2012. december 28., péntek

23. fejezett



 3131839884_1_2_bt1uxdf1_large
Dave szemszöge:
-Sajnálom, azt az egy évet. –mondtam megsértődve. Tudom gyerekes, de igen megvagyok sértődve annak ellenére, hogy én is hazudtam neki, most meg tanácstalan vagyok. Azt hiszem tényleg szeretem őt, és nem tudom mit tegyek :amit szeretnék vagy amit kellene. Nem..nem lehetek önző ,vele szemben nem. Lehet , hogy mindketten úgy lennénk a legboldogabbak ,ha együtt lennénk, de az neki nem lenne biztonságos, mert Michail csak egy ember a listámon aki a nyomoromat akarja és nem fogom tudni mindig megvédeni én meg belehalnák ha baja esne.
-Most mi lesz velünk?-kérdezte könnyes szemmel
-Semmi. Maradunk barátok, sajnálom, de én nem szeretlek. Tudom, hogy néha másképp adom elő a dolgokat, félreérthető jeleket adok ,de csak barátként tekintek rád.
-És a barátok szoktak csókolózni?-utalt a múltra
-Nem, de vonzottál. Valoszinűleg csak a múlt miatt viszont ebből soha nem lesz semmi. Induljunk, mielőtt lelőnek.
Lana szemszöge:
A szemem szúrnak a könnyektől, mert most már örökké elveszítettem és ez rosszabb mint bármi más, mert nélküle ,csak egy fél ember vagyok. Ennek nem így kellett volna történnie  megkellet volna tudnia és ,talán egy esélyt adnia ennek a kapcsolatnak,de persze miért is tenné , ha nem szeret ,meg amúgy is ..nem tartozom a világába és régen sem tartoztam. Talán soha nem is gondolta komolyan velem az egész dolgot ,mert akkor elmondta volna , bízott volna bennem. A ház előtt kipattantam a kocsiból a befele szaladtam egyenesen Chris nyakába és elbőgtem magam.
-Mennyünk be a szobámba- kértem tőle mielőtt Dave meglátná, hogy miatta, érte sírok
-Mi történt?-ültünk le az ágyra én meg még mindig az ölelésében szipogtam
-Megtudta..elmondtam neki .-csak ennyit bírtam kinyögni, de ebből mindent értett
-Emlékezett rá? Nyugi minden rendbe lesz. Kell neki egy kis idő és újra egyűt lesztek
-Mondhatni emlékezett , de soha nem leszünk. Megmondta , hogy nem szeret .
-Mi a szar? Ez megőrült-rázta a fejét hitetlenkedve
-Régebben komolyan gondolta vagy csak egy játék voltam neki?-kérdeztem meg azt a gondolatot , ami az út végénél foglalkoztatott
-Egyértelmű, hogy komoly volt. Minden lánnyal csak egy napot vagy ép fél hetet volt együtt , de veled 1 évet.
-Mondta , hogy komoly a dolog?
-Igen-adta a választ amit hallani akartam, bár ez már nem változtat semmit,vagy csak annyit, hogy akkor nem voltam maximálisan becsapva.
Jassica is bekopogott, hogy nem –e zavar és, hogy  ő is mellettem akar állni, mert nem csak a szép nevetős pillanatokkor akar velem lenni. Ez igazán jól esett és minkét néző pontot meghallgattam, ami megnyugtatott, de már a reményt nem adta vissza. Mikor egyedül maradtam levettem a dobozt és nézegetni kezdtem. Azokat a pillanatokat már semmi nem adhatja vissza, ezért emlék. Mert ,csak egyszer történik meg és soha többet újra. Hirtelen mérgemben szétdobáltam az összeset a szobámba és sírva az ágyba dőltem, amíg el nem aludtam.
Komásan kikeltem az ágyból  és körbenéztem a szobámba, nem csak egy rossz álom, tényleg megtörtént, de nem ,így kellett volna reagálnom. Hát szép kis karácsonyi reggel az biztos. Kint mindenki sürgött forgott, nekem meg nulla kedvem mindenhez ,de nem akarok én az ünnep rontó lenni ezért szépen felteszem a kis boldog maszkom és úgy sétálgatok aztán majdnem felborulok, mert Dave nekem jött.
-Bocs, véletlen volt. –mondta és tovább ment én meg vissza a szobámba pakolászni , mert nem egy fotós szőnyeget szeretnék, é mielőtt még baja lenne a képeknek inkább összeszedem őket. Összevissza forgolódtam , mire szerencsétlenül lelöktem a  hó gömböt.
-Ne!-mondtam magamnak és felvettem. Megnéztem, úgy látszik kivételesen szerencsém volt, mert nem tört össze, amit nem is értek , de nem érdekelt.  Átnézte az egészet, csak az oldalát díszítő Karácsonyfa egyikének tört le a legkisebb  ága, jobban megnézve egy kis repedést is láttam. Legalábbis azt hittem , hogy az , de ha legrepedt volna ,akkor nem futna végig egy szabályos csíkban az egész. Remegő kézzel ,de sikerült szétnyitnom és az üreges belsejében ,csak egy kis összehajtott lapocska volt.
  Oké, fogalmam sincs mit csinálok, valószínűleg hatalmas hülyeséget, de egy próbát megér. Igazándiból arra gondoltam, hogy leírom neked az igazságot és az érzelmeimet őszintén , mert még soha nem éreztem ilyet és talán , nem is szabadna veled , de egy esélyt azért megadok és ha el nem is mondom , mert leírni könnyebb volt , a véletlenre bízom, hogy megtalálod-e vagy nem.
Nem vagyok egy tipikus jófiú  és amint megláttalak téged is megakartalak szerezni, ahogy a többieket, az előtted lévőket. Próbáltam közelebb kerülni hozzád, viszont én engedtelek egyre közelebb magamhoz , ezt pedig nem akartam , így a legegyszerűbbet választottam, és bunkó voltam veled , de mikor bajba kerültél rádöbbentem , hogy talán többet jelentesz nekem, ha nem is akarom bevallani . Újra beszéltünk és teljesen elvarázsoltál minden egyes pillantásoddal. Ha megláttalak felgyorsult a szívem és ha nevettél nekem is mosolyognom kellet. Tudni akartam , hogy mitől leszel boldog, mert mindig látni akartam azt a mosolyt és , hogy mitől sírod el magad, mert megszerettelek volna attól óvni. Olyanokra vagy képes , és olyanokat hozol ki belőlem , amitől megijedek. Mindenki fél az új dolgoktól és te teljesen új vagy számomra, ahogy az is , hogy zavarban vagyok.  Soha nem akartam megváltozni , mindig szeretem ezt az élet stílust , amiben eddig éltem, viszont, miattad már nem néz ki olyan jól. Miattad meg akarok változni, mert nem ilyet érdemelsz . Olyan ártatlan vagy ,hogy félek ha hozzád érek az összes piszkos kis titkaim bemocskolnának és ez pedig így történne. Túl sok lenne az a dolog ami miatt bajba kerülhetnél, de most dönts te a biztonságodról , mert ezt az esélyt meg szerettem volna adni magunknak, már ha érzel valamit irántam és ,csak reménykedni tudok, hogy nem a volt barátodat látod bennem, ami miatt  olyan közel kerülsz hozzám. Ezt pedig a tegnapi csókkal el is felejtetted velem.   Haragudtál amit megértettem, de elviselni nem bírtam, ezért a kedvenc helyemre vittelek. Ott be akartam vallani neked mindent , de megijedtem. Féltem a  reakciódtól és a visszautasítástól ,ezért csak beszélgettem veled, viszont mikor közelebb kerültél elvetted az eszem. Nem bírtam ellenállni és hiába kiabált az agyam, hogy nem kéne, megcsókoltalak , te pedig vissza. Az akkori érzelmeket leírni nem tudnám, teljesen felborítottad az életemet. Minden csókom egy sima egyszerű csók volt, és semmi hatást nem váltott ki, de te igen.   Úgy éreztem ,hogy talán te is szerethetsz , és hogy a mi történetünk régebb óta tart , mint amiről tudok, de hiába akartam , tagadtam neked az egészet. Azt mondtam az csak egy csók volt és semmit nem jelenet, pedig ez nem így van. Az nem egy csók volt , és többet jelent mindennél, csak nem szabadna. Nekem nem szabadna semmit éreznem irántad, hogy te biztonságban maradj viszont úgy gondolom, hogy erről neked is tudnod kéne és döntened is . Ha úgy döntesz, hogy velem szeretnél lenni , én leszek a legboldogabb, de előtte beavatlak  azokba , amikről senki nem tud , még apa sem , mert a legelső pillanattól kezdve magyarázhatatlanúl bízok benned. Olyan vagy számomra ,mint egy kisfiúnak  a legféltettebb kincse, amihez senki nem nyúlhat , nem eshet baja és ami a legtöbbet jelenti számára. Amiért mindent megtenne.
                                          Boldog Mikulást ! "
Te jó úr isten!!! –ez volt e legelső reakcióm. Miért nem találtam meg hamarabb?
Kifele szaladtam a papírral a kezembe .
-Merre van Dave?-kérdeztem a többieket , akik értetlenül néztek rám.
-Havat lapátol.-mutatott ki Kim én pedig már rohantam is ki egy kis papucsban.
-Dave! – kiabáltam neki mire rám nézett , majd a kezembe . Kérdőn nézett rám , de eldobta a lapátot.
Elé értem és a nyaka köré fontam a kezem , megcsókoltam, amit rögtön viszonozott is.
-Ez meg..-kezdett bele, de felmutattam a papírt.
-Megtaláltam! De miért pont most? És tegnap miért nem mondtad?
A fejét rázta.
-Nem akartam , hogy megtaláld. A tegnap után már nem, még  a kocsiban eszembe volt, hogy este  elveszem, de elfelejtettem.
-Miért nem?! Mond azt hogy változott valami. Kérlek , ne hazudozzunk már egymásnak, mert nem fogok  egy hazugságban élni. Nem érdekel , hogy bármikor meghalhatok, csak mert a barát nőd vagyok. Az is sokkal jobb mint, hogy nélküled élném a napjaimat. Egyszerűen képtelen vagyok. – mondtam neki és a reakcióját vártam, de ő semmit nem szólt
-Mondj már valamit!-kérleltem
-Igazándiból most egy szerelmi vallomáson gondolkoztam, de nincs túl nagy  jártasságom benne…-nevetett fel halkan mire egy kisebb mosolyt varázsoltam az arcomra , én beérem ennyivel, nem kellenek nekem az ódák. -Totál beléd zúgtam. –mondta ki féloldalas mosollyal és az arcom a kezei közé zárta , úgy húzott magához közelebb, és lágy puszit lehelt a számra én pedig kicsattantam az örömtől és a hasamba újra a pillangók játszottak.

6 megjegyzés:

  1. Imádom. Fantasztikus és nagyszerű egyszerre. Végre nem írtad azt, "szerintem rossz lett" című megjegyzésed. Hamar a kövit, különben...
    Pusz és Boldog Új évet kívánok,ha addig nem lesz fenn új rész. :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Mehet a csere, máris kint vagy :) ;)

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nálam is mehet a csere, kiraktalak :D - Katie

    VálaszTörlés
  4. Mikor lest új rész?? Haaa...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sietek, tudom, hogy rég volt, de semmi ötletem nem volt és időm se...:/viszont este minden féle kép rakok fel ha törik-ha szakad :) BUÉK

      Törlés