1.fejezet

Már egy órája várok rá, de még mindig nincs sehol. Úgy volt ,hogy 8 kor találkozunk a szokásos helynél 1 éves évfordulónk alkalmából. Valami különleges helyre akar menni velem,amit  már hetek óta tervezgetett, most még sincs itt és nem tudom miért. Próbáltam  már a mobilján hívni többször is, de  mindhiába..nem vette fel. Korábban Chrissel pakolt valami dobozokat ezért nem ért rá. 
Leültem egy közeli padra és vártam ,hátha meglátom az alakját közeledni. Kissé fáztam ,mert így November beköszöntével elégé hideg van, ezért összébb kuporodtam és gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott egy emlék..a suli kör ablakánál ült. Új volt ,de már a második barátnőjének a vállát karolgatta .Mindenféle pletyka terjedt róla,amikkel nem foglalkozott. Laza volt és bunkó, mindezek ellenére vagy pont ezért a suli lányai mind érte epekedett. Még én is egyszerre irtóztam és rajongtam érte,viszont nem akartam a  pom-pom lányai közé tartozni. Aztán eszembe jutott mikor  legelőször beszéltünk .Késő este volt és hazafelé sétáltam. Bekanyarodtam egy elég szűk utcára ahol egy alakot pillantottam meg. Rossz érzésem támadt ,így a hosszabbik úton mentem tovább, de észrevettem ,hogy a férfi követ. Gyorsabbra vetem a lépéseim, utána meg futottam,ám  a pasi még így is  a nyomomba volt és egyre jobban közeledett. Gyorsabb volt mint én és mázlimra egy lélek se volt az utcát ,hogy segítséget kapjak, de azért kiabáltam. Egyik karjával hátulról elkapta a derekam és magához rántott,  a másikkal meg egy kis kést szegezett a nyakamhoz. A könnyeimtől alig láttam ,mozdulni nem mertem, a fülemben ,pedig a saját vérem dobogását hallottam. Lenéztem és egy másik kéz tekeredett a késhez . Pár centivel távolabb kerül tőlem az éles fegyver és egy hatalmas ütést hallottam. Lassan hátrafordulva  megláttam, Dave-t és a férfit a földön. Megkellet volna ,hogy nyugodjak , de a legutálatosabb hisztis sírásba kezdtem. Ő csak esetlenül magához ölelt és csendben hátamat kezdte simogatni, majd mikor lenyugodtam papír zsepit nyomot a kezembe és az államat felemelve a nyakamat vizsgálta. Nem akart magamra hagyni ,amiért hálás is voltam, így egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett aztán megkérdezte,mit keresek 10 kor az utcákon egyedül. Beszélgetni kezdtünk, egészen más oldalát mutatta , nem a suli nagymenőjét, igaz nem sokat tudtam meg róla ,mert az elején az összes válasza pár szóból állt,csak később kezdet feloldódni. Mesélte, hogy nevelőapjával él itt, nemrég költöztek ide, és egyéb dolgot magáról ami nem volt sok, viszont annál többször nevettünk. A suliba csak a gúnyos mosolyát látom , még az aktuális barátnőivel sem nevet,engem pedig már 1 órája a kisfiús mosolyával, nevetésével varázsol el. Aznap este jutott eszembe , hogy elfelejtettem megköszöni, ezért másnap elégé nehezen , de közelébe érve bepótoltam. Ő csak rám nézet morgott egy semmiséget és elhúzott az udvar felé.
  Emlékezeteimből a csengő hangom szakított félbe ,de a képernyőn Chris képe villogott .

-Szia Chris!

-Merre vagy csajszi?-kérdezte sürgető hangon

-Crystal Street-en a bolt előtti padon . Miért? Valami gond van?

-Ne mozdulj! 1perc és ott vagyok, majd pattanj be rögtön a kocsimba és mindent elmagyarázok.

Lövéseket hallottam , a mellettem lévő fát érte a golyó. Valószínűleg én voltam a célpont, csak elhibázták, mert lehajoltam a cipőfűzőmhöz. Ijedten felnéztem , de a következő golyó az előttem lévő kocsira pattant. Bepattantam és Chris ideges arcával találtam szembe magam , amint egy kis pisztollyal lő ki az üvegen és már húz is el az utcáról.