11. Fejezet

 Meghoztama  részt :) Az plázásra elejére kaptam segítséget , amit nagyon köszönök, jó olvasást .   U.I.: lécci komizatok, vagy véleményezzetek alul *.*   

Aznap egy darabig fárasztottak minket a srácok utána  meg mindenki ment a dolgára. Én konkrétan fürdeni mentem volna, de előtte meg kellett hallgatnom  Dave előadását arról, hogy a sebeimbe nem szabad víznek kerülnie. Hogy megóvjon hősiesen felajánlotta egy hatalmas mosoly kíséretével, hogy segít lefürdeni nekem. Ugye milyen rendes? De azért ez még csak sikerül egyedül.. egy darabig sikeresen vigyáztam , de nem is én lennék , ha  nem történne velem valami.   A legmélyebb sebembe, combomba belefolyt a víz.  A csípéstől egy kicsit felsikoltottam és hátrébb léptem mire beütöttem a fejemet is.  Kint megkaptam a magamét és újra be lettem kötözve. Ezek után a szobámba vánszorogtam és kis beszélgetés, nevetés után aludtam. Nem ma már nem Dave-el  , hanem Jassicával töltöttem az éjszakát. Nem mintha ellenkeztem volna David-nek , csak mégis máshogy venné le, ha ismét őt kérném meg.

Másnap reggel szokásosan telt , ám a fiuk teljesen kikészítették a tanárt az állandó hülye beszólásaikkal.   Közeledik a szünet , így egyre kevesebb leckéket adnak fel, ami azt jelentette, hogy már délre kész lettünk.

-Okés , akkor mi legyen a délutáni program? –kérdezte Kim

-Menjünk el valamerre boltba . Amúgy is kellenek karácsonyi díszek , a téli ruhákat meg keveset csomagoltam, a többit meg már kinőttem.-szóltam Kimnek. Vágytam egy csajos napra és , hogy kitegyem a lábam.

-Tök jó ötlet, én is veszek valamit. Kell egy új kabát-állt mellém Jas.

-Szó sem lehet róla.  Tökéletes hely, hogy megöljenek.

-Nemár .Én is akartam volna menni. Figyi Kim , már egy hónapja be van zárva , kell neki egy kis levegő , kikapcsolódás, és amúgy is ott lesz vele 3 kém csaj, a plázában meg túl sok ember van ahhoz , hogy lelőjék. Jó hely lenne …-magyarázta Page. Elveszekedtünk rajta egy darabig a fiuk meg csak röhögtek rajtunk.

-Egy feltétellel. Ha Chrissék is jönnek.-adta be derekát Kim.

-Szó sem lehet róla- Az kéne még. –vágta rá kapásból a két srác és hirtelen már nem volt akkora jó kedvük.

Page lekomprumiszólta Chrissel , így ő hamar megvolt. Már csak Daven volt a sor, de szinte sehogy nem lehetett rá venni.

-Léci. Kérlek. Pitizni nem fogok.-ültem az ölébe hirtelenjéből. Ezzel a reakciómmal mindenkit megleptem, de talán azzal még jobban h a nyakába tettem a fejem és úgy kértem. Régebben ez mindig be vált, remélem most is..

-Ööö ..izé.. biztos, hogy nem- makacskodott , de a hangján lehetett hallani a lehetőséget.

-Fúú jössz nekem eggyel picikém. – húztuk már a kabátunkat mindannyian .

Mint észre vettétek győzött a többség és jön velünk , de van egy olyan érzésem , hogy komolyan gondolja , hogy most tartozom neki.

Az odafele úton Page vezetett , de élet veszélyesen. Fogalmam sincs , hogy szerezhette meg a jogsit, ám többször gondoltam rá, hogy ha kiugranák ebből a száguldó autóból még azzal is több az esélyem , hogy épségben oda érjek, mintha bent maradnék.  Még otthon összedobtuk a karácsonyi cuccokra a pénz és az lesz a legutolsó hely , ahova bemegyünk, mert ott veszünk a legtöbb dolgot.

Legelsőnek egy hatalmas ruha üzletbe mentünk, de túl drága volt minden. Mindenkinek korgott a gyomra így beültünk a felső  emeleti kajás részlegbe. Page egy darabig eltűnt ,visszafele meg egy hatalmas mosoly és telefon szám kíséretével tért vissza. Ezek után jött az alsó szint, így  mozgólépcsőzni kellett. Én álltam legelöl . A lábam már  nem annyira fájt , ám hirtelen nem bírtam megmaradni rajta és lefele esetem volna, ha valaki el nem kap a derekamnál. Felpillantottam és egy sapis barna hajú srác tartott.

-Ha le akarsz szólítani , nem kellet volna , így a karjaimba ugranod. Elég lett volna egy szia is.-mosolygott és visszahúzott később már tolt az előző helyemre.

-Ha le akartalak volna szólítani biztos nem , így teszem. Köszönöm , hogy megtartottál. Nagyon hálás vagyok.-mondtam az igazat egy mosoly kíséretében, majd a táskámba kezdtem turkálni, hogyne kelljen folytatnom a beszélgetést, de ez nem hatotta meg.

-Annyira , hogy adsz egy telószámot és egy nevet? Már ha kérhetem. –mosolygott.

- Nem, annyira azért nem.-mosolyogtam rá egy „bocsi” mosollyal és már fordultam volna el mire hozzáért a kezemhez és visszafordított. A mozgólépcsőről már időközben leszálltunk  és a többiek vártak rám.

-Akkor egy esti vacsi?

-Sajnálom , ő  a barátnőm, és nem hiszem , hogy ráérne.- Lépett oda hozzám és összekulcsolta az ujjainkat. Egy darabig , csak lesokkolva álltam ott. Örültem , hogy segített , de egyedül is eltudtam volna intézni. A két fiú elköszönt egymástól és az idegen még egy bocsit is mondott.

-Szóval a barátnőd nem ér rá.-kezdtem neki mondani . A fiú már kitért a látókörből, de ő ez ellenére ugyanúgy fogta a kezem engem pedig  újra az a régi melegség járt át.

-Nem igazán ér rá. Más dolga lesz.-nézett le rám és odamentünk a többiekhez. Igaz néhány csaj megbámult minket , pontosabban a két srácot, de , hogy most így állunk már csak az én fogadott bátyámat bámulják, amit ő kellőképp élvez is.

-És ha el akartam volna vele menni..nem lehet olyan rossz srác..-mondtam neki. Igazándiból eszem ágában se lett volna más pasival elmenni.

-Akkor máshogy válaszoltál volna .

-Jó hát hogyha a plázabarátom vagy , akkor bejössz velem ide.- húztam be egy cipő boltba. A többi lány már értette mit akarok így csak gonosz mosollyal figyelték.

-És hogyhogy odajöttél? Magamtól is elintéztem volna.-kíváncsiskodtam tovább a sorok közt járkálva

-Mert ha azt hiszik , hogy együtt vagyunk , akkor nem fognak mások is rád hajtani, megbámulni-vágta rá kapásból.

-Nem bámulnak és neked miért lenne baj, ha rám másznak?-kérdeztem mosolyogva és felemeltem az egyik csizmát.

-Konkrétan nem baj..Fúj az rettenetes  -grimaszolt hozzá. Konkrétan felhúzta az orrát és kidugta a nyelvét. Néztünk még párat aztán továbbmentünk. Chris egy darabig minden tini csajhoz oda ment , hogy milyen típusú srácot keres? Meg néhánynál be is próbálkozott. A gyerekeknek meg az egyik boltban vett télapós sapkában mikulást játszott. Beleültette az ölébe és kapott pár lebaszást , hogy hogy meri az igazi télapót helyettesíteni. Megfogják mondani neki. Hát szegény, erről ennyit . Ezek után különféle boltba húztuk be őket és végre találtunk egy olyan helyet, ahol  vásárolnunk is sikerült. Ez idő alatt rengeteget hülyéskedtünk és Kim is velünk együtt nevetett. Mindig olyan komolynak látszik , de most alaposan meglepett. Volt , hogy ő mondott valamihez megjegyzést, vagy épp adta még a lovat  leginkább Chris , de a többiek alá is .

-Húhu. Ha a barátnőm vagy akkor én választom ki a fehérneműdet is.- pillantott meg egy fehérneműs boltot és kaján mosollyal felém nézett.

-Aha ..ne is álmodj róla. Nem úgy megy az.

-De eddig képes voltál , minden egyes boltba behúzni..nehogy már pont ezt kihagyd. Nézd azt a csipkéset..nem tök jó?-Mutatott egy szettre az ablakból

-Pedig pont ezt teszem. Kihagyom , helyette bemegyünk az ékszeresbe.

Indultam volna el , de sokkal erősebb és magával húzott. A többiek mosolyogva nézték mindezt és a kinti padra ültek. Ő meg ment végig a sorokon kissé kinyújtott nyelvel és majdnem minden egyes ruhadarab után rám nézett.

-Kis perverz.

-Én soha. Uh a piros vagy a fekete szexybb szerinted?-erre már csak nevetni tudtam , de megláttam egy superman es szettet. Már van pollom, pulcsim, nyakláncom és miután kiértünk fehér neműm is lesz.. megkerestem a méretemet és már mentünk is kifelé. Elakart volna húzni még a többi irányba ,de sikerült elszakítanom a kezünket és miután pénztárhoz értem nem akart egyedül mászkálni bent. Ez után csak lerakni volt időm a cuccaimat és vitt be a műszaki osztályra , ahova  Chris is követett a lányok kint maradtak a csomaggal . Maradtam volna velük , de Dave nem engedett és mikor segéd kérően néztem a leendő megmentőim arcába , csak aranyosan mosolyogtak és integettek.  Hát gyönyörű.. a pasik már vagy 1 órája mászkáltak , és az állítólagos barátom csak húzott maga után.

Ők jól el voltak, szivatták egymást, hülyültek és beszélgettek.

-Na , ne legyél már ilyen morci, mosolyogj- puszilt arcon

-Nem vagyok morci, azt a cuccot nézem , amire nem tudok rájönni , hogy mi..

Arra nézett és mint a kisgyerekek…

-Uhh egy Mini6000-res Xpev Kyl …tök abba voltam , hogy még gyártják.. gyere nézzük meg…

-Haver ez nagyon állat..-mondta Chris is..

-És pontosan mi is ez??-kérdeztem már harmadjára , de mintha láthatatlan lennék.

-Tessék?-nézett felém felhúzott szemöldökkel Dave.

-Mi ez a bizbaz?-kérdeztem unott hangon újra

-Mien bizbaz kis anyám ..Tudod mi ez?- Nézett rám Chris

-Nem, ha nem esett volna le pont ezért kérdem…

-Ja , bocs, tényleg. Na szóval vannak ugye a notebookok, laptopok, és van ez.-mutatott egy apró kis cuccra , ami abszolút nem hasonlított egyikre sem. - Ugyanúgy viselkedik , mit egy laptop ; feltudsz rá telepíteni dolgokat, filmet nézel rajta , meg ilyenek , de  a legjobb , hogy holográfusan mutatja ki a dolgokat. Ez így röviden csaj nyelven..azt hiszem.-Magyarázta Chris

-Szóval tök ugyanolyan mint egy gép , csak holográfus?

-Ahhaa..nagyon állatul néz ki –mosolygót a képembe a világ legjobb magyarázója. Nem igazán látom az értelmét , de hagytam hagy nézegessék. Egy eladó készségesen odajött nekik segíteni . Egy darabig beszélgettek vele  aztán vettek 1-1 darabot. Kötöttek rá garanciát  és már mentünk is lefele megvenni a karácsonyi díszeket. Azonban kértem 5 percet. Én már nem hiszem , hogy visszajutok ide, és kellene vennem karácsonyi ajándékokat. Fent már kinéztem mindenkinek , de előttük mégse  vehetem meg. Szigorúan megkaptam és siettem vissza , mert kinéztem belőlük, hogyha kések akár egy másodpercet is , riadót fújnak és küldik a felderítő csapatot. A táskákat a többi közé tettem és mentem velük befelé. Rengeteg dísz volt , amiből be is raktároztunk. Elég nagy kreativitásuk van úgyhogy minden apró cuccokra kitalálták , hogy ahogy lehet a mi kis házunkba felhasználni. Megbeszéltük , hogy igazi fenyőnk lesz és mire kész lettünk már este 7 óra volt, jól elment az idő. Kocsiba sétáltunk  és áldom az eget , hogy Chris vezetett , sokkal biztonságosabban . Otthon a vásárolt dolgokat kipakoltuk én meg a vett ajándékokat eldugdostam.

-Hát ennyi volt a kapcsolatunk.- nézett mélyen a   szemembe Dave

-Elhagysz? – néztem rá tettetett szomorúsággal

- Sajnos , csak plázabarátnő vagy , de annak is rémes…habár ennék sütit..valami jófajtát..-gondolkodott el.

- Milyen rémes? Nem becsülsz meg…  akkor süss magadnak szia.-mentem volna be tettetett sértődéssel , de a kezemnél fogva magához rántott és elég közel kerültem hozzá.

-Naa..én nem tudok sütni, te meg csaj vagy és jössz nekem eggyel. –magyarázta aranyos csillogó szemekkel

-Nem olyan nehéz az sikerülni fog, benne van minden a könyvben, olvasni meg tudsz

-Akkor , csak segíts.Ma elmentem veletek és nélkülem nem jutottál volna ki..-magyarázta közben a mutat ujjával egy kis kört írt le, jelezve a helyet.

-Simán elmentem volna.-makacskodtam

- Hát nem hiszem .-mosolygott féloldalasan, majd halkan suttogta az utolsó szavát - Kérlek.

-Dave, este 8 óra van.. mire kisüt a legegyszerűbb süti is ott van 9 ..

-Tudom..-erre már kiskutya szemekkel néz. Nem , nem török meg.. áh ez nem éri..lehetetlen neki nemet mondani..vagy csak én nem vagyok rá képes

- Lehetetlen egy személyiség vagy. Egy feltétellel, ha segítesz..-adtam be a derekam , talán túl könnyen

- Imádlak, 5 perc.-mondta és már tűnt is kifele mire én is átöltöztem egy melegítőbe . Jobban szeretek ebben mozogni ha otthon vagyok és sütök , főzök. Kénytelen voltam megtanulni magamtól , mert anya elhagyott minket , apa meg rettenetes szakács és nem élhettem állandóan pizzán , így mindig átmentem a szomszéd öreg nénihez , aki megtanított. A konyhába értem , már ő is ott volt és a sütit is kiválasztotta. Legelsőnek egy abszolút hosszan tartó sütit akart , de közösen kerestünk valami mást és ,így Kinder szelet lett belőle.  Elkezdtük csinálni, pontosabban  ő kimért mindent és meg csináltam… tökéletes csapatmunka.  Legelsőnek a platni felett kellet összedolgozni pár dolgot.

-Okés , adsz lisztet?-kértem tőle és fordultam meg mire az egész kimért lisztes tányér a fejemre zuhant.

-Oppáá…bocsi..nem úgy akartam..- mondta el szavakként , és rendes úriember módjára kiröhögöt, de nem fogom visszaadni akármekkora a késztetés is inkább letöröltem és újra kimérettem.  Már a végénél jártunk és a habot kevertem.  Ellenőriztem , hogy elég sűrű –e , de még rettenetesen folyt. Pont a kezembe fogtam a tálat és fordultam volna meg mire picit félre léptem és az egész tartalom a széken ülő szakács nyakába zuhant.

-És még hogy nem bosszulod meg…micsoda nő személy vagy..-hitetlenkedett

-Bocsi. Ez  sem úgy akart menni.-nevettem ki. Tényleg véletlen volt, de eszméletlenül jól nézett ki.

- Ezt most lenyalod. –közölte velem a a fehér arcú valami , aminek csak a hatalmas szemei látszódnak.

-Persze … te se tettél semmit a lisztel , amikor az arcomon volt..

-Az egészen más , mint a tejszín hab..-mondta felháborodottan..

Egy nedves kendőt kapott, amit egy ideig  , csak nézett… kapott tőlem egy hatalmas sóhajtást és letöröltem az arcát.

-Ugye tudod, hogy gyerekesen viselkedsz?-kérdeztem miközben ismét kimostam a habos rongyot, majd a bal arcát töröltem le.

-Nem, de elértem ami a célom, nem?-mosolygott rám és kente rá az immáron elkészített habot a sütire, mikor tiszta volt

-Nem  igazán , mert a terved az volt , hogy lenyalom..

-Ja , de legalább nem magamnak takarítottam le..

-Mert belehaltál volna

-Ki tudja,na milyen lett? - nyújtott felém egy darabot..

- Holnap megmondom , mert még össze kell érnie…-erre , csak hatalmas szemekkel nézett rám és a szája aprócska o -t formált

-Námár… mégis …és ..ahhh.-ült le szomorúan a székre.

Ő eltakarított , amíg én lefürödtem és a nagyszobában tévéző Jassicával bekötettem a sebeim

-Az az én feladatom-nézett oda sértetten Dave. -Ha nem ismerném , még komolyan venném ezt az arcot

- Jass is eltud látni nem? –kérdeztem mosolyogva vissza mire csak egy szúrós pillantást kaptam tőle, majd kiment

Mivel sokáig voltam egyedül és már mindennel kész voltam, így csak az ablakból bámúltam az apró kis szikrákat a sötét égen.Szerencsémre pont olyan szobát kaptam, aminek a falába (konkrétan az ablak alá) egy kis ágy van beépítve, amin most könnyedén elterültem.

-Szereted nézni a csillagokat?.-Ijedtembe majdnem leestem a helyemről.

-Nem is vettelek észre.-néztem rá

-Még jó hogy.. elvégre kém vagyok.. alap , hogy lopakodni tudjak , de nem válaszoltál.

-Ngyon..kedvenceim. Nyáron jobban látszanak.

- Tudom.-ült le szembe –Láttad már őket távcsövön át?

-Aha , idén Augusztus végén a barátom ,megterített  egy pokrócon, hozott mindenféle kaját, plédet , meg hasonlót és távcsövön át néztük.

- Figyelmes lehetett.-állapította meg.Ez után csöndbe néztük, de már  inkább a tájat .

-Van valaki aki tetszik neked most?-kérdezte meg szaggatottan , de a végét egyértelműen határozottan , szemembe nézve mondta

-Talán.- Nem akartam egyiket mondani se mert ki tudja , mire akart kilyukadni ezzel.-Neked?

-Ne beszéljünk lányokról-mosolygott rám

-Aha, szóval te kérdezhetsz , de nekem css- tettem a kezem a szám elé , amire csak mosolyogva bólintott.

Ezek után arról nyávogott, hogy mennyire , akart volna sütit enni , meg kifikázta azt a srácot aki elkapott.

-Szerintem meg tök rendes volt.

-Dehogy is.. mindenkiben , csak a  jót látod..ő nem volt az.Olyan kis bálygunár képe volt.-mondta , majd elkezdett fintorogni a bájgúnár szónál. Nagyon nem sikerült neki, de muszáj volt nevetnem rajta.

- Valaki féltékeny..-mondtam , mire  hirtelen csöndbe maradt és komolyan rám nézet

-Mégis mire legyek  féltékeny- nem ment neki tovább muszáj volt mosolyognia

-Hát én azt honnan tudjam?-mondjuk fejbe gondoltam, arra , hogy talán azért , mert az a csávó megpróbált randit szerezni.

-Sehonnan nem kell tudnod, elmondom , nem vagyok féltékeny. Védelek és kész. Ha arra gondolsz , hogy mert közel voltál hozzá, majdnem lecsókolt, abszolút nem vagyok az. Ha akartalak volna rég megcsókolnálak..

-Közelében sem voltunk a csókhoz

- Áhh ,dehogy. Meg tudom , hogy engem hamarabb megcsókolnál, mint őt. Nem tudsz nekem ellenállni. – túrt bele a hajába

-Egosita-nevettem – Nem olyan biztos az.

-Mert hamarabb megcsókolnád azt , mint engem? –nézett rám komolyan

-Kitudja. Lehet.-hazudtam

- Aha , persze , látszott rajtad, mind a 3 hazugság jel.

-Nem igaz.-mondtam és csak reméltem, hogy így is van

-Jó valójában , meg sem figyeltem a jeleket , de komolyan. Kihez vonzódsz jobban?- komolyan nézett a szemeime

-Most ne várd , hogy bókoljak neked.  Hozzá.-füllentettem újból

-Lemaradt a d betű.

- Ott lett volna , ha akarna.

- És nagyon akar ott lenni. Te is tudod. -Jött hozzám közelebb, igazándiból felém magasodott és a homlokát nekem döntötte. Elmerültem a szemében , és a bolondító illata megbabonázott, a szívem majdnem kiugrott és a levegőt is szaggatottan vettem. Régebben már megszoktam , az ilyen helyzeteket , rendesen tudtam venni a levegőt és a szívverésem is csak felgyorsult, sőt alapból gyors, volt mikor vele vagyok/voltam , de akkor megszoktam . Viszont most , mintha az egész kapcsolatunk az elejéről indulna. Ugyanazok az érzések, csak még jobban felerősödtek, mert tudtam milyen és vágytam rá. Eszméletlenül vágytam , hogy ajkai hozzám érjenek , de ő csak pimaszul mosolygott . Elkönyvelte győzelmének, de nem hagyom annyiba. Ő is ugyanezt fogja érezni , mint én .  Vágyni fog rám .  Gyorsan fordítottam a helyzetünkön és az ölébe ültem. Az ajkaimat közelebb tettem a szájához.

- Tévedés.

-Most is a csókomra vágysz. Ez már el van könyvelve .

-Ha én vágyok rá, akkor miért nem csókollak meg?

-Nem értem . Talán kíváncsi vagy , hogy én is akarlak-e.

-Tudom a választ.-mondtam magabiztosan és féloldalasan elmosolyodtam.

-És mi az?

-Eggyértelmüen igen.

-Rosszak a megfigyelő képességeid.

-Nem egészen , csak nem jól takarod a kártyáidat.

-Akkor figyelj, csak – könnyen felkapott és az ágyra fektetett. Felém magasodott és egy puszit adott az arcomra , majd győztesek mosolyát mutatta és kilépet a szobámból magamra hagyva engem és a vadúl kalapáló szívemet.