2013. május 27., hétfő

II.23.rész

Sziasztok! Köszönöm szépen az összes előző kommentet és meghoztam a  részt, ami rettenetesen hosszú lett.. gondoltam rá , hogy ketté szedem, de mégse így lett. Szerintem ebben megtaláljátok a választ, kíváncsi vagyok a reakciótokra. :)  Ami viszont kérdőjeles az a kövi rész.. fogalmam sincs mikorra tudom majd hozni, remélem minél hamarabb. Jó olvasást! ♥
Nem akartam belenyugodni a helyzetbe, nem hiszem, hogy csak megjátszotta magát. Mivel már sötétedett ezért lefürödtem , majd a szobámba érve az ablakhoz sétáltam. Óvatosan elhúztam a függönyt és átpillantottam. Ő pont odakapta a fejét és egyenesen rám nézett. Megrázta a fejét és szánalmasan, lesajnálóan  pillantott rám. Vissza rántottam a  függönyt , ami elrejtett engem. Nem akartam semmit érezni, mert fájt minden. Régebben nem hittem , hogy ennyit szenvednék egy fiú miatt . Akkoriban segítettek felállni , vagy ha nem sikerült, csak mélyen elrejtettem azt a részem és érzelem mentesen tudtam akármit csinálni, pont mint egy robot. Hol van az a lány, mert most szükségem lenne rá...
Azt hiszem már nem bírok olyan lenni mint régen és valakivel meg szerettem volna osztani a fájdalmam. Kimondani magamból az összes dolgot , amit akarok.
A telefonomban kikerestem Naomi nevét , majd mikor nem vette fel, csak akkor jutott eszembe, hogy elkobozták tőle. Zack-et hívtam fel, aki három csöngés után válaszolt.
-Szia , Naomi ott van? -szóltam bele halkan, hogy ne hallja a hangom remegését, de talán a gombóctól nem is tudtam volna hangosabban beszélni. 
-Hellóka.. ö nincs, hacsak nem meglepiből beosont meglátogatni. Miért eltűnt? -kérdezte és az utolsó szónál egy kisebb aggódással mondta.
-Nem, csak beszélni szerettem volna vele..de köszi akkor..-mondtam és elköszöntem, azonban elkezdte beledarálni , hogy várjak , így nem nyomtam ki.
-Történt valami? -tért a lényegre.
-Nem. Semmi.
-Nem bízol bennem?-szomorodott el a  hangja.
-De..csak.. ez nem olyan , amit veled beszélnék meg. -mondtam, de nem akartam megbántani. Látszólag nem is vette magára.
-Nyugodtan elmondhatod én meghallgatlak, de mivel nem szeretnél VELEM erről beszélni gondolom az idióta barátomról lehet szó. Szóval ki vele mit csinált? -mondta és szemem előtt beugrott a kép, ahogy szépen dobott. Elsírtam magam és leejtettem a telefont, de magamra szóltam. Egy mély lélegzetet vettem és letöröltem a könnyeim.
-Hahó itt vagy? - szólt csendesen , lágyan vonalba.
-Itt.Bocs.-mondtam
-Megbántott?-kérdezte, de nem válaszoltam
-Az isten szerelmére mit tett? Komolyan mondom átmegyek és kiverem abból az idiótából  a választ ha nem szólalsz meg.
-De hisz legjobb barátok vagytok.. pontosan tudnod kéne mit tett. Vagy épp miért állt velem egyáltalán szóba..
-Mi van? Bocs, de nem vágom..
-Dobott... szakított... csak kihasznált. Tisztán szemembe mondta, hogy nem akar engem. Nem vagyok neki elég jó. -keltem ki magamból és mindent rázúdítottam. A válasz csak csend volt.
-Ez hülyeség..-szólalt meg.
-De még mennyire, hogy az.
-Figyelj, nem tudom mi a fene ütött belé, de kitudakolom, jó? Holnap beszélünk. Próbálj meg nyugodtan aludni. -nyugtatott és megszakította  vonalat.

Aaron szemszöge:

Miután eltelt pár óra és gondoltam, hogy már elaludhatott kimásztam az ablakon, azonban nem álltam meg itt , hanem a tetőre húzódzkodtam. Magammal vittem egy fegyvert, távcsőt , kólát és pokrócot. És mindezt miért? Csak azért, hogy figyelni tudjam. Nem mintha valami kukkoló lennék, dehogy is. Én csupán a körülötte lévő embereket vagy épp tájat nézem, nehogy most jusson eszébe a vad baromnak az alkuját felbontani .
1-2  nappal, talán tegnap este hazafelé sétáltam Loggantől. Pár hülye gyerek a kemény csávót akarta játszani és körbe álltak.
-Engedj!-szóltam nekik oda és farkas szemet néztem az egyikkel.
-Mert ha nem? Mi lesz? -kezdett közeledni. Behúztam neki egyet, amitől felhorzsolódott az öklöm. A bever arcú fiúnak vér csík szökött ki az orrán. Összeszorította arc izmait és a körülöttem lévőkből ketten lefogták a karomat két oldalról, egy másik pedig hasba térdelt.
A megütött srác közeledett felém  és az öklével a bordáim közé ütött. A fájdalom az egész testem végigjárta. Ledobtak a földre én , pedig összehúztam magam , majd felálltam , de túlságosan gyenge lettem 5-6 fiúval szembe, így hogy egyszerre támadnak.
-Amarre su ojo y tómelo en el coche.- mondta a fiú. A fejembe próbáltam megjegyezni a szavakat és lefordítani azt , de nem ment. Talán spanyol volt, de nem is kellett tudnom a jelentését, mert rájöttem mit mondott. A szememet egy kendő takarta el, majd belöktek valahova és ajtó csapódást hallottam.  Kocsiban lehetek, azért a kezemmel  a kilincset kerestem, de fájdalmas módon jöttem rá , hogy a csomagtartóban vagyok.
Nem tudom mennyi ideig lehettem itt , de a kocsi lassítani kezdett engem , pedig kirángattak. A fülemmel a zajokra figyeltem és a könyökömmel fejbe vágtam az egyik srácot, majd -e közben a másikat kigáncsoltam. Letéptem magamról a kendőt . A szemem nem bírta megszokni a hirtelen fényt, amit a lámpa adott , de máris két közeledő fiúval gyűlt meg a bajom. Az egyiket , aki  csata kiáltással rohamozott megrúgtam a gyengéd pontján, majd kikerültem a másikat és megragadtam visszakézből a karját. Egy erős mozdulattal átdobtam a hátamon, ami megfájdult , majd ő beverte a fejét és a szeme csukva maradt. Mivel nem láttam senki mást futni kezdtem az egyik irányba és eszembe se jutott hova lehetett a többi.
A lehető leggyorsabban haladtam előre , minél távolabb a gyártól. Kiabálásokat hallottam , ezért szaporázni kezdtem a  lépéseimet. Golyók pattantak el mellettem, majd ismét mély hang dübörgött (¡No lo destruya, brutos!) , ami után nem lőttek tovább.
"Végre"-gondoltam magamban, ám két ipse állt meg előttem, mögötte , pedig egy egész csoport és mindegyik fegyvert helyezett rám. A mellkasomra néztem amin vagy 20 piros pötty éktelenkedett.
-Nem kell kérni, megadom magam. Vége a fogócskának, győztetek.- emeltem fel a kezem és hátra néztem. Feltették egy új kendőt és befelé rángattak. Egy kapu recsegő hangját hallottam, majd bűz és klór keverék fogta meg az orrom. Egy székre löktek és a kezem hátra kötözték.
-Micsoda öröm..-hallottam egy mély öblös hangot. Letépte a kendőt én, pedig a szememmel a helyet térképeztem fel és a pasit, de csak a testét láttam, a fejét árnyék takarta.
-Mit akar?- mondtam és a hangomban egy csepp félelmet sem mutattam ki.
-Sok mindent.. De nem ez a helyes kérdés..
-Marry küldte?
-Dehogy is. Jaj, fiacskám. Azon a nőn kívül más bérgyilkosok is vannak.-hangján a szánalom tükröződött, majd folytatta is. -De elég. Én beszélek.
-Nem érdekelnek a feltételei se semmi. Kijutok innen és megbánja..mindent.
-Lassabban, mert szerintem nagyon is érdekelnek a feltételek, főleg ha Katerina Korin életéről van szó. -jelentette ki én, pedig felkaptam a fejem.
-Lám csak..  mégis felkeltettem a kíváncsiságod? Nem sokat szeretnék, csakhogy hagyd békén őt.
-Mi van? Én nem akarok neki semmi rosszat , és ki maga?
-Te nem, de mások igen. Többek közt én is, csak van egy kis bibi. Valakinek , pontosabban az apjának megígértem, hogy nem nyúlok egy újjal se a lányához. Csakhogy ez a fogadalom könnyedén felborulhat..-mondta és a hangján öröm hallatszott. -Én magam fogom megölni.-kezdte ,mire megrántottam a kezem és felugrottam, de a kötél meg se moccant.
-Vissza fiam!- mondta és lekevert egy pofont. -Egy feltétellel nem bántom. Megszerzel nekem egy nagyon fontos dolgot. Kell egy chip ., mégpedig Montreall-ból. És a másik.. hagyd békén a csajt. Megszerzed a chipet, és többé szóba se állsz vele én, pedig nem bántom, de ha valami balul sül el a szépséges feje föld alá kerül.Szóval benne vagy?
-Én nem ártok Katnek..
-Nem, valóban. Nem is ettől félek. Engem hidegen hagy a muchacha sorsa. Én tőled és a kis csapatodtól tartok. -mondta engem pedig belül egyfajta öröm járt árt, hogy félnek tőlünk.
-És mi köze ehhez  az , hogy Kat és én járunk?
-Sok.. de ez az én dolgom. Gondold át a dolgokat.-mondta és kiment . Én szabadulni próbáltam, de sehogy se sikerült. Felborítottam magam a székkel együtt és az ajtóhoz kúsztam, de a kilincset nem értem el. Éles tárgy után néztem a szobában, de az ablakon és egy két kavicson kívül semmit nem láttam. Percekig kínlódtam, de eljutottam az üveghez, amin rács ült. A hasam hangos korgásba kezdett, de nem érdekelt.Minden porcikám sajgott, de ezek csak külső fájdalmak. Megpróbáltam a gondolatomon kívül hagyni ezeket. Órák telhettek el így , mikor megjelent az ismerős férfi.
-Azt hiszem eleget gondolkodtál. A válaszod?-kérdezte , de én előre köptem, egyenesen a cipőjére.
-Engedjétek el...majd meggondolja magát.-szólt nevetve, engem , pedig eloldoztak. A lábaim el voltak zsibbadva , majdnem újra a földön kötöttem ki, mert a lábam képtelen volt megtartani a súlyomat, de nem adtam fel. Csak megborultam, de utána előre rontottam, ám mindhiába. Lefogtak és egy tűvel megböktek.Nem tudom, mit adhattak be, mert hirtelen sötétség lepett el, aztán az utcán keltem a semmi közepén. Altató volt..-morgolódtam magamban és egyenesen haladtam. Mikor házakat pillantottam meg a remény szikrája megdobbant bennem és új erőt adott, így elértem egy házig. Ott egy kedves nő ellátta a testemet ellepő sebet és ételt adott, majd  megengedte , hogy megmoshassak. Utánam érdeklődött, hogy mi történt velem, és ki vagyok, de mivel nem akartam semmi személyes információt megadni, ezért amnéziára hivatkoztam. A hölgytől már tudtam a pontos tartózkodási helyemet , így egy taxit rendelt nekem én, pedig haza jutottam.
Otthon sikerült úgy bejutnom, hogy senkinek nem tűnt fel, csak mikor lecsoszogtam a lépcsőn. És itt jött a szidás, hogy 1 teljes napig eltűntem és mégis merre lófráltam , de a meglepő az volt, hogy a szavak apa szájából hangzottak el.
-Elvitte a cica a nyelved?- kérdezte meg mert még mindig csöndben álltam. Egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék.
-Aaron ez nem vicces!- mondta anya és a vállamnál megragadt és megfordított. A hirtelen fájdalomtól felszisszentettem és hegy lépést hátráltam. Apa dühös tekintete komollyá változott. Felém lépett és felhúzta a pólóm. Lepillantottam és a saját arcom is eltorzult a sok lila és szinte fekete folttól.
-Elraboltak..-böktem ki.  Ezek után mindene beavattam őket (kivéve a mi négyesünket és, hogy mi után kémkedünk) .
-Mi fogjuk hamarabb megtalálni azt a chipet.-mondta apa . -Nem tudjuk mi van rajta, de kiderítem. Kattnek, pedig védelmi rendszert építünk be. Pár diák mindig körülötte lesz, akik a mi emberünk és ott leszel neki te is , meg Zack.-nyugtatott meg. Felmentem a szobámba , majd Kat gondolatára lerohantam a lépcsőn. Boldogan öleltem volna a karomba, ám visszacsuktam az ajtót,mert nem voltam biztos benne, amit látok és félek, hogy elijeszteném. A két ház közt , egy postás sunnyogott. Folyamatosan jobbra és balra pislogott , majd a táskájából elővett valamit én, pedig piros pontot láttam meg, ami Kat ablakát vette célba. Ijedten megragadtam a konyhakést és kivágtam az ajtót. A férfi lábába céloztam meg mielőtt meghúzta volna a ravaszt ,eldobtam. Ő fájdalmasan kiáltott fel és elesett. Gyűlölettel nézett felém , majd rám emelte a pisztolyát, de ekkorra már mellette voltam és kikoboztam.
-Befelé!-utasítottam , majd átadtam apának. Nem teszem ennek ki..-gondoltam és ezúttal kisebb örömmel indultam el. Gyengéden borult a nyakamba , engem , pedig a bűntudat mardosott. Szakítottam vele és felajánlottam a barátságot, de miután kimondtam rájöttem, hogy hülye tett. Így nem fog tudni egy könnyen elfelejteni, gyűlölnie kell.
Motoszkálásra kaptam fel a fejem és rögtön a távcsőt ragadtam meg. Körbe néztem, de sehol egy árva lélek
sem volt. Órákat töltöttem itt, majd szépen elaludtam. Azt már megszoktam , hogy a tetőkön flangálók , hála a parkhournak, de arra nem gondoltam, hogy ott is alszok. Sőt a reggeli felkelés végkép nem volt az eszemben, így történt, hogy miután eléggé hűvös volt a levegő a takaróm után nyúlkáltam. Sehol sem találtam, így idegesen ültem fel, de a nagy lendület miatt  lefelé gurultam. Elkezdtem zuhanni, majd megkapaszkodtam egy kiálló vasban. Szemben anyu kikerekedett szemekkel nézett rám az ablakából a kezem, pedig feladta a szolgálatot és hangos csattanás közepette értem földet.
Hatalmas tapsot hallottam oldalról ezért megfordultam . Zack állt ott , majd legugolt mellém.
-Mégis mi a francot csináltál?-kérdezte lassan kimérve.
-Leestem.-néztem rá furcsán. Ő nemet ingatott a fejével, majd megszólalt.
-Nem úgy értem..-mondta, mire kezdtem sejteni a dolgot, de csak bent meséltem el . Fél órába telt mire elkészültem , így késve értünk be az első órára, majd jött a szünet. Beültem a szokásos helyemre, ám ő felém lépett.
-Beszélhetünk?- kérdezte meg, mögötte , pedig Naomi szúrósan nézett rám. Mintha szemmel megölne.
-Bocs, dolgom van.-mondtam
-Miért dobsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert rád untam..már említettem. -mondtam belül, pedig ostromoltam magam. A szemében fájdalom csillogott, de csak mosolyogva a fejét rázta.
-Egy seggfej vagy.-köpte az arcomba és fa képnél hagyott. A lélegzetemre figyeltem és visszaültem a többiekhez. Természetese mi kerülünk témára, de nem figyeltem. Régen olyan könnyen ment. Egyik kapcsolatból ki a másikba be. Nem éreztem utánuk semmit , sőt nem is gondoltam rá. Most, pedig érzem, hogy valami nagyon fontosat vesztettem el, mert most igazán szerelmes vagyok.
A nap továbbá lustán telt. Az órákon aludtam és kerültem a sok pillantást. Zack a lányokkal lógott, így maradt a szokásos banda. Én is mosolyt erőltettem a számra , majd az egyik lány konkrétan az ölembe ült. A nevetésem alább hagyott és Natasára néztem. Mit keres ez itt?!
-Szia!-mondta és gy puszit adott  az ajkaimra, de én csak lefagyva ültem.
-Mi a francért vagy itt? -meredtem a szemébe
-Késve jelentkeztem. Az igazgató viszont ezek ellenére felvett. Tök jó , nem? Egy suliba járunk?-ujjongott.
-Igazad van, ez hiányzott még.-mondtam  és félre löktem.
-Héé.. a falon láttam egy plakátot. A végzősök bálja.. bár még mi nem vagyunk azok, de mindenki hivatalos rá. Van kedved velem jönni?
-Van a halálnak.-mondtam és arrébb mentem. Végzősök bálja? Gondolkodtam, mert én sehol se láttam, vagy hallottam róla. Tévedés, igaza volt. Majdnem minden falon ez a plakát lógott. Letéptem egyet és út közben olvasgattam, majd összegyűrtem és  egy csont nélküli kosárral a szemétbe hajítottam.Tovább indultam , de Kat és Naomi beszélgetésére a szekrény mellé húzódtam. Nem szép dolog hallgatózni, de a bál és Aaron szó miatt kénytelen voltam.
-Helló..-jött oda Zack, mire a mutató ujjamat a szám elé tettem, majd a fülemre mutattam és ki, így jeleztem, hogy maradjon csöndben , mert fontos kihallgatás folyik.
-Hapciznom kell!- szólt halkan, mire megforgattam a szemem és befogtam az orrát.
-Megfulladok!!- kezdett kiabálni és a kezemet levadászta.
-Bazd meg, ott a szád! - mondtam, de már mindegy is volt, ők elmentek. Betették a könyveket a szekrénybe és már itt se voltak.
-Amúgy ezt már egyszer kitárgyalták.. megbeszélték, hogy elmennek és kész. Ezen kívül semmi érdekfeszítőről nem volt szó , csak a cipőkről.
-Szóval bálozunk..-jelentettem ki
-El akarsz menni? Az iskola összes fiúja undorodik..még a végzősök is, pedig ez az övéké..
-Ja, de mivel mi ott leszünk, a többiek is kedvet kapnak. Hidd el, ott lesz az egész iskola. -veregettem meg a vállát és az előbbi dolgot nem egoistaságból mondom, de ahol mi ketten megjelenünk, oda jönnek a haverok, ahol , pedig a csapatunk ott van megy a hangulat és ez miatt mindenki jön.
*A Bál éjszakája*
-Pusztán miért is megyünk? - tolt ki a tükörből Zack a seggével és megigazította a nyakán lévő masnit.
-Röhejesen áll a szmoking.-fintorogtam a képemre.
-Szerintem olyan kémes.. és figyi milyen jó a seggem benne-fordult meg én, pedig a szememet forgatva arrább álltam.
-Rosszabb vagy, mint egy lány..-mondtam
-Te mondod , aki körül mindig megy a dráma.. -vágott vissza.-Pontosan miért is megyünk?
-Mert ha a hülyének most jut eszébe megölni, akkor megvédem.-mondtam el megint, mert még mindig nem vettem fel a kapcsolatot vele. Bár nem is egykönnyen tudnám, mert semmit nem tudtam meg róla.
-Ja, vágom.-mondta és Naomiért indult én, pedig a motoromra pattantam.Nem voltam kísérő, de nem is baj, mert akié szívesen lettem volna, az talán előbb üt fejbe egy sodrófával, minthogy igent mondana.
-Azt hittem behülyítesz és ide se jössz.- ugrott Loggan a nyakamba, mikor beléptem.
-Csak érted jöttem.
-Oh, mily megható..- játszotta túl az agyát, majd félre löktük a másikat és beértünk a körünkbe. A terem kéken színben pompázott . A mennyezetből lufik lógtak le és be volt sötétítve , hogy ne játszódjon a kinti fény. (Ésszerűbb lett volna estére rakni, nem délután 6 órára, de ők tudják) A földön pár kék csillogó papír nyugodott és lágy zene szólt. A falak mentén egy asztal volt megterítve , majd székek sorozata. A másik oldalon  a színpad állt egy mikrofonnal , amibe egy báj gúnár énekelt mögötte, pedig a bandája.
-És most kérem pár pillanatig mindenki foglaljon helyet.- mondta és arrébb állt, hogy odaférjen az igazgató.
-Nagyon gyönyörű és egyben szomorú nap a mai. Valami véget ér , de egyben egy új dolog születik ezzel..-kezdte a mondandóját, ám hamar a végére ért. Sorjában felhívta az összes végzős diákot és az osztály főnöküket, majd elbúcsúzott tőlük és sok sikert kívánt nekik az érettségire.
-És akkor törjünk ki a hámból!- mondta az egyik 12.-es haverom, beleordítva a mikrofonba. A dobos gyors ütemmel kezdett, majd a basszúsgitáros is csatlakozott. Az ének immáron jobban tetszett
-Egy tánc..- húztak ki a tömegbe. Előttem Natasa állt. Egy miniszoknya volt rajta és a haja göndör fürtökbe volt előre dobva. Csábítóan nézett a sűrű mű szempillái mögül.
-Nem adod fel igaz?- mondtam a fülébe, mert a ricsaj miatt nem értene semmit.
-Téged? Soha.- mondta és a kezét végighúzta a nyakamtól le a mellkasomig. 
-Akkor menjünk táncolni, ha annyira szeretnél.-mondtam és rá kacsintottam, mindezt azért , hogy az elrablóm embere megbizonyosodjon róla , hogy belementem a játékába, mert tudom, hogy itt vannak.
-Szóval mindent megkapok amit akarok? - kérdezte , majd elkezdett körbe tekeredni.
-Azért nem egészen..de, csak hogy ne érezd maga elkényeztetve. -mosolyogtam sután, majd elkaptam a derekát és táncolni kezdtünk.
-Lássuk meddig mehetek el.-mondta és egyre közelebb jött. Az ajkai vészesen közel voltak, de a szám sarkába csókolt. Belőlem semmi hatást nem ért el, csak annyit, hogy eszembe jutott Kat. Bassza meg, mit csinálok? -gondoltam, majd eszembe jutott, hogy vajon  most mennyire utálhat. De hát nem ezt akartam elérni?
-Hol gondolod a határt? -kérdeztem és a kezem már a feneke tetején volt.
-Fesszengetem még egy picit.. aztán csak kiderül.-mondta
-Hajrá!- szóltam és rá kacsintottam, majd egy ezer faktoros mosolyt villantottam rá . Hirtelen elengedtem a testét és sarkon fordulva ott hagytam. Az innivalókhoz mentem, de inkább a büféből vettem egy doboz kólát.
-Egyedül maradtam..szólhattál volna, hogy eljössz.-mondta és a falnak dőlt. A kezeit a melle alatt összefonta, így kihangsúlyozta azt.
-Feltalálod magad.-ráztam meg a vállam és beleittam az üdítőmbe. Felé tartottam, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.
-Szeretnél Kattől még valamit? -pillantott rám és egy korlátra ült  fel én , pedig mellé.
-Miért érdekel?-kiabáltam túl a zajt
-Választ kértem.-mondta
-Nem. Elégedett vagy? - kérdeztem tőle gorombán és a kezébe nyomtam a maradék üdítőt, majd ott hagytam és beépültem a haverjaimhoz. Közben összeakadt a tekintetem Katerináéval. A haja fel volt fogva csak elől lógott ki két göndör  tincs. Egy fehér ruha volt rajta. Én rá mosolyogtam ő,pedig csak elfordult, mintha észre se venne.
-Ma nem próbálkozol valami újjal? Két volt barátnővel kavarni nem a legjobb dolog.-mondta Fred .
-Majd ha valaki felkelti a figyelmemet , akkor  oda megyek hozzá. Addig jó lesz az aki felém téved.-mondtam és innentől hülyülni kezdtünk. Majd a gyors számok lassúra változtak. Mindenki kikászálódott a tánc parkettről, az szinte üres lett. Egy két pár libbent ide-oda rajta.
-Na gyerekek ne csináljátok! Külön kérés miatt most lejátszunk pár ilyen számot! Rajta, nem haltok bele!- mondta az énekes mikor félbeszakadt a zene, majd kezdődött elölről, de nem igazán történt változás.
-Jó, akkor legyen.-ment fel Natasa és beleszólt a mikrofonba, amit kikapott a srác kezéből. -Mindenkinek vannak álmai, nem? Mindenki megálmodta, hogy egy ilyen számra táncolhat majd valakivel és most csak álltok lányok, nem mozdultok. Arról a körről álmodoztok.. vagy épp róluk? - mutatott  a mi elkülönült bandánkhoz, majd utána egy másikra. Talán a buta kislány várja , hogy a kémiazseni lépjen? De magától senki nem fog sehova lépni.. mert megvannak a suli rangok. Egy társaság se megy oda most a másikhoz. Tudjátok mit? Ma estére szarjuk le. Alkossunk párokat. Szóval mondok pár nevet .. lépjetek egymáshoz és ropjátok..-mondta , majd szélesen elmosolyodott. A kezébe egy listát nyomtak. A tömeg nagy része tapsba kezdett és várta a saját nevét felhangzani, hátha mondják. Bár ez inkább a lányokra volt jellemző.
-Hosszú az éjszaka..-mondtam és a bordás falnak dőltem, ami egy kék anyaggal volt leterítve. A zene elkezdődött a színpadon álló lány , pedig neveket kezdett mondani. Mindenki teljesítette és megvárta amíg a másik kiért a színpadra. Ott , pedig táncolni kezdtek. Körübelűl 20 pár lézengett, mindegyik másfajta ízlésű volt. Például a hippi lány éppenséggel az emós fiúval táncolt , vagy ott volt az egyik kigyúrt haverom a szerencsétlen lánnyal, aki állandóan megbotlott, de ő csak mosolygott és mindig megtartotta. Viszont valamire játszik.. nem véletlen találta ki a táncolós dolgot..-gondoltam és már vártam a nevemet.
-És az utolsó párosunk Aaron Towner és Katerina Korin. -ejtette ki , majd lelépett. A szívem gyors ütemben kezdett verni a név hallatára , de megmakacsoltam magam és nem léptem, ahogy ő se.
-Menj ki! Mindenki teljesítette.-mondta Zack, majd kifele tolt. Átvágtam a táncoló tömegen és zakatoló szívvel elé álltam.
-Szabad egy táncra?- húztam fel a szemöldököm.-Ha nem akkor is az ennyim vagy..-folytattam és már a derekáért nyúltam,hogy magamhoz húzzam.
-Soha nem leszek..-mondta , majd hátrált egyet és bár nem tudom ki , de végül is hátulról valaki a karjaimba tolta. Ő összeszorította a száját és úgy lépkedett el velem a táncoló tömeghez.
-Megrendezted mi?- mondta és a kissé remegő tenyerembe helyezte apró kezét.
-Közöm nincs hozzá.-mondtam a lehető legőszintébben, majd kipörögtettem és visszahúztam, de ezúttal szorosan magamhoz öleltem. A kezét elengedtem és a derekára helyeztem. Egy milliméter hely se volt köztünk és nem bántam. Boldog voltam, hogy ismét ilyen közel érezhettem magamhoz, de belül piszkosul fájt. 
-Hát, akkor? Csak véletlen hozott így a sors?  -dünnyögte a fülembe. Lepillantottam le és a szemem rögtön a nyakláncra tekeredett. Arra a nyakláncra, amit tőlem kapott.
-Éppesnséggel nem hiszem.-mondtam-Szerintem Natassa szerete volna így.
-Jobb nem jut az eszedbe? - változott gúnyossá a tekintete. -Miért akarna minket lassúzni látni, mikor az előbb még csókolgatott? -húzta fel a szemöldökét, de egy csepp féltékenység sem látszódott rajta. Talán csak jó leplezi. 
-Nem csókolt meg!- kértem ki magamnak.
-És az előző válasz? -kérdezte meg megint, de nem válaszoltam ezért folytatta.-Látod...benne van a kezed. Tuti összedobtad így, mert még kellek neked.. -mondta magabiztos mosollyal. 
-Hülyeség. Azért tette így, hogy megbizonyosodjon, valóban igazat mondtam neki. Megkérdezte akarok -e még valamit tőled.. a válaszom nem volt. - az arcomon ugyanolyan gúnyos tekintett ült, mint az övén volt. Nem akartam ezt tenni.. nem akartam tovább játszani, de nem tehettem mást, mert tisztában vagyok a céljaimmal és a tetteim következményével. -Végig , csak egy játék voltál Katerina.. és te belemenetél. - mondtam a fülébe ő, pedig hirtelen eltolt magától,  majd kikerülve a hátsó ajtó felé ment. Én utána sétáltam, de csak annyira, hogy tudjam nem esik ott semmi baja. Résnyire nyitottam az ajtót , de semmit nem hallottam, ezért kiléptem. Ő ott ült a fal melletti padon. A cipője le volt dobva és térdét átkarolva kuporodott. Fagyos tekintettel meredt rám , én , pedig csak álltam vele szemben. zsebre dugtam a kezem és a falnak dőltem.
-Érzel még valamit irántam?- néztem felé féloldalasan és féltem a választól. nem akartam hallani, mert tudtam a választ.
-Igen.. hatalmas gyűlöletet. -ejtette ki a szavakat , mire rettenetes ürességet éreztem magamban és bánatot, de kívül csak elmosolyodtam. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkorát tud fordulni  a világ. Hogy, majd pont én azzal a lánnyal játszok, akibe szerelmes vagyok és azzal enyelgek, aki kifejezetten irritál, de mégis itt vagyok. Azt mondják mindig elpusztítjuk azt amit szeretünk. Akkor még nem értettem, de most a fordított változatában értelmet találtam, mert amit szeretünk, az könnyedén elpusztít minket. Akit szeretünk azt közel engedjük magunkhoz, olyannyira, hogy már ő lesz a gyenge pontunk és az egyetlen, aki fájdalmat tud okozni nekünk.
-Az épp elég.-mondtam az érzelmeire, majd vissza indultam. Gyűlöl és ezen már nincs mit javítanom se rontanom. Nem akarok több fájdalmat okozni neki, ezrét épp itt az ideje magára hagynom és  kiszállnom az életéből.-gondoltam, de a föld hirtelen megmozdult alattam , majd hatalmas robbanó hangot hallottam. Kat fölpattant , én, pedig magam mögött tartottam.  Az iskolára néztem, ám nem robbant fel. Ezek után földrengésre gondoltam, de ez attól egy kissé másabb volt.
-Mi volt ez?-akadt ki mögöttem a lány. 
-Maradj itt!- fogtam meg szorosan a karját és vissza toltam.
-Nem fogok rád hallgatni többé. Nem vagy senkim, hogy szót fogadjak.-makacskodott és cipő nélkül elindult előttem.  Bentről éles sikolyok hallatszódtak ki.  A csuklója után nyúltam és ismét visszarántottam.
-Utoljára maradj itt.. most utoljára hallgass rám és többé hallani sem fogsz rólam. -néztem a szemébe , amin zavarodotság és makacsság tükrözött..
-Nem tudsz olyat mondani , ami miatt tényleg hallgatnák. -rázta meg a fejét és kikerült. Hirtelen megragadtam a derekát és magamhoz rántottam. Az ajkaimat szorosan az övéhez nyomtam , de mégis lágyan csókoltam meg. Rettegtem, hogy el fog tolni magától, de nem tette. 
-Maradj itt.. ez biztonságos számodra. Ne mozdulj!- mondtam miután elváltak az ajkaink. Ő csak maga elé meredt, majd rám. Most már lenyomtam a kilincset, de még meghallgattam a halk válaszát.

7 megjegyzés:

  1. Wááááá! Egyszerűen imádom!!!!! :)Alíg várom már a kövit! :D

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus lett. Imádtam minden egyes szavát. Hatalmasat csattant a vége.
    Iszonyatosan tetszett az a rész, amikor megjátssza magát Aaron és ezzel bántja Katet, habár hősünk nagyon vívódik. Katet megértem, mert én sem szeretem, ha játszanak velem. Naomiéktól pedig nagyon ari volt, hogy megpróbálták őket kibékíteni, remélem sikerrel.
    Hamar a kövit :DDDDDDD ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Borzalmasan jó lett...
    Siess a kövivel:D:D <3 <3

    VálaszTörlés
  4. NE!!! Komoly? Már megint Natasa? Egyszer még az őrületbe fogsz kergetni! Imádom, úgyhogy siess!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon, nagyon jó lett. És szegény Kat :// ennél rosszabb nincs. De Aaront is megértem. Siess a következővel :))

    VálaszTörlés
  6. hali! két napja találtam a blogodra és az eddigi összes részt elolvastam. (elég gyorsan tudok olvasni) Imádom a karaktereket és valahogy mind a két évad során sokkal jobban tetszettek a fiúk szemszögéből leírt történések. Az összes karakter nagyon jó és olyan furcsa, hogy most felnőttek és gyerekeik vannak akik ugyanolyan jóba vannak. Tele van fantáziával és kiszámíthatalansággal. Nem tömeggyártmány ilyet nem hiszem, hopgy fogok olvasni. Az egyik kedvencem lett :D
    Hamar kövit!
    Szoffe

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jóó!
    Folytatást!:)

    VálaszTörlés