II.9.rész

 Köszönöm szépen az előző kommenteket, nagyon imádlak titeket ♥ Meghoztam a részt, ami szerintem nem lett jó , és rövid is , de azért jó olvasást ♥

Első kopogásra nyitottam az ajtót , mert már percek óta ott tébláboltam. Egyszerűen nem bírtam elhagyni az előszobát és , mint a türelmetlen kisgyerek vártam, hogy megérkezzenek, mert túl sok mindent kellet megbeszélnem a legjobb haverommal. 

-Végre ! – nyitottam ki az ajtót, mire Jessica néni nagyokat nézett.  Ő a kereszt anyukám, de mindig nénizem .

-Őrülök, hogy ennyire vártál bennünket, vagy csak túl éhes vagy már?

-Nem hiszem, hogy minket várt..-  nyugtatta Chris bácsi hátulról.

-Sziasztok! De nagyon is vártalak , bár az étvágyammal sincs baj.- mondtam udvariasan és kéz fogás meg puszik után Zackhez fordultam.

- Ezt nem hiszem el. Ez eszméletlen..- hadartam neki , mire fintorogva felhúzta az órát, így akarta kitalálni mi bajom lehetett és mivel a szülők még úgyis beszélgetnek pár órán át mi felmentünk a szobámba , ahol elmeséltem neki , hogy tudok mindenről és már apával gyakorotúnk is. Persze szóba került a tegnap este, amit ékes szókkal díjazott  és nem akarta elhinni , hogy alváson kívül nem történt más.. ilyen az én haverom..

-Emlékeztek még , amikor kis korotokba ép, hogy megérkeztünk már játszotatok? –kérdezte kapásból Jessica , aki anyu mellett ült.  Mi Zackkel ugyanúgy kérdőn néztünk egymásra , de nem kellett több , már mesélték is.

- Még be se léptünk az ajtón Zack előrefutott a kezében a kicsi gépfegyverével és téged figyelt. Te a kanapén vártál rá katonai sapkába és hasonló fegyverrel. Amint észre vettétek egymást lövöldözni kezdtetek . Te elbújtál a kanapé mögött , majd a fegyverrel együtt kergetőztetek körülötte . Zack letette a pisztolyát és egy óvatos bukfencet tett feléd, míg te nem törődtél semmivel  felugrottál a kanapéra és egyszerűen levetetted magad onnan közben meg lövöldöztél . –mesélte a két anyuka felváltva , míg apuék nagyban beszélgettek valamin közben pedig hangosan röhögtek.

-Biztos…- vágta rá Zack és előre félve néztünk egymásra , mert egyikünk se szerette, ha a két szülő összejön és sztorizgatni kezdtek. Ilyenkor mindig olyan emlékek kerülnek elő , amiknek jobb lenne a múltba maradni.

-Van kedved sétálni? – hívtam fel csütörtök éjjel Katet, mikor már teljesen kész és fáradt voltam. Szabadulni akartam a fárasztó órák elől. Röviden összefoglalva a napok gyorsan elmentek , ahogy az éjszakák is. Nem telt semmi másban minthogy suliban félig alszok másik felében pedig Zackkel  poénkodunk , majd haza , ahol  rögtön kezdődött a gyakorlás, mert apa hamarabb jön vissza, hogy legyen rám ideje. Egy ideig állandóan hurcolta magával azt a szaros kendőt, majd végre a nélkül is megpróbálhattam. Hát nem mondom , hogy könnyű vele verekedni ..sőt..minden egyes porcikám sajog . Egyáltalán nem kivételezik , hogy a fia vagyok, mert nagyon jól tudja , hogy ha valakivel test közeli harcba kerülök, nem fognak aranyosan rám nézni é s elengedni egy aprócska ütéssel.  Talán ezt még ki is bírnám, de jön az ajtóba Kat , aki teljesen a fizikára koncentrál, mert a jövőhéten le kell adni a feladatot nekem pedig nem lesz a hétvégén időm , hogy összeüljünk. Hasonlóan viselkedik, mint egy hajcsár. Egy folytában parancsolgat és fejemet harapja , ha épp valamit nem teszek meg , ami rám vonatkozik. Semmi kedven nem volt tanulni , főleg nem kísérleten dolgozni , ezért beszélgetni próbáltam, vagy aludni, de egyszer sem sikerült .Az este porosodott tovább az egész szobám, mert fürdés után rögtön az ágyba dőltem. Ma volt az egyetlen nap, amikor verekedés helyett vezetni tanított , ami szerintem egész jól ment , kivéve azt a pontot, hogy  apa el nem akarta engedni a kézi féket. Nem is hibáztatom, mert volt mikor az utolsó pillanatba nyomtam be a féket vagy akaratlanul is picit gyorsabban mentem.

-Aaron az isten áldjon meg , mindjárt 10 óra.

-Nem az időt kérdeztem. Van kedved sétálni vagy nincs. Csak az utcán maradunk.

-Nem hiszem , hogy elengednének..-mondta húzva a szavakat és immár kezdtem feldolgozni az információt, hogy egyedül fogok kullogni , mikor folytatta.- 10 perc múlva legyél lent, de segítesz visszamászni. –fejezte be , mire győztesen elmosolyogtam és az egyik kapucnis kenguru felsőmbe bújtam bele.

-Honnan  a bú bánatból találtad most ki a sétát? –kérdezte széles mosollyal , mikor lassan bezártam magam után az ajtót.

-Menekülési útvonal- ráztam meg a vállam , majd mikor közelebb lépett , hogy átöleljen és is óvatosan a dereka köré tettem a kezem, de még megpihentetni se tudtam , már is húzódott el.

-Mi elől menekülsz? Túl sok az akaszkodó csaj, mi?

-Nem egészen- mosolyogtam rá.- Inkább  a fáradtság ellen . Meg egy kicsi pihenés a mostani napok után.

-Jaj te szegény.. mégis mi viselt meg ennyire?- húzta fel a szemöldökét és látszott az arcán, hogy semmi smink nincs rajta , de nem is baj. Így is gyönyörűen nézett ki.

-Hosszú história. –zártam le röviden a témát és ez a két szó burkolta azt is, hogy nem akarok róla beszélni. Ezek után más fele terelődött a beszélgetés és rengeteget röhögtünk .

-Tegyél le!- sikítozott a karjaimba , mikor az egyik beszólása után felkaptam és pörögni kezdtem. Nem figyeltem , arra , hogy mikkel fenyeget, hogyha két lábra áll , kiröhögtem és folytattam tovább, amíg el nem szédültünk . Ekkor ugyan letettem, de mind a ketten elestünk le a fűbe. Félve vártam a reakcióját, de ő csak elterült és az egyik lábát felhúzva kezdte bámulni az eget. Én is szorosan mellé feküdtem és ugyanúgy felfelé kezdtem bámulni. A fekete égbolton tökéletesen szikrázott a sok , apró csillag és a fű is tökéletesen puha volt. Talán egy picit hosszú , de a testűnk lelapította , így nem akadályozott semmiben és nem is csikizte az arcunkat.

-Ezt még meg fogom bosszulni. – nézet felém és az arcunk olyannyira közel volt egymáshoz , hogy összeért az orrúnk.

-Már alig várom. – válaszoltam és kihívóan elmosolyogtam.

Kat szemszöge:

Vészesen közel voltunk egymáshoz és a fejembe , mint riasztó szólalt meg a  kicsi hangocska, hogy nem szabad. El kell fordulnom és nem törődni a tökéletes arcával.  Engem az ilyenek mindig hidegen hagytak.. tudjátok kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről . A hófehér fogú, széles mosolyú szépfiúkról, akik harsányan nevetnek és semmivel nem foglalkoznak. Pontosabban senkivel, mert mindenki csak egy játék. Minden csak arról szól számukra, hogy jól érezzék magukat és akkora az önbizalmuk, hogy az már fáj. Eddig folyamatosan undorodtam tőlük , de vele mindig tudok beszélni , sőt nevetni is. Őt közel engedem magamhoz, ami meglepő, mert sok idő kell, ahhoz, hogy valakiben megbízzak.  Ő tőle nem ráz ki  a hideg, épp ellenkezőleg. Helyesnek találom, de csak ennyi. Egy helyes srác, akivel jól el vagyok viszont attól félek, hogyha túl közel engedem magamhoz , akkor majd még közelebb akarok kerülni hozzá és megint nagyot koppanok mert neki ott van más . Akármennyire mondja azt , hogy nem járnak , de ha boldogok , akkor mit számít minek hívják a kapcsolatukat? Nem, jó ez így , hogy csak barátok vagyunk. Én megelégszem vele és látszólag ő is. Igaz van, hogy játszadozni kezd , felém hajol  átfogja a derekam és magához húz, vagy épp a fülembe sugdos, mert tudja, hogy azt nem bírom. A hátamat birizgálja , csak mert olyankor mindig ki kell egyenesítenem magam és direkt úgy hozza ki a helyzetet, hogy vészesen közel legyünk egymáshoz. Ő játékos fiú, akármennyire is tagadja, látszik a mozdulataiból.

-Nem kéne mennünk?- szólalt meg mire megráztam a vállam és mutogatni kezdtem neki azokat a csillagokat, amiknek a nevét ismertem , ő pedig kisegített , amikor valamit nem tudtam.

-Ugye tudod, hogy most akármit tehetnék veled?- kérdezte mikor hírtelen átlendítette  a lábát fölöttem és a csuklómat a fejem fölött tartva rám ült és közel hajolt hozzám, közben pedig a szél hirtelen elkezdett fújni, amitől kirázott a hideg.

-És mégis mit tennél velem? – mentem bele , mire mozdulatlanul , lefagyott arccal pásztázott.

-Hát nem erre a reakcióra számoltam..-mondta és  lassan megnyalta a felső ajkát.

-Ne számíts a részemről semmi biztosra és ne gondolkozz a válaszaimon előre.- mondtam halvány mosoly kíséretében, hogy ne tűnjön annyira csípősnek a megjegyzésem, közben pedig amennyire a helyzet engedte  eldöntöttem a fejem és vártam a válaszát.

-Szóval?- kérdeztem rá 2 perc után

-Nem akarod te azt tudni. – mondta rossz fiús mosollyal . Lassan leszállt rólam és egy hirtelen mozdulattal felállt , míg engem is  húzott magával. A kezét a derekamon pihentette , így kezdtünk el visszafele sétálni.

-Pedig nagyon is akarom. Megöl a kíváncsiság.

-Akkor mondom másképp. Nem akarom elmondani. –nézett le rám egy pillanatra a szemembe én pedig értetlen kedve viszonoztam. Mi lehetne az amit nem merne elmondani?

A ház előtt még röhögve elbúcsúztunk és csendesen visszamásztam. Kétszer meg is csúsztam az egyik ágon és a magas miatt halál félelmem volt, de végül is sikeresen az ágyamba jutottam és boldogan konstatáltam, hogy fel se tűnt, hogy elmentem itthonról. Mondjuk az órát nézve csak nem gondolták, hogy a fogadott lányuknak 10kor eszébe jut sétálni a szomszéd sráccal, majd hajnali 1 körül hazacsámpázik. Az álmosság  hirtelen tőrt rám , így esélyem se volt végiggondolni az estét rögtön elaludta és ismét a szüleim halálával álmodtam, amiből szerencsémre az ébresztő óra keltett fel. Morogva kinyomtam és visszafeküdtem volna az ágyba , de nem hagyott a lelki ismeretem , így  kiszállingóztam és elkezdtem a rutinszerű mozdulatok sorozatát.

Aaron szemszöge:

Lassan és álmosan mentem apa után , mert valami gáz van a munka helyén és gondolta, ha már úgyis be kell mennie visz magával. Mondhatom remek ötlet így péntek éjfél táján. Az előző nap is hamar eltelt akárcsak a többi. Sokan keresték a  társaságom , de egyikükkel sem akartam beszélni, mert túl morcos voltam , így csakis Zackel lógtam, aki már megszokta az ilyen kedvemet a hosszú évek alatt.

-A portás alszik.. nem valami biztató.- szűrte a szavakat a fogai közt és a háta mögé tolt.

-Ezt teszi az éjszakai műszak.- mondtam egy ásítás közben és irigykedve figyeltem a szuszogó portást , akit apa kelteget.

- Főleg , ha altatót kapott. - jelentette ki, miután megvizsgálta és idegesen lépkedett felém.

-Azt ne mond, hogy a portáson kívül egy ember sincs az épületben.

-Vannak , elég sokan, de ez nem akadály azoknak, akik bejöttek. Ha eléggé kiképzettek, akkor értik a dolgukat és úgy be tudnak jönni, hogy észre sem veszed. Talán még ölni is képesek pislogás nélkül. – mondta feszengve és folyosón keresztül vezetett. Legalábbis ő szinte rohant én , pedig követtem, mint egy puli kutya. Néha köszöntek is nekünk. Apára tisztelettel néztek engem pedig kíváncsian bámultak, de mikor megkérdezett párat, apa, hogy látott e valamit, ők semmiről nem tudtak.

-Megvársz kint, vagy bejössz? –kérdezte meg mikor egy kódot kezdett beütni az ajtó melletti gépezetbe

-Naná , hogy jövők.-mondtam elszántan és követtem őt. Egy hatalmas szobába érkeztünk , amolyan iroda szerűségbe , de még be sem léptem a küszöbön , máris egy fogást éreztem a vállamon. Hátra nézve , csak egy fekete ruhás , női alakot láttam, aki valószínűleg az ajtó feletti csövön lógott eddig. Apa felé néztem, de őt két erősebb manusz vette körül.

A nő szeme ragyogott , mikor rám nézett, de alacsonyabb volt nálam és a kezében egy fekete nunchakut  pörgetett. A fegyverét a fejem felé ütötte, de védekezően oda tettem a kezem, így azon csattant, ám  így is hatalmas fájdalom terjedt szét benne. A lány a lábát felém hajította , amit elkaptam és megcsavartam, így a földre került ,én pedig a fegyverét elkobozva félre dobtam.

-Ez nem éri . Nem fogok lánnyal verekedni. –mondtam neki és gyorsan apáék felé néztem, akit látszólag nem kellett félteni.

-Annál jobb.- mondta a magabiztos vékonyka hang, ami alapján velem egy idősnek tippeltem.

A nő hirtelen hídba tolta magát , de pillanatokon belül két lábon állt, tőlem egy picit távolabb ugyanis kézen átfordulást csinált. Szinte láttam, ahogy elmosolyodik a fekete sí maszk mögül és felém közeledik, majd  az egyik karját felém lendíti, de helyette a combomra rúg. Ismerős zsibbadás járja át a testem , és szinte reflexszerűen cselekszem , mikor a karját megragadom és földre kényszerítem. Hirtelen ötletből, megfogom az idő közben eldobott nunchakuját és a torkához szegezem.

-Nem úgy volt, hogy nem harcolsz velem? – kérdezte hörgő hangon és elsőnek a kezemet próbálta lefejteni a fegyverről, majd a szemem felé kapott, de ahhoz túlságosan is  távol volt a fejem tőle. Az egyik lábammal leszegeztem az övét, mielőtt azzal próbálna kiszabadulni, így létrehoztam a tökéletesen begyakorolt pózt, amiből kiszabadulni elvileg , csak nagyon nehezen lehet. Hatalmas pisztoly lövést hallottam , ezért  a fejemet ijedten oldalra fordítottam . Apa állt egy helyben kezében pedig a pisztoly. A két férfi mozdulatlanul hevert a földön.

-Megölted? – kérdeztem tőle , de a hangom megremegett

-Nem. Tudom, hova kell lőni, hogy ne legyen halálos. Tedd rá. –mondta és egy bilincset dobott felém, mire fordítottam a lányon és a csuklójára helyeztem az imént kapott tárgyat. Legalábbis próbáltam, de mocorogni kezdett, ezért idejött apa, aki lenyomta a hölgyet a hátánál fogva, míg én rá nem adtam a bilincset, majd felhúztam őt.

-Mit kerestetek itt?-kérdeztem meg tőle, mire ő csak bosszúsan figyelt engem , de helyette apa válaszolt, mert a csajnak elvitte a macska  a nyelvét.

-Szerintem rám vártak, nem? Megakartatok ölni, vagy elrabolni. Marry küldött, nemde? -lépett elé és megfogta a lány karját

-Semmi választ nem fog tőlem kapni.-köpte a lány a szavakat.

-Ezt veszem egy igennek. Találtatok valami érdekeset? -tolta újból a karjaimba, majd a fiókokhoz ment kotorászni.

-Mit kerestetek? – kérdezte meg újból? – és immáron teljesen ő fogta  a lányt, aki hirtelen kihúzta a kezét és arcon ütött apámat .

-Mint mondtam, semmit nem húz ki belőlem.- válaszolta és kiugrott az ablakon. Ijedten futottam oda, és a reakciómat apa is követe, mert körülbelül 6-8 méter volt az ablak és a járda között, de a lány sehol sem volt.

-Esküszöm, hogy rendesen ráraktam.. –gugoltam le a bilincshez , mire apa elvette tőlem és megrázta   a fejét.

-Valoszínűleg volt, egy kis tűje , vagy valami hasonlója, amivel kinyitotta. Ezt nem lehet, nem jól rárakni, mert azt azon nyomban észreveszed. –mondta és újra az ablakra nézett.

-Tudod ki lehetett?

-Fogalmam sincs..válaszolt, majd a polc felé ment, és az egyik gombot megnyomva , valamelyik alattasa szólt bele.

-Kért embert szeretnék a szobámba. Van két sebesült, akit elsőnek az orvosiba, majd az alsó cellába vigyenek. –adta ki a parancsot és el is sétált onnan , egyenesen a fekvő hús toronyhoz.

-Hogy a fenébe bántál el velük?-kérdeztem hitetlen kedve és egyfajta büszkeség járt át, hogy ezt az én apám művelte.

-Majd egy kis gyakorlással neked is menni fog. – mosolygott rám bíztatóan és kinyitotta a kopogó ajtót .

-Will.- rázott kezet velem egy magas néger , majd utána egy alacsonyabb és öregebb ember , akit Bobnak hívnak.

-Aaron.-mutatkoztam be én is ők pedig megragadták a pasasokat

-Mostantól ő is itt lesz? – nézett apa felé a néger

-Ha van kedve-rázta meg az egyik vállát, majd becsukta az ajtót a két férfi után.

-Szóval én is jövök veled?!- kérdeztem meg , de inkább kijelentésnek hangzott.

Ő elfoglalta a bőr székben a helyét én pedig a kanapéra dőltem el.

-Bajt hozhat ránk, hogy nem tudjuk ki a lány, illetve mit vitt el.- mondta idegesen apa és valamit pörgetni kezdett a gépén.