19.fejezet

Lana szemszöge :

Két lehetőségem volt vagy elmondom neki a teljes igazat, vagy pedig hallgatok a parancsra és nem mondom el az egészsége érdekében. Állítólag ha elmondom ,úgy nem biztos az esélye, hogy valahogy is emlékezni fog, akkora ütést kapott. Aggódva nézett rám..fél a választól , de nem kell félnie. Az igazat , nem most tudja meg.

-Barátság.Bízalom.-erre egy kicsit felsóhajtott

-Ezt miért nem mondtad el?-nézett a szemembe mire én kaptam el a fejem , de az államnál fogva visszahúzta.

-Mert mi értelme lett volna? Több vagy , mint akit én megismertem, sőt vannak olyan dolgok , amiket nem is úgy tudtam, pedig fontosak voltunk egymásnak. Igazán megbízhattál volna bennem.

-Hidd el nagyon is sok értelme lett volna ha tudom és abszolút nem értem még mindig, hogy miért nem mondod el.. Biztos ez a teljes igazság? –nézett fürkészve mire elkapom a fejem és egy bólintással jelzem az igent.

-A hazugság 4 jelét kapásból látom rajtad…de ne aggódj nem faggatlak , majd talán egyszer elmondod, bár sejtem.

Ezután kínos csend állt be köztünk és a fa is egyre jobban fogyott.

-Mikor jönnek értünk? –kérdeztem halkan

-Nem tudom. Egyszer , csak észre veszik, hogy már egy jó ideje nem mentünk vissza.-rázta le egy váll rándítással.

-Téged nem is érdekel?-kérdeztem , mert nagyon ez jött le a viselkedéséből.

-Szeretek veled lenni.- mosolygott rám és egy picit el is pirultam.

-Jobban , mint Vanesszával?- csúszott ki a számon. Basszus..hát ezt nem kellet volna.

Csak egy picit felnevetett és a fejét rázta. Nem értem ezen miért kell nevetni.

-Jó figyi ezt most és utoljára beszéljük meg jó? –nézett rám és a reakciómat várta.-Nincs rá okod féltékenynek lenni , mert számomra , csak barátot jelent és soha nem fog többet jelenteni. Ő éveken át ott volt mellettem és mindig kiönthettem a szívem, de ha azt veszem, benned még mindig jobban megbízok, mint benne és megmagyarázni nem tudom az okát, egyszerűen , csak így van. Na és a bál..elhívtam , mert nem volt partnere. Ennyi az egész. Soha nem fog annyit jelenteni ő, mint te most nekem. –suttogta a végét. Én boldogan közelebb szállingóztam és hozzábújtam, mire meglepődve , de egyik kezével átölelt és , így ültünk egy darabig.

-Ha nem kellett volna Vani-t elhívnod..kit kértél volna fel?-kérdeztem kíváncsian halkan

-Téged.-adta a választ és újra csönd telepedett közénk. Hiába nem történik semmi ő meg az ilyen pillanatokat is csodássá varázsolja. Most is itt ülünk  ő átölel én hozzábújok és csendben nézzük , csak a tűzet.

-Kaphatok még valami ruhát?-kérdeztem tőle halkan mire bólintott és a titkos kis szekrénye felé ment, amit mutkór nem akart megmutatni.  A vállánál be akartam pillantani a szekrényébe, de semmit nem láttam , így egy picit lehajolva a karja alatt néztem be. Épphogy láttam volna valamit , amikor megfordult és egy belül szőrmés kardigánt nyújtott felém.

-Naa..-nyújtottam el kérően a szavakat –megígérted.-erre , csak komolyan nézett a szemeimbe

-De , ha kinevetsz..-mosolygott , mire félbeszakítottam.

-Akkor az köztünk marad.-helyeseltem.

-Nem épp ezt akartam mondani. –állt félre , hogy én is belássak. Legfelül pár supermanes és batman es magazin volt rajta néhány plüssel. Ez alatti szekrény sorban volt a ruhái. Jött a következő ami tele volt füzettel és fotóval. Rögtön összeszedtem a szétszórt fotót egy pakliba és nézni kezdtem. A legelsőn ő volt baba korában egy fürdőkádban . Az arca tele volt habbal és a picit hosszabb haja is fel volt állítva . A következőn ő volt egy másik kisfiúval  tiszta csokis testtel,ezután az anyukájával áll a képen farsangi ruhába öltözve és így jött a többi kép.

-De édes –mosolyodtam el már a 20. képen. Ezen épp az állatkertben pózolt egy majommal- Ezeket miért dugtad el?

-Hogy az épp feljövő vendégek nehogy megtalálják és  ha apu villogni akarna a családi képekkel véletlenül , se lássanak napvilágot..

-A füzetekbe mi van?

-Lényegtelen. Nyúlt a kezem felé , hogy nehogy hozzá érjek.

-Naa..

-Csak ilyen hülye pasi cuccok.-rázott egyet a vállán mire a legalsó polcra néztem. Szinte üres volt , és a sötéttől nem is lehetett látni . Ő is legugólt , de kicsit összeszűkült szemmel nézte a hátulját.

-Ezeket , miért nem akartad megmutatni?És miért nevettelek volna ki ?-kérdeztem , mert tényleg nem értettem

-A képek miatt…röhelyesek.-húzta a száját

-Jaj, dehogy is.. tiszta cukik-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára ő csak elmosolyodott, de még mindig a hátulját nézte és felé nyúlt , birizgálni kezdte.

-Mit csinálsz?

-Ez nem így volt.. a hátulja át van szerelve, csak nem találom , hogy-hogy lehet az ajtót kinyitni.-mondta és kis idő múlva egy hatalmas puffanással, de megoldotta.

-Mi van ott?-kérdeztem ,de én még mindig semmit nem láttam

-Ez-húzott elő két képet meg egy férfi medált , amit még tőlem kapott.

A képen mi voltunk. Nyáron a strandon készült. Az egyiken a kezeiben tat és egy puszit nyom az arcomra a másikon meg épp egymást kentük össze fagyival. Akaratlanul is elmosolyodtam az emlékekre..tiszta dilinyósok voltunk együtt néha.

-Ez mikor történt?-nézett rám hatalmas mosollyal, mire elmondtam neki ezek után meg a heverőre ültünk vissza és meséltem neki az összes hülyeségről , amit együtt csináltunk. Természetesen a köztük elcsattanó csókokat kihagytam . Volt köztük müzli harc, szoba festésnél több festék volt rajtunk, mint a falakon..de mi ilyenek voltunk..vagyunk

-Szerinted hány óra?-kérdeztem és az ablakon néztem ki.

-Este 9 körül..

-Akkor mikor jönnek értünk?-kérdeztem ijedten..

-Nem hiszem , hogy ma még értünk jönnének. Talán abban a tévhitben vannak, hogy kettesben akarunk lenni , azután meg majd megyünk…ki gondolná, hogy mi bennragadunk?

-A lényeg az optimizmus..-húztam a szám és törökülésbe ő meg az utolsó fát tette a tűzre.

-Mi lesz a kialszik a tűz?

-Hamu..

-Nem úgy..hülye-mosolyogtam.

-Akkor 2 lehetőség lesz.. vagy gyorsan beleheljük a szobát..vagy mi melegedünk fel. Nekem az utolsó tetszik..az sokkal egyszerűbb , izgalmasabb és jobb megoldás.-eközben ,ahogy beszélt ledöntött az ágyra és az arcomtól vagy 2cm távolságnyira mondta.

-Sajnos le kell romboljam az álmaidat..ez itt nem fog megtörténni. –toltam egy kicsit fentebb.

-Hosszú még az este-villantott egy 1000 wattos mosolyt .

-És mi az egészet átalusszuk.-kacsintottam rá- ugye kihúzható?.mutattam az alattam lévő kanapéra

-Mondod most..nem kihúzható , szóval szívem…rajtam alszol..

-Vagy elférünk egymás mellet..-erre csak egy hosszas komoly nézést kaptam.

-Nem, rajtam alszol. Túl keskeny az ágy.

-Jó, akkor ,majd megoldjuk..holnap kiviszel a reptérre?

-Mégis hova mész?-nézett rám . Szemeibe talán egy kis félelmet láttam vagy féltést?

-Holnap jön haza apu-mosolyogtam bugyután. Végre látom..már hiányzott.

Egy darabig még beszélgettünk és piszkálódtunk  majd mikor nem bírtam a szemeimet nyitva tartani előkeresett egy plédet és lefeküdt én meg féloldalasan rá. A fejemet a vállába temettem , ő meg a kezeit a derekamon pihentette, maga az egész póz pedig meglepően kényelmes volt.

-Jó éjt puszi?-kérdezte aranyosan, de én ,csak hümmögtem egyet..

-Na..megérdemlem.

-Egoista – morogtam és belecsókoltam a nyakába , éreztem , hogy a teste alattam megfeszül majd halkan hozzám szól

-Neked is jó éjt. –súgta zárkózottan , kissé feszengve innentől pedig teljes lett a csönd mi meg összefonódva aludtunk el.