2013. július 5., péntek

II.28.rész


 Sziasztok! Most valóban rengeteget késtem, de nagyon nehéz volt megírni az utolsó fejezetet, mert igen sajnos ez az utolsó  és pont erre nem jött ötlet.Nem akartam magamat ismételni és csalódást okozni sem akartam, de végül is leültem és csak írtam ,ami a fejembe megfordult. Rettenetesen köszönöm, hogy végig olvastatok és, hogy kommenteltetek , pipáltatok.. nagyon hálás vagyok és, hogy lesz -e új történet abban biztos vagyok, hogy igen, de a történetet még nem egészen találtam ki.. , de nem is húzom az időt, jó olvasást! :) ♥♥ Remélem azért ez is tetszeni fog nektek..
Mindannyian Naomi reakcióját figyeltük és reméltük, hogy nem árul el minket. Kis gondolkodás után felemelte a fejét és , csak a nagybátyára figyelt.
-Akkor engedj el. Elengedsz és veled tartok. Veletek.-javította ki magát, rajtunk pedig  különböző érzelmeket lehetett látni , amit a fáradtság miatt nem is takargattunk. Volt aki csalódottan méregette, de akadt olyan is aki gyűlölettel nézte , Ben pedig csak figyelte. Zackre pillantottam, aki oda sem nézett mikor a barátnőjéről leszedték a bilincseket. Az arcán hatalmas csalódás ült és láttam rajta , hogy elárulva érezte magát.
-Hasta luego!-köszönt el a nagybácsi és a kezét Naomi derekára csúsztatta, majd kivezette őt és ránk csukták a  börtön ajtót. Ennek a nyekergős hangja visszhangzott a nyirkos helységben utoljára, mert innentől senki nem szólt semmit.
Én próbáltam Zackbe egy kis lelket önteni, miszerint Naomi csak azért ment el, hogy majd tudjon segíteni, de gyönyörű szavakkal lerázott. Igaz szarul esett mindaz amit mondott, de tudom, hogy a haragja nem rám irányult, csak rajtam csattant. Ben és Page a bilincsel bajlódott, próbálták kinyitni legalább az egyiket, de végül is feladták, mikor már a csuklójukból vér kezdett folyni , így én kísérleteztem. Elsőnek rángatni kezdtem, majd a sok filmből egy ötlet hasított a gondolataimba. Felálltam annyira, amennyire csak engedte a vas lánc , majd elrugaszkodtam és egy félkört tettem a levegőbe, majd a lábamat a falnak támasztottam , kicsivel fentebb mint ahol a lánc be van fúrva a falba. Fokozatosan nyújtottam ki a lábam és a kezemet magam felé húztam. Éreztem , hogy a bilincs belefúródik szinte a húsomba és ez az érzés mintha égetett volna, de a láncok kezdtek szétfeszülni ..
-Hagyd abba! -hallottam meg apa halk és erőtlen hangját
-Aaron fejezd be.- szólt immár Ben is majd Kat hangja követte őket , így elengedtem magam és a földre estem. A vállamat beütöttem az esés következtében , így biztos lesz rajta egy hatalmas folt, de nem igazán izgatott , a kezem viszont annál rondább, mert az egész csuklóm véres..kicsit megrémültem, de nyeltem egy nagyon és a láncra figyeltem, amin erősen nézve lehetett látni egy kicsi rést egy-két lánc közt.Ezt örömmel tudtam be, de igazuk volt..nem szabad tovább csinálnom most azonnal, ezért ültem a földön és anyuékat néztem. Nem akartam elhinni, hogy valóban ez a valóság. Hogy tényleg rengeteg időt töltöttem gyakorlással és terveket szőttem ki , hogy megmentem őket, és rögtön csalódást okozok. Nem csak nekik, de magamnak is..ennek nem így kellett volna történnie, de ezek szerint mégse én vagyok az a srác , akinek sikerül kiszabadítania a családját és legyőzni a nagy gonoszt. Ez csak a filmekbe működik, vagy apának ...neki mindig sikerült mellettem állnia és időben megmentenie , de nemcsak engem, hanem anya szemében is ő volt a hős. Ugyanennyi lehetett a Marry-s ügy kezdetén mint én és akkor is sikerült neki ,  hiába vagyunk egy vérből soha nem leszek olyan mint ő. Nekem soha nem fog sikerülni egy aprócska siker se.-árasztotta el a negatív gondolat az elmémet, miközben a szemem egyre nehezebb lett és elaludtam, de semmit nem álmodtam, csak a sötétséget láttam és csak arra keltem fel mikor Kat a cipőjével a lábamat rugdossa. 
-Valami készülődik..-mondta elcsukló hangon.-Naomit próbára teszik.. -folytatta , de ez után csak csönd volt , így kénytelen voltam rákérdezni.
-Mit kell tennie? 
-Ne türelmetlenkedj..-jött be Naomi bácsikája  és őt két szekrény méretű öltönyös ipse követte, akik közt Naomi sétált . A nagybácsikája csak biccentett Zack felé és a két férfi már indult is. A kezéről lecsatolták a bilincset és felrángatták a földről. Naomi összehúzott szemöldökkel értetlenül állt, majd egyszeriben mintha
megvilágosodott volna minden . Elnyílt a szája és úgy nézte a nagybátyát, majd  vissza a fiúra és én is megértettem. Ez a próbája, így bizonyítja , hogy ki mellett áll. Ha megöli a barátját az egyértelmű jel arra, hogy nincs itt keresnivalója.
-Hol történjen?-kérdezte meg , majd a nagybátya válaszolt is rá rögtön. Itt hogy lássuk az árulását. Naomi Zack elé állt , majd felnézett rá .
-Rajta, tedd meg.-mondta neki Zack és behunyta a szemét. Tudtam, hogy hagyja magát, mert nem lenne képes ellene harcolni, de az meglepett , hogy Naomi igen , mert felemelte a kezét és hátrébb taszította , majd a lábával belerúgott. Elfordítottam a fejem és rángatni kezdtem a bilincsem, hogy segíteni tudjak Zacknek , de semmi nem történt. Kat felsikoltott mire Naomiékra néztem . Zack a földön volt egy merő véresen felette pedig Naomi.
-Ne tedd meg..-kértem és a szemem könnyes lett annak a tudatára, hogy elvesztem a legjobb barátomat és mindezt tehetetlenül nézem végig.  Naomi talán nem hallotta, de ráhajolt Zack testére és valamit tett vele, amit nem láttam, mert takarta a kezeit, majd felállt és  kezét a ruhájába törölte . Nem nézett ránk csak kisétált és otthagyta a testet. Ordítva álltam talpra és teljes erőből rángattam a karomat a láncok pedig hangosan csattantak. 
-Gyilkos!- kiabáltam utána, és még mindig nem tudtam elhinni hogy valóban megtette ezt. A két férfi megragadta Zack véres testét és kifele cipelték , mikor elég közel kerültek az ajtóhoz, akkor sikerült a lábammal elérnem a legelső embert és teljes erőből a combjába rúgtam . Felém kapta a fejét és sántítva indult meg , majd beleütött a bordáim közé és elment.
-Nem ..nem..-hallottam meg Jessika rekedt hangát , majd keserves zokogását a mellettünk lévő börtönből . Kis idő elteltével egy nő jött be közénk és feltörölte a véres foltot a földön, majd magunkra hagyott. A számat haraptam, hogy ne jöhessen ki egy hang se, de végül is feladtam és a fejemet hátravetve hagytam magam átadni az érzéseknek . A  fejembe akaratlanul az eltelt emlékeket pörgettem vissza , majd talán órákkal később már csak ürességet  éreztem, mintha mindent feladtam volna és vártam a végét. Egy halom ember jött a folyosón egyenletes léptekkel, teljesen egyszerre mozogtam. Az egyik fele apuék cellájába ment, a másik pedig a miénkbe és kiengedtek minket. Betereltek egy körbe, mint az állatokat, majd előre lökdöstek , hogy haladjunk. Némelyikünk próbált kitörni, de az csak egy pofont kapott és lökték tovább . Egy vas ajtót nyitottak ki előttünk, majd belöktek egy fából épített terembe. Bent Marry állt és még vagy 10 ember akik védték.

-Évekkel ezelőtt megöltétek a családomat.. egy tűzben és most ti álltok itt a saját családotokkal, hogy meghalljatok. Túl rég óta vártam erre, ezért nem akarom húzni az időt..-mondta fülig érő vigyorral, majd a zsebéből egy képet húzott elő , amin pár fiatal állt és jobban megnézve a szüleinket fedeztem fel. A képet  már majdnem megégette a gyufa lángja, amikor apa előre lépett és  lefejelte az egyik biztonsági őrt, aki akadályozta, majd  megragadta Marry karját és arrébb dobta. Az összes férfi apára vetette magát, mi pedig megindultunk segíteni, de egyre többen jöttek. Az ember akivel verekedtem a falnak dobott, majd a földre estem. Négykézláb állva figyeltem ahogy a családomat verik. Tele vannak sebekkel és vérrel, de kitartóak. A tekintetem összetalálkozott apával . Mivel ő rám figyelt nem látta a mögötte lévő kést, ezért kiabáltam neki és teljes erőmből futottam, majd elrugaszkodtam a földtől és felé vetettem magam. A mellkasánál megtoltam , így hátra estünk, a penge pedig egyikünket sem sértette. Felpattant és felhúzott engem is, majd mögém ütött . Én megragadtam a vállát ő pedig tartotta a karomat, hogy fejen rúghassam az egyik embert. Kapásból kettőt kiütöttünk, de nem volt idő örömködni, mert még több ember vetette ránk magát. Annyi időnk volt, hogy ütés közbe szóljunk a többieknek, hogy összedolgozva hasznosabb , így egyre inkább fölénybe kerültünk. A szememmel Marryt néztem, aki bosszús arccal figyelte az embereit és minket , majd felemelte a képet és meggyújtotta, az pedig lassan hullott a földre . A padló azonnal tűzbe kapott és egyre gyorsabban terjedt. Marry kifele menekült, de az ajtón Naomi lépett be , rá akartam vetni magamat, de ő Marryhez lépett és leterítette a földre. Döbbenten néztem, majd talán egy méterre tőlem egy égő gerenda hullott le a plafonról. Egy éles tárgy szúródott a hátamba, mire felüvöltöttem és megfordultam. A támadóm kihúzta belőlem és a lábával a földre rúgott , azután ott is tartott. A szívembe célzott és a karja mozdult, de milliméterekkel előttem megállt és összeesett mögötte pedig Zack  magasodott. Csak nadrág volt rajta és az egész teste fehér gézbe volt kötözve , ami átázott a vértől, de élt! Örömömben elfelejtettem a fájdalmaim és röhögve fiúsan átöleltem, majd el is engedtem. 
- Húzzunk el innen, de előtte intézzük el őket.-mondta majd a fejével a menekülő emberekre mutatott.
-Gyere.-mondta Chris és  a vas ajtót nyitotta volna, de Naomi kiáltására megállt.
-Mérgező gáz tölti be az egész folyosót..a nagybátyám is ott van kikötözve , így senki nem menekült onnan kintről.-mondta, majd össze esett , mikor Marry belerúgott a fejébe.
-Bontsuk le a falat..-ötletelt Ben és arra futott, majd ütni kezdte a fából épült falat, de az meg se mozdult a tűz pedig rohamosan terjedt. 
-Chris!-szólt apa és a plafonnál húzódó vékony  vas csőre mutatott, amivel valószínűleg egykor fűtöttek. Felugrottak rá , majd a súlytól az megrökönyödött és mikor apáék himbálóztak, reccsenve megadta magát ők pedig beleestek az odaérő tűzbe , ami megkapta a ruhájukat, de lekapták a felsőt és így sikerült eloltani, majd mindannyian az egyik fát kezdték ütni . Mikor azt sikerült eltávolítani egy másikkal kezdtek bajlódni. Apa hátra nézett, ahol szinte egy tűz fal volt, ahonnan Zack  jött ki Naomi elernyedt testével a kezében .
-Még elintézem ... -mondta és bement. Szólni akartam neki, de anya megragadta a karomat és kirántott a szabadba , pontosabban a sziklák szélére .Megnyugodva láttuk, hogy az itt hagyott jatskinek semmi baja nem esett így eltudunk menni, de a tűz felkeltette a lakosok figyelmét . A kikötőben egyre több ember gyűlt össze , majd mentő helikopter közeledett az égen. Egy létra ereszkedett le , de apa még mindig nem jutott ki , így a figyelmeztetések ellenére bementem. Az egész hely forró volt és nem lehetett látni a fekete füsttől , ami a nyíláson szökött a szabadba. Figyeltem, hogy még az égetlen részen sétáljak, de pár méterrel odébb láttam apát és Marryt egy  sima területen feküdni. Sikerült oda érnem és kétségbe esetten próbáltam keltegetni apát, majd mikor nem sikerült a hátamra vettem. A súlya alatt megrogyott a térdem , de a kijárat felé haladtam , ám feltört előttem a tűz és belekapott a ruhámba. Rettenetesen égette a bőrömet , de inkább beleszaladtam . A fájdalomtól hangos és mély üvöltés hagyta el a számat, majd a szikláról elrugaszkodva belevetettem magam a a  hullámok közé. Kellemes hideg járta át az egész testem és egyre  inkább lefelé süllyedtem. A sebeim mardostak, de már nem égett a ruhám. Még időben megragadtam apa kezét és belerúgtam a vízbe. Csak egy másodpercre tudtam kidugni a fejem a vízből, de láttam a felettem lévő kötéllétrát amibe belekapaszkodtam . Aput nehezen de sikerült átküszködnöm a létra másik felére és az egyik kezemmel a hátát tartottam, a másikkal , pedig kapaszkodtam. A víz felszíne egyre nyugodtabb lett , ahogy távolodtunk , de az újdonsült hozzáépített  fatermet még mindig tűz lepte, amit már egy másik helikopterből próbáltak eloltani, minket pedig elkezdtek felhúzni.

*Egy hónappal később*
Egy pillanatra benéztem a szobámban lévő dobozokra amikbe az összes dolgom be van csomagolva, de utána előre néztem a nyugodt és most lámpafényben úszó városra ahol felnőttem. Az esti hűvös szél az arcomba fújt pár szőke tincset, amit Katerina mosolyogva szedett ki az arcomból és visszadőlt a vállamra ,a karjaim közé.
Heteket töltöttünk a kórházban, valaki tovább feküdt, de volt akit 4 nap után hazaengedtek mégis bejártunk látogatni a többieket. Szerencsére mindenki felépült, bár apán  maradandó égési sérülések vannak és rajtam plusz Zacken is van olyan heg, ami egész életünkben rajtunk marad,ez pedig minden nap emlékeztet a történtekre. A rendőrség persze kikérdezett minket a történtekről és miután apa egy titok tartási engedély íratott velük
-Nem akarok búcsúzkodni..-mondtam szomorúan Katnek aki a hangom miatt felém fordult. Az arcunkat csak pár milliméter választotta el, amit ki is használt és a puha ajkait az ennyimre nyomta.
-Ugye tudod, hogy nem lenne értelme a táv kapcsolatnak.. -kérdezte , de egy csepp szomorúság sem látszott rajta.
-Persze, tudom.. , majd te itt maradsz és találsz egy helyes pasit, aki miatt nem kell a késbe szaladnod és hamar elfelejtesz minket. Végre rendes életed lesz. -bólogattam a szavaimat biztosítva.
-Persze.Te meg majd egy barna bombázót aki illegeti majd magát a bikinijébe. Amint meglátod , nem fogsz rám gondolni. De ő nála nem fogsz megállni, mert esedezni fognak utánad a lányok..- magyarázta.
-Hülye vagy ha azt hiszed el tudlak felejteni.-mosolyogtam rá féloldalasan, majd az arcomra újra szomorúság költözött és visszafordítottam. Az államat a vállára tettem és nem akartam arra gondolni, hogy most utoljára látom..nem akartam elereszteni, pedig tudom, hogy így a helyes, és hogy az élet sosem kedvez nekünk. Ami helyes az legtöbbször csak árt nekünk , de mégis így cselekszünk...
-Aaron..-kezdte én, pedig hümmögve jeleztem, hogy figyelek rá. -Talán mégse kell elbúcsúznunk, mert valamiről nem szóltam, ami csak ma vállt biztosra. -mondta izgalommal az arcán -Apáék rájöttek, hogy hiba volt engem egyedül hagyni és többet nem akarnak nélkülem elmenni. Most pedig nincs ki elől bujkálniuk és védeniük..van egy ház amit kinéztek és , hogy nekem is kedvezzenek Kaliforniába megyünk.- mondta és a szavai hallatára hatalmas öröm járta át a testem a megkönnyebbülőstől pedig felnevettem. 
-Hagytál egész nap zsörtölődni és szenvedni.. ?-kérdeztem tőle vádlóan , majd választ sem várva megcsókoltam. 
-Remélem megint szomszédok leszünk..-gondolkodtam hangosan
-Á..biztos vagyok, hogy egy idegesítő szomszédom lesz, aki elől majd folyamatosan húzogathatom el a  függönyt és még az ablakot is zárva kell tartanom , hogy nehogy bemásszon ismerkedni.. - mondta én, pedig a homlokomat nevetve az övének döntöttem. 
-Szeretlek.. -mondtam felszabadultan neki , mire arcon puszilt és visszafordult én pedig hosszú idő óta teljesen boldogan és nyugalomban ültem. Már nem hiányzott semmi és senki, mert mindenem megvolt.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Imádtam az egész történetet és iszonyatosan sajnálom hogy befejezted. Az 1. évadot imádtam, azonban a 2. volt életem legjobb és legkedvesebb olvasmánya. Hihetetlenül fantasztikus író vagy és remélem azért még olvashatunk tőled hasonlóan nagyszerű írásokat.
    Azonban a részről: Imádtam minden egyes mondatát és pillanatát. Legjobb rész szerintem az amikor Naomi átáll, megöli Zacket majd megmenti a többieket. És az abszolúte kedvencem a vége. Imádom a Kat-Aaron jeleneteket.
    Összességében frenetikusan fantasztikus évadot tudhatsz a hátad mögött.
    Gratulálok hozzá és még egyszer várom a következő szuperságos irományodat :D ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ :))))) :DD :DDD

    VálaszTörlés
  2. Őszintén sajnálom, hogy befejezed a blogot. Csodás lett ez a rész, ugyan az a véleményem, mint az előttem szólónak. Mást/újat nem tudok írni. Gratulálok, hogy ilyen sikeres blogot vezettél, és - saját véleményem szerint - beírtad magad a bloggerinák történelmébe.

    VálaszTörlés
  3. Szia!:))

    Már írtam egy kommentet de nem tudom mi van vele mert eltűnt. Mindegy megpróbálom újra írni. Az egészet sajnos nem tudom, mert 3 fejezet kommentjeit pótoltam be, de nagyjából leírom.

    Borzasztóan sajnálom, hogy eddig nem írtam kommentet. Teljesen megértem ha haragszol, én is haragudnék magamra. Jöhetnék számos indokkal, de nem teszem inkább elnézést kérek. Remélem meg tudsz nekem bocsátani.

    A 26. fejezettől nem írtam kommentet, de az elsők között voltam akik elolvasták. És meg kell mondjam imádtam!!:))) *.* Ez a 3 rész teljesen letaglózott. Én nem tudom, hogy viselkedtem volna, ha a szüleim eltűntek volna. Annyi biztos, hogy nagyon tetszett ahogy Aaron a kezébe vette az irányítást. Rengeteg rész volt amit ,megkönnyeztem és olyan is volt amin ugráltam. Együtt voltam a szereplőkkel és hatalmas élményben volt részem olvasás közben. Köszönöm! :)) Fantasztikusan írsz és remélem soha nem hagyod abba, mert van benne jövőd. A blog már az első perctől kezdve belopta magát a szívembe. Imádtam Dave és Lana szerelmét épp úgy, ahogy Aaron és Kat szerelmét. A személyes kedvenceim Chris és a fia Zack voltak. Felejthetetlenek.
    Nem tudom mi lesz velem a blogod nélkül. Nagyon fog hiányozni. :')
    A következő történetednél én leszek az első számú olvasód!:))))) Nem véletlenül olvasnak annyian amennyien.. Büszke lehetsz magadra!:)))

    Puszi, Vanessa

    VálaszTörlés