II.26.rész

 Sziasztok! Köszönöm szépen az előző kommenteket és ott mindenkinek válaszoltam.:) Mint látjátok meghoztam a részt..kíváncsi vagyok a véleményetekre és szeretnék mindenkinek még egyszer szép nyarat kívánni. Bár egy szomorú bejelentésem is van, mert közeledünk a vége felé..:/  Jó olvasást mindenkinek! ♥♥♥

Egy ideig csak meredtem magam elé, mert nehezemre esett elfogadni a látványt.

-Ez nem a valóság..-mondtam és össze szorítottam a szemem. Kat halovány illata és a vér szaga csúszott az orromba, majd a lány megszorította a vállamat és előre furakodott. Ismét szét pillantottam, de a látvány nem változott.

-Halihó!-köszönt Zack vidáman, de én csak komoran bementem a feldúlt helyre. Le se vették a cipőt úgy jöttek utánam értetlenkedve, majd mikor körülnéztek hasonló reakciót adtak, mint én. Kikerülve őket apu dolgozó szobájába mentem , mert most úgy kell viselkednem mint ő, így feltörtem a zárat és valami használható üveget kerestem meg egy mobil számot, de csak idióta papírokat találtam, így idegesen vágtam vissza a fiókot és az asztal szélére támaszkodtam . A fejemben egyre rémesebb képek villantak be. De mégis , hogy volt képes Marry egy csapat kémmel elbánni? Még ha többen is voltak, akkor is valami oknál fogva anyuéknak nyoma veszett és csak egy véres szobát hagytak maguk után.

A szemem végre megakadt a keresett számon , így kapkodva hívtam fel apa helyettesét. Kétszer kellett elmondanom, hogy most azonnal küldjön ki pár embert és vegyenek az összes vér foltból mintát, majd derítsék ki, hogy kitől származik és fésüljék át a terepet. A felfogással ellentétben a megérkezésük gyorsabb volt, én pedig mindvégig ott álltam és figyeltem a fejleményeket és a munkájukat.

-Este hívlak a végeredménnyel.-Tette rá a kezét a vállamra Phill és gyengéden , erőt súgalva megszorította azt, de semmit nem használt, csak kószán bólintottam, hogy tudomásul vettem. -Ne aggódj miattuk , kissé alábecsülöd őket. Biztos vagyok benne, hogy nem esett nagyobb bántódásuk és még ha el is rabolták őket , mindent megtesznek a kiszabadulásuk érdekében. -mondta és biztatóan rám mosolygott. Gondoltam rá, hogy hülyeségeket beszél, de felvillantotta bennem a remény sugarát és fejben próbáltam egyet érteni vele, hogy igaza van és csak alábecsülöm őket.

-Azt hiszem ez nem biztonságos most .Talán mehetnénk hozzánk.-ajánlotta Zack  és az ő arcán is komorság  és a szomorúság tükröződött. Pont ugyanazt érzi mint én, hiszen mind a kettőnknek a család tagjairól van szó.

-Az sem lenne annyira  stabil hely , mert a lakcímünket könnyedén kinyomozzák,meg amúgy is én maradok. Ti menjetek valami hotelbe.-mondtam nyugodtan és a szám szélét kezdtem rágni közben a következő lépéseken gondolkoztam, de csak addig jutottam, hogy meg kell várnom  az eredményt.

-Aaron.. ugye tudsz róla, hogy bármelyik pillanatban visszajöhetnek értünk?!-kérdezte Katerina erősen gesztikulálva

-Tudom, de most legalább számítok rá. -tártam szét a kezem ő pedig lágyan nemlegesen megrázta a fejét.

-Akkor én is maradok. -bólintott Zack

-A szüleitek nem azt szeretnék , hogyha most ti is csapdába estek! Számítanak rátok, de úgy hogyha ti terv nélkül álltok a házban bízva a harc tudásotokban, amit halkan megjegyzek hogy nem rossz, de nem is a legjobb, nem juttok előbbre. Ha meg akarjuk menteni őket előbb ki kéne dolgozni valami elképzelést, hogy mégis mit tehetünk, de még a hellyel sem vagyunk tisztába, hogy hol lehetnek..-szállt be Naomi is.

-És az meddig fog tartani? Órákig? Napokig? Hetekig-vagy hónapok?-kérdeztem és a gondolatra már akaratlanul is kiabáltam, majd kifújtam egy kis levegőt nyugtatva magamat.-Nem tudjuk mennyi időnk van és az összes dolog a házban van , amit talán fel tudunk használni.

-Tévedés.-mondta Naomi-  Az összes eddigi embertől lenyúlt dolgokat a tulajdonosaik egy  olyan helyre tették el , amit nehezebb megszerezni. Valami biztonságos helyre és ez esetben ez most sem a ház.-mondta én, pedig tökéletesen értettem mit akar ezzel mondani.

-Akkor a fő hadiszálláson éjszakázok.-jelentettem ki. Fent a szobámba bedobáltam pár cuccot a táskámba meg apuék szobájából is olyan dolgokat eltettem, amikre szűkségem lehet, végül pedig bezártam az ajtót és behuppantam Zack kocsijába.

-Ti is ott lesztek nem? Legalábbis vagy szálloda vagy az.- mondtam, de ők már eldöntötték, hogy velem maradnak és besegítenek. Mikor oda értünk meglepetten fogadtak minket, de mivel a portás felismert , ezért beengedett apa szobájába. Ott megvártuk az eredményt , ami kissé letaglózott minket. Phill szerint a legtöbb vér apa és Chris bácsi keveréke. Természetesen megengedték, hogy maradjunk (apáé a cég tehát érdekes is lett volna, ha kirúgnak minket) sőt még két szobába ágyat is tettek. Egészen éjfélig gondolkoztunk a lehetséges helyekről , de onnantól a lányok túlságosan is elfáradtak , így elküldtük őket, majd mikor Zack bealudt a papírokon őt is elzavartam. Kis pihenőt tartva haladtam vissza a szobába kezemben a fekete kávét lötyögtetve, amit a folyosón lévő automatából szereztem.

Hihetetlenül kegyetlen és változatos az élet. Az egyik pillanatban még nevetek és boldog vagyok, majd a könnyeimmel küszködök, mint most is. Nem akarom elveszíteni őket, de tehetetlennek érzem magam.  Nekem szűkségem van rá, hogy egyszer csak mikor apa úgy gondolja hétvégén nem megy be dolgozni és Jessicáékkal együtt elmenjünk egy idegen helyre táborozni, ahol anyuék nosztalgiázva főznek, mi Zackkel focizunk vagy kosarazunk apuék pedig röhögve kritizálnak minket, majd beszállnak a játékunkba. Ez mind olyan idilli, és nekem erre van szükségem, nem pedig a torz valóságra ahol ők a halál szélén árva várnak ránk, a tapasztalatlan kölykökre, akik még fél lábbal a gyerekszoba küszöbén állnak. 

Sóhajtva engedtem ki a könnyeimet, majd letöröltem és a monitorra pillantva tovább folytattam a régi Marry-s story jelentésének elemzését, hátha így juthatunk valamerre. Nem szabad gyengének lennem.Számítanak ránk.-biztattam magam

Másfél hét telt el, de aligha változott a helyzet. Igaz, hogy a nyári idő visszatért és az iskola is befejezte az átkutatást ezért ismét be kellet ülni a padba, de én eddig éjjel nappal, csak a szobában kuporodtam vagy papírok felé hajolva, vagy a monitort bámulva. A lányok délelőttönként iskolába voltak, majd bejöttek , de mindig máshol töltötték az idejüket . Vagy Phillel gondolkoztak vagy a várost kutatták át. Zack felváltva járt be a suliba. Egyik nap megjelent majd másnap mellettem görnyedt , én, pedig monotonná váltam. Senkivel nem beszélgettem , de minden apró lehetőséget kipróbáltam, hogy egy kicsi jelet találjak, mindhiába. A jelentésekből a helyszínek nem egyeznek és a mostani helyzetet sem lehet leszűrni. A nyom követőket is megnéztem, de az összes ki van lőve, mert a kapcsolatot megbontották. Az alattam lévő osztály próbál Marry rendszerébe bejutni, de nem járnak túl sok sikerrel és a bennem lévő remény egyre csak fogyott .

-Hé kölyök.-jött be két kopogás után reggel 6 kor Phill .-Az igazgató nőd hívott. Azt mondja ha ma nem mész be ki fognak rúgni .-mondta

-Dehát igazolva vannak.-gondoltam az orvosunkra, aki leigazolta már előre a napjaimat.

-Mondtam, hogy komoly bajod van, de nem értette meg. Ragaszkodott hozzá, hogy meg kell jelenned, mert  túl sok a hiányzásod. Kórházak- betegségek..azt mondta szeretne ma látni.

-Remek..-dünnyögtem, majd elmentem a földszinti zuhanyzóba, ahol elsőnek letusoltam, majd egy egyszerű térdnadrágot és fekete trikót húztam fel. A szemem elé feltettem a pilóta napszemüvegemet, ami takarta a hatalmas karikákat , majd vizes kézzel összekuszáltam a hajamat és felkapva a motor kulcsot haza mentem a táskámért, majd be a suliba. Kat meglepetten fogadott, de örült nekem Nomi , pedig csak rám mosolygott és elsétált. Ennek kissé örültem, mert ez azt jelenti, hogy a legutolsó beszélgetés hatott rá és nem próbálkozik semmivel, hanem beletörődött. A többi ismerősöm nevetve fogadott és kérdezősködni kezdetek, hogy miért nem voltam, meg , meghívtak pár helyre, de lekoptattam őket és bekopogtam az igazgató nőhöz. Mikor beléptem a már ismerős helyre kényelmesen helyet foglaltam az  igazgató nővel szemben lévő bőr fotelbe, ahol már annyiszor ültem.

-Látni szeretett volna, hát itt vagyok.-tártam szét a kezem, majd vártam, hogy belekezdjen, de ő csak csendben figyelt. Az idő meglátszott már rajta, öreg kezeit összekulcsolva tartotta vörösre festett szája előtt. A szeme körül ráncok voltak  és a homlokán is megjelent egy pár, így arra következtetem, hogy gondolkozik.

-Aaron csodás jövő várna magára, ha tenne valamit érte. Miért nem teszi? Van esze, de ön a szabad idejét folyamatosan mással tölti ráadásul már az iskolába sem hajlandó bejárni. Kérem ne tegyen magának keresztbe.-rázta meg a fejét, így a szőke haja játékosan csapdosták az arcát pár pillanatig.

-Az igazolásaimnak valós és elég komoly oka van.-mondtam és elé raktam az ellenőrzőmet rámutatva a pecsétekre.-Kórház, torok gyulladás, majd ismét egy kórházi igazolás ez pedig az orvosom.-mutattam meg. -Nem lógom el a napokat.-mondtam bizonyítva a hiányzásom.

-Én ezt értem, de kérem...próbálkozzon az órákon és lehetőleg vigyázzon magára, ne törje össze magát, mert ha összejön a túl sok hiányzás kénytelenek vagyunk pótvizsgára kiküldeni vagy rosszabb esetben évet ismétel.

-Majd igyekszem!-biccentettem és mivel mát nem szólt hozzám köszönve elhagytam a helységet és az első órámra igyekeztem , ami már javában tartott. A tanár meglepetten fogadott, majd a helyemre tessékelt és tovább mesélte a félbeszakadt történetet. Az osztály ez látszatra lekötötte, mégse figyeltem oda. Néha -néha kihúztam a zsebemben lapuló mobilt, hátha Phill valami érdekeset talált, de nem érkezett se levél, se sms-s.A szünetekben csak a kávékat öntöttem magamba , hogy ébren tudjak maradni, majd a folyosón a szekrények mellett elhaladva, Kat visszarántott és szorosan rátapasztotta az ajkait az ennyimre. 

-Még nem is beszéltünk..már majdnem egy hete.-mondta szomorú mosollyal én pedig megsimogattam a puha arcát.

-Sajnálom.-kértem elnézést és komolyan is gondoltam, de láttam rajta, hogy nem hibáztat , sőt teljes mértékben megérti a helyzetet. -Majd ha lemegy minden ígérem le se fogsz tudni vakarni magadról.

-Khm.. akkor én megyek is.. nem zavarok.-mondta a barátnője, akivel valószínűleg eddig beszélhetett.

-Nem kell ,mindjárt én is megyek.-nézet rá mosolyogva Kat, én pedig eltávolodtam egy kissé tőle és elnézést kérően néztem a barna hajó lányra.

-Sziasztok.-intettem a lány felé Katnek pedig egy gyors puszit adtam, majd sietve távoztam, de az egyik tanár így is tarkón vágott, hogy ne ennyire látványosan szeressük egymást.

Már javában becsöngettek , így a töri csoport megvolt őrülve. Mindenki a padon ült és beszélgetett a nyárról. Most egy kissé én is felszabadultan és Kat miatt folyamatosan egy halvány mosoly díszelgett rajtam miközben a pad társammal beszéltem.Természetesen a tanári asztalon ülve. 

-Mindenki a helyére.- jött be egy idegen férfi, bár eléggé fiatalnak nézett ki.

-Hol van Mr.Stram?- kérdezte több diák is, mert semmi helyettesítésről nem volt szó.

-Mr.Stram eltörte a lábát , így nem bír bejönni. Az én nevem Tom Hilski és egy darabig velem lesztek.- tette le a könyveit, majd szemét végigfuttatta rajtunk és megállapodott rajtam. 

-Aaron lennél szíves kijönni a táblához és elmondani a múlt óra anyagát? Csakhogy tisztában legyek hol tartotok.

-Sajnálom, de fogalmam sincs. Írja be az egyest.-tártam szét a karom, majd a szívem kalapálni kezdett , mert a zsebemben elkezdett rezegni a mobilom.

-Azért kérlek próbáld meg.-noszogatott , mire felálltam és a táblához érve próbáltam lenézni a szavakat, de mivel nem bírtam koncentrálni feladtam. 

-Sajnálom, semmi. Kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem ő pedig csak nekidőlt az asztalának és erősen méregetett . 

-Menjél.-mondta mire kikerülve elindultam, de erősen megragadta a kezemet.

-Egy kis kiindulási pont, ha eddig semmire nem mentetek. Csak mert várunk rátok.-duruzsolta halkan rekedtes hangon a fülembe és egy papír darabot szorongattok, amit a kezembe nyomott. 

 "Royal Hotel  . 3.emelet 8-as ajtó. "-olvastam le a szavakat magamban.

-Nem értem miről beszél -húztam össze a szemöldökömet , mire csak gúnyosan elmosolyodott

-Nem hiányzik a drága Lana vagy Dave? Nyissátok ki ott a szemeteket és arrafelé találtok egy kis morzsát. -mondta , majd feltűrte az inge ujját és a táblához fordulva írogatni kezdett . Az ajtó felé haladtam, de mikor visszanéztem megakadt a szemem a tanár csuklóján.Egy tetkó volt felvarrva , amire rögtön ráismertem, mert annyit olvastam róla, hogy pontosan tudtam hova tartozhat. Marry az összes emberét "felavatáskor" megjelölte.

-Tűnjön az iskolából. - mentem oda hozzá 

-Ne csinálunk jelenetet. Nem azért jöttem, hogy megöljelek, csak Marry unja már a várakozást. Menj el. Segíteni fog.-mondta, ám az elején a kezével megragadta a torkom és a táblához szorított. -Ki szeretnél még menni a mosdóba?- kérdezte mikor elengedett én, pedig válasz nélkül kirontottam. A folyosón visszahívtam Phill-t aki közölte, hogy sikerült elcsípni a rendszerükből egy aprócska információt, miszerint a múltkor elrablóm és Marry  1 hete társultak, így most együtt dolgoznak. Kicsöngőre vissza is értem a terembe, majd felkaptam a táskám és visszamentem a központba , ahol kapkodva néztem utána a helynek.

-Ki az?- kérdeztem mikor valaki kopogott. Kat lépett be, majd mögötte Zack és Naomi.

-Eltűntél.-.jegyezte meg.

-Utána néztem egy Royal hotelben megszálló embernek, de nem igazán találtam túl sok mindent. Marry unja a várakozást, ezért egy emberével küldött egy kiindulási helyszínt. Elvileg segít a megtalálásukban.-mondta el tömören Zack pedig kikapta a kezemből a címet.

-Ez túl gyanús..-rázta a fejét. 

-Lehet benne valami. Figyelj ez az egyetlen esélyünk. Amúgy is össze szervezkedett valakivel , így most még erősebb... szinte kudarcra vagyunk ítélve.-magyaráztam, majd vártam a reakciójukat és elkezdtünk tervezgetni. Zack rácsatlakozik, majd a kamerákra, hogy figyelni tudja, ha valaki esetleg csapdába akarna csalni, vagy utánunk jönne. Naomi és Kat beépül takarító nőnek én pedig bemászok arra a helyre és körül nézzek. Ha valami gond adódna, akkor pedig szólok  és Katerináék közbelépnek.

-Minden ellenünk van.-mondtam mikor hallottam, hogy a barátnőm belép az ajtón. Mindenki elment készülődni, átöltözni . Katen egy fehér takarító ruha volt, szőke fürtjeit, pedig egy fekete paróka alá rejtette és az arcát annyi smink takarta, hogy teljesen felismerhetetlenné tette.

-Ne így állj hozzá. Felejtsd el az összes dolgot, amiért nem sikerül és csak egyben higgyél, jó? -bíztatott és a kezét a mellkasomra tette. Rajtam egy fekete ruha volt, amibe bele volt építve a mellény. Ez elvileg megvéd a kisebb lövésektől.

-Szerinted sikerülhet?- kérdeztem kíváncsian  , ő pedig bólogatott.

-Megcsináljuk.-csókolt meg, majd kézen fogva elindultunk. Zack a kocsiban maradt és ráállt a kamerákra, majd mikor sikerült neki a lányok bementek és elküldték a másik kettőt, váltás címszó alatt. Mivel ők nem tudtak ilyenről és feltűnt nekik, ezért bezárták a szertárba, így átvették a helyüket én, pedig egy kampót fellőttem a hotel tetejére és elkezdtem felmászni. Mivel a hátsó résznél voltam, így senkinek nem tűnt fel, majd mikor elértem a harmadik emeletet bemásztam a nyitott ablakon.  Egy lakosztály volt és mivel hangokat nem hallottam, ezért gyorsan kezdtem keresgélni. 

-Könnyebb lenne, ha tudnám mit keresek.-mondtam a mikrofonba , mikor becsuktam a szekrény ajtókat és egy másik szobába mentem. Eddig nem jártam valami sikerrel, mert csak szerződéseket találtam. 

-Aaron búj el!- szólt sürgetően Zack , de azt hiszem túl  későn, mert egy törölközőbe bugyolált férfi nyitott rám. 

-Lányok gond van..- mondtam , mikor a pasi elkezdett segítségért kiabálni. Gyors befogtam a száját, majd megkötöztem egy talált kötéllel és ezt a pléddel megerősítettem. Az ajtón kilépve három öltönyös fickóval találtam szembe magam , így a fal mentén oldalazni kezdtem, majd felém léptek Kettő ütni akart, így leguggoltam, de a harmadik feltépet a földről. Szerencsémre Naomi és Kat pont ekkor ért be, így leszedtek rólam egy -egy embert . Mivel csak a néger csávó maradt, azt könnyedén elintéztem és besegítettem a lányoknak. Kat a földön feküdt az előtte álló pedig fegyvert szegezett rá. Mögé léptem és a fejét elcsavartam, így kitörtem a nyakát. Ezt  a mozdulatot még apa tanította, de egyszer sem használtam eddig. Naominak is segíteni akartunk, de egy férfi és egy nő lépett be. A férfi felém lépett, Kat pedig a nőre vetette magát.  Én a férfit a falnak szegeztem , de a helyzet folyamatosan változott. Volt, hogy én kaptam ütést, de nekem is sikerült egy egy sebet szereznek neki. 

A szobát hatalmas kiáltás zengte be, mire odakaptam a fejem. Kat a földön feküdt és a paróka leesett róla. Majd felállt és a a nőre ugrott, akinek eddig az arcát egy sapka takarta, de letépte azt. Kat a lábát a nő nyaka köré csavarta, majd lendületet véve hátra hajította magát, vele húzva a nőt is. Mind a ketten a földön terültek el. Kat hamarabb talpra állt és a földön fekvő asszony felé lendítette a kezét, de megtorpant. 

-Anya?- kérdezte és hátrálni kezdett. A velem küzdő férfi még hasba térdelt, majd ő is hátra fordult és zavartan figyelte a barátnőmet.