2013. június 24., hétfő

II.27.rész


 Sajnálom a sok késést , de meghoztam a részt. Igaz nagyon összecsapott lett, amit nagyon bánok, de  tovább húzni már nem akartam és így sikerült :/ Remélem azért nem pártoltok el.. Jó olvasást! :) ♥
-Mit kerestek itt?- kérdezte megtört arccal Kat a hosszú csend után , ami alatt csak bámulták egymást.
-Erre fele van dolgunk..-vakarta meg talán Kat apukája a fejét.
-Milyen jó, hogy ez miatt vissza tudtok jönni  a halálból, de engem képtelenek vagytok felkeresni. -mondta majd az ajtó felé indult, de az anyukája megragadta a kezét, hogy megállítsa.
-Kicsim, ezt nem értheted..-kezdett bele
-Jó, magyarázzátok meg mert tényleg nem értem. Nem értem miért kellett eljátszani a saját halálotokat és ez miatt a poklok poklát jártam. Nem lehetett egyszerűen megmondani, hogy kicsit lepasszoltok? Vagy beleuntatok a gyerek nevelésbe?
-Csak téged védtünk..-szált bele az apuka is. -De te pontosan mit keresel itt?
-Segítek megtalálni két barátomnak a szülőit, ehelyett pedig az ennyimébe bukkantam. Ez az én formám, de mivel ti úgysem vagytok rám kíváncsiak .-mondta , majd megragadta a kezem és elkezdett kimenni.
-Várjál.-húztam vissza.-Ide küldtek minket, talán miattuk. Talán ők tudnak segíteni és nem is egy borítékot vagy ilyesmit kellett keresnünk, hanem a szüleidet. -mondtam halkan, hogy csak ő értse. Pillanatokig csak maga elé meredt, majd kifújta a bent tartott levegőt és megfordult szembe a szüleivel, akik eddig a földön fekvő emberek pulzusát nézték, de mintha megérezték volna, hogy figyeljük őket, rögtön felénk fordultak.
-Anya, apa, ő a barátom Aaron. -mutatott be
-Őröltem, hogy megismerhetem, Aaron Tawner.- mosolyogtam illedelmesen és elsőnek az apukájával ráztam kezet , majd adtam két puszit az anyukának.
-Tawner?- kérdezett vissza a szőke hajú hölgy, mint megtudtam Page. A kérdésre csak bólintottam ők pedig csendben elraktározták maguknak ezt. Ben, Katerina apukája rögtön kérdésekkel látott el , azonban Kat félbeszakította.
-Nem ezért vagyunk itt, hanem , hogy segítsetek. Talán ennyit kérhetek . Zack és az ő szüleit nemrég elrabolták , eddig semmire sem jutottunk, amíg kaptunk egy cetlit, hogy itt segítséget találunk. Segítetek vagy nem?- húzta fel a  szemöldökét , mire a két felnőtt összenézet , fáradtan sóhajtottak, de látszólag benne voltak.
-Marry anno a hegyekbe vitte a szüleidet, de mostanra az egy sí pálya lett , így lehetetlen. Rendesen át kutatták a házat? -kérdezte tőlem Ben, immáron apa dolgozó szabályában ,a központban miután ecseteltük nekik a helyzetet.A kérdésére csak bólintva jeleztünk, mikor Page toppant be és egy régi kazettát tett az asztalra.
- Ez volt az egyik férfinál, rajta Marry logója..-Ben rögtön elvette tőle, majd lementünk a műszaki osztályra, ahol az egyik ember segített lejátszani nekünk, de csak hang volt és az sem a mi nyelvünkön.
-Ez meg mi?-kérdezte Zack és erősen figyelt.
-Franciáúl sorolnak fel néhány helyet és információt.
- Pontosabban régi kikötő, Szent Viktor Apádság, „calanques”-ok(szikla fallal körbevett tengeröblök) Francia ország második legnagyobb városa. Ennyi információt sorolnak fel benne.
-Akkor megyünk Franciákhoz?- kérdezte Naomi
-Marseille-be.-bólintott Ben, majd a lányát nézte, aki egy pillanatra tartotta a szem kontaktust, utána elkapta a fejét.
-De miért adnák meg a helyet, hogy hol tartják fogva őket?
-Nem biztos , hogy megadják.. nem tudjuk mit akarnak , ezzel, de ki kéne deríteni.-válaszolta meg Page a lánya kérdését. Nem volt sok időnk, inkább fegyvereket raktunk el, majd az egyik magán géppel rögtön elindultunk . Az út eléggé hosszú volt, bár fentről a táj gyönyörű képet mutatott. Kat szülei gyakran próbáltak beszélni a lányukkal, nem sok sikerrel, mert végül is leült mellém és csendben néztünk  ki az ablakon figyelve a tengert és a kivilágított városokat. Az egyik kezünk összekulcsolva lógott a másikkal átkaroltam ő pedig nekem dőlt, majd mostanra elaludt. Mikor földet érkeztünk az arcát cirógatva keltegetni kezdtem, majd mivel arra nem adott reakciót megcsókoltam. Kis idő múlva csókolt csak vissza, majd pislogni kezdett és halványan rám mosolygott és lemásztunk a gépről, bár az út felénél felkaptam a karomba és lecipeltem.
-Szálljunk meg egy hotelban? -kérdezték tőlünk a szülei , mi pedig csak nagyokat bólogattunk. Mindenki el volt kókadva, így egy kis pihenés csak nem árt, főleg , hogy ilyen állapotban, semmit nem tudnánk kezdeni. Végül is a legelső hotelba betoppantunk, ,de a szobák nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, hanem én és Zack aludtunk egy ágyban a másikban pedig a lányok majd ők gy újabb szobában .
-Kelj fel!- lökte meg reggel Zack a vállam, de még ő sem kelt ki.
-Fen vagyok.-motyogtam bele a párnámba és már épp visszaaludni készültünk mikor a lányok berobbantak a szobánkba és széthúzták a függönyöket. A hirtelen érkező fény bántotta a szemünket , így a párnánkat próbáltuk felhasználni, de kikapták a kezünkből. A frissítő zuhany után 4en piritóst reggeliztünk , mikor egy újságpapírt dobott Ben az asztal közepére.
IsledIf ChateaudIf Marseille NDDLG 11032007 JD.jpg-Talán nem is kell keresgélni , hogy hol lehetnek , mert felhívták magukra a figyelmet.-mondta és megvárta , míg elolvassuk a cikket, ami arról szólt, hogy az If várát lezáratták, így a kedvező túrista helybe senki nem bír belépni, se megközelíteni azt.
-Gondolod , hogy itt vannak? - pislogott rájuk Kat , az én hasamban, pedig egy hatalmas nagy görcs keletkezett.
Page és Kat információkat és tervrajzot kerestek ki a helyről, amíg mi fiúk egy tervet dolgoztunk ki.  Két csapatra fogunk osztozkodni , de mivel figyelik a terepet, így biztos , hogy rögtön kiszúrnak minket. Mi páran egy ejtőernyővel ugrunk a vár tetejére míg a másik csapat jetskivel megy be , majd felmászik a sziklákon és ők is behatolnak. A kapcsolatot mindvégig tartjuk egy kis csip segítségével. Ha szerencsénk van még azelőtt rátalálunk apuékra mielőtt ők elfognának minket. A tervek alapján van egy hely, ami pont tökéletes, hogy fogságba tartsák őket. Egész nap gyakoroltunk fogásokat és pár dolgot átbeszéltünk, majd este a vár felé indultunk.
-Hé.. sikerülni fog. Szeretlek.- ölelt át még a mólon utolsó pillanatban Kat . Szorosan tartottuk egymást.
-Vigyázz magadra-súgtam még a fülébe , majd megcsókoltam, remélem nem utoljára.
-Jösz? - kérdezték tőle, mire szomorúan elmosolyodott és elengedett, majd hátat fordított nekem és a víz felé szaladt  én, pedig felnéztem a csillagos éjre, majd vettem egy mély lélegzetet és felszálltam a helikopterre az pedig csak rám várva elindult. Felhúztam magamra a hevedert , majd beálltam a többiek mögé és a megfelelő pillanatban kiugrottam a gépből. Egy rövid ideig zuhantam, majd megrántottam a zsinórt és az anyag szétterült a levegőben.issé hasonlított egy nyíló rózsához, amin most az életem múlik. 
Úgy irányítottam, hogy én is a várra érkezzek. Közel a földhöz befogyasztottam a lábam, majd lecsatoltam magamról a szerkezetet és arrébb álltam, hogy utánam jöhessen Zack és Ben. A vízen csak a sötét tükröződött és hosszas keresgélés után vettem észre a három jatskit, ami fél úton volt. Bennel felszereltünk a zára egy kisebb bombát, majd távolabb állva megvártuk , hogy felrobbanjon és az ajtót szétszedte. A riasztó rögtön bekapcsolódott , mi pedig a lehető leggyorsabban mentünk le a lépcsőn, ahol rögtön 2 fegyveres fickó állt, de őket kapásból elintézte Ben.
-Őrülök, hogy velünk vagy.-néztem rá ő ,pedig csak biccentett, majd elindult. A következő ember seregnél már nekünk is verekedni kellett, hogy tovább juthassunk. Én 3 embert intéztem el, de ezek közülük ketten egymást verték , mert túl fürge voltam, ahhoz, hogy eltaláljanak. 
-Gyertek!- szólt nekünk, majd megnyomta a fülében lévő chipet, hogy Naomiékhoz beszéljen viszont semmi nem történt. Még mi sem hallottuk , ahogy beszél a kommunikációs műszerbe. Mi is megpróbáltuk, de nekünk sem volt sikerünk.
-Francba!- Dobta földre Zack a kikapott eszközt.- Lezárták a frekvenciánkat.- magyarázta
-Akkor csak reménykedhetünk, hogy  minden rendbe velük.-  húztam el a szám és emlékezetünk szerint befordultunk a jobb oldali folyosóra, de azon nyomba visszamentünk a helyünkre, ahol biztonságosan takart a fal, mert jött a 10 fős járőrözők. 
-Ezzel nem bírunk el. Remélem jól céloztok.-suttogta Ben, majd kibukfencezett és  a géppuskával lőni kezdett. Én is kigurultam mellé és besegítettem, majd  egy ideig vártuk hátha jönnek többen , de miután egy árva lélek sem volt, futni kezdtünk.
-Jobbra.-mondta Zack, aki a kezében tartotta a tervrajz telefonos változatát, de sokat segített mert vagy 6 elágazásba botlottunk. Börtönök mellett futottunk el. Ezekben pár kínzó eszköz volt látható előttük pedig egy tábla, hogy melyiket mire használták a régi időben. A folyosó végére értünk, de egyikben sem voltak apuék. Egy rövid ideig dühöngtünk, majd vissza indultunk volna, ám ismét köpcös hapsikba botlottunk. Ordítva jöttek felénk, mi pedig szó nélkül tudtuk, hogy melyiket ki fogja leverni, így elindultam a legszélsőhöz. Mikor kellőképp közel kerültem belekapaszkodtam a börtön rácsába és a lábamat előre hajítva eltörtem az orrát egy rúgással. Rögtön vérezni kezdett és egy pillanatra meghátrált, majd  felém indult, felkapott és a földnek dobott. Az egész testem megremegett a hirtelen érkező fájdalomba, ugyanis ököllel a hasamba ütött, de eszembe jutott, hogy iért is vagyok itt és a harag szétterjed a testemben. Apa sokszor említette, hogy nem szabad haragból verekedni, tisztának kell lennie a fejemben, mert ha a bosszú hajt könnyedén pofára esek, mégsem törődtem ezzel. Leterítettem a földre, majd felé hajoltam és gyors mozdulatokkal ütni kezdtem.
-Elég lesz..-szedett le róla Ben, majd kifelé kezdett húzni, de a sötétből Marry lépett ki mögötte egy hadseregnyi emberrel. Marry egy fekete koktélruhában álldogált és az ősz haja most hullámokban lógott a vállán. Az erősen vörösre festett ajkát gonosz és elégedett mosolyra húzta.
-A játék véget ért. Kapjátok el.- mondta nyugodtan, mi pedig hagytuk magunkat, mert jelenleg akármit tennénk ők győznének. 
Hosszas folyosókon keresztül vezetek bennünket, majd egy régies kulccsal kinyitották az egyik faajtót és beléptek velünk. Két rácsos börtön volt egymással szemben. Az egyikben anyuék feküdtek , a másikban a lányok . Minket az utóbbihoz löktek be és a biztonság kedvéért kibilincseltek egy lánchoz , ami a falból lógott ki.
-Jól vagytok?- kérdeztem tőlük, mert Page eléggé megviselten nézet ki , Katerinának fel volt repedve a szája Naominak, pedig a szemöldöke reped fel.
-Egy valamelyikőtök kijöhet.-mondta lassan Marry mikor minket vizsgált.
-Kedves Aaron. Nemrég említetted nekem Marry nevét és meg szeretném köszönni, mert így tudtunk társulni.-mondta az árnyékban álló férfi , akinek rögtön megismertem a hangját, mert ugyanaz volt, aki elrabolt. De van , aki nem tartozik ide. Igaz elárult, de bízok a családi szeretetben...-folytatta és elkezdett kilépkedni az ablakon beszűrődő fény felé, majd lassan felfedte az arcát. -Naomi , drága unokahúgom.. nem akarsz mégis hozzánk csatlakozni? - húzta fel a szemöldökét miközben az arcán már a biztos mosoly ült.

2 megjegyzés:

  1. Urammmmm!!! Megőrjítessz! Miért kell majd befejezni a blogod? Ááááá! Gyorsan hozd a kövi részt!!! :*

    VálaszTörlés
  2. Csajszikám, most aztán kihoztál a béketűrésemből. >:(
    Kegyetlen egy nőszemély vagy. Pont a legizgibb részeknél hagyod abba a történeted. Amúgy nagyon tetszett, főleg az eleje és a vége.
    Akkor most Naomi átáll a "sötét" oldalra? Akkor ő most Marry embere volt vagy sem?
    Már nagyon várom a folytatást. SIESS!!!!!!!! ♥

    VálaszTörlés