II.18.rész

 Nem nyafogok, köszönöm az előző kommenteket nagyon imádlak titeket ^^ ♥♥ és itt a rész  na jó talán mégis nyafogok, mert szerintem nem nagyon tudom átadni azt amit elterveztem, de azért remélem tetszik majd...a kövi részekbe próbálok majd valami akció részt is tenni:D Jó olvasást ♥

Reggel még az óra előtt keltem és magam is megdöbbentem, hogy mi van velem, de nem érdekelt, amíg nem csörög az óra addig pihenek. A kezem a párnám alá tettem és a fejemet belesüppesztettem a párnába, mert a napfény túlságosan bántotta. Próbáltam felidézni az álmot, vagy esetleg képzelődni , de túl éber voltam, így inkább kikeltem és lenyomtam az órát mielőtt megszólalna.  Kinyitottam az ablakot, ahonnan friss levegő szivárgott be és kikaptam egy szürke kockás térd gatyát plusz egy mintás fehér felsőt, de ezek közt csak a gatyát húztam fel, majd reggelizni mentem.

-Jó reggelt!-nyomtam egy puszit anya arcára , majd a hűtő elé sétáltam . Anya kómás fejjel kávézgatott , de a látványomra kikerekedett szemmel nézte az órát.

-De friss vagy. Máskor alig lehet kirugdosni az ágyból.-jegyezte meg.

-Csak jó a kedvem és kialudtam magam.-mondtam, majd egy tányérba müzlit öntöttem .  Apa is lesétált, majd megcsókolta anyát nekem ,pedig összeborzolta az így is kócos hajamat. Kihúzta a mellettem levő széket és keresgetés nélkül a müzlit kezdte enni, csak ő velem ellentétben még kómás volt.

-Milyen szép a családi reggeli.-mondtam mikor körülöttem ásítozni kezdtek.

-Nem is szoktál velünk reggelizni ,olyan későn kelsz. Lesz 0.órád?-érdeklődött anya

-Csak felébredtem , ennyi az egész.

-A fiúnk beteg.- állapította meg apa mikor a kezét a homlokomra tette. Lehet , hogy a tegnap este miatt van még most is jó kedvem? Vagy csak a szerelem?

-Jut eszembe.. ezt tegnap adta az egyik anyuka. Azt kéri a lánya , hogyha gondolod felhívhatnád, csak ő nem merte odaadni neked.-nyújtott felém egy cetlit, ami eddig az asztalon volt. A kanalat a számba hagytam és érdeklődve vettem el a fecnit . Apa oldalra hajolt , hogy el tudja olvasni , majd elkezdett röhögni, míg én kínosan elhúztam a szám. Egy telefon szám volt rajta.

Csak félredobtam a papírt és gyors elkezdtem lapátolni a maradék ételt, mert apa viccelődni kezdett. Nem is lett volna baj, mert jó poénok voltak, csak egy gáz volt. Ez mind a mostani telefonszám esetből fakadt. A  fürdőbe gyors fogat mostam, majd pár perc alatt befésültem a hajam, de kézzel újra összekócoltam, mert túl lenyalt hatása volt, olyan jó fiúsan volt lefésülve. A szobámba felvetem a kikészített felsőt, de inkább átcseréltem miután megláttam a tükörbe az összhatást –e közben , pedig arról gondolkodtam  ,hogy néha rosszabb vagyok ,mint egy lány. Elköszöntem anyuéktól és megindultam  a suli felé, de az út elején egy puha és kicsi kéz csúszott a tenyerembe. Oda se kellett néznem tudtam, hogy ki az és a jelenléte miatt mosoly kúszott a számra.

-Jó reggelt!-hajoltam le hozzá egy gyors puszi erejéig.-Nem azt mondtad , hogy Naomival mész?

-De, de hamarabb végeztem és megbeszéltük, hogy ott találkozunk, ahol ti szoktatok. Ha nem baj 4en megyünk suliba.-mondta , majd mesélni kezdett.

-Tök meleg van!-nyavajogta megint Zack mellettem. A harmadik óra előtti szünet volt és kivételesen a kánikula miatt nem mentünk ki a napra, így a terem padján ültünk. Pontosabban az ő padján, mert az én helyem a tőle lehető legtávolabb ponton volt.

-Tessék!-lötyköltem rá egy kis vizet , ami a kezemben lévő flakonba volt.

-Hülye gyerek! De kajak jobb a közérzetem!- ült fel és az arcát megtörölte a pólójába.

-Nesze, el ne száradj!-mondta és a következő pillanatban az egész arcom vizes volt és a hajam szorosan tapadt az arcomhoz. Innentől a  diákok felénk fordultak mi pedig az asztal köröt köröztünk és a távolságot mindig tartottuk , de a kezünkben ott volt a flakon víz készenléti állapotban.

-Mi az , nem mersz közelebb jönni?-húzogatta a szemöldökét.

-Félek , hogy ijedtedben elfutnál előlem és az egész suli rajtad röhögne.

-Jó pojén, de nem az igazi. Felfrissít!-mondta és egy lépéssel közelebb jött. Én a szabad kezemmel lefogtam a flakonját, de ő a sajátommal borított nyakon. Én egy könnyű mozdulattal kigáncsoltam , így a vizes padlóra kerültünk, majd az ő vize teljes tartalmát rá borítottam. Kimászott alólam és a mosdóba hátrált ezért én vissza a terembe.

-Adjon valaki vizet!- néztem segítség kérően a bandára , majd az egyik osztály társam egy 1 literes üveget hajított felém. Félre állva az ajtóba vártam a barátomat, majd mikor nyílt az ajtó  elé ugrottam és az egész vizet felé lódítottam, de a látványtól a vér is megfagyott az ereimben, mert nem Zack állt előttem, hanem a vörös hajú irodalom tanár.A teremben lévő diákok hatalmas röhögésben törtek ki , míg Mrs. Raim becsukta maga mögött az ajtót és csendre intette az osztály. Higgadtan elsétált a tanári asztalhoz és letette a toll tartóját, majd a kezeit a melle alatt összefonta és úgy nézett rám.

-Nagyon sajnálom tanár nő. Nem ön volt a célpont.-mondtam , majd az ajtó nyitódásra hátra kaptam  fejem. Zack lépett be és amikor felmérte a helyzetet a flakont a háta mögé dugta.

-Sejtettem, hogy kire irányult. Fiacskám jöjjön ide!-mondta Zacknek miközben mellém bökött.

-Máris . –mondat , majd megkaptuk a leszidást, hogy 17 éves létünkre hogy viselkedünk. Elkérte az ellenőrzőnket és megvárta amíg felmosó ronggyal feltöröljük a padlót.

-De van egy jó ötletem. Jövőhéten az osztályom autó mosást csinál . A pénzt osztály kirándulásra használjuk. Ti is jöttök.

-Mármint osztály kirándulni? – kérdezte Zack

-Nem . Csak takarítani.  Úgy is fel lehet használni a vizet.-mondta a tanár , majd a végére elmosolyodott . -Üljetek le…csirkefogók.

-Tanárnéni levehetem a felsőm? Teljesen rám tapadt!-emeltem fel a  kezem, mire az osztály fél lány csapata felém fordult.

-Nem. Majd megszárad. –nyugtatott le és folytatta az órát én , pedig legyezni kezdtem magam és Zackkel egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Szavak nélkül is tudtuk ugyanarra gondolunk. Hülye gyerekesek vagyunk, akik idióták, de legalább el vagyunk és nem unatkozunk.

Az utána való órák gyorsan teltek és semmi idiótaságot nem tettem. Csak csatlakoztam egy – egy bandához és beszélni kezdtem velük, majd órák után hazafelé mentünk. Zack , Loggen, és még pár srác. Az egyik hülye viccen röhögve mentünk ki az iskolából, az én arcomról viszont hamar eltűnt a széless vigyor és jó kedv. Nem figyeltem a hozzám beszélő haverjaimra , csak egy kérdés üvöltött bennem. Mit keres itt?

-Szia drága.-lépett oda hozzám Natassa egy mini rövidnadrágban és abszolút kivágott topban. A hosszú szőke haja ki volt engedve és az arcáról virított a tökéletes festék. Fekete hosszú pillák , halvány rózsaszín ajkak, de engem nem érdekelt semmi , ami rajta volt..ez csak külsőség, mert ő belül egészen mást tükröz.

-Miért jöttél ide?-léptem elé és szigorúan néztem rá.  Az arc izmaim megfeszültek és a hangom számon kérő volt.

-Találhatsz hármat. Ha nem sikerülne elárulom, hogy miattad jöttem.

-Mondtam már , hogy semmit nem akarok tőled.-nevettem fel és más merre néztem egy pillanatra, de aztán újra rá emeltem a tekintetem.

-Nem érdekel , hogy akarsz –e vagy sem. Hallottam összejöttél azzal a libával.-mondta, de félbe szakítottam

-Katnek hívják és nem érdekel mit hallottál.- indultam volna el, hogy kikerüljem, de belekapaszkodott a pólómba , így visszafordultam.

-Végig fogsz hallgatni. Ha nem most majd máskor. –mondta és közelebb hajolt, de csak a fülem felé.

-Nem foglak csak úgy elengedni. Ennyim vagy és leszel. –súgta bele , majd kikerülve eltopogott.

-Hisztis picsa..-fejezte ki magát Zack mikor mellém lépett. – Nyugi abba fogja hagyni, mikor rájön, hogy ő már csak a múlt. Egyszer úgyis tovább kell, hogy lépjen. –nyugtatott , de bennem még most is tombolt a hatalmas feszültség .

-Nem több órád lesz?- mondtam Katnek , aki a lépcsőn állt.

-Elmaradt.-mondta éles hangon.-Mit akart?

-Csak közölte, hogy az övé lesz..-kezdtem el és az egyik vállamat megránottam, jelezve, hogy engem nagyon nem érdekel mit akart, de ő csak a fejét rázta és félbe szakított.

-Hogy lehettem ennyire hülye.- mondta  és elviharzott mellettem.

-Hé várjál már! Most mit tettem? – kaptam el a karját.

-Semmit. Csak az van , amitől féltem.  Körülötted ott vannak mások és itt van ő is. Persze , hogy csak mondani akart valamit, de akkor miért sugdos a füledbe? Mi vagyok én neked? Egy pótlék , mert őt már meguntad? –tárta szét a karját a szemei , pedig könnyben úszkált.

-Baromság. Te is tudod, hogy engem senki más nem érdekel! –mondtam és hátra néztem, mert feszengve nézett arra. Jó páran voltak már a suli előtt és felénk néztek, de Zack össze vissza hesegette őket.

-Most boldogak. Beteljesült, amire fogadtak.

-Mégis mi?-kérdeztem fáradtan  és semmi kedvem nem volt tovább vitázni.

-Nem is hallasz róla? –kérdezte és mikor az értetlen arcomból levette a válasz magyarázni kezdte- A lányok arról beszélnek, hogy nem illünk össze. Határt szabnak a szakításunkra és arról tanakodnak, hogy a nagymenő helyes srác, hogy jöhetett össze velem.-fejezte be én , pedig csak hallgattam és a kezem a zsebembe vágtam, ezért  ő elment. Már nem mentem utána inkább mást szerveztem.

-Segítesz? –kérdeztem meg  a haverom , aki sunyi mosollyal fordult felém.

-Bármikor. Szétverünk valakit ?

-Nem..-ráztam meg a fejem és ecsetelni kezdtem neki.  

Kat szemszöge:

Otthon a szobámba érve mérgesen vágtam le a táskám és az ágyra vetettem magam. Fájt, hogy mindenhonnan csak negatívumot hallok és sejtem, hogy igazuk van, de én soha nem voltam ilyen. Engem soha nem érdekel mások véleménye , csak ez kicsit sok volt.  Végre minden rendben van én , pedig kavarom magamnak a vitát és problémát. Hát nem jellemző?

 Így fogod elüldözni magad mellől!-szóltam magamra és egy mélyet sóhajtottam. Hülyén viselkedtem..tudom nagyon jól, de ez mind , csak mások miatt van. Túl sok harag volt bennem és túlságosan félek, hogy még egy embert elveszítek..hogy amiről pletykálnak a hátam mögött és még  a szemembe is mondják néhányan , mint például az incidens előtt, az valóra fog válni.

A telefonomért nyúltam és a számát kezdtem tárcsázni, hogy bocsánatot kérjek , de ki volt kapcsolva, ezért rendbe hoztam magam és átballagtam hozzájuk, ahol Lana közölte, hogy Aaron még nem jött haza, de ha gondolom megvárhatom. A meghívását elfogadtam és a nappaliban kezdtünk beszélgetni, de mikor már olyan 2 óra is eltelt inkább  hazamentem.

A fejemben folyton azok a pillanatok pörögtek, amit mondtam és egyre biztosabb voltam, hogy a mostani hisztieimből elege volt. –gondoltam és újra megpróbáltam felhívni.

-Kapcsold már be!-mondtam magamnak hátha a szavam hatására meghallom a tárcsázás hangját, de még most is ki volt kapcsolva. A telefont ép letenni készültem, amikor egy erős kéz takarta le a szemem, majd az orrom elé egy anyagot tett. Hátrafelé kezdtem ütögetni és sikítozni próbáltam, de egy hang se jött ki a  torkomon a nyöszörgésen kívül. A könyökömmel hasba akartam ütni , de a kezem csak a levegőt hasította. A pislogás egyre nehezebben ment és teljesen elfáradtam. Majd eldőltem a férfi karjába és utoljára felidéztem magamba a szeretteim képét, mert nem tudtam hogy ki és merre visz.

Kényelmetlenül feküdtem ,így meg akartam fordulni , de az emlék képek az eszembe jutottak, ezért ijedten nyitottam ki a szemem. Egy kocsi hátsó ülésén feküdtem. Semmi kötél nem volt rajtam és az ajtók se voltak lezárva , így rögtön kiugrottam onnan, de megtorpantam és becsuktam a szemem a bent tartott levegőt pedig kifújtam. A megkönnyebbülőstől felnevettem, majd ismét visszapillantottam a rózsákból kiszórt útra. Igaz , hogy kezdett sötétedni , de tökéletesen láttam mindent. A fán egy kis papir darab volt kiragasztva , így leszedtem onnan.

„Kövesd az utat! ♥ „

Végigsétáltam a nekem szánt „járdán” , ami nem volt hosszú . Valahol az közeli hegyen lehettünk és erdős részen. A levegő tiszta volt és fenyő illat kúszott az orromba. Az út végén egy kis megterített asztalka állt ,pont a hegy szélétől egy kicsit bentebb mellette, pedig ott állt ő.Az egyik fának  neki volt dőlve és Zackel beszélt, majd mikor meglátott ki egyenesedtek és elhalkultak. Tekintetével engem fürkészett.

-Akkor már rám nincs szükség! Pá!-intett és elment , de előtte gyorsan átölelt Zack.

-Bocs, hogy elraboltalak, de ha lehívtalak volna egy egyszerű sétára vagy akár mire nem hiszem , hogy eljöttél volna.-szabadkozott

-Megijedtem , de semmi baj. És elmentem volna. Sajnálom , hogy hülyén viselkedtem.. nem tudom mi ütött belém.- mondtam bűnbánóan, majd a cipőm orra érdekesebb lett, így azt bámultam.

-Ne tegyél még egy ilyet jó? Nem fogom hagyni, hogy olyan hülyeségek miatt veszekedjünk , mint hogy ki mit gondol rólunk, vagy mennyi időt saccolnak. Téged érdekel? –emelte fel a fejem én pedig nemlegesen megráztam. – Engem se. Ők nem ismernek minket. Mégis mit látnak belőled és mennyire ismernek? Látnak egy gyönyörű lányt , aki mindig a barátnőjével beszél, de azt nem tudják, hogy nehezen bízik meg emberekben . És belőlem se látnak többet. Tudják, hogy mindenkivel elvágyok és bulikba járkálok, de azt nem , hogy  legtöbbször fegyverekkel tanulok lőni és éjjelente titkos akciókra megyek. Ők nem ismernek minket , szóval ne más mondja meg a jövőnket. –fejezte be . Az egész alatt végig a szememet fürkészte és lágyan beszélt.

-Igazad van..sajnálom.-mondtam és megcsókoltam. Ebben a csókban pedig benne volt minden. Bűnbánat és szerelem.

-És mi ez?-böktem mosolyogva a fejemmel oldalra. , de az arcunkat ,csak pár milliméter választotta el és a karjaim a nyaka  mögé volt kulcsolva, míg az övé a derekamon csücsült.

-Gondoltam ha máshogy nem sikerül bebizonyítom, hogy szeretlek talán így elhiszed. Másnak nem csináltam ilyet és másért nem is tenném meg. De az egészet egy nyálas filmből láttam, amit kötelező volt megnézni anyuval. –magyarázta nekem , pedig fülig ért a szám.

-Megismételnéd?-kérdeztem miközben a pillangók vadul repdestek a gyomromban és ha nem tartana helyben esnék össze az örömtől.

-Az egészet egy nyálas film…-

-Nem azt..-ráztam meg a fejem .  Hallani akartam még egyszer, mert nem mondta még nekem  és talán véletlen csúszott ki a száján.

-Szeretlek kis buta.-mondta és az arcom a kezei közé fogtam , majd megpuszilta a számat és elvezetett az asztalig. Kintebb húzta  a széket nekem, majd felemelte a tálat.

-Bocs, hogyha csalódást okozok-mondta féloldalas mosollyal és a fém tányéron két torta szelet díszelgett. Fekete erdő.

-Köszönök mindent.-mondtam ,mire csak elmosolyodott.

-De legközelebb már hagyom, hogy lenyugodj magadtól, ha kicsapod egy hülyeség miatt a hisztit.-tájékoztatott , mire bólintottam  és felé tartottam a tányérom.  Pillanatokon belül besötétedett ezért meggyújtotta a gyertyát és zavartan enni kezdett.

-Mi az?-kérdeztem rá

-Ez nekem túl nyálas.-húzta el a száját  és újra kiegyenesedett.

-Nem kell így ülnöd..és viselkedj ahogy szoktál!-mondtam , mire kényelmesen lentebb csúszott .

-Sokkal kényelmesebb.-mondta két falat közt, majd miután megette hátra dőlt.

-Gyere.- húzott fel és egy pokrócra ültünk. A helyről egész messzire ellátunk. Láttam egy kis patakot, amin épp megcsillant a hold fénye , majd az utat , ahol a kocsik fénye cikázott.

-Én is szeretlek.- dőltem neki és remegve mondtam ki a szót. Ő lazán átölelt és  egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Akkor megleszünk?

-Meg.-mondtam ki és a tenyerem a mellkasára tettem pontosan a szíve helyére. Éreztem, hogy vadul dobog és ez mosolyt csalt rám.

-Hány óra?- kérdeztem meg , mert akármilyen szép is holnap még ugyanúgy iskola.

-Fél kilenc. Kilenckor indulunk jó?- kérdezte én , pedig bólintottam.

-Hétvégén mit szeretnél csinálni?-kérdeztem meg

-Hát az a helyzet, hogy nem igazán fogjuk látni egymást.-kezdte el és zavartan megvakarta a tarkóját, és édes mosollyal nézet rám, ám inkább sexy  kinézetet kölcsönzött magának.

-Miért?-kérdeztem meg, mikor meg bírtam szólalni.

-Apa és Chris bácsi elvisz engem és Zacket egy újabb küldetésre. Múltkor Mexicóban voltunk, most ,pedig Olaszországba megyünk. Pénteken indulunk és hétfőn hajnalba érkezünk. –mondta el egy szuszra.

-Sok sikert !-mondtam neki mosolyogva

-Nem haragszol?

-Dehogy is. Ez a munkáddal jár én , pedig elfogadom. –ráztam meg a vállam.

-Már nincs bajod a kém világgal?- lökőt meg egy kicsit a vállával.

-Ezt egy szóval se mondtam. Nem szeretem a kémek dolgait és ügyeit, de sokkal jobban szeretlek téged , minthogy azt gyűlölném.

- Anya is így van vele. Nem rajong , hogy kémek vagyunk, de eltűri nekünk.-mondta egy kis csend után.

-Már értem miért jövünk ki olyan jól. –bólogattam ő pedig mosolyogva felhúzott a földről.

-Hogy jutunk haza?-kérdeztem mikor kifelé mentünk.

-Zack mindjárt visszajön-nézett az órájára, de a fényszórókat már meg is láttuk.  Összeszedték a dolgokat , majd ők előre ültek én pedig hátulról hallgattam őket. Hozzám is szóltak de inkább nevettem velük.

-Akkor jó éjt!-mondta és megcsókolt.

-Köszönöm szépen az egész estét .-mondtam utoljára  neki ő ,pedig mosolyogva kacsintott egyet és elindult befelé. Teljesen boldog voltam . Örültem, hogy mindezt megtette értem nehogy elveszítsen . Eszméletlen sokat jelentett nekem, mert ebből biztosra lejött, hogy szeret és nem akar elveszíteni.. azt hiszem totál szerelmes vagyok és most csak a pozitív dolgok jutnak eszembe. Nincs tökéletes kapcsolat és ha szeretjük egymást azt hiszem megoldjuk, a többiek véleménye , pedig nem érdekel. Lehetnek is féltékenyek, mert van mire..