6.fejezet

Meghoztam a mai második részt, amit estére ígértem. Elég rövid lett és unalmas, valószínűleg a következő is hasonló rész , de kellenek ezek a részek is, hogy összejöjjön ezek által az a rész amit terveztem(amiket). Jó olvasást!

    Szeptember óta eléggé összebarátkoztunk. Igaz , csak másfél hónap telt el , de én teljesen megbíztam benne. Számíthatunk egymásra,mint legjobb barátok, nekem azonban többet jelentett. Próbáltam, csak legjobb barátként tekinteni rá , de nem voltam képes, mert minden szavával, tettével mindig elvarázsolt. Mintha csak ez lett volna a célja. November 3-a  volt. Pont az edzésére igyekeztem , mert szokásomhoz híven  késésben voltam. Elölről már nem engedtek be így hátulról érkeztem, sikerült a beszélgetést elcsípnem amit nem akartam hallani.

- Mi van? Hol hagytad a barátocskásat?- kérdezte Dave egyik „haverja”

-  Fogalmam sincs, itt kellet volna lennie.-a hanga csalódott volt., így elindultam , hogy lássa itt vagyok , de hiába közeledtem  nem vettek észre.

- Mintha bánkódnál…Te nem az a fajta vagy. Miért is érdekelne , hogy egy átlagos kis stréber nem jött el? Helyette itt vannak a pom-pom lányok, modellnek tanulók és a többi dögös csaja  suliból. Te sem gondolhatod komolyan , hogy egy olyan átlagos senki fog téged érdekelni. Talán a teste kinézete miatt megéri neked pár hétre , de nem lehet valami szórakoztató személyiség. Vagy,csak azért voltál vele eddig , hogy felkarold pár hétre aztán meg dobd őt is?Mert azt megérteném. –Értetlenkedett a másik . Néhány szavánál a többiek felröhögtek, mintha csak viccet mesélt volna nekik.

- Akadj le róla. Csak egy lány . Lehet élvezni a társaságát.- Mondta komoly hangon

-     Ja pár liter vodkával a fejedben.-Nevetett az egész csapat

-   Köztünk is beszéltek páran a rémséggel, de nem volt semmi  érdekes témája. Sokkal jobban megéri Cassandra a 10.b ből. Évfolyam társa a csajnak , de sokkal érettebb  , már ha érted még ,hogy mondom. Mellesleg nem olyan stréber, csúnya, hisztis , mint Lana ,vagy ki. Rá nézel és elkap a röhögő görcs. Nevetséges egy személy. Komolytalan, csak arra lenne jó , hogy megírja a házidat,  semmi többre.

És így folyatták még tovább az  egyre durvuló szavakat  . Nagyon rosszul eset minden amit hallottam. A szemeim könnyesek voltak , de nem fogok ilyen parasztok miatt sírni. Nem éri meg, nem is adok a véleményükre. De ha lehet egy kérdésem miért is lennének jobbak nálam a modellek meg a pom-pom lányok? Mert a nagyja (tisztelet a kivételnek, mert azért itt is van) tiszta sötét? Mert én nem járok hetente vásárolni és nem vagyok hajszál vékony hanem van egy kis pocim , ami tényleg pici?  Mert én próbálom élvezni az életet és sok mindenen nevetek ,el viccelődőm attól még tudok komoly lenni. Semmit nem tudnak rólam  és úgy ítélkeznek. Ekkor azonban már Dave nem tűrte . Csak erre volt szükségem .. hogy hajam ,megvédene a hátam mögött. Semmi keresnivalóm most itt úgyhogy kifele indultam volna , de pár labda dobást éreztem magamon. Nem fájt, csak rosszúl esett.. bár már igazán megszokhattam volna.

-Nézzétek itt van! Majomarcúú!- és megint megdobtak , mire  már futottam ki , menekültem. Nem voltam abban az állapotban ,hogy megvédjem magam , de Dave megtette helyettem. Igazándiból leordította a csapata fejét aztán utánam rohant. Mintha az idő is a kedvemre állt volna  ..elkezdett szakadni az eső , úgyhogy egy telefon fülkébe kuporodtam össze. Nem sírtam , nem is akartam. Ekkor Dave nyitott be .Nem fért be úgyhogy félre álltam , hogy be jöjjön , de ő csak kint támaszkodott a nyitott ajtóra.

-Sajnálom.Mindent , amit halhattál. Ne vedd komolyan.-Nézett rám és a szemében szomorúság, sajnálat csillogott.

-Mitől vagyok különb , mit ők? Vagy mint az előző barátnőid?-kérdeztem , mert szerettem volna tudni ,mi miatt szekálnak.

-Azt nem tudom , hogy ők mit látnak benned , de biztos nem azt , amit én.

-Köszönöm , hogy megvédtél.-öleltem meg , ő meg a derekamat karolta át. Mint bármikor a gyomromban megint ott voltak a pillangók. Húzódtam volna el , de ő nem akarta elengedni a derekam  , így a vállán pihentettem a kezem és a kék szemét néztem, ami a  vizes hajától alig látszót, de szexisen állt neki. Csak álltunk csöndben az esőben. Volt már csönd köztünk , de ez most más volt. Mindketten tudtuk, hogy ez több, hogy szükségünk van a  másikra. Lassan az ajkaimra nézett és lejjebb hajolt feléjük aztán a szememet vizsgálta , hogy vajon én is ugyanúgy érzek-e mint ő. Lábujjhegyre álltam és közelebb hajoltam felé. Az egyik kezét az állam alá tette és picit megemelte azt. Majd lágy csókot lehelt a számra. A szívem majd kiugrott a gyomromban még több lepke szabadult el. Lassan ízlelgettem mézédes ajkát és a karjaimat nyaka köré tekertem.  2hónapja csak erre várok és megérte. Mindeddig féltem, hogy csak barát vagyok számára ám ez nem ezt bizonyítja. Az eső szakadt körülöttünk , de egy cseppet sem éreztem belőle. Lassan eltávolodott tőle az arcom. Az ajkaim bizseregtek. A homlokát az enyémnek döntötté és szemembe nézett . Én is így tettem. Majd hatalmas mosoly terült szét az arcán.

Pár percig még az álmomba próbáltam visszamenni, de találkoztam a búskomor valósággal. Újra itt vagyok  ..a szobába , ami nem az enyém , az ágyba ami nem az enyém és egy házba azzal a fiúval aki nem az enyém, csak az emlékeim ami a sajátom. Lassan kikandikáltam az ágyból és  melegítőbe öltöztem. Az asztalon egy cetlit találtam , miszerint Kim elment bevásárolni, ha bármi baj van keltsem fel a  tök fejet. Ezek szerint Dave még alszik. Rögtön a bosszúm jutott eszembe , de amint a szobájába értem nem volt szívem felkelteni. A két személyes ágyból nagyon keveset foglalt el és egyenletesen szedte a levegőt. Kicsit ki volt takarózva és , csak egy szál bokszerbe aludt. Rá terítettem a takarót és halkan becsuktam magam után az ajtót. Csináltam két személyes reggelit és fogat mostam. A fürdőből jöttem ki , de  nagyon megijedtem. Csendben az ajtóból nézett Dave.

Mosolyogva felé fordultam és köszöntem neki mire ő egy csával elintézett és kifelé invitált. Mikor kijött megpróbáltam még egyszer , hátha most kedvesebb lesz

-Csináltam neked reggelit.

-Nem kellet volna. Bocs de most nem eszek. Ne vagyok éhes.-felelt fél vállról.

-Aha. Jól van , semmi. Mit csinálsz ma?-Ültem mellé.

-Megvárom , amíg hazatérnek  aztán elhúzok.-ezúttal rám nézett, de túlságosan komor volta tekintete.

-Merre?

-Tök mindegy , csak elég messzire innen.

-Történt valami?

-Csak nem akarok itt maradni. Talán megkeresem az emberedet, hogy minél hamarabb szabadulhassunk. Már ha megkapom én is a melót.-Válaszolt kissé bunkó hangban. És már ment is a telefonért. A szobában maradt , hogy én is halljam a beszélgetést leült mellém. Apját tárcsázta és elmondta neki , hogy szeretne ő is az ügyön dolgozni. A beszélgetés másik felét nem hallottam , de az egészből azt szűrtem le, hogy Davnek az a munkája , hogy rám vigyázzon , így nem mehet semerre. Dühösen tette le a telefont majd felém fordult.

-Ha nem így akkor máshogy , de úgyis kijutok innen mára.-morogta a szavakat, mintha én tehetnék róla és ezzel elhúzott.

Az ég világon fogalmam se volt mi baja lehet. Egyik nap még kedves másnap meg bunkózik.

Megérkezett a tanár ő meg pár perccel utána esett be és a tőlem lévő lehető legtávolabb helyet foglalta el. Az egész órát monoton hangban leadta a nő. és délután fél 3 volt mire végeztünk . Jas rögtön kiszúrta hogy valami bajom van, úgyhogy a szobámban mindent elmagyaráztam neki, kivéve az edzés utáni beszélgetésünket. Kint Dave Chrissel és Pagel poénkodott Kim meg komoran nézte őket. Néha néha mosolyodott csak el. Jassicaval  a szemközti fotelre ütünk .Pár másodpercig együtt volt a csapat , de a hangulat megváltozott, mikor én is beléptem.

-Na jól van , akkor én léptem a szobámba.- mondta bunkó stílussal rám nézve aztán elhúzott az ajtót meg csak becsapta maga után.

-Ennek meg mi baja ? Összevesztetek ?-nézett rám Chris, mintha tényleg tudnom kéne.

-Fogalmam sincs. Tegnap még minden rendbe volt. Talán hülyeséget álmodott és összekeveri a valósággal, mert semmit nem tettem.-adtam meg a magyarázatot a kíváncsian rám tekintő 3 számpárnak. Megbeszéltük, hogy holnap már úgyis péntek , így este akkor a nagy tévé előtt horror napot tartunk. Dave azóta se tért vissza, még vacsorára se jött. Este 11 volt ,amikor a többiek lefeküdtek én meg a nappaliban játszottam egy kölcsönkapott telefonon, amin tényleg csak egy két játék volt. Dave halkan jött a konyha felé és egy pohár vizet ivott majd az előttem lévő szekrényből aprót vett ki. Nem épp pizsama volt rajta hanem egy laza ruha.

-Merre mész?-kérdeztem halkan

-Közeli buliba. Senkinek egy szót se ha megkérhetlek ennyire.-válaszolt , de még mindig nem nézett rám.

-Az ajtó zárva. Hogy akarsz kijutni?

-Kém vagyok megoldom. Egy kis zárt ajtó nem okoz gondot. 5 előtt itt leszek. Csá.

És kiment vissza a szobájába. Pár perccel utána már a halk motor felbőgését hallottam és újra teljes csönd.