2012. december 8., szombat

17.fejezet



   
Dave szemszöge
 Csak mosolyogva figyeltem őt. Ha mosolyog , neked is mosolyognod kell, és ahogy rád néz..képes egy pillantásával a rabszolgájává tenni. Engem is azzá tett, talán az első találkozásnál. Pontosan nem tudom , mikor.  Apámhoz mentem be és ott ült. Illendően bemutatkoztam, mert előtte szóltak, hogy vigyáznunk kell , majd rá.  Be kell vallanom szép volt, de benne is , csak egy prédát láttam , akit meg kell szereznem , mert megakartam. Azután beszélgetni kezdtünk és próbálkoztam volna a szokásos szövegeimmel, de mintha lefagytam volna. Tiszta idétlenül viselkedtem , de újból beszéltem vele , nem hagytam magam. Úgy éreztem , hogy nem eshetek el pont előtte , ezért közelebb akartam férkőzni hozzá.  Beszéltünk és teljesen lesokkolt. Jól éreztem magam vele, önmagam voltam , amitől megijedtem, mert ezt még lány nem hozta ki belőlem.    Ráadásul megakart ismerni. Tudni akarta , hogy mi a múltam, ki vagyok és én megbíztam benne, bár nem tudom, hogy miért. Vártam , hogy találkozzunk és , csak rá bírtam gondolni. Összezavart , mert én abszolút nem ezt akartam.   Mikor teljesen belegabalyodtam az érzéseimbe (meglepő , hogy volt) megpróbáltam újra a gyors randikat , de a lányban , csak Lana-t kerestem. Néztem a mozdulatait, hogy hogyan beszélt és ott hagytam.  Nem akartam , hogy ez történjen , így bunkó voltam vele. Vártam , hogy újra lássam és , mikor megpillantottam közönyös arccal néztem rá. Belül egyre jobban , csak őt dicsértem , szavakban meg a lehető legbántóbb lekicsinylő és leértékelő szavakat mondtam. Minden este róla álmodtam , majd napközbe , azt hazudtam , hogy sose gondolok rá, nekem ő nem kell. Láttam , hogy fáj neki, de kénytelen voltam ezt tenni , mert velem nem lehetne normális élete és nem akartam belekavarni. Elege volt belőlem és kiosztott én meg hívást kaptam. Aggódva elvittem  és féltettem. Túl sokáig volt bent és fel-le járkáltam a ház előtt , mikor  kitört az üveg. Mint egy bomba robbantam  be és megláttam a gyönyörű elgyötört arcát, ahogy a földön szenvedet. Haragudtam arra , aki ezt tette vele, arra , aki miatt most veszélybe van és magamra  , mert egyedül hagytam. A lehető leggyorsabban , akartam rajta segíteni . Aznap nem akartam távol tartani magam tőle, vele akartam lenni. Ott akartam mellette állni és én akartam lenni , aki karjaiban biztonságot talál. Egyre közelebb kerültem hozzá és éreztem , hogy teljes szívemből beleszerettem, de kénytelen voltam letagadni. Féltékeny voltam mindenkire , aki , csak a közelébe ment . Boldognak , akartam tudni ,és egyre közelebb kerülni hozzá , de ez köztünk nem menne. Én , csak bajba keverném és miattam aggódna , szenvedne , azt pedig nem akartam , inkább olyan mellett, akinél tudom , hogy biztonságban lesz és teljes szívéből boldog lehet, bár nem bírtam magammal ő meg egyre jobban , csak kínzott , ahogy közelhajolt ,hogy a közelembe volt és bármit  , amit tett egyre ledöntögette a gondosan felépített falamat.  Elvittem a helyemre és az volt az utolsó pont, megtörtem. Már nem bírtam tovább és lecsaptam  ajkaira. Később megbántam, de csak azért  , mert belegondoltam ,mik lehetnek a következményei. A csók..fantasztikus volt, ilyet még soha nem éreztem , amit vele , pedig nem ez volt az első csókom , sőt sokszor több is történt , mint egy csók, de semmi nem hozta ki belőlem , azt a hatást , amit ő ért el , de soha nem lesz köztünk több , mint barátság. Mi soha nem leszünk együtt , mert neki biztonságra van szűksége , én meg nem lehetek ott vele. Egy biztos , nem leszek vele bunkó(megpróbálok nem az lenni) , de nem megyek vele túl messzire. Azt nem ígérem, hogy távol tartom magam tőle, mert képtelen vagyok.
Lassan kivettem a táskából az ajándékot.  Elsőnek a képet. Lana és én vagyok rajta , ahogy a korcsolya pályán állunk egymással szembe. Érzelgősnek hangozhat , de nekem tetszik. Nagyon is , mert mi vagyunk rajta.  Nyomtam pár  fekvőtámaszt és húzoszkodtam is. Ez ilyen kötelező napi program ,hogy edzésben maradjunk. Letusoltam  és aludni próbáltam.

Cirógatást éreztem az arcomon , majd valami jéghideget, ahogy végigfolyik rajtam és beteríti az egész arcom.  Kipattantam az ágyból és Lana mosolygó arcával találkoztam
-Mondták, hogy veled kezdem az edzést  és keltselek fel.-mutatott az ágyamra. Lassan közeledtem felé  és a fejemmel bólogattam, hogy értem miről beszél. ( Apáék mondták, hogy gyakoroljunk vele, tanítsuk meg dolgokra , hogyha szükséges tudja mikor mit kell tegyen. )
-Értem, és valami jobb keltésre nem gondoltál?-kérdeztem tőle és a bosszút terveztem, mire nevetve megrázta a fejét és kifele szaladt. Utána mentem . Hátrafele figyelt, de nem volt , annyi előnye , hogy szobába fusson be. A fürdő ajtaja  csapódott utána, de az utolsó pillanatban elkaptam . Erőlködött , de én vagyok az erősebb, így bejutottam.
-Az nem , úgy volt. –mentegetőzött angyali mosollyal, de nem használt.
-Aha, persze.. ez se úgy lesz. -Felkaptam és a zuhanyzó fele indultam.
-Meg ne próbáld-fenyegetőzött.
-Nem kell próbálnom , elsőre is menni fog – ezzel megnyitottam a tusoló rózsát és letettem a földre. Szúrós szemekkel nézett rám, mire elmosolyodtam, én győztem. Végignézett rajtam és teljesen elpirult. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá. Lassan  a haja arcához tapad , a ruhája pedig a testéhez. Talán tényleg nem volt jó ötlet becipelni ide. A fantáziám rögtön beindult.  Szemeimet becsuktam ,de így csak magam elé képzeltem a helyzetet, hogy mi lehetne, hogy miien lehetne.  Lassan kifújtam a levegőt és próbáltam elűzni a gondolataimat, vágyaimat.  Kifele fordultam az egyetlen menekülési lehetőség felé ,de szórakozottam magához húzott.
-Valami gond van?-harapott a szájába és tettetett félénkéggel nézett rám. Na ne…ezt tuti direkt csinálja. Megakar őriteni . Hatalmas késztetést éreztem , hogy megcsókoljam, de helyette normális hangnemben válaszoltam.
-Minden rendben mi lady, de gondolom ha eddig itt sikoltoztál, hogy szabadulni , akarsz itt a lehetőség. –invitáltam ki a kabinból , amit pukedlizve megköszönt és egy törölközőt terített a vizes pizsamája köré. Nekem könnyebb dolgom volt , kevesebb ruha volt rajtam , így csak a derekamra tekertem a törölközőt, mikor megtöröltem magam és kifele indultam.
-Hozzok neked tiszta ruhát a vizeseket vedd le tekerd be magad –kacsintottam rá mosoly kíséretében.
-Csak szeretnéd-kiáltott utánam- de ruhákat hozzál. Lehetőleg szárazat, mert kitelik tőled, hogy bevizezed az őszeset.
 Bementem az üres szobájába és ráérősen körülnéztem. Megszagoltam az édes parfümjét , megnéztem a kitett fényképet az apukájáról és megráztam a gömböt. A vékonyka csíkot néztem. Kíváncsi vagyok , mikor fedezi fel. Talán hülyeség volt, de leírni könnyebb és egy esélyt muszáj volt adnom. A ruháihoz lépek és elidőzök rajta. Egyre kívágotabb pollok kerülnek a kezembe , amitől a mosoly is nagyobb lesz a számon de végül is egy szőrmés mackók felsőt és egy fekete cicanadrággal indulok vissza hozzá , még mindig a vizes alsóban és törölközőben. A többiek kint ültek a fürdő melletti nappaliban és kérdőn néztek rám.
-Ez teljesen az aminek látszik.-válaszoltam talán egy kicsit hamisan a fel nem tett kérdésre és bementem hozzá. Fején törölköző turbánnal ült a földön vizes ruhákban.
-Tessék..ezt meg kell majd tanítanod-mutattam a fejére és kimentem hadd öltözzön át.  Fél óra múlva a nappaliban találkoztunk , mire a többiek kigubbadt szemekkel néztek végig rajtunk egyfolytában. Értetlen tekintettel nézett rám én meg csak mosolyogva átkaroltam a derekát és a szoba felé vezettem.
Lent , csak a gyakorlatokról beszéltünk. Én tanítom neki a verekedést, Kim a kiszabadulást, Chris a fegyverekkel , késekkel való harcot . Page és Jassica feladatát már nem tudom.
Mutogattam neki  , és keményen parancsolgattam.  Egy keveset sikerült megtanulnia , de ez nem lesz elég, hogy megvédje magát.
-Könyörgök, ebédszünet, -nézett rám két levegővétel közt.
-Az most volt 1 órája…
-Akor ,csak pihi..
-Nem lehet, nem fogod tudni megvédeni magad, ha mindig pihi van..
-De nem bírom tovább, nem vagyok hozzászokva, érted?
-20 perc-adtam meg magam. Mégis lány és új neki most ez az egész. Nem várhattam el , hogy rögtön kapásból menni fog neki. Akkor még sokat gyakoroltunk , de a végét , mikor már , csak bohóckodta, abbahagytam vele. Majd legközelebb. A többi nap  már nélküle telt. Mindig volt vele valaki , aki ujjat tanított vele.
Az ágyon lefele lógva Xboxoztam Chrissel, pont győzelembe voltam, mikor csörögni kezdet  a telefonom. Fél kézzel kivadásztam és felvettem
-Hállo-szoltam bele és folytattam a játékot.
-Szia Dave, itt Vani-szolt bele kissé szomorkás hangon.
-Minden oké?-tetem le a konsort
-Csak szar a kedvem, nem beszélünk? Itt vagyok a közeletekben.
-De persze, gyere várlak. –tettem le a telefont és pár percen belű lajtot nyitottam.  Szokásos 3 puszi meg az ölelés.  Köszönt a többieknek és a szobámba mentünk.
Elmesélte , hogy szarul sikerült az akciója , összeveszett a legjobb barátnőjével. Ráadásul egy abszolút piti dolgon ,mert, hogy Eric Vani hívta a bálra, pedig Mandy ( Vani Lb-je) teljesen bele van zúgva. Vanessa hiába mondta le később a harag még mindig tart.
-És mi van Lanna val? –kérdezte
-Semmi..még mindig. Szerinted meg kéne próbálnom vele? Gondoltam, hogy elhívhatnám a bálba.

-Dave, neki nem tenne jót, ott mindenki , csak pletykálni fog és talán nem örülne neki.
-Leszarom a pletykákat és szerintem ő is, de a kérdést a kapcsolatra értettem. Vele el tudom képzelni és akarom is.
-Neki hogy esne? Dave gondolj bele..fél nap látna csak és teljesen kikészülne, halálra aggódná magát, amiien aggodalmas. Nem tudnád biztosítani, hogy minden rendben és elterelné a gondolataidat is itt pedig fontos, hogy helyben legyél. Te tudod a legjobban mivel jár az egész. Nem akartam felhozni, de ott az igazi szüleid. Mikor anyukád otthon volt emlékszel, miien volt. Hogy mennyit aggódott és a hosszabbaknál, mikor el kellett utazni  teljesen kikészült.-emlékeztetett édesanyára. Legalább , csak összefoglalva utalt rá nekem most mégis ott van a szemem elött az a sok gyötrelmes nap képe, és a fülembe az esti sírásának hangja. Gonosz húzás, de igaz. A vérszerinti apám ezekről nem tudot és talán én sem tudnék, de nem akarnám, ha így érezné magát Lana, mint anyu.
-Igazad van. Jössz velem?-néztem rá
  Lana szemszöge:
Az összes végtagom fáj , de ha megtudom védeni magam az sok előnyökhöz jutathat. Talán még oda is lejutok, hogy újra összejövök Dave el , mert nem fog már annyira félteni.  A napokban több önvédelem órát is kaptam, meg csomó biztonsági dolgot. Chris késekkel , szikékkel , és kővel tanított harcolni , meg mutatott pár fegyvert is , de azt majd jövő héten próbálhatom ki a központban. Davel már napok óta nem beszéltem. A legutolsó maradandó emlékem a mi kis zuhanyzós jelenetünk napja. Nem akartam , hogy bele tegyen , de mikor kicsit elpirulva csukta be a szemét , akkor már tetszet.
Mai nap folyamán idejött Vani , hogy beszéljen Dave el. Hiszitek vagy nem, nem vagyok féltékeny és még kis aggodalom sincs bennem. Teljesen nyugodt vagyok pedig már eltelt pár óra. Mindenki a szabályába van én is oda tartok.
-Lana beszélhetnénk? –kérdezte hátam mögött Vanessza
-persze- fordultam felé mosolyogva-miről szeretnél?
-Daveről.-nézett komoly arccal.
-Ömm .. oké, mégis miről?
- Akadj le róla. Nem vagy hozzá való és nem kellesz neki.-lepett meg
-Nem érdekel, hogy ki hogy lát minket kívülről , nekem a lényeg , hogy ő mit mond. Majd ő dönt arról, hogy kellek- e neki.-mentem volna tovább, de a körmeit a karomba vájta.
-Azt mondtam , hogy szállj le róla. Ő az ennyim. Talán a tiéd volt egyszer , de most mégis külön vagytok, aminek okai lehetnek. Ha akart volna , már rég összejött volna veled.
-Álljál le, te semmit nem tudsz, ha meg igen , akkor ködösen látod a dolgokat. Nem nekem kell, hogy leszálljak róla , te vagy rákattanva, de feleslegesen. Ő az ennyim, és az is lesz.
-Várjál, csak pár napot hülye picsa. Utolsó figyelmeztetés! –nézett határozottan a szemembe
-Nem érdekelnek a figyelmeztetéseid.-mire körmeivel az arcomba kapott és a fejem felé ütött, de kikerültem és a lábába rúgtam, mire a fölre rogyott és meglepetten nézett rám, de leterített én meg átrúgtam a fejem fölött, mire mindenki kijött a szobából és minket néztek. Chris engem Dave meg a szöszit fogta le.  Nekem enyhén vérzett az arcomon lévő karmolás ő meg egy lila foltall díszeskedik a karján. Dave lekísérte engem meg Chris kért számon a lányokkal együtt.  Lassan elmeséltem az egészet már másodjára ,mert ők nem ilyenek ismerik és nem hiszik el. Képletesen persze, mert láttak , amit láttak és velem mégis több időt tőlőttek, ahhoz , hogy tudják mikor hazudok.
 A szobámba kötöttem fel a hajam  mikor Dave rontott be
-Te nem vagy normális! Verekedtél egy kémmel!
-És akkor mi van? Legalább hasznát vettem annak amit tanítottatok!
-Nem erre tanítottuk , őrülhetsz , hogy nem lett bajod. –kiabált még mindig
-Aha…legközelebb mond a barátnődnek, hogy akkor ne támadjon.
-Nem ő kezdte.
-Persze..higgyél neki.. orrodnál fogva irányít! Nem veszed észre?!  -csak a fejét rázta és még mindig idegesen nézett rám.-Mégis mi fáj jobban? Hogy bajom eshetett volna, vagy az , hogy színes lett a szöszi?
-Te most komoly ilyeneken gondolkozol? –nézett már megrökönyödve a szemembe
-Nem gondolkozok, mert nem tudom a választ.
-Őt nem kell félteni.
Csendben járkál fel alá még egy darabig és arról papolt, hogy nem kellett volna , mert ennek következményei lehetnek. Pedig szerintem nem is volt verekedés igazándiból. Még a szokásos csaj bunyónak se mondható , mert addig nem jutottunk el.
-Én , csak aggódok érted.-fejezte be.
-Mert szeretsz.-vágtam rá a szemébe nézve
-Nem szeretlek. Az a csók semmit nem jelentett.
-Ezek ,csak üres szavak. Miért nem tudod elfogadni?! Éreztem abban a csókban, hogy vágytál rá. Éreztem hogy szeretsz!
-Csak bele képzelted! Nem úgy csókoltalak volna meg ha tényleg igazad lenne- mondta csendesen és az ajtó fele indult,de utána kiabáltam egy nem hiszemet is mire  visszafordult és magához húzott. Szájával lassan csókolta az ennyimet. Olyan óvatos volt, mintha csak az ujjával simította volna meg a számat és olyan lágy , mint egy csók emléke.  Egyik kezével a tarkómnál fogva húzott közelebb a hüvelykujja pedig a z állkapcsom alatti bőrhöz simult. Lassan szétnyílt a szája, ahogy az ennyimé is. , majd eltávolodott tőlem és a szemembe mondva mondta a következő szavakat:
-Így csókolnálak, ha valóban szeretnélek!- súgta és magamra hagyott. 

Most eszméletlenül kíváncsi vagyok a  véleményetekre , mert nagyon sokat gondolkoztam ,hogy hogy folytassam  beletegyem- e vagy az már sok lenne és a végén.     Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet , hihetetlenül jól esik.

6 megjegyzés:

  1. Tönkre teszel komolyan mondom :D mindig vége van, mikor már belejövök az olvasásba :D komolyan mondom egész nap tudnám ezt olvasni :) baromira jól írsz :D szóval én mondom soha ne hagyd abba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tönkretenni nem akarlak, de köszönöm ♥ hát egyszer mindenek vége, de remélem ez a történet még kitart egy darabig, legalábbis nem tervezgetem még az utolsó részeket :)

      Törlés
  2. Basszus, hol a történet másik fele :) miért hagytad abba a felénél. Nagyon jó lett és eszméletlenül tetszik. Alig várom a folytatás. Imádom a történetet és remélem hamar jön a kövi. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Másik fele készülőben :D Örülök :$ köszönöm :$ ♥ Majd próbálkozok gyorsan hozni C:

      Törlés
  3. Nehogy abba hagyd!!!Én imádom azokat amiket írsz:)Szóval siess és hozd hamar az új részt,mert már most várom!!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akarom abba hagyni, az a "nem tudtam hogy hogy folytassam" -ot a rész folytatására szántam, hogy hogy legyen tovább... , de örülök mint mindig most is a kommentednek, annyira jól esnek :)) ♥ megpróbálok majd gyorsan hozni :) és köszönöm :)

      Törlés