2012. november 19., hétfő

9. fejezet




Ismét egy feszült vacsora ,de már hozzá vagyok szokva.
-Hát ez eszméletlen pocsék volt.-közölte finoman  a szembe ülő Dave.
-Érdekes,hogy eddig meg bírtad enni.Legközelebb akkor majd csinálsz magadnak,nem kötelező ezt megenni.
-Még jó , hogy nem kötelező. Az kéne még..-puffogta miközben hátradőlt
-Srácok,ne veszekedjetek már, jó a kaja , semmi baja nincs.-vágott közénk Chris
Ez után zuhanyzás közben zavart meg, persze csak az ajtó túloldaláról.
-Siethetnél, nem csak te vagy. Nem értem minek fürdesz olyan sokáig, sokat nem bír segíteni rajtad. -fokozta még az idegeimet, de nem mintha ezek után gyorsabban végeztem volna, ellenkezőleg, addig áztattam magam , amíg ráncos nem lettek az ujjaim,  a hajamat is megmostam , így az egész testem kakaó vaj illatban pompázott. Ez után mindenki azt csinált a szobájába amit akart.
Reggel érdekes ébresztőm volt. Dave jött kiabálva  a szobámba kezében meg telefonon rockot üvöltetett.
-Örülök, hogy felkeltél végre. Épp ideje volt.
-Mégis mit képzelsz? Valahogy normálisabban nem lehet felkelteni?
-Siess , mindjárt itt a tanár.- húzott ki a szobából, csak felöltözni volt időm.
Patric tegnap sikeresen elintézte a papírokat , így beültem Jassica és Chris mellé. A végzősöknek , csak 2 óra múlva kell bemenni a tánc miatt.
-Jó legyen ki mit tud!-kezdi boldogan a tanár, ami elég meglepő.- Mivel irodalom óra , idézeteket, jellemzést és verseket meg hasonlókat olvasok fel, tessék kitalálni! Legelsőnek a kis szőke: Más szóval ; pikareszt regény
-Utaztató, kaland regény-válaszolt Page. Mindenkitől kérdezett ám én rossz választ adtam.
-Nem lehet valami nagy a tudásod.-dőlt hátra Dave.
-Mindenki tévedhet.-védtem meg magam. Ez után a kérdést újra Page-nek szánták , de Dave megválaszolta, a következőt meg én. A tanár megilletődve , de kérdezte, ez esetben már nem szánta senkinek. Az utolsó 4 et folyamatosan én válaszoltam meg, Dave-től meg ,csak egy lenéző mosolyt kaptam
-Gratulálok. Bebizonyítottad , hogy van valami abban az üresnek vélt fejecskében.
Órák után közös döntés alapján film estét tartottunk. Estét vagy délután… igazándiból lényegtelen. Az én szobám a nappaliból indul ki , így ahogy kiértem, rögtön a többiekhez jutottam.
Megláttam , hogy Dave is köztük van. Semmi kedvem egy újabb veszekedésre , így nem  mentem közéjük.
-Ha ő itt van , akkor vissza megyek, semmi kedvem veszekedni, bocsi srácok.
-Gyere békén hagylak. Semmi kedvem veled beszélni.-pár pillanatig , csak néztem rá , mire felhúzta a szemöldökét, de leültem. A film elkezdődött, viszont a közepénél már megint elkezdet piszkálódni.
Egy ideig , csak , így ment. Nem hagytam magam mindenére rákontráztam eddig a pillanatig.
- Ennyit erről , hogy nyugodtan megtudunk nézni egy filmet. –mentem volna ki a teraszra , de még abban a szobában voltam , így hallottam , hogy Chris utánam indul és Dave megdicséri ezért.
-Persze fuss a kis stréber után. Faljátok fel egymást.-felment bennem a pumpa.
-Álljál már le! Mégis mit képzelsz magadról ?! Az egész hét szinte , csak a hülye bunkó stílusodról telt. Nem tudom , mi történhetett , eddig talán érdekelt , de most már nem. Ez volt az utolsó csepp.  Eddig , csak engem szívattál, most kezdenéd Chrissel is, csak mert szinte a bátyám? Az semmit nem számít , hogy legjobb barátod? Arról meg nem tehetek, hogy nem vagyok üres liba .Nem vagyok stréber, az agyam hamarabb felfogja ezeket a dolgokat talán , mint a tiéd. Teljesen elegem van belőled – a mondatom végénél már előttem állt és az egész bunkó stílusát egy pofonnal jutalmaztam neki. Soha nem pofoztam meg senkit és őt se akartam , nem tudom mi üthetett belém.  Felém fordult , az arcáról semmit nem bírtam leolvasni.
- Eleged van belőlem? Tökéletes. – vágta az arcomba és kilépett a folyosó felé.
-Juj! Reméltem , hogy eddig azért nem fajul el –húzta a száját Jass és átölelt.
A szobámba mentem , ahova rövid időn belül betoppant az a személy , akire most szűkségem volt.
-Jól vagy prücsök?-kérdezte lágyan Chris.
-Azt hiszem eltörtem a kezem. Nem akartam megütni , de szarul esett az egész heti viselkedése. Azt hiszem már jobban vagyok , hogy kimondtam neki mindent.
-Hiába a legjobb haverom , megérdemelte azt a pofont, amit láttam. Sokszor bunkózott már másokkal , de veled nem tudom miért tette.
-Mert utál…irritálom..
-Nehogy azt hidd.- csúszott véletlen ki a száján. Kérdően néztem rá,amit értett is.
-Kérlek ne beszéljünk erről többet. -rázta meg a fejét , ezért   másról beszélgettünk és viccelődtünk. Felhúzott a gödörből , amiért nagyon hálás vagyok neki, viszont , amikor elment fürdeni egyedül maradtam egy kis ideig.
-Lanna velem kell, hogy gyere.-szólt mögülem Dave lágyan
-Mégis hova és miért? Semmi kedvem nincs.-válaszoltam  de ő ugyanúgy kedvesen beszélt hozzám
-Valami gond van apukáddal. Azt írta hazajött és a lehető leggyorsabb repülővel gyere haza. Nem kérne ilyet, ha nem lenne élet fontos. Most hívott apum , hogy vigyelek haza és kint várjalak meg.-pár percig csak csendben és ijedten néztem rá. Mégis mi történhetett?Rekord idő sebességgel magamra kaptam a cipőm és a kabátom. A többiek csendben  ijedten figyeltek. Dave kocsija két személyes sportkocsi , így nem bírt több ember jönni . Az út gyorsan és csendben telt. Én csak idegeskedtem , ő meg értem aggódott. Az ajtót kinyitotta nekem és megsimogatta a karom
-Minden rendbe lesz. Bármi gond van jelezz és bemegyek!
Az ajtó előtt kopogtattam ,senki nem nyitotta ki. Benyitottam és meglepetésemre nem volt bezárva, pedig apa mindig beszokta. Bentebb mentem, a nappaliban senki nem volt. Ijesztő volt a nagy csend.
-Apa?! Merre vagy? –kiabáltam , de senki nem válaszolt
- Jól vagy?-kiáltottam fel és a lépcsőn felfele indultam a szobák felé. Ahogy apa szobájába értem megijedtem. Nem az volt ott akire számítottam Egy magas vékony ember volt késsel a kezébe. Megfordultam volna , de egy másik férfival találtam szembe magam. Lefogtak és lefelé vezettek.
-Elviszünk a főnöknek kislány, jó sokat érsz neki, élve akar- mondta mély hangon orosz akcentussal. Kiabáltam , de semmi reakció nem volt, csak az , hogy egy hatalmas pofont kaptam. A lépcsőn lefele megborítottam az egyiket, így vele együtt estem.  Az oldalam sajgott az eséstől , de nem érdekelt ,beleütöttem a mellettem fekvő férfiba  és az ajtó felé rohantam , de a másik utánam dobta a kést. Az arcom egyik részért horzsolta. Éreztem a csípő érzést és a csöpögő vért róla. A másik combba rúgott, amitől az egyik lábamat teljesen lezsibbasztotta. Nem hagytam magam egy vázával fejbe találtam az egyik férfit , amitől véres lett az egész arca. A pincénél lelöktem a lépcsőn. Nem nagy lépcső volt ott, de elegendő arra , hogy beverje a fejét és agy rázkódást kapjon. Már , csak a másik férfi volt, aki  adó vevőn segítséget kért.  Próbáltam a legközelebb tárgyat kidobni az ablakon , de félre sikerült. A megmaradt ember belevágott a karomba , a fájdalomtól pedig felsikítottam. Ahogy hátulról átfogott, eszembe jutott ez a mozdulat , mikor Davel gyakoroltuk. Könnyebben átdobtam a fejem fölött és hasba rúgtam , az órát dobtam volna ablakon ki jelzés kép , de fejbe találtak. Meginogtam , de visszaütöttem. A kés a földre került,de előtte még belevágott vele a combomba. A következő ütéstől én is a padlón jutottam ki és a vágó eszköz felé kaptam. Épphogy megfogtam volna kihúzta a tenyeremből. Nem szorítottam , így nagyobb vágást nem ejtett rajtam. Futottam az ablak felé , de ahogy oda értem felkaptak és hátra dobtak.
-Add fel! Nem fog sikerülni! Ha most mégis, este úgyis megtalálunk és akkor azon nyomba megölünk! Nincs mit tenned, nincs választásod.
Közelebb jött és egy gyenge pontját találtam el a rúgásommal. Most sikerült a magnót kidobnom az alakon, az üveg kitört , de remélhetőleg megmenekültem.
A férfi a késsel hasba szúrt volna , de az utolsó pillanatban belemozdultam és az oldalam szélét szántotta egy kicsit fel. Egy utolsó ütést kaptam a lábamba, mire már rá állni nem bírtam .Mindkét combomat lezsibbasztotta. Sírtam a   fájdalomtól és vártam a véget , de ekkor Dave rohant be. Elkerekedett szemmel rám nézett és a férfira vetette magát. Könnyen a földre terítette és ott ütötte ahol érte. Hamar megfordult a helyzet és ő is kapott pár ütést az arcába. Mindketten felharcolták magukat álló helyzetbe ott kikerülték egymás ütését, de nem sokáig. Alegelsőt Dave kapta , de a helyzetből adódóan könnyen rákontrázott  és onnantól nem adta vissza az irányítást.  Amikor  a férfi már nem kelt fel  felém fordult és a karjaiba vett
-Jönnek ide. Többen lesznek! Este megölnek!-mondtam neki ziháltan.
-Csss! Akkor gyorsak leszünk és eltűnünk innen. Vigyázok rád.-mondta és kifelé igyekezet velem. Még jobban magához szorított és nem érdekelte, hogy véres lesz tőlem. Egy könnyed mozdulattal betett a kocsiba , majd átszaladt a saját felére . A fájdalomtól egyre több könnycsepp gördült ki a szememből, amit most összeszorítottam, ő pedig beindította a kocsit és a lehető leggyorsabban ment a központ felé. A fülesén keresztül már beszólt mindenkinek, így vártak rám.
A levegőt nagyon nehezen vettem  . Az egész  testem csípett a szemeim meg egyre nehezebbek lettek. A lábaimat már nem éreztem és csak sírtam , ami az arcomon lévő vágásnak nem tett jót. Dave nagyon ideges volt és szóval tartott, hogy ne aludjak el. Az épületnél kiszedett én meg a nyakába temettem az arcomat .  Bent lefertőtlenítették a sebeimet és amit lehet bekötözték. Megrögeneztek és bekísértek /toltak Patric asztalához. A szobában Dave idegesen járkált össze vissza , Patric meg a fejét fogta. Amint beértem mindketten felém kapták a fejüket.
A nő aki egész végig segített most Patric-nek mondta a szavakat , mintha itt se lennék.
-Komolyabb agy rázkódást kapott, az egyik combjában majdnem megepedt  csont a másikon meg egy elég mély vágás dísztelenkedik. Ezen kívül található a karján , tenyerén, oldalán , arcán van vágás  különböző súlyosságúak, de a legkomolyabba combján lévő.  A lábait lezsibbasztották, de ez fél óra múlva már nyoma se lesz. A bokája viszont kiment , így egy darabig bicegni fog. Több színes folt lesz az egész testén. Gerince nem sérült, feje nem tört be. Részletesebb elemzést a papíron talál.-adott oda egy tömböt a főnökének és elhagyta a helyet.
-Annyira sajnálom.-jött oda az aggódó Dave. – Gondolom rettenetesen fáj. Ha tudtam volna , hogy ez lesz bemegyek veled, nem hagytalak volna egyedül.
-Senki nem tudta , hogy mi lesz. Ha meg nem ez történt volna , akkor jobb, hogy nem jöttél.-mondtam neki szaggatottan szipogásom közbe.
-Bent szeretnél maradni vagy vissza akarsz menni? –kérdezte komolyan Patric
-Biztonságban érzem magam a mostani szállás helyen.-erre csak csendben figyelt, gondolom gondolkodott.-Kérlek , hadd maradjak velük.
-Rendben. A ház köré , majd több embert állítok be . A kötéseidet mindennap cserélni kell  és mindennapos visszajelzést szeretnék kapni hogyléted felől. Fiam, nagyon vigyázzatok rá!
-Értettem , és majd én ellátom.-mondta határozottan Dave
-Köszönöm.-néztem hálásan Pat-ra, már amennyire könnyes szemmel lehet valakire hálásan nézni.
Ezek után pontos leírást kellet adnom mindenről , ami akkor történt. Mikor befejeztük Dave a karjaiba vett és úgy vitt ki.
-Már tudok menni szerintem
-Nem baj, ne erőltesd meg magad.- könnyed mozdulattal az autóba tett. Igazándiból mintha meg se kottyanna neki a súlyom úgy cipelget , de ezek ellenére utálom ha valaki felvesz. A házba érve még mindig a karjaiba vitt. A nappaliba érve szinte mindenki ott volt. Jass könnyes szemmel nézett rám
-Úr isten , szegény .-nyögte ki ezt a két szót , ahogy rám nézett.
A konyha ajtóból tányérok csörömpölését és törését hallottuk  mire megijedve kaptam oda a fejem. Miden kisebb szöszre, mozdulatra ijedten kapkodom a fejem.
-Bocsi…- nézett zavartam az összetört tányérokra- Basszus kis csajszi, hogy nézel ki..- mondta Chris.
 Dave leült velem a heverőre és ott beszélgettünk, vagyis inkább meséltem  ez után pedig a szobámba vitt.
- Öltözz át kint leszek . Ha kész vagy szólj és kiviszlek enni.
Felöltöztem és az ajtóhoz bicegtem .
-Mondtam , hogy szólj ha kész vagy.. –nyúlt volna alám, de a kezét eltoltam és inkább belé támaszkodtam
-Nem kell kézbe cipelned.
-Jó, de akkor gyere ülj le, majd én hozok neked vacsorát.-Pár percen belül megkaptam a meleg szendvicsem egy bögre forró csokival együtt.  Elmondták, hogy majd felváltva figyelnek az ajtóm előtt . Legelsőnek Kim és Page lesz őket meg majd válja Chris és Jass. Dave ott fog kint pihenni egész éjszaka és ezt ő vállalta magától. Nem akartam ekkora felforgást , de közölték velem , hogy ne szórakozzak, kell ez a felforgás most egy darabig.
Dave az ágyamhoz kísért és adott egy jó éjt puszit az arcomra. Már majdnem kiment mire megijedtem a fa ágtól ami a széltől megkopogtatta az üvegem.
-Dave- mondtam utána halkan-Kérlek ne hagy egyedül estére.- néztem rá boci szemekkel. Nem érdekel milyen szánalmasan nézhetek ki , nem akartam estére egyedül maradni, ahhoz túlságosan félős vagyok. Hiába az elhatározásaim mindig is  az a félős , szánalmas lány maradok akármit próbálok ellne tenni.
-Lezuhanyzok és visszajövök.-mutatott  nyakára amit összevéreztem.
Amíg vártam egy folytában képek villantak fel és a sebeim még jobban fájtak. Amint becsuktam a szemem a képzeletem elkezdett játszani velem. Remegtem a félelemtől, kinéztem az ablakon és mintha a távolba egy alakot  láttam volna, de mire pislogtam senki nem volt a helyen.  Visszafeküdtem és Dave is megjött.  Leült az ágyam szélére és onnan figyelt.
-Egész este ott fogsz ülni?-kérdeztem tőle finoman mire elmosolyodott és az ágyam másik oldalára feküdt be.
- Űgyessen  harcoltál. Örülök, hogy túlélted.
-Nem harcoltam, amit tanítottál mozdulatokat próbáltam hasznosítani , azon kívül meg csak dobáltam.
-De túlélted és ott van a lényeg.
-Dave, köszönök mindent. Ha nem jöttél volna be meghaltam volna , mert már nem volt semmi erőm. Se lelki se fizikai, és azt is köszönöm, hogy most itt vagy velem.-néztem a szemébe.
a karomat simogatta úgy válaszolt.
-Semmiség. Ez tök természetes. Ha tehetném visszafordítanám az időt és nem engedtelek volna bemenni azokhoz  a szemetekhez. Lana, sajnálom az egész heti bunkózást. Ha jobban leszel esküszöm kárpótollak és többé nem viselkedek veled így.
-Miért viselkedtél velem úgy?-pár percig hezitált, de válaszolt.
-Talán egyszer majd elmondom, de most aludj  herceg nőm. Pihenésre van szükséged.-belepuszilt a hajamba és közelebb jött hozzám. Közelről éreztem a bolondító illatát,  a pillangók meg táncot jártak a gyomromba. Gyorsabban vettem az így is alig kapott levegőt, a bőrömön pedig bizsergett azon a helyen ahol simogatott. Csend van , csak a lélegzetünk hallatszott. 

3 megjegyzés:

  1. Szia csajszi!

    tyűha.. nem semmi fejezeteket raktál már fel azóta, hogy utoljára komiztam.
    én imádtam... de azt hiszem ezzel nem mondok semmi újat. ;)

    Dave bunkóssága... bevallom már kezdett egy picit idegesíteni... hol ott persze meg tudtam hogy miért is viselkedik így... vagy legalábbis sejtettem... hisz mint említettem már korábban, hogy így akarta távol tartani magától Lana-t. Legalább is én ezt szűrtem le, s gondolom.

    Lana-ra most iszonyatosan felnéztem, és büszke is lettem rá. Amiért visszavágott Dave-nek, és ahogyan küzdött.
    Nagyon jól leírtad az akkori "harc - küzdelem" -et.
    Mintha egy jófajta akció filmet láttam volna. :D
    Ügyes voltál. Le a kalappal előtted. ;)
    És Dave mint aki később a segítségére siet... háhh... totál akció filmes hangulatot éreztem. Ami tetszett is! :)

    Na és a vége... nagyon szép volt.
    Gratulálok is hozzá, ahogyan az egész fejezethez is. :)

    Tényleg, és mi lett Lana apukájával???

    Kíváncsian várom a folytatást.

    Puszi
    Dóry

    VálaszTörlés
  2. Rettentően jó lett. Látom az ötlet váltással nagyon jól jártál. Egyszerűen imádtam és végre Dave sem bunkózik majd egy darabig és Lana.... káprázatosan ügyesen írtad meg a "harc"- közben érzett állapotát. Gyorsan hozd a kövit

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Természetesen kiraktalak:)

    Puszi,Azy

    VálaszTörlés