II.24.rész

 Eszméletlen nagy késéssel, de meghoztam a részt. Sajnálom, hogy csak most , de nem igazán volt túl sok időm íni a tanulás miatt, bár meglett az eredménye(maximális pontú irodalom vizsga) . Kicsit féltem a részt megírni, mert nem tudtam milyen véleménnyel fogadjátok, majd de remélem tetszik, bár az egész nem úgy alakult, ahogy terveztem:) Jó olvasást és köszönöm, hogy eddig kitartottatok mellettem , ti vagytok a legjobb olvasók ♥♥

Bent az fogadott amire számoltam. Mindenki kifele tódult  a teremből . A kezemet rátapasztottam a fülemre , mert az összes diák társam sikítozott és kiabált. A lámpa fénye pislákolt, így csak néha láttam , majd mikor a villany körte megadta magát a terem teljes sötétségbe borult.  A belső zsebembe nyúltam és megnyomtam a pittyegőt, ami jelez apának, bármi baj van és ezt annak minősítettem.

 A szememmel körbe pislogtam , amikor hozzászokott a sötétséghez, de ebben a pillanatban egy apró lámpa kapcsolódott fel ,mire kissé megijedtem és előrántottam az eddig zsebemben megpihenő kis pisztolyt. A fényforrás felé tartottam, mire a lámpa megdőlt és Zack ideges arcát mutatta.

-Én vagyok, le ne lőj! - mondta , majd felém igyekezett, e közben , pedig Naomi is feltűnt kezében egy másik lámpával. Végigvilágították a termet.. az asztalok felborultak, így az étel maszája és a különböző folyadékok keveréke terült szét a földön. A falon leszakítva álltak a textíliák .

-Mi a fene volt ez?-suttogtam magam elé döbbenten , mert még mindig nem jöttem rá. A hasam idegesen és kissé félve zsugorodott össze apró méretű bogyóra.

- Akármi lehetett... gáz robbanásra gyanakszom, de van egy olyan szerkezet is, amit konkrétan az ilyen robbanásokra találtak ki. Hang, remegés van, de igazándiból semminek nem esik baja. -válaszolta Naomi magabiztosan és tovább siklott a lámpával, ám nekem megakadt valamin a szemem, ami nekik látszólag nem tűnt fel. Kikaptam a mellettem lévő lámpát és felvilágítottam. A falon hatalmas vörös betűk lógtak, akárcsak vérrel lenne írva. "A játék kezdődik"

-Ki az az eszemetlen őrült?-csuklott el Naomi hangja és Zack karjaiba bújt én, pedig örült tempóban cikáztam a külső ajtó felé, ahonnan az imént beléptem.

-Gyere be!- parancsoltam és egy pillanatnyi nyugalom kerített hatalmában mikor sértetlenül láttam gubbasztani.Ő félénk léptekkel közeledett,amikor egy ismerős piros mozgó pontocskát  vettem észre rajta, ezért magamhoz rántottam . Pont időben, mert csak másodperceken múlt, hogy a falba vagy Kat bordái közé talál .

-Tűnjünk innen!- mondtam futás közben és kivágtam a nagyterem ajtaját. A  folyosón se volt villany, így nem is próbálkoztunk keresgélni, beértük a saját lámpáinkkal és a bejárati ajtó felé haladtunk. Idegesen rántottam meg , de az nem moccant. Lefagyva álltam előtte, és nem tudtam mit tegyek. Egy kisebb lökést éreztem miután Naomi állt elém.  Ő is megpróbálta, majd a most letakart üvegbe rugot , de az még meg se repedt. A közelből egy golyó süvített a levegőben, majd  egy közeli falba csapódott.

-A kémia terembe!-mondtam és Kattet magam mögött húzva mentem , de hátulról elkapott Zack és másik folyosó felé irányított.

-A hátsó lépcső biztonságosabb.-utalt arra, hogy a hang forrása pontosan az volt, amerre haladtam. "Ilyen sebességgel sem futottam még a kémia terem felé.. "-gondoltam majd magamra szóltam, miszerint nincs itt az ilyesfajta hülyeségeimre. Mikor beértünk megnyugodva tapasztaltuk, hogy az ajtó nyitva volt. Zackkel padsorokat toltunk oda, majd kinéztünk az ablakon , ahol egy városnyi ember sorakozott. Mivel az ablak be volt zárva és a  zár be volt szorulva, kirúgtam az üveget , ami darabokban hullott szét körülöttem. Az arcom elé pajzsként a karomat használtam, de így is rengeteg helyen sértett meg, amik most mind csípő fájdalommal égtek.

-Be vagyunk zárva!- kiabáltam ki a tömegbe , akik mind felénk fordultak majd mutogatni kezdett ránk. Az utcán észrevettem apa kocsiját és, majd egy halom kémét mögötte.

-Dolgozunk az ügyön!- kiabált vissza valaki, de nem volt túlságosan biztató.

-Hogy lehet, hogy egy halom kém, rendőr és még ki tudja mi a fene áll kint, de egyik sem tud kinyitni egy vacak ajtót?- dühöngtem , majd az asztal lábába rúgtam, amitől az megremegett.

-Kiborítód!- kiabálta Kat és egy kémcső után nyúlt, amit még pont időben mentett meg. Óvatosan lehelyezte, majd szikrázó szemekkel felém fordult.

-Ettől nem lesz jobb semmi , hogy dühöngsz. Egy gyilkossal vagyunk bezárva az épületbe, és nem tudhatjuk mikor talál ránk. Van valami terved? -kérdezte én, pedig szégyeltem magamat, mert az elejével kapcsolatban teljesen igaza volt . A fejemet csak nemlegesen megráztam.

-Ha ránk talál van még egy golyó a tartályban..-mondtam csendesen utána.

-Azt nem szabad elhibázni..-állapította meg halkan. -Mi valami fegyverszerűséggel próbálkozunk addig, amíg ide nem ér. -fordult  vissza az asztalhoz, ahol már Naomi  a harmadik folyadékot gyártotta.

-Mi az?- lépett oda Zack, majd felemelte az egyiket.

-Kénsav.. elég nagy benne a kén molekulatömege, legalábbis ha nem tévedünk sikerült így csinálnunk, így ha ráöntjük pár perc alatt elkezdi marni a bőrét.

-Nem is rossz ötlet..-mondta , majd egy puszit nyomott Naomi halántékára és mellém ült fel a padra. Egy zsepit nyomott felém és szomorkás vigyorral nézett rám, de csak megráztam a fejem és a törött szilánkokra néztem. Az egyikből még halványan látszott a tükörképem, bár a sok vértől , ami rácsöpögött, aligha ismertem meg magam. Semmi nem utalt rám. A szemeim fakó szürkének látszottak az élénk kék helyett és az arcom túlságosan komor volt. Az alatta lévő szilánkban a fegyvert láttam meg..  a tekintetemet elkaptam  és körbenéztem , majd ki , hogy hogy áll a helyzet, de nem sok javulást láttam.

-Megoldjuk..-lökött egy kissé vállával meg Zack .- De ha ennek vége az életbe nem fogok horrort nézni. - komorult el az arca.

-Pedig neked még be van ígérve egy horrorsztoris éjszaka.- emlékezetem vissza a tábortüzes estére.. arra a napra, amikor összejöttem Kattel. Akkor mintha minden könnyebb lett volna. Olyankor még nem volt ennyire sok teher rajtunk. Ahogy növünk fel úgy muszáj mindennek egyre nehezebbnek lennie? Miért nem  maradhatnak meg a dolgok olyan egyszerűnek?

-Akkor azt még megtartjuk.. esetleg most unalom céljából?-pillantott körbe , de a lányoktól csak szúrós tekintetett kapott.

-Ha ennyire unatkozol nyugodtan kimehetsz  futkározni két kört azzal az ipsével. Majd ő mesél neked valami szépet..- fortyogott a barátnője.

-Nem gondoltam komolyan!- védekezett Zack ijedt tekintettel.

-Én sem. - mosolyodott el Naomi, majd pár pillanat erejéig összenézett a két személy .

-Akkor öntsük át nagyobb edénybe..-mondta Kat , majd keresgélni kezdett, mikor az iskola hangszórójából felzendült a tipikus ijesztő jelenet előtti zene.  A dallam az egész termet kitöltötte, szinte üvöltött, majd valaki belekacagott  és az ajtónk elkezdett kinyílni, de a padokba ütköztek. Görcsösen szorítottam a pisztolyt és védelmező helyzetbe álltam a lányok elé, ahogy Zack is.

-Gyorsan!- mondta Naomi sürgető és elcsukló hanggal.

-Ne annyira.. kiborul..-suttogta Kat , de a hanga túlságosan remegett. Az ajtó kivágódott, majd egy magas vézna alak lépett be, teljesen feketébe öltözve. A fején kalap volt és egy fekete szövetkabátot viselt. Kezében, pedig egy vadászpuska díszlekedett.

-Naomi nálad sincs semmi?- kérdeztem, mikor Zacckel egyszerre léptünk a nevető ember felé. Ő lefogta a kezét,én pedig a fegyvert próbáltam kicsavarni, de mindkettőnket egy egyszerű kézmozdulattal lerázott. A fegyverével Naomira célzott, ezért gyorsan felpattantunk. Én elugrottam az egyik lábamról és pörgés közben fejbe rúgtam, míg Zack a bordái közé ütött.

Ő fájdalmasan kiáltott fel, mikor a lábaim a kemény fejéhez értek, de nem borult meg. A földre érkeztem , de mire pislogtam két hatalmas fekete lyukkal találtam magam szembe. A szemén elhatározottságot láttam, majd Zack mögötte lerántotta a kalapot és símaszkott,  a lányok pedig  ráborították a savat . Kat egy határozott rúgással gyomorszájon találta, majd Naomi jött és középre célzott. A férfi szemei hirtelen keresztbe álltak és az arca dühtől pirosodott. A ravaszt meghúzta ám, pont elrántotta, így 10 centivel odébb lőtt, mikor a sav hatása hatni kezdett. Ő kínlódva feküdt el a földön és az arcát marcangolta.

-Most..-mondta Kat , mikor két lábra helyezkedtem. Egyenesen a szívére céloztam, de remegett a kezem. Ha ezt elszúrod, mindannyiunknak vége. Egyetlen golyón múlik négy élet..-gondoltam , majd kiürítettem a fejem . A férfi kezével a mellette heverő puska felé nyúlt. Az arcán gonosz mosoly, vagy inkább vicsor szélesedett.

Mielőtt még meghúztam volna a ravaszt a szemébe néztem, amiben pokoli gonoszság tükröződött..legalábbis ha meg kéne állapítanom, gondolkodás nélkül ezt vágnám rá.

-Nem vagyok egyedül..-röhögött fel, mikor a golyó hangos durranással hagyta el a helyét és a testébe férköződött. A többiek ijedten néztek felém, de én lehajoltam és elkezdtem átkutatni a vérző testet. Egy gyilkos vagyok..- nyomasztott a bűntudat, majd kizártam a fejemből és tovább kutattam, valami fegyver után, de csak egy papír volt a zsebében. Csak belenéztem, majd a zsebembe gyűrtem és felkaptam az ő fegyverét.

-Indúljunk..-mondtam

-Mégis hova? - kapta el Kat  a zakómat és visszarántott. A szemében félelem tükröződött

-Akárhova ..itt nem maradhatunk.-mondtam , majd ismét mentem volna, de megint csak vissza rántott.

-Hiányoznék?- kérdezte halkan

-Mi van? - akadtam ki, mert az idő és egy agybeteg sürgetett.

-Ha meghalnék..-kezdte el, de félbeszakítottam.

-Nem fogsz és ennek nincs itt az ideje.-mondtam és a kezemmel az arca felé nyúltam . Épphogy hozzáértem csúnya piszkot hagytak ott az ujjaim, így elrántottam onnan és kifele mentem, mögöttem a többiekkel.

Az iskola ajtó felé igyekeztünk új mond. Már nem féltem inkább érzéktelenné váltam, vagy csak mélyen elzártam magamban a rettegésemet. A sarkokon körbepillantottam, majd mikor tiszta volt tovább haladtam, míg el nem érkeztünk a célig. Rengeteg ember tömörült és mindegyik az ajtón dolgozott. Vagy tíz percet időzhettünk ott- e közben , pedig csendben hallgattunk. Egy halk kattanásra odakaptam a fejem és egyfajta boldog érzet kerített hatalmába , mikor kinyílt az ajtó az emberek pedig boldogan éjjengtek, majd mikor kiléptünk elszörnyedtek. Az arcukon a sajnálatot pillantottam meg. Bíztatáskép összekulcsoltam a véres ujjaim Kattével, aki eddig mögöttem topogott. Oldalt álltak a hozzánk tartozók és mindenki egy hatalmas ölelésben részesítettek. Naomi is köztünk volt, de neki nem láttam senkit, aki elé jött volna.

-Hogy vagy?- kérdezte apa, majd valamennyien össze vissza kezdett beszélni a családjukkal. Én megpróbáltam kizárni a sok különböző kérdést és válaszokat, amik mellettem folytattak.

-Jól. Az elsőn van egy hulla és elvileg vannak még az épületben.-mondtam monoton hangon és ledobtam a fegyvert. 

-Az épületet kutassák át.-szólt bele apa a karórájába nekem , pedig a tömegben egy ismerős arcon akadt meg a szemem. Kissé távolabb állt tőlünk, de egyértelműen felénk nézett. Az ismerős arcvonásokat szőke hajzuhatag keretezte. Fekete szaténkabátot viselt , majd egy ismerős  mosoly terült szét az arcán. A fejemben megpróbáltam valahova kötni, majd mikor távolodni kezdett elkezdtem a tömegben tolakodni, mert egy szempillantás alatt ugrott be a mellettem álló lány képe.... kiköpött Katerina vonásai voltak.

-Elnézést!-toltam félre egy embert és a kis résen befurakodtam, de szem elől tévesztettem. a nőt

A tekintetemet össze vissza kapkodtam, de már mindegy volt.

-Mi volt az?- jött oda elsőként Zack.

-Kat anyukája.-néztem hátra mire az említett meglepődötten nézett rám, anyuéknak , pedig ledöbbent tekintetük lett.

-Szeretném kihallgatni a fiatalokat.-jött oda egy köpcös rendőr apához.

-Majd én ezt megteszem.-felelte apa és egy jelvényt húzott elő a zsebéből, amit fintorogva nézett , majd egy bunkó elköszönés után távozott.

-Na akkor tűnés innen, mielőtt bármi más történne.-mondta Chris és elkezdett minket tologatni. Apuék kocsija helyett egy kisbuszba ültünk be, ami a mi házunkhoz vezetett.

-Nekem haza kellene mennem..-motyogta Naomi

-Kicsim, most nem mehetsz haza. Apukád biztos megérti..mindjárt felhívom jó?- kérdezte Jessica kedves mosollyal.

-Hát.. rendben..-válaszolta és a vörös haját előre dobta.

-Mennyetek fel mosakodjatok le fiatalok.-mondta anya és egy kötszeres dobozt adott a kezembe.

-Aztán gyertek le, mert rátok is tartozna... -mondta Chris

-Most már beszélünk? - kérdezte Kat mikor ketten maradtunk. A kinti fürdőt Zack foglalta el , Naomi pedig gondolom a lentiben volt, hacsak nem Zackkel osztoszkodott.

-Nincs miről..mész előbb? - mutattam be.

-Értem..-suttogta halkan.-menjél csak.-bökött a fejével, ezért így tettem. A langyos víz égette a sebeimet, de kénytelen voltam lemosni magamról a sok vért, ami  teljesen rám száradt. Kétszer is megmostam a hajam, majd elláttam magamat.

Gyilkos! villogott a fejembe, mikor a tükörbe néztem, ezért idegesen téptem fel az ajtót , majd egy mély lélegzet után lenyugodtam.

-Te megsérültél?-gugoltam le elé és kíváncsian fürkésztem az üveges tekintetét ám nem válaszolt , csak kikerült és magára zárta az ajtót, majd pillanatokon belül a víz csobogását halottam.

-Nem..-mondta Zack nevetve , mikor röhögve berobogott az ajtón, mögötte pedig Naomi követte.

-Igen kopogni én fogok.-morogtam a haveromnak.

-Áh, ez már olyan , mintha az én szobám is lenne..-feküdt le az ágyra Naomi pedig feszengve ült le egy babzsákra.

-Ja.. de épp egy csaj van a fürdőmben.

-Akit tökéletesen tönkreteszel.-vágott bele Naomi, majd a szájára tapasztotta a kezét.

-Címeres barom vagyok. -nyomtam a kézfejem a szememre,és Zac mellé vágódtam.

-Hát ha hülyeségért oszkárt osztogatnak, már lenne egy sereg a polcodon..-vígasztalt Zack.

-Még jó, hogy mindig vídítasz és igazat adsz.. amúgy pedig nem lennék egyedül.-veregettem meg a vállát, már amennyire sikerült.

-Mehetünk oszkárdíjasok?- jött ki a fürdőből . Ugyanazt a fehér ruhát húzta vissza, és a haja vizesen csöpögött le.

-Nem éri hallgatózni..-puffogtam neki mosolyogva, mire rám nézett, de nem bírtam állni a tekintetét így előre kaptam a tekintetem és magam elé engedtem .

Lent Chris próbálkozott a beszéd tartásával és nagyon kerülgette a kémes dolgokat, vagy a rá utalást.

Bár, ami furcsa volt, hogy a székeket kettesével osztották be , két sort alakított , én, pedig nem értettem miért jó, ez de nem kötöszködtem, csak elfogadtam az ülésrendet.

-Ki forog?- fordult felénk, mert egy táblán mutogatta az iskolánk tervrajzát.

-A föld..- mondtam , de már nem látta mert visszafordult, azonban a hangomra ismét ide pillantott.

-Te mondtad ezt Aaron? - húzta fel a szemüvegét, mire nagyokat pislogtam. Most komolyan nem ismerné meg a hangom?

-Nem, Galilei. - kiabált mögülem Zack, mire elröhögtem magam ,de nem egyedül voltam.

-Örülök, hogy van ekkora tudásod fiam, mostmár visszatérhetünk a mai estere? Kissé több komolyságot. - kérte ki és megint magyarázott.

Én hátra tartottam a kezem, így össze pacsiztunk és csendben hallgattuk a magyarázást.

-Erre semmi szükség.- álltam fel 10 perc után.- Az emberünk lehet, hogyan tömeggel együtt egész ideig velünk volt, nem kellenek a pincés folyosó. Amilyen együgyű volt nem hiszem, hogy kötelen keresztül ugrált volna végig, vagy alagutat ásott volna, de az egyszerűsége miatt nem is bukott le.

-Jó, de ülj vissza, még itt van egy rész.-emelte fel  a kék lapot. Hunyorogva pillantottam a sok hülye elemzésre és fáradtan megráztam a fejem.

-Chris bácsi...erre semmi szűkség.-ismételtem meg

-Látod, megmondtam!- kiáltott fel apu diadalmasan , mire Chris elhúzta a száját és egy 5 dollárost nyomott apa kezébe.

-Rendben, akkor add elő a te változatodat. -puffogta Zack apja, majd cseréltek helyett, mi pedig hülyén bámultunk egymásra a haverommal, mert nem igazán értettünk semmit.

-Pasik..-suttogta halkan Jessica, majd apa a helyemre tolt.

-Na..-dörzsölte össze a kezét , majd a zsebébe rakta és a falnak dőlt.

- Nem hiszem, hogy véletlen hagyott bennetek életben, mert ha akart volna, ezzel hárman embert egy lövésre végez, ti pedig azért kezdők vagytok..-kezdte apa, mire mormoltunk egy köszt..

-A lényeg?-kérdeztem, mert untam ezt az egészet. Miért kell ennyire ragozni? Megtámadtak, mi pedig kijutottunk. Kész..

-A lényeg..-hangsúlyozta.-Hogy itt ez nem ért véget és szeretnék rájönni, hogy mi lesz a folytatás. A lőfegyveren egy neves maffiabanda jele van gravírozva, akinek nagy szokása ez a "játék". Kezdetben soha nem öli meg az alanyokat, inkább csak szórakozik velük. A kérdés , csak hogy kinek tettetek keresztbe?

-A múltkori ember?- emeltem fel a tekintetem, mert eddig csak a kezemet bámultam.

-Szóba jöhet, de akkor már nemcsak téged rabolt volna el.

-Mikor?-hangzott  fel Kat lágy  hangja.

-Nemrég..-vágtam rá és reméltem, hogy nem fog többet kérdezni, így tekintetemmel apát sürgettem.

-Szóval ezen kívül senki más?

-Mi van Marry-vel?- hallottam meg Zack hangját.

-Neki nem ez a stílusa van. -rázta meg a fejét

-És ő nem hagyott volna életben, sőt még közölné is, hogy ő volt.- szólt bele Chris  is.

-Jó, menjetek fel pihenni. -dörzsölgette apa a szemét. -Holnap folytatjuk , addig meg mi törjük rajta a fejünket.

-Én inkább elmennék.. haza.-állt fel Katerina .

-Itt nagyobb biztonságban vagy..-kaptam el a karját, mert aggódni kezdtem. 

-Ne csinálj úgy mintha érdekelne..-rázta le a kezemet és szavaival tőrt döfött a szívembe, majd az ajtó felé ment. 

-Hé fiuk.. tudjátok elég nagy feszültséggel jár ez a meló és szeretném, ha elmennétek a pszihológusunkhoz. Csak egy kicsit beszélnétek vele.-súttogta apa, nehogy meghallják a lányok, akik elvileg nem tudnak ilyenekről.

-Én már egyszer voltam nála.. amikor Aaronnal bent ragadtunk a szekrényben , nekem pedig folyamatosan rémálmaim voltak, apa elvitt. Tök rendes.. kaptam cukorkát.Remélem van még.-bólogatott majd összedörzsölte a kezét és zsebre dugta.

-Oké.-mondtam , de még nem igazán fogtam fel a dolgokat, hanem az ajtócsukódásra  kaptam a fejem. Már nem volt bent.

-Nem éri meg elveszíteni, mert nem fogsz találni még egy ilyet. Szerinted meddig fog rád várni? -ütögette meg a hátam, majd elment én , pedig szinte egyszerre indultam az ajtó irányában. Tökéletesen igaza van.

-Várj!- kiabáltam után , mikor a kapuajtót nyitotta. Nem volt sötét odakint, ahoz képest , hogy este van illetve éjszaka van. 

-Mégis mire? Már nem akarok tovább várni. Menny oda akihez akarsz, de hozzám többé ne. Én edig itt voltam és vártam, hogy befejezd a hülyeségedet, de folyamatosan elutasító voltál. Ezerszer elmondtam, hogy nem egy játék vagyok, szóval ne kezelj úgy. Én nem ugyanolyan vagyok, mint akikkel eddig együtt voltál Aaron. Nem fogok a fütyülésedre ugrani. És sajnálom az egészet. Sajnálom, hogy bíztam bennünk . Sajnálom, hogy azt hittem tényleg működhet, mert más vagy, de valójában ugyanazt csináltad, amit eddig is. Engem közel engedtél magadat, pedig távol tartottad tőlem. Sajnálom az első csókunkat és a mait is. Kibaszottul nem kellett volna, de még most is hittem bennünk. Mindazok ellenére, amik történtek én még a szobádban szerettem volna , ha azt mondod hibáztál, mert tudod mit éreztem eddig? Reményt, de ez most hallt meg. Már csak bánom , hogy szerettelek és részemről ennyi.-fejezte be, majd megint elindúlt teljesen hátat fordítva nekem. 

-Hallgass meg-mondtam neki és elkaptam a karját ezzel magamhoz rántva őt, de egy lépést hátrált. -Hibáztam!-mondtam ki amit szertett volna eddig hallani.-Hibáztam, hogy bunkó voltam, hibáztam, hogy elengedtelek és, hogy eddig hagytam fajulni a dolgokat. Eddig soha nem harcoltam semmiért, de most itt vagyok miattad és érted megteszem. Katerina, nem akarlak elveszíteni. Hibáztam. - mondtam a szemébe és az elvesztés gondolaára gombóc volt a torkomba, mert csak most fogtam fel igazán, amit mondott.

-Csak ennyi? - kérdezte és fájdalmasan elmosolyodott.-Jó éjt Aaron.

-Szeretlek.-mondtam ki hátha elhiszi és erre várt, majd csak dőltek belőlem a mondatok.- Szeretlek és nem engedlek el. Ha kell ezerszer fogsz hazaküldeni az ablakodból, mert mindig ott leszek, hogy vigyázzak rád és megóvjalak azoktól akik elől most is védelek. Miattad még a golyó elé is kivetném magam, mert annyira fontos vagy nekem. Te hozzám tartozol és nem érdekel meddig , de várni fogok, amíg ismét meg nem tudlak hódítani. -mondtam és láttam, hogy a vége felé szájába harap, hogy  a mosolyát elfojtsa. Félénken léptem oda hozzá és a kezemet a tarkójára helyeztem, így húztam közelebb magamhoz, majd lehajoltam és egy lágy puszit nyomtam az akaira, de mikor eltávolodtam volna, a kezeit az arcomra tette , megállítva engem és megcsókolt. 

A testemet egy nyugodt ám boldog érzés járta át és az ismerős pillangók felrebbentek a gyomromban. Ez a csók ugyanolyan finom volt mint a legelső és mindent elfelejtett. Nem érdekelt, hogy  az őriző kémek, vajon néznek -e vagy, hogy a közelben van az a fickó. Nem érdekelt, hogy mi történt vagy mi fog, mert az élet nem az óvatosságról szól, hanem a kockáztatásról a boldogságról én, pedig csak vele vagyok igazán boldog.