egymáshoz , hogy összeért az
orrúnk.
-Már alig várom. – válaszoltam és
kihívóan elmosolyogtam.
Kat szemszöge:
Vészesen közel voltunk egymáshoz és
a fejembe , mint riasztó szólalt meg a
kicsi hangocska, hogy nem szabad. El kell fordulnom és nem törődni a
tökéletes arcával. Engem az ilyenek mindig
hidegen hagytak.. tudjátok kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről . A hófehér
fogú, széles mosolyú szépfiúkról, akik harsányan nevetnek és semmivel nem
foglalkoznak. Pontosabban senkivel, mert mindenki csak egy játék. Minden csak
arról szól számukra, hogy jól érezzék magukat és akkora az önbizalmuk, hogy az
már fáj. Eddig folyamatosan undorodtam tőlük , de vele mindig tudok beszélni ,
sőt nevetni is. Őt közel engedem magamhoz, ami meglepő, mert sok idő kell,
ahhoz, hogy valakiben megbízzak. Ő tőle
nem ráz ki a hideg, épp ellenkezőleg.
Helyesnek találom, de csak ennyi. Egy helyes srác, akivel jól el vagyok viszont
attól félek, hogyha túl közel engedem magamhoz , akkor majd még közelebb akarok
kerülni hozzá és megint nagyot koppanok mert neki ott van más . Akármennyire
mondja azt , hogy nem járnak , de ha boldogok , akkor mit számít minek hívják a
kapcsolatukat? Nem, jó ez így , hogy csak barátok vagyunk. Én megelégszem vele
és látszólag ő is. Igaz van, hogy játszadozni kezd , felém hajol átfogja a derekam és magához húz, vagy épp a
fülembe sugdos, mert tudja, hogy azt nem bírom. A hátamat birizgálja , csak
mert olyankor mindig ki kell egyenesítenem magam és direkt úgy hozza ki a
helyzetet, hogy vészesen közel legyünk egymáshoz. Ő játékos fiú, akármennyire
is tagadja, látszik a mozdulataiból.
-Nem kéne mennünk?- szólalt meg
mire megráztam a vállam és mutogatni kezdtem neki azokat a csillagokat, amiknek
a nevét ismertem , ő pedig kisegített , amikor valamit nem tudtam.
-Ugye tudod, hogy most akármit
tehetnék veled?- kérdezte mikor hírtelen átlendítette a lábát fölöttem és a csuklómat a fejem
fölött tartva rám ült és közel hajolt hozzám, közben pedig a szél hirtelen elkezdett
fújni, amitől kirázott a hideg.
-És mégis mit tennél velem? –
mentem bele , mire mozdulatlanul , lefagyott arccal pásztázott.
-Hát nem erre a reakcióra
számoltam..-mondta és lassan megnyalta a
felső ajkát.
-Ne számíts a részemről semmi
biztosra és ne gondolkozz a válaszaimon előre.- mondtam halvány mosoly
kíséretében, hogy ne tűnjön annyira csípősnek a megjegyzésem, közben pedig amennyire
a helyzet engedte eldöntöttem a fejem és
vártam a válaszát.
-Szóval?- kérdeztem rá 2 perc után
-Nem akarod te azt tudni. – mondta
rossz fiús mosollyal . Lassan leszállt rólam és egy hirtelen mozdulattal felállt
, míg engem is húzott magával. A kezét a
derekamon pihentette , így kezdtünk el visszafele sétálni.
-Pedig nagyon is akarom. Megöl a
kíváncsiság.
-Akkor mondom másképp. Nem akarom
elmondani. –nézett le rám egy pillanatra a szemembe én pedig értetlen kedve
viszonoztam. Mi lehetne az amit nem merne elmondani?
A ház előtt még röhögve
elbúcsúztunk és csendesen visszamásztam. Kétszer meg is csúsztam az egyik ágon
és a magas miatt halál félelmem volt, de végül is sikeresen az ágyamba jutottam
és boldogan konstatáltam, hogy fel se tűnt, hogy elmentem itthonról. Mondjuk
az órát nézve csak nem gondolták, hogy a fogadott lányuknak 10kor eszébe jut
sétálni a szomszéd sráccal, majd hajnali 1 körül hazacsámpázik. Az álmosság hirtelen tőrt rám , így esélyem se volt
végiggondolni az estét rögtön elaludta és ismét a szüleim halálával álmodtam,
amiből szerencsémre az ébresztő óra keltett fel. Morogva kinyomtam és
visszafeküdtem volna az ágyba , de nem hagyott a lelki ismeretem , így kiszállingóztam és elkezdtem a rutinszerű
mozdulatok sorozatát.
Aaron szemszöge:
Lassan és álmosan mentem apa után ,
mert valami gáz van a munka helyén és gondolta, ha már úgyis be kell mennie visz
magával. Mondhatom remek ötlet így péntek éjfél táján. Az előző nap is hamar
eltelt akárcsak a többi. Sokan keresték a
társaságom , de egyikükkel sem akartam beszélni, mert túl morcos voltam
, így csakis Zackel lógtam, aki már megszokta az ilyen kedvemet a hosszú évek
alatt.
-A portás alszik.. nem valami
biztató.- szűrte a szavakat a fogai közt és a háta mögé tolt.
-Ezt teszi az éjszakai műszak.-
mondtam egy ásítás közben és irigykedve figyeltem a szuszogó portást , akit apa
kelteget.
- Főleg , ha altatót kapott. -
jelentette ki, miután megvizsgálta és idegesen lépkedett felém.
-Azt ne mond, hogy a portáson kívül
egy ember sincs az épületben.
-Vannak , elég sokan, de ez nem
akadály azoknak, akik bejöttek. Ha eléggé kiképzettek, akkor értik a dolgukat
és úgy be tudnak jönni, hogy észre sem veszed. Talán még ölni is képesek
pislogás nélkül. – mondta feszengve és folyosón keresztül vezetett. Legalábbis
ő szinte rohant én , pedig követtem, mint egy puli kutya. Néha köszöntek is
nekünk. Apára tisztelettel néztek engem pedig kíváncsian bámultak, de mikor
megkérdezett párat, apa, hogy látott e valamit, ők semmiről nem tudtak.
-Megvársz kint, vagy bejössz?
–kérdezte meg mikor egy kódot kezdett beütni az ajtó melletti gépezetbe
-Naná , hogy jövők.-mondtam
elszántan és követtem őt. Egy hatalmas szobába érkeztünk , amolyan iroda
szerűségbe , de még be sem léptem a küszöbön , máris egy fogást éreztem a
vállamon. Hátra nézve , csak egy fekete ruhás , női alakot láttam, aki valószínűleg
az ajtó feletti csövön lógott eddig. Apa felé néztem, de őt két erősebb manusz
vette körül.
A nő szeme ragyogott , mikor rám
nézett, de alacsonyabb volt nálam és a kezében egy fekete nunchakut pörgetett. A fegyverét a fejem felé ütötte,
de védekezően oda tettem a kezem, így azon csattant, ám így is hatalmas fájdalom terjedt szét benne.
A lány a lábát felém hajította , amit elkaptam és megcsavartam, így a földre
került ,én pedig a fegyverét elkobozva félre dobtam.
-Ez nem éri . Nem fogok lánnyal
verekedni. –mondtam neki és gyorsan apáék felé néztem, akit látszólag nem
kellett félteni.
-Annál jobb.- mondta a magabiztos
vékonyka hang, ami alapján velem egy idősnek tippeltem.
A nő hirtelen hídba tolta magát ,
de pillanatokon belül két lábon állt, tőlem egy picit távolabb ugyanis kézen
átfordulást csinált. Szinte láttam, ahogy elmosolyodik a fekete sí maszk mögül
és felém közeledik, majd az egyik karját
felém lendíti, de helyette a combomra rúg. Ismerős zsibbadás járja át a testem
, és szinte reflexszerűen cselekszem , mikor a karját megragadom és földre
kényszerítem. Hirtelen ötletből, megfogom az idő közben eldobott nunchakuját és
a torkához szegezem.
-Nem úgy volt, hogy nem harcolsz
velem? – kérdezte hörgő hangon és elsőnek a kezemet próbálta lefejteni a
fegyverről, majd a szemem felé kapott, de ahhoz túlságosan is távol volt a fejem tőle. Az egyik lábammal
leszegeztem az övét, mielőtt azzal próbálna kiszabadulni, így létrehoztam a
tökéletesen begyakorolt pózt, amiből kiszabadulni elvileg , csak nagyon nehezen
lehet. Hatalmas pisztoly lövést hallottam , ezért
a fejemet ijedten oldalra fordítottam . Apa állt egy helyben kezében
pedig a pisztoly. A két férfi mozdulatlanul hevert a földön.
-Megölted? – kérdeztem tőle , de a
hangom megremegett
-Nem. Tudom, hova kell lőni, hogy
ne legyen halálos. Tedd rá. –mondta és egy bilincset dobott felém, mire
fordítottam a lányon és a csuklójára helyeztem az imént kapott tárgyat.
Legalábbis próbáltam, de mocorogni kezdett, ezért idejött apa, aki lenyomta a
hölgyet a hátánál fogva, míg én rá nem adtam a bilincset, majd felhúztam őt.
-Mit kerestetek itt?-kérdeztem meg
tőle, mire ő csak bosszúsan figyelt engem , de helyette apa válaszolt, mert a csajnak
elvitte a macska a nyelvét.
-Szerintem rám vártak, nem?
Megakartatok ölni, vagy elrabolni. Marry küldött, nemde? -lépett elé és
megfogta a lány karját
-Semmi választ nem fog tőlem
kapni.-köpte a lány a szavakat.
-Ezt veszem egy igennek. Találtatok
valami érdekeset? -tolta újból a karjaimba, majd a fiókokhoz ment kotorászni.
-Mit kerestetek? – kérdezte meg
újból? – és immáron teljesen ő fogta a
lányt, aki hirtelen kihúzta a kezét és arcon ütött apámat .
-Mint mondtam, semmit nem húz ki
belőlem.- válaszolta és kiugrott az ablakon. Ijedten futottam oda, és a
reakciómat apa is követe, mert körülbelül 6-8 méter volt az ablak és a járda
között, de a lány sehol sem volt.
-Esküszöm, hogy rendesen ráraktam..
–gugoltam le a bilincshez , mire apa elvette tőlem és megrázta a fejét.
-Valoszínűleg volt, egy kis tűje ,
vagy valami hasonlója, amivel kinyitotta. Ezt nem lehet, nem jól rárakni, mert
azt azon nyomban észreveszed. –mondta és újra az ablakra nézett.
-Tudod ki lehetett?
-Fogalmam sincs..válaszolt, majd a
polc felé ment, és az egyik gombot megnyomva , valamelyik alattasa szólt bele.
-Kért embert szeretnék a szobámba.
Van két sebesült, akit elsőnek az orvosiba, majd az alsó cellába vigyenek.
–adta ki a parancsot és el is sétált onnan , egyenesen a fekvő hús toronyhoz.
-Hogy a fenébe bántál el velük?-kérdeztem
hitetlen kedve és egyfajta büszkeség járt át, hogy ezt az én apám művelte.
-Majd egy kis gyakorlással neked is
menni fog. – mosolygott rám bíztatóan és kinyitotta a kopogó ajtót .
-Will.- rázott kezet velem egy magas
néger , majd utána egy alacsonyabb és öregebb ember , akit Bobnak hívnak.
-Aaron.-mutatkoztam be én is ők
pedig megragadták a pasasokat
-Mostantól ő is itt lesz? – nézett
apa felé a néger
-Ha van kedve-rázta meg az egyik
vállát, majd becsukta az ajtót a két férfi után.
-Szóval én is jövök veled?!-
kérdeztem meg , de inkább kijelentésnek hangzott.
Ő elfoglalta a bőr székben a helyét
én pedig a kanapéra dőltem el.
-Bajt hozhat ránk, hogy nem tudjuk
ki a lány, illetve mit vitt el.- mondta idegesen apa és valamit pörgetni
kezdett a gépén.
Húúha.. Juj de nagyon tetszett :D:D
VálaszTörlésAnnyira aranyos volt, hogy éjjel kimentek:$
A legjobban a vége tetszett... egyszerűen imádom a Dave-t még mindig :D :)
Nagyon siess mert annyira várom, hogy ez fogja okozni a vesztem.. Már látom a sírfeliratom: " Meghalt, mert túlságosan várta a Date with a spy következő fejezetét.. Szóval ha más nem azért siess, hogy ne kelljen használni a feliratot :$ :D:D:D <3
Váááá ez nagyon jó lett *___*
VálaszTörlésTe lány! Hogy lehetsz ilyen? Pont a legjobb résznél abbahagyod? KEGYETLEN NŐSZEMÉLY!! 3:) :D
VálaszTörlésAmúgy nagyon tetszett, főleg az éjjeli kiruccanás Kattel, majd a harc Dave-nél az irodában. Imádom, és remélem mostantól Aaron is a kémekkel tart. Azért remélem nem Kat a betörő o.O .
Siess a kövivel, mert már nagyon várom :D <3
Szia?!
VálaszTörlésEz....ez nagyon jó lett.
Már várom mikor jönnek össze Katék. Ha össze jönnek. ;-)
Izgalmas!
De viszont idegesít hogy nem tudom ki a 'Titokzatos lány'.;-) Épp ezért siess a kövivel.
By: Angel
Szia! Szerintem nagyon jó lett! gyorsan kövit!
VálaszTörlés