II.27.rész

 Sajnálom a sok késést , de meghoztam a részt. Igaz nagyon összecsapott lett, amit nagyon bánok, de  tovább húzni már nem akartam és így sikerült :/ Remélem azért nem pártoltok el.. Jó olvasást! :) ♥

-Mit kerestek itt?- kérdezte megtört arccal Kat a hosszú csend után , ami alatt csak bámulták egymást.

-Erre fele van dolgunk..-vakarta meg talán Kat apukája a fejét.

-Milyen jó, hogy ez miatt vissza tudtok jönni  a halálból, de engem képtelenek vagytok felkeresni. -mondta majd az ajtó felé indult, de az anyukája megragadta a kezét, hogy megállítsa.

-Kicsim, ezt nem értheted..-kezdett bele

-Jó, magyarázzátok meg mert tényleg nem értem. Nem értem miért kellett eljátszani a saját halálotokat és ez miatt a poklok poklát jártam. Nem lehetett egyszerűen megmondani, hogy kicsit lepasszoltok? Vagy beleuntatok a gyerek nevelésbe?

-Csak téged védtünk..-szált bele az apuka is. -De te pontosan mit keresel itt?

-Segítek megtalálni két barátomnak a szülőit, ehelyett pedig az ennyimébe bukkantam. Ez az én formám, de mivel ti úgysem vagytok rám kíváncsiak .-mondta , majd megragadta a kezem és elkezdett kimenni.

-Várjál.-húztam vissza.-Ide küldtek minket, talán miattuk. Talán ők tudnak segíteni és nem is egy borítékot vagy ilyesmit kellett keresnünk, hanem a szüleidet. -mondtam halkan, hogy csak ő értse. Pillanatokig csak maga elé meredt, majd kifújta a bent tartott levegőt és megfordult szembe a szüleivel, akik eddig a földön fekvő emberek pulzusát nézték, de mintha megérezték volna, hogy figyeljük őket, rögtön felénk fordultak.

-Anya, apa, ő a barátom Aaron. -mutatott be

-Őröltem, hogy megismerhetem, Aaron Tawner.- mosolyogtam illedelmesen és elsőnek az apukájával ráztam kezet , majd adtam két puszit az anyukának.

-Tawner?- kérdezett vissza a szőke hajú hölgy, mint megtudtam Page. A kérdésre csak bólintottam ők pedig csendben elraktározták maguknak ezt. Ben, Katerina apukája rögtön kérdésekkel látott el , azonban Kat félbeszakította.

-Nem ezért vagyunk itt, hanem , hogy segítsetek. Talán ennyit kérhetek . Zack és az ő szüleit nemrég elrabolták , eddig semmire sem jutottunk, amíg kaptunk egy cetlit, hogy itt segítséget találunk. Segítetek vagy nem?- húzta fel a  szemöldökét , mire a két felnőtt összenézet , fáradtan sóhajtottak, de látszólag benne voltak.

-Marry anno a hegyekbe vitte a szüleidet, de mostanra az egy sí pálya lett , így lehetetlen. Rendesen át kutatták a házat? -kérdezte tőlem Ben, immáron apa dolgozó szabályában ,a központban miután ecseteltük nekik a helyzetet.A kérdésére csak bólintva jeleztünk, mikor Page toppant be és egy régi kazettát tett az asztalra.

- Ez volt az egyik férfinál, rajta Marry logója..-Ben rögtön elvette tőle, majd lementünk a műszaki osztályra, ahol az egyik ember segített lejátszani nekünk, de csak hang volt és az sem a mi nyelvünkön.

-Ez meg mi?-kérdezte Zack és erősen figyelt.

-Franciáúl sorolnak fel néhány helyet és információt.

- Pontosabban régi kikötő, Szent Viktor Apádság, „calanques”-ok(szikla fallal körbevett tengeröblök) Francia ország második legnagyobb városa. Ennyi információt sorolnak fel benne.

-Akkor megyünk Franciákhoz?- kérdezte Naomi

-Marseille-be.-bólintott Ben, majd a lányát nézte, aki egy pillanatra tartotta a szem kontaktust, utána elkapta a fejét.

-De miért adnák meg a helyet, hogy hol tartják fogva őket?

-Nem biztos , hogy megadják.. nem tudjuk mit akarnak , ezzel, de ki kéne deríteni.-válaszolta meg Page a lánya kérdését. Nem volt sok időnk, inkább fegyvereket raktunk el, majd az egyik magán géppel rögtön elindultunk . Az út eléggé hosszú volt, bár fentről a táj gyönyörű képet mutatott. Kat szülei gyakran próbáltak beszélni a lányukkal, nem sok sikerrel, mert végül is leült mellém és csendben néztünk  ki az ablakon figyelve a tengert és a kivilágított városokat. Az egyik kezünk összekulcsolva lógott a másikkal átkaroltam ő pedig nekem dőlt, majd mostanra elaludt. Mikor földet érkeztünk az arcát cirógatva keltegetni kezdtem, majd mivel arra nem adott reakciót megcsókoltam. Kis idő múlva csókolt csak vissza, majd pislogni kezdett és halványan rám mosolygott és lemásztunk a gépről, bár az út felénél felkaptam a karomba és lecipeltem.

-Szálljunk meg egy hotelban? -kérdezték tőlünk a szülei , mi pedig csak nagyokat bólogattunk. Mindenki el volt kókadva, így egy kis pihenés csak nem árt, főleg , hogy ilyen állapotban, semmit nem tudnánk kezdeni. Végül is a legelső hotelba betoppantunk, ,de a szobák nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, hanem én és Zack aludtunk egy ágyban a másikban pedig a lányok majd ők gy újabb szobában .

-Kelj fel!- lökte meg reggel Zack a vállam, de még ő sem kelt ki.

-Fen vagyok.-motyogtam bele a párnámba és már épp visszaaludni készültünk mikor a lányok berobbantak a szobánkba és széthúzták a függönyöket. A hirtelen érkező fény bántotta a szemünket , így a párnánkat próbáltuk felhasználni, de kikapták a kezünkből. A frissítő zuhany után 4en piritóst reggeliztünk , mikor egy újságpapírt dobott Ben az asztal közepére.

-Talán nem is kell keresgélni , hogy hol lehetnek , mert felhívták magukra a figyelmet.-mondta és megvárta , míg elolvassuk a cikket, ami arról szólt, hogy az If várát lezáratták, így a kedvező túrista helybe senki nem bír belépni, se megközelíteni azt.

-Gondolod , hogy itt vannak? - pislogott rájuk Kat , az én hasamban, pedig egy hatalmas nagy görcs keletkezett.

Page és Kat információkat és tervrajzot kerestek ki a helyről, amíg mi fiúk egy tervet dolgoztunk ki.  Két csapatra fogunk osztozkodni , de mivel figyelik a terepet, így biztos , hogy rögtön kiszúrnak minket. Mi páran egy ejtőernyővel ugrunk a vár tetejére míg a másik csapat jetskivel megy be , majd felmászik a sziklákon és ők is behatolnak. A kapcsolatot mindvégig tartjuk egy kis csip segítségével. Ha szerencsénk van még azelőtt rátalálunk apuékra mielőtt ők elfognának minket. A tervek alapján van egy hely, ami pont tökéletes, hogy fogságba tartsák őket. Egész nap gyakoroltunk fogásokat és pár dolgot átbeszéltünk, majd este a vár felé indultunk.

-Hé.. sikerülni fog. Szeretlek.- ölelt át még a mólon utolsó pillanatban Kat . Szorosan tartottuk egymást.

-Vigyázz magadra-súgtam még a fülébe , majd megcsókoltam, remélem nem utoljára.

-Jösz? - kérdezték tőle, mire szomorúan elmosolyodott és elengedett, majd hátat fordított nekem és a víz felé szaladt  én, pedig felnéztem a csillagos éjre, majd vettem egy mély lélegzetet és felszálltam a helikopterre az pedig csak rám várva elindult. Felhúztam magamra a hevedert , majd beálltam a többiek mögé és a megfelelő pillanatban kiugrottam a gépből. Egy rövid ideig zuhantam, majd megrántottam a zsinórt és az anyag szétterült a levegőben.issé hasonlított egy nyíló rózsához, amin most az életem múlik. 

Úgy irányítottam, hogy én is a várra érkezzek. Közel a földhöz befogyasztottam a lábam, majd lecsatoltam magamról a szerkezetet és arrébb álltam, hogy utánam jöhessen Zack és Ben. A vízen csak a sötét tükröződött és hosszas keresgélés után vettem észre a három jatskit, ami fél úton volt. Bennel felszereltünk a zára egy kisebb bombát, majd távolabb állva megvártuk , hogy felrobbanjon és az ajtót szétszedte. A riasztó rögtön bekapcsolódott , mi pedig a lehető leggyorsabban mentünk le a lépcsőn, ahol rögtön 2 fegyveres fickó állt, de őket kapásból elintézte Ben.

-Őrülök, hogy velünk vagy.-néztem rá ő ,pedig csak biccentett, majd elindult. A következő ember seregnél már nekünk is verekedni kellett, hogy tovább juthassunk. Én 3 embert intéztem el, de ezek közülük ketten egymást verték , mert túl fürge voltam, ahhoz, hogy eltaláljanak. 

-Gyertek!- szólt nekünk, majd megnyomta a fülében lévő chipet, hogy Naomiékhoz beszéljen viszont semmi nem történt. Még mi sem hallottuk , ahogy beszél a kommunikációs műszerbe. Mi is megpróbáltuk, de nekünk sem volt sikerünk.

-Francba!- Dobta földre Zack a kikapott eszközt.- Lezárták a frekvenciánkat.- magyarázta

-Akkor csak reménykedhetünk, hogy  minden rendbe velük.-  húztam el a szám és emlékezetünk szerint befordultunk a jobb oldali folyosóra, de azon nyomba visszamentünk a helyünkre, ahol biztonságosan takart a fal, mert jött a 10 fős járőrözők. 

-Ezzel nem bírunk el. Remélem jól céloztok.-suttogta Ben, majd kibukfencezett és  a géppuskával lőni kezdett. Én is kigurultam mellé és besegítettem, majd  egy ideig vártuk hátha jönnek többen , de miután egy árva lélek sem volt, futni kezdtünk.

-Jobbra.-mondta Zack, aki a kezében tartotta a tervrajz telefonos változatát, de sokat segített mert vagy 6 elágazásba botlottunk. Börtönök mellett futottunk el. Ezekben pár kínzó eszköz volt látható előttük pedig egy tábla, hogy melyiket mire használták a régi időben. A folyosó végére értünk, de egyikben sem voltak apuék. Egy rövid ideig dühöngtünk, majd vissza indultunk volna, ám ismét köpcös hapsikba botlottunk. Ordítva jöttek felénk, mi pedig szó nélkül tudtuk, hogy melyiket ki fogja leverni, így elindultam a legszélsőhöz. Mikor kellőképp közel kerültem belekapaszkodtam a börtön rácsába és a lábamat előre hajítva eltörtem az orrát egy rúgással. Rögtön vérezni kezdett és egy pillanatra meghátrált, majd  felém indult, felkapott és a földnek dobott. Az egész testem megremegett a hirtelen érkező fájdalomba, ugyanis ököllel a hasamba ütött, de eszembe jutott, hogy iért is vagyok itt és a harag szétterjed a testemben. Apa sokszor említette, hogy nem szabad haragból verekedni, tisztának kell lennie a fejemben, mert ha a bosszú hajt könnyedén pofára esek, mégsem törődtem ezzel. Leterítettem a földre, majd felé hajoltam és gyors mozdulatokkal ütni kezdtem.

-Elég lesz..-szedett le róla Ben, majd kifelé kezdett húzni, de a sötétből Marry lépett ki mögötte egy hadseregnyi emberrel. Marry egy fekete koktélruhában álldogált és az ősz haja most hullámokban lógott a vállán. Az erősen vörösre festett ajkát gonosz és elégedett mosolyra húzta.

-A játék véget ért. Kapjátok el.- mondta nyugodtan, mi pedig hagytuk magunkat, mert jelenleg akármit tennénk ők győznének. 

Hosszas folyosókon keresztül vezetek bennünket, majd egy régies kulccsal kinyitották az egyik faajtót és beléptek velünk. Két rácsos börtön volt egymással szemben. Az egyikben anyuék feküdtek , a másikban a lányok . Minket az utóbbihoz löktek be és a biztonság kedvéért kibilincseltek egy lánchoz , ami a falból lógott ki.

-Jól vagytok?- kérdeztem tőlük, mert Page eléggé megviselten nézet ki , Katerinának fel volt repedve a szája Naominak, pedig a szemöldöke reped fel.

-Egy valamelyikőtök kijöhet.-mondta lassan Marry mikor minket vizsgált.

-Kedves Aaron. Nemrég említetted nekem Marry nevét és meg szeretném köszönni, mert így tudtunk társulni.-mondta az árnyékban álló férfi , akinek rögtön megismertem a hangját, mert ugyanaz volt, aki elrabolt. De van , aki nem tartozik ide. Igaz elárult, de bízok a családi szeretetben...-folytatta és elkezdett kilépkedni az ablakon beszűrődő fény felé, majd lassan felfedte az arcát. -Naomi , drága unokahúgom.. nem akarsz mégis hozzánk csatlakozni? - húzta fel a szemöldökét miközben az arcán már a biztos mosoly ült.

II.26.rész

 Sziasztok! Köszönöm szépen az előző kommenteket és ott mindenkinek válaszoltam.:) Mint látjátok meghoztam a részt..kíváncsi vagyok a véleményetekre és szeretnék mindenkinek még egyszer szép nyarat kívánni. Bár egy szomorú bejelentésem is van, mert közeledünk a vége felé..:/  Jó olvasást mindenkinek! ♥♥♥

Egy ideig csak meredtem magam elé, mert nehezemre esett elfogadni a látványt.

-Ez nem a valóság..-mondtam és össze szorítottam a szemem. Kat halovány illata és a vér szaga csúszott az orromba, majd a lány megszorította a vállamat és előre furakodott. Ismét szét pillantottam, de a látvány nem változott.

-Halihó!-köszönt Zack vidáman, de én csak komoran bementem a feldúlt helyre. Le se vették a cipőt úgy jöttek utánam értetlenkedve, majd mikor körülnéztek hasonló reakciót adtak, mint én. Kikerülve őket apu dolgozó szobájába mentem , mert most úgy kell viselkednem mint ő, így feltörtem a zárat és valami használható üveget kerestem meg egy mobil számot, de csak idióta papírokat találtam, így idegesen vágtam vissza a fiókot és az asztal szélére támaszkodtam . A fejemben egyre rémesebb képek villantak be. De mégis , hogy volt képes Marry egy csapat kémmel elbánni? Még ha többen is voltak, akkor is valami oknál fogva anyuéknak nyoma veszett és csak egy véres szobát hagytak maguk után.

A szemem végre megakadt a keresett számon , így kapkodva hívtam fel apa helyettesét. Kétszer kellett elmondanom, hogy most azonnal küldjön ki pár embert és vegyenek az összes vér foltból mintát, majd derítsék ki, hogy kitől származik és fésüljék át a terepet. A felfogással ellentétben a megérkezésük gyorsabb volt, én pedig mindvégig ott álltam és figyeltem a fejleményeket és a munkájukat.

-Este hívlak a végeredménnyel.-Tette rá a kezét a vállamra Phill és gyengéden , erőt súgalva megszorította azt, de semmit nem használt, csak kószán bólintottam, hogy tudomásul vettem. -Ne aggódj miattuk , kissé alábecsülöd őket. Biztos vagyok benne, hogy nem esett nagyobb bántódásuk és még ha el is rabolták őket , mindent megtesznek a kiszabadulásuk érdekében. -mondta és biztatóan rám mosolygott. Gondoltam rá, hogy hülyeségeket beszél, de felvillantotta bennem a remény sugarát és fejben próbáltam egyet érteni vele, hogy igaza van és csak alábecsülöm őket.

-Azt hiszem ez nem biztonságos most .Talán mehetnénk hozzánk.-ajánlotta Zack  és az ő arcán is komorság  és a szomorúság tükröződött. Pont ugyanazt érzi mint én, hiszen mind a kettőnknek a család tagjairól van szó.

-Az sem lenne annyira  stabil hely , mert a lakcímünket könnyedén kinyomozzák,meg amúgy is én maradok. Ti menjetek valami hotelbe.-mondtam nyugodtan és a szám szélét kezdtem rágni közben a következő lépéseken gondolkoztam, de csak addig jutottam, hogy meg kell várnom  az eredményt.

-Aaron.. ugye tudsz róla, hogy bármelyik pillanatban visszajöhetnek értünk?!-kérdezte Katerina erősen gesztikulálva

-Tudom, de most legalább számítok rá. -tártam szét a kezem ő pedig lágyan nemlegesen megrázta a fejét.

-Akkor én is maradok. -bólintott Zack

-A szüleitek nem azt szeretnék , hogyha most ti is csapdába estek! Számítanak rátok, de úgy hogyha ti terv nélkül álltok a házban bízva a harc tudásotokban, amit halkan megjegyzek hogy nem rossz, de nem is a legjobb, nem juttok előbbre. Ha meg akarjuk menteni őket előbb ki kéne dolgozni valami elképzelést, hogy mégis mit tehetünk, de még a hellyel sem vagyunk tisztába, hogy hol lehetnek..-szállt be Naomi is.

-És az meddig fog tartani? Órákig? Napokig? Hetekig-vagy hónapok?-kérdeztem és a gondolatra már akaratlanul is kiabáltam, majd kifújtam egy kis levegőt nyugtatva magamat.-Nem tudjuk mennyi időnk van és az összes dolog a házban van , amit talán fel tudunk használni.

-Tévedés.-mondta Naomi-  Az összes eddigi embertől lenyúlt dolgokat a tulajdonosaik egy  olyan helyre tették el , amit nehezebb megszerezni. Valami biztonságos helyre és ez esetben ez most sem a ház.-mondta én, pedig tökéletesen értettem mit akar ezzel mondani.

-Akkor a fő hadiszálláson éjszakázok.-jelentettem ki. Fent a szobámba bedobáltam pár cuccot a táskámba meg apuék szobájából is olyan dolgokat eltettem, amikre szűkségem lehet, végül pedig bezártam az ajtót és behuppantam Zack kocsijába.

-Ti is ott lesztek nem? Legalábbis vagy szálloda vagy az.- mondtam, de ők már eldöntötték, hogy velem maradnak és besegítenek. Mikor oda értünk meglepetten fogadtak minket, de mivel a portás felismert , ezért beengedett apa szobájába. Ott megvártuk az eredményt , ami kissé letaglózott minket. Phill szerint a legtöbb vér apa és Chris bácsi keveréke. Természetesen megengedték, hogy maradjunk (apáé a cég tehát érdekes is lett volna, ha kirúgnak minket) sőt még két szobába ágyat is tettek. Egészen éjfélig gondolkoztunk a lehetséges helyekről , de onnantól a lányok túlságosan is elfáradtak , így elküldtük őket, majd mikor Zack bealudt a papírokon őt is elzavartam. Kis pihenőt tartva haladtam vissza a szobába kezemben a fekete kávét lötyögtetve, amit a folyosón lévő automatából szereztem.

Hihetetlenül kegyetlen és változatos az élet. Az egyik pillanatban még nevetek és boldog vagyok, majd a könnyeimmel küszködök, mint most is. Nem akarom elveszíteni őket, de tehetetlennek érzem magam.  Nekem szűkségem van rá, hogy egyszer csak mikor apa úgy gondolja hétvégén nem megy be dolgozni és Jessicáékkal együtt elmenjünk egy idegen helyre táborozni, ahol anyuék nosztalgiázva főznek, mi Zackkel focizunk vagy kosarazunk apuék pedig röhögve kritizálnak minket, majd beszállnak a játékunkba. Ez mind olyan idilli, és nekem erre van szükségem, nem pedig a torz valóságra ahol ők a halál szélén árva várnak ránk, a tapasztalatlan kölykökre, akik még fél lábbal a gyerekszoba küszöbén állnak. 

Sóhajtva engedtem ki a könnyeimet, majd letöröltem és a monitorra pillantva tovább folytattam a régi Marry-s story jelentésének elemzését, hátha így juthatunk valamerre. Nem szabad gyengének lennem.Számítanak ránk.-biztattam magam

Másfél hét telt el, de aligha változott a helyzet. Igaz, hogy a nyári idő visszatért és az iskola is befejezte az átkutatást ezért ismét be kellet ülni a padba, de én eddig éjjel nappal, csak a szobában kuporodtam vagy papírok felé hajolva, vagy a monitort bámulva. A lányok délelőttönként iskolába voltak, majd bejöttek , de mindig máshol töltötték az idejüket . Vagy Phillel gondolkoztak vagy a várost kutatták át. Zack felváltva járt be a suliba. Egyik nap megjelent majd másnap mellettem görnyedt , én, pedig monotonná váltam. Senkivel nem beszélgettem , de minden apró lehetőséget kipróbáltam, hogy egy kicsi jelet találjak, mindhiába. A jelentésekből a helyszínek nem egyeznek és a mostani helyzetet sem lehet leszűrni. A nyom követőket is megnéztem, de az összes ki van lőve, mert a kapcsolatot megbontották. Az alattam lévő osztály próbál Marry rendszerébe bejutni, de nem járnak túl sok sikerrel és a bennem lévő remény egyre csak fogyott .

-Hé kölyök.-jött be két kopogás után reggel 6 kor Phill .-Az igazgató nőd hívott. Azt mondja ha ma nem mész be ki fognak rúgni .-mondta

-Dehát igazolva vannak.-gondoltam az orvosunkra, aki leigazolta már előre a napjaimat.

-Mondtam, hogy komoly bajod van, de nem értette meg. Ragaszkodott hozzá, hogy meg kell jelenned, mert  túl sok a hiányzásod. Kórházak- betegségek..azt mondta szeretne ma látni.

-Remek..-dünnyögtem, majd elmentem a földszinti zuhanyzóba, ahol elsőnek letusoltam, majd egy egyszerű térdnadrágot és fekete trikót húztam fel. A szemem elé feltettem a pilóta napszemüvegemet, ami takarta a hatalmas karikákat , majd vizes kézzel összekuszáltam a hajamat és felkapva a motor kulcsot haza mentem a táskámért, majd be a suliba. Kat meglepetten fogadott, de örült nekem Nomi , pedig csak rám mosolygott és elsétált. Ennek kissé örültem, mert ez azt jelenti, hogy a legutolsó beszélgetés hatott rá és nem próbálkozik semmivel, hanem beletörődött. A többi ismerősöm nevetve fogadott és kérdezősködni kezdetek, hogy miért nem voltam, meg , meghívtak pár helyre, de lekoptattam őket és bekopogtam az igazgató nőhöz. Mikor beléptem a már ismerős helyre kényelmesen helyet foglaltam az  igazgató nővel szemben lévő bőr fotelbe, ahol már annyiszor ültem.

-Látni szeretett volna, hát itt vagyok.-tártam szét a kezem, majd vártam, hogy belekezdjen, de ő csak csendben figyelt. Az idő meglátszott már rajta, öreg kezeit összekulcsolva tartotta vörösre festett szája előtt. A szeme körül ráncok voltak  és a homlokán is megjelent egy pár, így arra következtetem, hogy gondolkozik.

-Aaron csodás jövő várna magára, ha tenne valamit érte. Miért nem teszi? Van esze, de ön a szabad idejét folyamatosan mással tölti ráadásul már az iskolába sem hajlandó bejárni. Kérem ne tegyen magának keresztbe.-rázta meg a fejét, így a szőke haja játékosan csapdosták az arcát pár pillanatig.

-Az igazolásaimnak valós és elég komoly oka van.-mondtam és elé raktam az ellenőrzőmet rámutatva a pecsétekre.-Kórház, torok gyulladás, majd ismét egy kórházi igazolás ez pedig az orvosom.-mutattam meg. -Nem lógom el a napokat.-mondtam bizonyítva a hiányzásom.

-Én ezt értem, de kérem...próbálkozzon az órákon és lehetőleg vigyázzon magára, ne törje össze magát, mert ha összejön a túl sok hiányzás kénytelenek vagyunk pótvizsgára kiküldeni vagy rosszabb esetben évet ismétel.

-Majd igyekszem!-biccentettem és mivel mát nem szólt hozzám köszönve elhagytam a helységet és az első órámra igyekeztem , ami már javában tartott. A tanár meglepetten fogadott, majd a helyemre tessékelt és tovább mesélte a félbeszakadt történetet. Az osztály ez látszatra lekötötte, mégse figyeltem oda. Néha -néha kihúztam a zsebemben lapuló mobilt, hátha Phill valami érdekeset talált, de nem érkezett se levél, se sms-s.A szünetekben csak a kávékat öntöttem magamba , hogy ébren tudjak maradni, majd a folyosón a szekrények mellett elhaladva, Kat visszarántott és szorosan rátapasztotta az ajkait az ennyimre. 

-Még nem is beszéltünk..már majdnem egy hete.-mondta szomorú mosollyal én pedig megsimogattam a puha arcát.

-Sajnálom.-kértem elnézést és komolyan is gondoltam, de láttam rajta, hogy nem hibáztat , sőt teljes mértékben megérti a helyzetet. -Majd ha lemegy minden ígérem le se fogsz tudni vakarni magadról.

-Khm.. akkor én megyek is.. nem zavarok.-mondta a barátnője, akivel valószínűleg eddig beszélhetett.

-Nem kell ,mindjárt én is megyek.-nézet rá mosolyogva Kat, én pedig eltávolodtam egy kissé tőle és elnézést kérően néztem a barna hajó lányra.

-Sziasztok.-intettem a lány felé Katnek pedig egy gyors puszit adtam, majd sietve távoztam, de az egyik tanár így is tarkón vágott, hogy ne ennyire látványosan szeressük egymást.

Már javában becsöngettek , így a töri csoport megvolt őrülve. Mindenki a padon ült és beszélgetett a nyárról. Most egy kissé én is felszabadultan és Kat miatt folyamatosan egy halvány mosoly díszelgett rajtam miközben a pad társammal beszéltem.Természetesen a tanári asztalon ülve. 

-Mindenki a helyére.- jött be egy idegen férfi, bár eléggé fiatalnak nézett ki.

-Hol van Mr.Stram?- kérdezte több diák is, mert semmi helyettesítésről nem volt szó.

-Mr.Stram eltörte a lábát , így nem bír bejönni. Az én nevem Tom Hilski és egy darabig velem lesztek.- tette le a könyveit, majd szemét végigfuttatta rajtunk és megállapodott rajtam. 

-Aaron lennél szíves kijönni a táblához és elmondani a múlt óra anyagát? Csakhogy tisztában legyek hol tartotok.

-Sajnálom, de fogalmam sincs. Írja be az egyest.-tártam szét a karom, majd a szívem kalapálni kezdett , mert a zsebemben elkezdett rezegni a mobilom.

-Azért kérlek próbáld meg.-noszogatott , mire felálltam és a táblához érve próbáltam lenézni a szavakat, de mivel nem bírtam koncentrálni feladtam. 

-Sajnálom, semmi. Kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem ő pedig csak nekidőlt az asztalának és erősen méregetett . 

-Menjél.-mondta mire kikerülve elindultam, de erősen megragadta a kezemet.

-Egy kis kiindulási pont, ha eddig semmire nem mentetek. Csak mert várunk rátok.-duruzsolta halkan rekedtes hangon a fülembe és egy papír darabot szorongattok, amit a kezembe nyomott. 

 "Royal Hotel  . 3.emelet 8-as ajtó. "-olvastam le a szavakat magamban.

-Nem értem miről beszél -húztam össze a szemöldökömet , mire csak gúnyosan elmosolyodott

-Nem hiányzik a drága Lana vagy Dave? Nyissátok ki ott a szemeteket és arrafelé találtok egy kis morzsát. -mondta , majd feltűrte az inge ujját és a táblához fordulva írogatni kezdett . Az ajtó felé haladtam, de mikor visszanéztem megakadt a szemem a tanár csuklóján.Egy tetkó volt felvarrva , amire rögtön ráismertem, mert annyit olvastam róla, hogy pontosan tudtam hova tartozhat. Marry az összes emberét "felavatáskor" megjelölte.

-Tűnjön az iskolából. - mentem oda hozzá 

-Ne csinálunk jelenetet. Nem azért jöttem, hogy megöljelek, csak Marry unja már a várakozást. Menj el. Segíteni fog.-mondta, ám az elején a kezével megragadta a torkom és a táblához szorított. -Ki szeretnél még menni a mosdóba?- kérdezte mikor elengedett én, pedig válasz nélkül kirontottam. A folyosón visszahívtam Phill-t aki közölte, hogy sikerült elcsípni a rendszerükből egy aprócska információt, miszerint a múltkor elrablóm és Marry  1 hete társultak, így most együtt dolgoznak. Kicsöngőre vissza is értem a terembe, majd felkaptam a táskám és visszamentem a központba , ahol kapkodva néztem utána a helynek.

-Ki az?- kérdeztem mikor valaki kopogott. Kat lépett be, majd mögötte Zack és Naomi.

-Eltűntél.-.jegyezte meg.

-Utána néztem egy Royal hotelben megszálló embernek, de nem igazán találtam túl sok mindent. Marry unja a várakozást, ezért egy emberével küldött egy kiindulási helyszínt. Elvileg segít a megtalálásukban.-mondta el tömören Zack pedig kikapta a kezemből a címet.

-Ez túl gyanús..-rázta a fejét. 

-Lehet benne valami. Figyelj ez az egyetlen esélyünk. Amúgy is össze szervezkedett valakivel , így most még erősebb... szinte kudarcra vagyunk ítélve.-magyaráztam, majd vártam a reakciójukat és elkezdtünk tervezgetni. Zack rácsatlakozik, majd a kamerákra, hogy figyelni tudja, ha valaki esetleg csapdába akarna csalni, vagy utánunk jönne. Naomi és Kat beépül takarító nőnek én pedig bemászok arra a helyre és körül nézzek. Ha valami gond adódna, akkor pedig szólok  és Katerináék közbelépnek.

-Minden ellenünk van.-mondtam mikor hallottam, hogy a barátnőm belép az ajtón. Mindenki elment készülődni, átöltözni . Katen egy fehér takarító ruha volt, szőke fürtjeit, pedig egy fekete paróka alá rejtette és az arcát annyi smink takarta, hogy teljesen felismerhetetlenné tette.

-Ne így állj hozzá. Felejtsd el az összes dolgot, amiért nem sikerül és csak egyben higgyél, jó? -bíztatott és a kezét a mellkasomra tette. Rajtam egy fekete ruha volt, amibe bele volt építve a mellény. Ez elvileg megvéd a kisebb lövésektől.

-Szerinted sikerülhet?- kérdeztem kíváncsian  , ő pedig bólogatott.

-Megcsináljuk.-csókolt meg, majd kézen fogva elindultunk. Zack a kocsiban maradt és ráállt a kamerákra, majd mikor sikerült neki a lányok bementek és elküldték a másik kettőt, váltás címszó alatt. Mivel ők nem tudtak ilyenről és feltűnt nekik, ezért bezárták a szertárba, így átvették a helyüket én, pedig egy kampót fellőttem a hotel tetejére és elkezdtem felmászni. Mivel a hátsó résznél voltam, így senkinek nem tűnt fel, majd mikor elértem a harmadik emeletet bemásztam a nyitott ablakon.  Egy lakosztály volt és mivel hangokat nem hallottam, ezért gyorsan kezdtem keresgélni. 

-Könnyebb lenne, ha tudnám mit keresek.-mondtam a mikrofonba , mikor becsuktam a szekrény ajtókat és egy másik szobába mentem. Eddig nem jártam valami sikerrel, mert csak szerződéseket találtam. 

-Aaron búj el!- szólt sürgetően Zack , de azt hiszem túl  későn, mert egy törölközőbe bugyolált férfi nyitott rám. 

-Lányok gond van..- mondtam , mikor a pasi elkezdett segítségért kiabálni. Gyors befogtam a száját, majd megkötöztem egy talált kötéllel és ezt a pléddel megerősítettem. Az ajtón kilépve három öltönyös fickóval találtam szembe magam , így a fal mentén oldalazni kezdtem, majd felém léptek Kettő ütni akart, így leguggoltam, de a harmadik feltépet a földről. Szerencsémre Naomi és Kat pont ekkor ért be, így leszedtek rólam egy -egy embert . Mivel csak a néger csávó maradt, azt könnyedén elintéztem és besegítettem a lányoknak. Kat a földön feküdt az előtte álló pedig fegyvert szegezett rá. Mögé léptem és a fejét elcsavartam, így kitörtem a nyakát. Ezt  a mozdulatot még apa tanította, de egyszer sem használtam eddig. Naominak is segíteni akartunk, de egy férfi és egy nő lépett be. A férfi felém lépett, Kat pedig a nőre vetette magát.  Én a férfit a falnak szegeztem , de a helyzet folyamatosan változott. Volt, hogy én kaptam ütést, de nekem is sikerült egy egy sebet szereznek neki. 

A szobát hatalmas kiáltás zengte be, mire odakaptam a fejem. Kat a földön feküdt és a paróka leesett róla. Majd felállt és a a nőre ugrott, akinek eddig az arcát egy sapka takarta, de letépte azt. Kat a lábát a nő nyaka köré csavarta, majd lendületet véve hátra hajította magát, vele húzva a nőt is. Mind a ketten a földön terültek el. Kat hamarabb talpra állt és a földön fekvő asszony felé lendítette a kezét, de megtorpant. 

-Anya?- kérdezte és hátrálni kezdett. A velem küzdő férfi még hasba térdelt, majd ő is hátra fordult és zavartan figyelte a barátnőmet.

Summer :)

Sziasztok!  Sajnos nem részt hoztam , mert még hadilábon állok vele , de azért szerettem volna nektek kellemes nyarat kívánni! Remélem mindenki kipiheni majd magát és jó lesz a bizije. Szép nyarat! :) ♥♥

II.25.rész

 Tudom, hogy későn jött ez a rész is, de hatalmas ihlethiányban szenvedtem(szenvedek) , így ez nem lett valami jó rész, de igyekeztem és hatalmas köszönettel tartozom nektek .Köszönöm, hogy vártok rá és  , hogy mindig komentelitek ♥♥ És boldogan jelentem be, hogy hamarosan megvan a 30.000 látogató :$ Hát.. váo.. imádlak titeket, és a rész minőségétől függetlenül jó olvasást! :) (amúgy üzenem Zsófi nemtudodmeg-nek , hogy sajnos nem talált :) )♥♥

-Pont most jössz? Én feladom az egészet, erre te idejössz és szerelmet vallasz?- nézett mélyen a szemembe és láttam az apró mosolyt a szája körül, ami egyre szélesebb lett.

-Ilyen az élet.. a szőke lovagok kissé késve érkeznek.- ráztam meg a vállam. -De szerintem nem túl későn jöttem-adtam hozzá a végét a csókból ítélve.

-Hát legközelebb azért ne próbálgasd a határt. Tudod néha fájdalmas és kimerítő téged szereti..-mondta kissé talán elgondolkozva. A karja már a nyakam körül lógott én pedig a tarkójáról a derekára helyeztem át a kezem, ezzel közel tartva magamhoz.

-Azért remélem megéri.-mosolyodtam el majd egy puszit adtam a szájára.-Ugye bejössz? -bólintottam hátra , ahol a függöny hirtelen megmozdult.

-Szólok anyuéknak és hozok két pizsit.-nyugtatott majd pár perc alatt ismét vele volt.

-Szóval ki mit akar csinálni?- kérdezte Naomi immáron pizsamában, amit Kat adott neki kölcsön. Miután bejöttünk mindenki valami furcsa dolgot csinált gondolok ara, hogy apa fejjel lefelé olvasta a szakács könyvet, ami eleve is ritkán tart a kezében vagy hogy Chris bácsi épp a falon lévő festményt tanulmányozta, mert szerinte eddig soha nem nézett meg elégé. A baj itt azzal van, hogy nem egy festményt nézegető embernek ismerem.

-Jöttök ti is?- kérdeztem fülig érő mosollyal Zackéket , így miután átöltöztünk letelepedtünk kis körbe az ágyamra, hogy valami programot találjunk ki magunknak. Ennek már 10 perce, de még most sem jutottunk sokra.

-Adjátok már meg az örömömet.. kis horror story..- mondta , majd hogy bizonyítsa a mutató és hüvelyk ujjával jelezte azt a minimális mennyiséget, amit akart.

-Ember, te nem vagy eszedénél... nem volt elég a mai? - löktem meg hitetlenkedve, de a kiskutya szemeit nem változtatta meg.

-Ezzel a boci szemekkel nem mész semmire. -simogatta meg a mellette ülő vörös hajú lány az arcát , de Zack nem változtatott, csak engem nézett, mert ha én benne vagyok, akkor a lányok sem tudnak mit tenni és ezt ő is tudta.

-Kecske szemek.-javítottam ki Naomit.- Ez inkább kecske nézés, mint boci...-mondtam, mire szerintem Zack elképzelte , így elköhögte magát, aztán vissza fojtott nevetéssel sikerült tovább csinálnia a produkcióját.

-Hát jó.. hozok a hangulat kedvéért gyertyát.. -ráztam meg a fejem, mire a két lány párnát vágott hozzám.

-Nem csinálunk semmit..- tiltakozott elsőnek Naomi Kat pedig helyeslően bólogatott.

-Félni fogok.. -próbálkozott Kat és  az apró ujjacskákat éreztem a hátamon , ahogy  a nyakamtól lecsúszik a gerincem vonaláig.

-Majd hozzám bújsz.- adtam egy gyors puszit és meggyújtottam a gyertyát, amit az éjjeli szekrényre raktam , azután pedig a  villanyt is lekapcsoltam és elhelyezkedtem.

-Ti láttátok már a másnaposok 3-at? Érdekes film lehetett.- próbálkozott Naomi a téma tereléssel, ezért befogtam Kat száját, mert gondolom csak ő szólt volna hozzá.

-Ez a történet még 100-110 éve kezdődött. Volt egyszer egy kislány, aki egy faluban élt az apjával. A kislány  4-5 éves lehetett, mikor az apja rejtélyes módon megőrült. A kislány, fehér ruhájában, elment virágot szedni a házuk melletti kis erdőbe. Mialatt békésen virágokat szedett megbotlott valamiben és eltört a lába. Meglátta az apját egy lovon felé vágtatva. A kislány azt mondogatta: "segíts rajtam-segíts rajtam" . Az apja mikor odaért, a nyakába vágott egy baltát és a kislány meghalt. Ezután magával is végzett egy késsel.100 évvel később(napjainkban) történt, hogy egy körülbelül 15 éves srác fölkelt egy éjjel.Kiment wc-re és mivel még új volt a házuk, egy felszereletlen tükör a falhoz volt döntve. Ekkor meglátta a tükörben a kislányt, fehér ruhájában ami tiszta vér volt , s baltával a nyakában. Nagyon megijedt, de amikor megfordult, nem volt ott senki. Azt hitte csak az esti horror film hatása, így hát visszament a szobájába. Amikor belépett az ajtón, ott ült a kislány és azt mondogatta: "segíts rajtam-segíts rajtam". A srác nagyon megijedt, de már kiabálni sem volt ideje.A mai napig nem tudjuk, mi történt vele, s mibe halt bele, nincs rá bizonyíték. A srácot reggel találták meg, a torkában egy hatalmas mély sebbel. Beszélik, hogy aki meghallja valaha, e szavakat, amiket a kislány mondott, az meghal azon az éjjelen.-fejezte be. A történet elején Naomi a fülére tapasztotta a kezét, de a felénél levette onnan és árgus szemmel, kíváncsian nézett a barátjára . 

-Nem valami erős.. ráztam meg a fejem.

- Kezdésnek jó.Akkor te jössz.-biccentett , mire  pár pillanatig gondolkodtam , majd mikor eszembe jutott egy teljes történet ,mesélni kezdtem.Persze ezektől még senki nem rettegett, majd Naomi is mesélt egy fekete rózsásat és mivel Kat nem tudott beírtuk a googléba , ahol oldalakról oldalakra jártunk és felváltva olvastuk fel őket. Nem valami ijesztő történetek voltak , de kicsit túl sok volt belőle egyszerre , így a hirtelen csöndet egyikünk sem tudta elviselni, mégis csak csendesen pislogtunk magunk elé. A némaságot egy hatalmas törés hang szakította félbe, ami lentről származott. A szívem hirtelen felgyorsult az ijedségtől , de miután harsány nevetés szűrődött fel késsé megnyugodtam, ahogy a karjaim közt fekvő Katerina is.
-Ez a te hibád.- néztem vádlóan Zackre , aki csak elröhögte magát.
-Haver..belementél.
-Megállíthattál volna.-kezdtem mire kaptam kétfajta választ egyszerre. Az egyik az volt ,hogy ők próbálták , de ha elhatározok valami hülyeséget úgyis megteszem a másikat pedig Zack mondta ,mi pedig minek tartson vissza,  ha ő szerette volna. Sajnos mindkettő jogos.
-Na jó.. van valamilyen kártyád? - fordult meg Kat az ölemben, de a választ Zacktől kapta hamarabb, aki már kereste is a szekrényemben.
-Póker baby.. csak vigyázzatok, mert verhetetlen vagyok. - játszotta az agyát, miközben a kártyákat kevergette. A földön kis kör formában helyezkedtünk el.
-És azt hogy kell?- kérdezte Naomi, mire Kat valami hatalmas hülyeséget kezdett neki magyarázni.
-Szerintem az  lesz a legjobb ha elsőnek néztek mi pedig magyarázunk.-szakította félbe Zack , így csak kettőnknek osztott lapot. Lassan szétszedtem a kezemben és farkas szemet néztem vele. Elég jó lapjaim voltak...
-Mi a tét..? - kérdezte magabiztos mélyített hangon.
-2 dolcsi.
-Egy fagyi.-ajánlotta fel, mire furán néztem , de azért tartottam. Egy ideig rendesen játszottunk és magyaráztunk, majd átment hülyülésbe, mikor már a tét a rajta lévő zokni volt. A lányok röhögtek, de mi csak pókerarccal néztük a másikat.
-Az alsó gatyám. - mondtam és húztam egy lapot mire ő is.
-Ilyenkor már nem kéne húzni..-szólt bele Kat.
-Ez itt a mi szabályaink szerint megy már, mert túlságosan komolyak a tétek.- mondta utalva egy kis apróra, fagyira gemkapocsra , cipőfűzőre zoknira alsó gatyára.
-Nyertem -tettem le, mire bámulta a lapjaimat és ő is letette.
-Én is.. mondta én pedig elröhögtem magamat.
-Ember mi a francot csináltál?- néztem a lapjaira, mert nem igazán volt oda való például a zöld  8-as UNO kártya.
-Csaltam.-húzta ki magát én pedig nagyokat bólogattam és ezek után négyesben játszottunk pár rendeset, majd film nézés közben mindannyian elaludtunk.
A reggel olyan szokásosan kezdődött leszámítva, hogy a  nagyapa lent várt.
-Hát te..?- néztem elképedve a meglepetségtől , majd odamentem hozzá és kezet fogtam vele, de a gyermeki énem még mindig bennem volt így rögtön át is öleltem.
-Hallottam nagy bajba keveredtetek. -mosolyodott el . Igaz , hogy nem rég láttam, de az arca most még ráncosabb volt és már egy fél fejjel magasabb voltam nála.
-Gyerekek..arra gondoltunk, hogy elmehetnétek egy biztonságosabb helyre.-kezdte Chris, de nagy tiltakozás alakult ki, mert egyikünk sem akart megfutamodni.
-Csak egy ötlet volt..-emelte fel apa védekezően a kezét, majd elsétált vissza a reggelihez és közben beszélgettünk, de csak arról volt szó, hogy mit kéne tenni.
-El akarok szökni.-csuktam be a szemem és a homlokomat Kathez döntöttem, így nekinyomva öt a falnak. Már délután 4 óra körül járt és semmi változás nem történt. Be voltunk mindannyian zárva és folyamatosan ugyanarról tanácskoztak a szülők, mi pedig szinte szóhoz se jutottunk, de ott kellett maradni. Most is csak véletlen sikerült elszöknünk az emeletre.
-Hamarosan vége.. ez ezzel jár.-tette a hideg kezét az arcomra és a hüvelyk ujjával simogatott.
-Tudom.-mondtam, majd belenéztem a szemébe, amiről rögtön a szájára vándorolt a tekintetem.
-Csókolj már meg..-kérlelt, mert még mindig meg sem mozdultam. Erre a kijelentésre elmosolyodtam és megtettem, de a csókunk egyre vadabb lett. Egy aprócska hely se volt köztünk és valahogy a felsőm is a földön volt. A kezeimmel már a sárga kis inge utolsó gombát gomboltam ki , mikor egy hatalmas sóhajjal elhúzódtam tőle és abbahagytam.Ő pironkodva gombolta vissza a gombokat , én pedig duzzogva húztam fel a felsőm, majd mögé kerültem és a füle mögötti helyre pusziltam. A kezeimet átfontam a hasa körül .
-Mennyünk le.-mondtam ,mire dörzsölgetni kezdte a karját. Az egész tiszta libabőr volt, aminek én örültem, de ő hasba csapott.
-Meg se éreztem.-nyújtottam ki a nyelvem és oldalba böktem, amire arrébb húzódott, majd lefogta a kezem és a folyosó falának nyomott.
-Ne bökdöss!- mondta komoly arccal fenyegetően, de a szája sarka felfelé kunkorodott.
-Mert mi lesz? - kérdeztem és  az ujjaimmal ismét megtaláltam az oldalát, így kacagni kezdett közben pedig a kezeimet vette volna le, kevés sikerrel, majd  a szájával megtalálta az ennyimet.A kínzását abbahagytam és visszacsókoltam. Mellőlünk valaki zavartan kezdett köhögni, ezért szétrebbentünk, de csak Zack állt ott.
-El lehet mennünk pár órára. Legalábbis sikerült kiharcolnunk.-mondta  így mi ketten csak egy kis sétára indultunk Zackék pedig moziba.
-Nacsak..mit nem látok.-jött szembe Natassa egy kisebb lány csordával maga mellett.
-Császtok.-köszöntem és az ujjaimat szorosabban ráfűztem a barátnőmére. Ki akartam kerülni, de a körme a bőrömbe nyomódott, így vissza rántott, mivel nem engedett kirántottam a kezem.
-Mit akarsz már megint?-sóhajtottam.
-Kivételesen most veled semmit, inkább neki mondanék egy pár szót.-mérte végig a mellettem álló szőke lányt, aki erre a szemébe nézett.
-Tudod egy két érdekes dolgot találtam rólad..-emelt fel egy borítékot, amit a két ujja között tartott.-Nézd csak meg és meg is tarthatod, mert van belőle még. Annyit fűznék hozzá, hogy lehet akármi a neved ugyanaz a szerencsétlen lány maradsz , az hogy ki áll melletted nehogy azt hidd kifehéríti a múltad, vagy épp jobb emberré tesz. Azt mondják a mosoly a legjobb álca ,ám te valami hatalmas újítást hoztál be. Az ártatlan tekinteteddel szánalmat keltesz az emberekben , pedig nem vagy más mint egy.-mondta , de Kat félbeszakította. Nem kiabált nyugodt hangon beszélt.
-Semmi közöd nincs keresgélni a múltamban, de ha már szánalmasnak nevezel akkor néz magadra. Mindezt azért teszed, mert kegyetlenül féltékeny vagy, hogy nekem itt van ő .  Azt mondod szánalmas vagyok mégis te sóvárogsz olyan után, aki nem lehet a tiéd és ezt te is tudod mégis minden aljas módszert bevetsz, de mindezek ellenére is megértem miért azt viszont nehezebben, hogy ezért képes vagy embereken átgázolni. Ez nekem csak a múltam, ne az alapján ítélkezz, mert én már rendbe hoztam ezt viszont te most követed el életed legnagyobb hibáit szóval ha nem akarod, hogy tönkretegye azt a tökéletes arcodat, most szálljál le a  múltamról és az életemről.- fejezte be  és Natassa kezébe adta a felbontott levelet. Ő csak csendben állt, majd az én kezembe adta és elment. Mindenfajta dúlás és veszekedés nélkül lelépett.
-Gondolom azért kíváncsi vagy a piszkos kis múltamra amire utalt..- suttogta csendesen a lapot bámulva.
-Nem kel. Ha nem akarod ne mond el, majd később.
-És képes vagy így megbízni bennem, hogy tudod valami nincs rendben?-nézett döbbenten.
-Nem ez alapján ítélek meg -emeltem fel a kezemben tartott megviselt lapokat.-hanem ahogy megismertelek. Mindenkinek vannak sötétebb időszakai. Neked is, de ez csak a múlt. Ha nem is szép , de ezek tettek ilyené , amilyen vagy és én így fogadlak el.-nyugtattam meg és a kezébe adtam, mire szorosan átölelt.
-Azért ha gondolod elmesélem.-mondta és a park fele mentünk.
-Szóval mégse fog ma megölni a kíváncsiság.-tisztáztam mosolyogva miközben bólintottam magamnak és kíváncsian néztem rá.
-Hát .. mikor lázadni kezdtem rossz társaságba keveredtem , ahonnan már nem volt menekvés. Mondhatni egy kör volt, ahonnan csak a halál tud kiváltani. Eleinte másnak mutatták be az egészet. Egy családot festettek le, ahol számíthatunk egymásra , de későn döbbentem rá, hogy ezek a lopásból élnek. Ki akartam szállni, de amikor egy másik lányt halálra vertek megijedtem. A szüleimnek nem mertem elmondani mibe keveredtem , és egy kisbolt kirablásánál magukkal rángattak. Bajul sült el  és lebuktunk, de az egészet rám kenték. Anyuék dühösek voltak mikor értem jöttek és el akartak költözni . Ennek örültem azonban aznap éjszaka meglátogattak a "barátok". Felajánlották , hogy megszökök velük, vagy kilépek a csoportból. Nem akartam velük menni és a nagy dulakodás hangára felébredtek apuék. Könnyedén lezárták az egész ügyet és máshova költöztünk más néven éltünk . Ebből a történetből csak annyit tudnak az emberek, hogy egy bűnöző vagyok . -mesélte el.-Te is annak látsz?
-Csak becsaptak- húztam magamhoz közel.-Megtörtént, de te ettől nem vagy rossz ember .
-És szerinted Natassa leszáll a témáról?- nézett rám mire egy kissé elgondolkoztam majd megnyaltam a számat és mosolyogva válaszoltam két szót
-Kénytelen lesz.- feleltem mire össze ráncolta a szemöldökét, de nem magyarázkodtam inkább témát tereltem , hogy jobb kedve legyen .
-Tudod  mi jutott eszembe?- kérdezte és felém hajolt , ugyanis egy idő után a parkban lévő kis padokra ültünk le én azonban az ölébe hajtottam a fejem és onnan néztem  a víz tükröt, amin most csak a sötét felhők látszanak. Ő a hajamat turkálta és csak élveztük a pillanatot.
A kérdése miatt csak hümmögve felé néztem és a a szemöldökömet magasba emeltem. 
-nekünk nem kéne vissza mennünk?
-Azt hitem valami élet értelme kérdést illetve választ teszel fel, de amúgy nem hiszem.  -ráztam meg a fejem és becsuktam a szemem. 
-Csak nehogy szobafogságot kapjunk.-mondta mire elmosolyodtam.
-Biztosra veszem, hogy nem fognak adni, de ha mégis így lesz én kitudnám élvezni a pillanatot.-tisztáztam kacér mosollyal.-Talán folyatnánk a délutánit.-folytattam mire a tekintetét a tájra szegezte. 
-Rendben , maradjunk annyiban, hogy nem kapunk büntit.
-Igazad van...milyen rossz lenne ha bezárnánk minket a szobámba.
-Viccelsz? Teljesen meghibbannék tőled.-röhögött fel én , pedig kimérten néztem rá.
-Tessék? Félre hallottam. -ültem fel, mire ő hirtelen talpra állt  és hátrálni kezdett.
-Mindent tökéletesen hallottál. -harapott az alsó ajkába , a válasz miatt pedig én is talpra álltam és felé mentem, majd üldözni kezdtem. Gyorsabb voltam , így sikerült elkapnom a derekát és a pázsit felé rántottam magammal. Egy darabig gurultunk, majd mikor én kerültem fölé megállítottam magunkat. A kezét a feje mellé szegeztem és komoran néztem rá. 
-Vond vissza!- kértem, mire ő csak megrázta a fejét.-Utolsó lehetőség!- figyelmeztettem , de ő csak csendben várta a következményeket ám semmit nem tettem , csak őt figyeltem. Mikor közeledni kezdett mosolyogva hátrább tartottam a fejem, hogy ne érje el.
-Na!
-Vond vissza!
-Őrült vagy.-mosolyodott el mire megráztam a vállam.
-Mondtak már rám rosszabbat is. Szóval?
-Vissza van vonva.-mondta és várta a pusziját, de én csak felhúztam.
-Egye fene, megbocsájtok. -fogtam meg a kezét.
-Milyen nagylelkű kedvedben vagy.- nézett rám kikerekedett szemekkel mosolyogva.
-Megnyugodhatsz csak veled kivételezek. A többieknek ilyenkor már nincs jövőjük.
-Szóval nekem még van jövőm? 
-Hát nagyon sok mindent terveztem és mindenütt ott vagy.
-Szeretlek .-mondta és ismét megcsókolt, lassú és érzelmes csók volt, aminek a mennydörgés vetett végett.
-Utálom az esőt. - fintorodott.-Itt állandóan esik.-pufogott és sietve elindultunk, de az esőt nem sikerült leköröznünk, így csurom vizesen léptünk haza.
-Majd feltörlőm!-kiabáltam be és már fel is szaladtunk tiszta ruhákért. 
-Tessék!- nyomtam a kezébe egy nagyobb pólóm és kosaras nacit magamnak pedig egy szürke melegítő nadrágot vettem elő. 
-Na nem lesek!- mondtam mikor a fürdő felé ment.
-És higgyem is el? - kérdezte én pedig bólogattam.
-A fürdőd akkor is biztonságosabb.-mondta és bement én pedig kis idő múlva utána, mivel az ajtót nem zárta be.
-A vizes ruhákat ide adhatod..-mondtam és a falnak dőlve néztem végig rajt, bár a gatya már rajta volt és mivel háttal állt nekem  így csak a fekete melltartójának a hátulját láttam . A hangom miatt hirtelen megfordult és a felsőt maga elé tette.
-Menjél már ki!- kezdett el a szabad kezével csapkodni én, pedig hirtelen megcsókoltam és felemeltem. Nem ellenkezett a lábát a derekam köré csavarta és a nyakamba kapaszkodott a felsőt ledobva a kezéből.
-Menjünk vacsizni jó? -kérdeztem mikor elváltak az ajkaink. Ő csak bólintott, majd magára kapta a pólómat és együtt indultunk le a házban viszont túl nagy volt a csönd.
-Hahó?- kiabáltam szét, de semmi válasz nem jött. A nappali felé mentünk , mert általánosságban ott szoktak ücsörögni, de a látvány miatt megtorpantam . Minden szét volt dúlva és egy két vércsepp illetve vér folt is előfordult a padlón.

II.24.rész

 Eszméletlen nagy késéssel, de meghoztam a részt. Sajnálom, hogy csak most , de nem igazán volt túl sok időm íni a tanulás miatt, bár meglett az eredménye(maximális pontú irodalom vizsga) . Kicsit féltem a részt megírni, mert nem tudtam milyen véleménnyel fogadjátok, majd de remélem tetszik, bár az egész nem úgy alakult, ahogy terveztem:) Jó olvasást és köszönöm, hogy eddig kitartottatok mellettem , ti vagytok a legjobb olvasók ♥♥

Bent az fogadott amire számoltam. Mindenki kifele tódult  a teremből . A kezemet rátapasztottam a fülemre , mert az összes diák társam sikítozott és kiabált. A lámpa fénye pislákolt, így csak néha láttam , majd mikor a villany körte megadta magát a terem teljes sötétségbe borult.  A belső zsebembe nyúltam és megnyomtam a pittyegőt, ami jelez apának, bármi baj van és ezt annak minősítettem.

 A szememmel körbe pislogtam , amikor hozzászokott a sötétséghez, de ebben a pillanatban egy apró lámpa kapcsolódott fel ,mire kissé megijedtem és előrántottam az eddig zsebemben megpihenő kis pisztolyt. A fényforrás felé tartottam, mire a lámpa megdőlt és Zack ideges arcát mutatta.

-Én vagyok, le ne lőj! - mondta , majd felém igyekezett, e közben , pedig Naomi is feltűnt kezében egy másik lámpával. Végigvilágították a termet.. az asztalok felborultak, így az étel maszája és a különböző folyadékok keveréke terült szét a földön. A falon leszakítva álltak a textíliák .

-Mi a fene volt ez?-suttogtam magam elé döbbenten , mert még mindig nem jöttem rá. A hasam idegesen és kissé félve zsugorodott össze apró méretű bogyóra.

- Akármi lehetett... gáz robbanásra gyanakszom, de van egy olyan szerkezet is, amit konkrétan az ilyen robbanásokra találtak ki. Hang, remegés van, de igazándiból semminek nem esik baja. -válaszolta Naomi magabiztosan és tovább siklott a lámpával, ám nekem megakadt valamin a szemem, ami nekik látszólag nem tűnt fel. Kikaptam a mellettem lévő lámpát és felvilágítottam. A falon hatalmas vörös betűk lógtak, akárcsak vérrel lenne írva. "A játék kezdődik"

-Ki az az eszemetlen őrült?-csuklott el Naomi hangja és Zack karjaiba bújt én, pedig örült tempóban cikáztam a külső ajtó felé, ahonnan az imént beléptem.

-Gyere be!- parancsoltam és egy pillanatnyi nyugalom kerített hatalmában mikor sértetlenül láttam gubbasztani.Ő félénk léptekkel közeledett,amikor egy ismerős piros mozgó pontocskát  vettem észre rajta, ezért magamhoz rántottam . Pont időben, mert csak másodperceken múlt, hogy a falba vagy Kat bordái közé talál .

-Tűnjünk innen!- mondtam futás közben és kivágtam a nagyterem ajtaját. A  folyosón se volt villany, így nem is próbálkoztunk keresgélni, beértük a saját lámpáinkkal és a bejárati ajtó felé haladtunk. Idegesen rántottam meg , de az nem moccant. Lefagyva álltam előtte, és nem tudtam mit tegyek. Egy kisebb lökést éreztem miután Naomi állt elém.  Ő is megpróbálta, majd a most letakart üvegbe rugot , de az még meg se repedt. A közelből egy golyó süvített a levegőben, majd  egy közeli falba csapódott.

-A kémia terembe!-mondtam és Kattet magam mögött húzva mentem , de hátulról elkapott Zack és másik folyosó felé irányított.

-A hátsó lépcső biztonságosabb.-utalt arra, hogy a hang forrása pontosan az volt, amerre haladtam. "Ilyen sebességgel sem futottam még a kémia terem felé.. "-gondoltam majd magamra szóltam, miszerint nincs itt az ilyesfajta hülyeségeimre. Mikor beértünk megnyugodva tapasztaltuk, hogy az ajtó nyitva volt. Zackkel padsorokat toltunk oda, majd kinéztünk az ablakon , ahol egy városnyi ember sorakozott. Mivel az ablak be volt zárva és a  zár be volt szorulva, kirúgtam az üveget , ami darabokban hullott szét körülöttem. Az arcom elé pajzsként a karomat használtam, de így is rengeteg helyen sértett meg, amik most mind csípő fájdalommal égtek.

-Be vagyunk zárva!- kiabáltam ki a tömegbe , akik mind felénk fordultak majd mutogatni kezdett ránk. Az utcán észrevettem apa kocsiját és, majd egy halom kémét mögötte.

-Dolgozunk az ügyön!- kiabált vissza valaki, de nem volt túlságosan biztató.

-Hogy lehet, hogy egy halom kém, rendőr és még ki tudja mi a fene áll kint, de egyik sem tud kinyitni egy vacak ajtót?- dühöngtem , majd az asztal lábába rúgtam, amitől az megremegett.

-Kiborítód!- kiabálta Kat és egy kémcső után nyúlt, amit még pont időben mentett meg. Óvatosan lehelyezte, majd szikrázó szemekkel felém fordult.

-Ettől nem lesz jobb semmi , hogy dühöngsz. Egy gyilkossal vagyunk bezárva az épületbe, és nem tudhatjuk mikor talál ránk. Van valami terved? -kérdezte én, pedig szégyeltem magamat, mert az elejével kapcsolatban teljesen igaza volt . A fejemet csak nemlegesen megráztam.

-Ha ránk talál van még egy golyó a tartályban..-mondtam csendesen utána.

-Azt nem szabad elhibázni..-állapította meg halkan. -Mi valami fegyverszerűséggel próbálkozunk addig, amíg ide nem ér. -fordult  vissza az asztalhoz, ahol már Naomi  a harmadik folyadékot gyártotta.

-Mi az?- lépett oda Zack, majd felemelte az egyiket.

-Kénsav.. elég nagy benne a kén molekulatömege, legalábbis ha nem tévedünk sikerült így csinálnunk, így ha ráöntjük pár perc alatt elkezdi marni a bőrét.

-Nem is rossz ötlet..-mondta , majd egy puszit nyomott Naomi halántékára és mellém ült fel a padra. Egy zsepit nyomott felém és szomorkás vigyorral nézett rám, de csak megráztam a fejem és a törött szilánkokra néztem. Az egyikből még halványan látszott a tükörképem, bár a sok vértől , ami rácsöpögött, aligha ismertem meg magam. Semmi nem utalt rám. A szemeim fakó szürkének látszottak az élénk kék helyett és az arcom túlságosan komor volt. Az alatta lévő szilánkban a fegyvert láttam meg..  a tekintetemet elkaptam  és körbenéztem , majd ki , hogy hogy áll a helyzet, de nem sok javulást láttam.

-Megoldjuk..-lökött egy kissé vállával meg Zack .- De ha ennek vége az életbe nem fogok horrort nézni. - komorult el az arca.

-Pedig neked még be van ígérve egy horrorsztoris éjszaka.- emlékezetem vissza a tábortüzes estére.. arra a napra, amikor összejöttem Kattel. Akkor mintha minden könnyebb lett volna. Olyankor még nem volt ennyire sok teher rajtunk. Ahogy növünk fel úgy muszáj mindennek egyre nehezebbnek lennie? Miért nem  maradhatnak meg a dolgok olyan egyszerűnek?

-Akkor azt még megtartjuk.. esetleg most unalom céljából?-pillantott körbe , de a lányoktól csak szúrós tekintetett kapott.

-Ha ennyire unatkozol nyugodtan kimehetsz  futkározni két kört azzal az ipsével. Majd ő mesél neked valami szépet..- fortyogott a barátnője.

-Nem gondoltam komolyan!- védekezett Zack ijedt tekintettel.

-Én sem. - mosolyodott el Naomi, majd pár pillanat erejéig összenézett a két személy .

-Akkor öntsük át nagyobb edénybe..-mondta Kat , majd keresgélni kezdett, mikor az iskola hangszórójából felzendült a tipikus ijesztő jelenet előtti zene.  A dallam az egész termet kitöltötte, szinte üvöltött, majd valaki belekacagott  és az ajtónk elkezdett kinyílni, de a padokba ütköztek. Görcsösen szorítottam a pisztolyt és védelmező helyzetbe álltam a lányok elé, ahogy Zack is.

-Gyorsan!- mondta Naomi sürgető és elcsukló hanggal.

-Ne annyira.. kiborul..-suttogta Kat , de a hanga túlságosan remegett. Az ajtó kivágódott, majd egy magas vézna alak lépett be, teljesen feketébe öltözve. A fején kalap volt és egy fekete szövetkabátot viselt. Kezében, pedig egy vadászpuska díszlekedett.

-Naomi nálad sincs semmi?- kérdeztem, mikor Zacckel egyszerre léptünk a nevető ember felé. Ő lefogta a kezét,én pedig a fegyvert próbáltam kicsavarni, de mindkettőnket egy egyszerű kézmozdulattal lerázott. A fegyverével Naomira célzott, ezért gyorsan felpattantunk. Én elugrottam az egyik lábamról és pörgés közben fejbe rúgtam, míg Zack a bordái közé ütött.

Ő fájdalmasan kiáltott fel, mikor a lábaim a kemény fejéhez értek, de nem borult meg. A földre érkeztem , de mire pislogtam két hatalmas fekete lyukkal találtam magam szembe. A szemén elhatározottságot láttam, majd Zack mögötte lerántotta a kalapot és símaszkott,  a lányok pedig  ráborították a savat . Kat egy határozott rúgással gyomorszájon találta, majd Naomi jött és középre célzott. A férfi szemei hirtelen keresztbe álltak és az arca dühtől pirosodott. A ravaszt meghúzta ám, pont elrántotta, így 10 centivel odébb lőtt, mikor a sav hatása hatni kezdett. Ő kínlódva feküdt el a földön és az arcát marcangolta.

-Most..-mondta Kat , mikor két lábra helyezkedtem. Egyenesen a szívére céloztam, de remegett a kezem. Ha ezt elszúrod, mindannyiunknak vége. Egyetlen golyón múlik négy élet..-gondoltam , majd kiürítettem a fejem . A férfi kezével a mellette heverő puska felé nyúlt. Az arcán gonosz mosoly, vagy inkább vicsor szélesedett.

Mielőtt még meghúztam volna a ravaszt a szemébe néztem, amiben pokoli gonoszság tükröződött..legalábbis ha meg kéne állapítanom, gondolkodás nélkül ezt vágnám rá.

-Nem vagyok egyedül..-röhögött fel, mikor a golyó hangos durranással hagyta el a helyét és a testébe férköződött. A többiek ijedten néztek felém, de én lehajoltam és elkezdtem átkutatni a vérző testet. Egy gyilkos vagyok..- nyomasztott a bűntudat, majd kizártam a fejemből és tovább kutattam, valami fegyver után, de csak egy papír volt a zsebében. Csak belenéztem, majd a zsebembe gyűrtem és felkaptam az ő fegyverét.

-Indúljunk..-mondtam

-Mégis hova? - kapta el Kat  a zakómat és visszarántott. A szemében félelem tükröződött

-Akárhova ..itt nem maradhatunk.-mondtam , majd ismét mentem volna, de megint csak vissza rántott.

-Hiányoznék?- kérdezte halkan

-Mi van? - akadtam ki, mert az idő és egy agybeteg sürgetett.

-Ha meghalnék..-kezdte el, de félbeszakítottam.

-Nem fogsz és ennek nincs itt az ideje.-mondtam és a kezemmel az arca felé nyúltam . Épphogy hozzáértem csúnya piszkot hagytak ott az ujjaim, így elrántottam onnan és kifele mentem, mögöttem a többiekkel.

Az iskola ajtó felé igyekeztünk új mond. Már nem féltem inkább érzéktelenné váltam, vagy csak mélyen elzártam magamban a rettegésemet. A sarkokon körbepillantottam, majd mikor tiszta volt tovább haladtam, míg el nem érkeztünk a célig. Rengeteg ember tömörült és mindegyik az ajtón dolgozott. Vagy tíz percet időzhettünk ott- e közben , pedig csendben hallgattunk. Egy halk kattanásra odakaptam a fejem és egyfajta boldog érzet kerített hatalmába , mikor kinyílt az ajtó az emberek pedig boldogan éjjengtek, majd mikor kiléptünk elszörnyedtek. Az arcukon a sajnálatot pillantottam meg. Bíztatáskép összekulcsoltam a véres ujjaim Kattével, aki eddig mögöttem topogott. Oldalt álltak a hozzánk tartozók és mindenki egy hatalmas ölelésben részesítettek. Naomi is köztünk volt, de neki nem láttam senkit, aki elé jött volna.

-Hogy vagy?- kérdezte apa, majd valamennyien össze vissza kezdett beszélni a családjukkal. Én megpróbáltam kizárni a sok különböző kérdést és válaszokat, amik mellettem folytattak.

-Jól. Az elsőn van egy hulla és elvileg vannak még az épületben.-mondtam monoton hangon és ledobtam a fegyvert. 

-Az épületet kutassák át.-szólt bele apa a karórájába nekem , pedig a tömegben egy ismerős arcon akadt meg a szemem. Kissé távolabb állt tőlünk, de egyértelműen felénk nézett. Az ismerős arcvonásokat szőke hajzuhatag keretezte. Fekete szaténkabátot viselt , majd egy ismerős  mosoly terült szét az arcán. A fejemben megpróbáltam valahova kötni, majd mikor távolodni kezdett elkezdtem a tömegben tolakodni, mert egy szempillantás alatt ugrott be a mellettem álló lány képe.... kiköpött Katerina vonásai voltak.

-Elnézést!-toltam félre egy embert és a kis résen befurakodtam, de szem elől tévesztettem. a nőt

A tekintetemet össze vissza kapkodtam, de már mindegy volt.

-Mi volt az?- jött oda elsőként Zack.

-Kat anyukája.-néztem hátra mire az említett meglepődötten nézett rám, anyuéknak , pedig ledöbbent tekintetük lett.

-Szeretném kihallgatni a fiatalokat.-jött oda egy köpcös rendőr apához.

-Majd én ezt megteszem.-felelte apa és egy jelvényt húzott elő a zsebéből, amit fintorogva nézett , majd egy bunkó elköszönés után távozott.

-Na akkor tűnés innen, mielőtt bármi más történne.-mondta Chris és elkezdett minket tologatni. Apuék kocsija helyett egy kisbuszba ültünk be, ami a mi házunkhoz vezetett.

-Nekem haza kellene mennem..-motyogta Naomi

-Kicsim, most nem mehetsz haza. Apukád biztos megérti..mindjárt felhívom jó?- kérdezte Jessica kedves mosollyal.

-Hát.. rendben..-válaszolta és a vörös haját előre dobta.

-Mennyetek fel mosakodjatok le fiatalok.-mondta anya és egy kötszeres dobozt adott a kezembe.

-Aztán gyertek le, mert rátok is tartozna... -mondta Chris

-Most már beszélünk? - kérdezte Kat mikor ketten maradtunk. A kinti fürdőt Zack foglalta el , Naomi pedig gondolom a lentiben volt, hacsak nem Zackkel osztoszkodott.

-Nincs miről..mész előbb? - mutattam be.

-Értem..-suttogta halkan.-menjél csak.-bökött a fejével, ezért így tettem. A langyos víz égette a sebeimet, de kénytelen voltam lemosni magamról a sok vért, ami  teljesen rám száradt. Kétszer is megmostam a hajam, majd elláttam magamat.

Gyilkos! villogott a fejembe, mikor a tükörbe néztem, ezért idegesen téptem fel az ajtót , majd egy mély lélegzet után lenyugodtam.

-Te megsérültél?-gugoltam le elé és kíváncsian fürkésztem az üveges tekintetét ám nem válaszolt , csak kikerült és magára zárta az ajtót, majd pillanatokon belül a víz csobogását halottam.

-Nem..-mondta Zack nevetve , mikor röhögve berobogott az ajtón, mögötte pedig Naomi követte.

-Igen kopogni én fogok.-morogtam a haveromnak.

-Áh, ez már olyan , mintha az én szobám is lenne..-feküdt le az ágyra Naomi pedig feszengve ült le egy babzsákra.

-Ja.. de épp egy csaj van a fürdőmben.

-Akit tökéletesen tönkreteszel.-vágott bele Naomi, majd a szájára tapasztotta a kezét.

-Címeres barom vagyok. -nyomtam a kézfejem a szememre,és Zac mellé vágódtam.

-Hát ha hülyeségért oszkárt osztogatnak, már lenne egy sereg a polcodon..-vígasztalt Zack.

-Még jó, hogy mindig vídítasz és igazat adsz.. amúgy pedig nem lennék egyedül.-veregettem meg a vállát, már amennyire sikerült.

-Mehetünk oszkárdíjasok?- jött ki a fürdőből . Ugyanazt a fehér ruhát húzta vissza, és a haja vizesen csöpögött le.

-Nem éri hallgatózni..-puffogtam neki mosolyogva, mire rám nézett, de nem bírtam állni a tekintetét így előre kaptam a tekintetem és magam elé engedtem .

Lent Chris próbálkozott a beszéd tartásával és nagyon kerülgette a kémes dolgokat, vagy a rá utalást.

Bár, ami furcsa volt, hogy a székeket kettesével osztották be , két sort alakított , én, pedig nem értettem miért jó, ez de nem kötöszködtem, csak elfogadtam az ülésrendet.

-Ki forog?- fordult felénk, mert egy táblán mutogatta az iskolánk tervrajzát.

-A föld..- mondtam , de már nem látta mert visszafordult, azonban a hangomra ismét ide pillantott.

-Te mondtad ezt Aaron? - húzta fel a szemüvegét, mire nagyokat pislogtam. Most komolyan nem ismerné meg a hangom?

-Nem, Galilei. - kiabált mögülem Zack, mire elröhögtem magam ,de nem egyedül voltam.

-Örülök, hogy van ekkora tudásod fiam, mostmár visszatérhetünk a mai estere? Kissé több komolyságot. - kérte ki és megint magyarázott.

Én hátra tartottam a kezem, így össze pacsiztunk és csendben hallgattuk a magyarázást.

-Erre semmi szükség.- álltam fel 10 perc után.- Az emberünk lehet, hogyan tömeggel együtt egész ideig velünk volt, nem kellenek a pincés folyosó. Amilyen együgyű volt nem hiszem, hogy kötelen keresztül ugrált volna végig, vagy alagutat ásott volna, de az egyszerűsége miatt nem is bukott le.

-Jó, de ülj vissza, még itt van egy rész.-emelte fel  a kék lapot. Hunyorogva pillantottam a sok hülye elemzésre és fáradtan megráztam a fejem.

-Chris bácsi...erre semmi szűkség.-ismételtem meg

-Látod, megmondtam!- kiáltott fel apu diadalmasan , mire Chris elhúzta a száját és egy 5 dollárost nyomott apa kezébe.

-Rendben, akkor add elő a te változatodat. -puffogta Zack apja, majd cseréltek helyett, mi pedig hülyén bámultunk egymásra a haverommal, mert nem igazán értettünk semmit.

-Pasik..-suttogta halkan Jessica, majd apa a helyemre tolt.

-Na..-dörzsölte össze a kezét , majd a zsebébe rakta és a falnak dőlt.

- Nem hiszem, hogy véletlen hagyott bennetek életben, mert ha akart volna, ezzel hárman embert egy lövésre végez, ti pedig azért kezdők vagytok..-kezdte apa, mire mormoltunk egy köszt..

-A lényeg?-kérdeztem, mert untam ezt az egészet. Miért kell ennyire ragozni? Megtámadtak, mi pedig kijutottunk. Kész..

-A lényeg..-hangsúlyozta.-Hogy itt ez nem ért véget és szeretnék rájönni, hogy mi lesz a folytatás. A lőfegyveren egy neves maffiabanda jele van gravírozva, akinek nagy szokása ez a "játék". Kezdetben soha nem öli meg az alanyokat, inkább csak szórakozik velük. A kérdés , csak hogy kinek tettetek keresztbe?

-A múltkori ember?- emeltem fel a tekintetem, mert eddig csak a kezemet bámultam.

-Szóba jöhet, de akkor már nemcsak téged rabolt volna el.

-Mikor?-hangzott  fel Kat lágy  hangja.

-Nemrég..-vágtam rá és reméltem, hogy nem fog többet kérdezni, így tekintetemmel apát sürgettem.

-Szóval ezen kívül senki más?

-Mi van Marry-vel?- hallottam meg Zack hangját.

-Neki nem ez a stílusa van. -rázta meg a fejét

-És ő nem hagyott volna életben, sőt még közölné is, hogy ő volt.- szólt bele Chris  is.

-Jó, menjetek fel pihenni. -dörzsölgette apa a szemét. -Holnap folytatjuk , addig meg mi törjük rajta a fejünket.

-Én inkább elmennék.. haza.-állt fel Katerina .

-Itt nagyobb biztonságban vagy..-kaptam el a karját, mert aggódni kezdtem. 

-Ne csinálj úgy mintha érdekelne..-rázta le a kezemet és szavaival tőrt döfött a szívembe, majd az ajtó felé ment. 

-Hé fiuk.. tudjátok elég nagy feszültséggel jár ez a meló és szeretném, ha elmennétek a pszihológusunkhoz. Csak egy kicsit beszélnétek vele.-súttogta apa, nehogy meghallják a lányok, akik elvileg nem tudnak ilyenekről.

-Én már egyszer voltam nála.. amikor Aaronnal bent ragadtunk a szekrényben , nekem pedig folyamatosan rémálmaim voltak, apa elvitt. Tök rendes.. kaptam cukorkát.Remélem van még.-bólogatott majd összedörzsölte a kezét és zsebre dugta.

-Oké.-mondtam , de még nem igazán fogtam fel a dolgokat, hanem az ajtócsukódásra  kaptam a fejem. Már nem volt bent.

-Nem éri meg elveszíteni, mert nem fogsz találni még egy ilyet. Szerinted meddig fog rád várni? -ütögette meg a hátam, majd elment én , pedig szinte egyszerre indultam az ajtó irányában. Tökéletesen igaza van.

-Várj!- kiabáltam után , mikor a kapuajtót nyitotta. Nem volt sötét odakint, ahoz képest , hogy este van illetve éjszaka van. 

-Mégis mire? Már nem akarok tovább várni. Menny oda akihez akarsz, de hozzám többé ne. Én edig itt voltam és vártam, hogy befejezd a hülyeségedet, de folyamatosan elutasító voltál. Ezerszer elmondtam, hogy nem egy játék vagyok, szóval ne kezelj úgy. Én nem ugyanolyan vagyok, mint akikkel eddig együtt voltál Aaron. Nem fogok a fütyülésedre ugrani. És sajnálom az egészet. Sajnálom, hogy bíztam bennünk . Sajnálom, hogy azt hittem tényleg működhet, mert más vagy, de valójában ugyanazt csináltad, amit eddig is. Engem közel engedtél magadat, pedig távol tartottad tőlem. Sajnálom az első csókunkat és a mait is. Kibaszottul nem kellett volna, de még most is hittem bennünk. Mindazok ellenére, amik történtek én még a szobádban szerettem volna , ha azt mondod hibáztál, mert tudod mit éreztem eddig? Reményt, de ez most hallt meg. Már csak bánom , hogy szerettelek és részemről ennyi.-fejezte be, majd megint elindúlt teljesen hátat fordítva nekem. 

-Hallgass meg-mondtam neki és elkaptam a karját ezzel magamhoz rántva őt, de egy lépést hátrált. -Hibáztam!-mondtam ki amit szertett volna eddig hallani.-Hibáztam, hogy bunkó voltam, hibáztam, hogy elengedtelek és, hogy eddig hagytam fajulni a dolgokat. Eddig soha nem harcoltam semmiért, de most itt vagyok miattad és érted megteszem. Katerina, nem akarlak elveszíteni. Hibáztam. - mondtam a szemébe és az elvesztés gondolaára gombóc volt a torkomba, mert csak most fogtam fel igazán, amit mondott.

-Csak ennyi? - kérdezte és fájdalmasan elmosolyodott.-Jó éjt Aaron.

-Szeretlek.-mondtam ki hátha elhiszi és erre várt, majd csak dőltek belőlem a mondatok.- Szeretlek és nem engedlek el. Ha kell ezerszer fogsz hazaküldeni az ablakodból, mert mindig ott leszek, hogy vigyázzak rád és megóvjalak azoktól akik elől most is védelek. Miattad még a golyó elé is kivetném magam, mert annyira fontos vagy nekem. Te hozzám tartozol és nem érdekel meddig , de várni fogok, amíg ismét meg nem tudlak hódítani. -mondtam és láttam, hogy a vége felé szájába harap, hogy  a mosolyát elfojtsa. Félénken léptem oda hozzá és a kezemet a tarkójára helyeztem, így húztam közelebb magamhoz, majd lehajoltam és egy lágy puszit nyomtam az akaira, de mikor eltávolodtam volna, a kezeit az arcomra tette , megállítva engem és megcsókolt. 

A testemet egy nyugodt ám boldog érzés járta át és az ismerős pillangók felrebbentek a gyomromban. Ez a csók ugyanolyan finom volt mint a legelső és mindent elfelejtett. Nem érdekelt, hogy  az őriző kémek, vajon néznek -e vagy, hogy a közelben van az a fickó. Nem érdekelt, hogy mi történt vagy mi fog, mert az élet nem az óvatosságról szól, hanem a kockáztatásról a boldogságról én, pedig csak vele vagyok igazán boldog.